Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
A fővárostól délnyugatra eső, alig 300 méter magas hegyeket sokan ismeretlenül is lenézik, pedig itt húzódik az ország egyik leggrandiózusabb szakadékfala. Ennek meredek peremén, Sóskút szinte skóciai hangulatú dombjain és a Kő-orr sasbércén át vezet a Nyakas-kör, ami egyben az új (járvány sújtotta) idők egyik első, high-tech, egyéni teljesítménytúrája.
Ez a cikk 2021. márciusi, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Itt a tavasz, vége a punnyadásnak, jöhetnek az első kihívások. Azért elsőre nézzünk valami könnyebbet, mégis látványosat. Tavaly év elején, a koronavírus-járvány előtt még tele volt a teljesítménytúra-naptár jobbnál jobb rövid és középtávú teljesítménytúrákkal, ma ez az oldal a korlátozások miatt üres.
Elszaporodtak viszont az úgynevezett instant teljesítménytúrák, amiket szintén adott távon, adott szintidőn belül kell teljesíteni, de nem mezőnyben, hanem egyénileg, esetleg néhány fős csapatban. Pár éve még az igazolópontokon elrejtett QR-kódok leolvasásával lehetett virtuális pecséteket beszerezni ezekhez a túrákhoz, ma már a legtöbben egy hazai ötlet, a GeoGo GPS-alapú ellenőrzésével gyalogolják a kilométereket. Március eleje kiváló alkalom volt letesztelni a GeoGo-alapú teljesítménytúrát.
Fiammal egy 20-25 kilométeres távot kerestünk, és adta magát az egyik első GeoGo-igazolásra épülő teljesítménytúra, a Nyakas-kör. A túra már csak azért is rokonszenves, mert a 2700 forintos részvételi díj egy részéből többek közt olyan szervezeteket támogatnak, mint a hazai Erdőmentők vagy a nemzetközi Rainforest Trust. Regisztráltunk tehát a GeoGo oldalán, és online befizettük a díjat, majd másnap a képzeletbeli startvonalhoz álltunk a biatorbágyi viadukt alatt.
A túraútvonal részletes térképe ide kattintva érhető el >>
A nevezetes völgyhídról mindenki tudja, hogy Matuska Szilveszter, Magyarország egyetlen jegyzett terroristája 1931-ben felrobbantotta a bécsi gyors alatt, 22 ember halálát okozva. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy az egyébként alig megsérült, és gyorsan helyreállított viaduktot 1944-ben a visszavonuló németek teljesen el akarták pusztítani, és csak úgy menekült meg, hogy Wiesner Lajos hadapród őrmester, hídőrségparancsnok egy álrobbantással teljesítette a parancsot, ravaszul és bátran félrevezetve a németeket.
A viadukt alatt az első GPS-es igazolóponton sikeresen bejelentkeztünk online, és a városból kifelé haladva a piros jelű turistaúton elértük a Közép-hegy alatti mezőt, majd a hegyet megkerülve, az erdőben a második igazolópontot. A pont szabad szemmel nem látható, meresztgetheti a szemét bárki, csak a mobilon, a GeoGo oldalán található térképen követhető, milyen közel vagyunk hozzá – még a hátralevő távolságot is kiírja az alkalmazás. Aztán, ha a helyzetünket mutató kis pötty behatol a mobil képernyőjén az igazolópontot jelző nagyobb, fix körbe, csak rá kell nyomni az igazolás gombra, és meg is vagyunk, résztáv kipipálva. Az elv egyszerű és jól működik, simább az igazolás a QR-kódos szisztémánál.
Az útvonal követése egyébként vizuálisan sem nehéz, lényegében a piros túrajelet kell figyelni a fákon, és egyenesben vagyunk. Ezért a leírásban nem is követem a klasszik túrakalauz-stílust, miszerint az úton továbbhaladva erre fordulunk, meg arra fordulunk, hanem csak a nevezetesebb pontokon kapom fel a fejem.
Az első ilyen egy jó állapotban levő erdei kápolna, a Szily család 200 éves sírhelye. Az ellipszis alaprajzú, klasszicista stílusú sírkápolnát nagyszigeti Szily József udvari tanácsos a 19. század elején építtette, a sírbolttal egyetemben. Empire stílusú faoltárát a Szent Vendel képpel együtt a második világháború végén elpusztították, a sírboltot feldúlták, de később részlegesen helyreállították, 2009-ben pedig felújították a Pest megyei értéktár szerint. Belseje most pár mécsestől eltekintve üres.
Később, már az erdőben utcanévtábla ugrik elénk: Öszvér utca, Szamár utca. A hamisítatlan, nyolcvanas évek kiskerti, lepusztult, na jó, mondjuk inkább patinás telekhangulatát megőrző nyaralókörzet felnyúlik Biatorbágyról egészen idáig. A düledező víkendházak után düledező kőpincék mutatják a turistaút mellett, hogy az erdő régebben sem volt háborítatlan, és egyben arról tanúskodnak, hogy a közelben szőlészet van/volt. (Egyébként tényleg van, a közeli Öreg-hegyen és Ürge-hegyen minden utcát borról vagy azzal kapcsolatos dologról neveztek el. Szívesen benéztem volna visszafelé a túra végén némi frissítőre az Oportó utcába például, aminek közelében több pincészet is van, de az útvonal sajnos elkanyarodik előtte.)
A düledékpince-dűlő kivezet a legszebb magyarországi cliff walk ösvényre, amit eddig láttam. A Madár-szirt néven futó grandiózus szakadékfal a Tétény–Sóskúti-fennsík nyugati peremét zárja le egy 70-80 méteres leszakadással. Majdnem egy kilométer hosszan lehet sétálni a sziklafal szélén vezető ösvényen.
A változatos formájú sziklák felett állva jól látni Biatorbágyot, a Biai-tavat és a mögöttük elterülő Keleti-Gerecse dombvidékét. Itt a teljesítménytúra tempója önkéntelenül lelassul, a bámész túrázó bebambul. A szirti ösvény végén igazi látványosság, a Nyakas-kő impozáns sziklája csábítja a szerelmeseket és a túrázókat egy kis mászásra.
A Nyakas-kő arról kapta a nevét, hogy a szél eróziós hatása elvékonyította a „feje” alatt a követ, így egyfajta „nyaka” keletkezett. A szikla megmászása nem nehéz, a látvány róla kitűnő és kifogástalan, ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson. Tavaly is előfordult, hogy lezuhant róla valaki, szóval csak óvatosan! De ne csak magunkat óvjuk, a szirt és környéke védett, Natura 2000-es sziklagyepi vegetációnak ad otthont.
A Nyakas-kő után leereszkedünk az erdőbe, majd abból kikeveredve beérünk a lent csörgedező Benta-patak mellé, Biatorbágy Pecató nevű üdülőterületére. A tónál meg kell elégedni a víz üdítő látványával, egyéb üdítő jellegű itallal a térség nem szolgál. A tó után hosszú, vízszintes és egyenes út jön, ahol be lehet hozni a Nyakas-kőnél elbámészkodott időt.
A sóskúti visszafordító közeledését a szintén sóskúti Kálvária-hegy jelzi, aminek zöld lankái, és a tetején dülöngélő kőstációk a régi faragott kőmaradványokkal, kőkereszttel – kövezzenek meg –, de a skóciai dombok hangulatára emlékeztetnek. Az egyébként nem túl magas (173 méteres) domb a keleti oldalán jelentős és látványos sziklafallal rendelkezik, benne régi bányavájatokkal, tetején pedig egy bronzkori földvár maradványaival. És persze ott a Babólyuk-barlang is, amiről nekem most már mindig egy véres női kéz fog beugrani.
A legenda szerint ugyanis a török időkben a barlangba menekültek a sóskútiak, amikor jött az ellenség. Ez működött is egy darabig, de egyszer kint felejtettek egy asszonyt, aki a patakban mosta a ruhákat gyanútlanul. Amikor a belovagoló portyázók vezére megfenyegette, az asszony felmutatott a barlangra, és elmondta, hogy ott vannak a falusiak. A vezér azonnal levágta az asszony kezét, a barlangot pedig forró mésszel befalazták. (Halász Árpád barlangkutató gyűjtése, 1940)
A Kálvária-hegyről lefelé a kőstációk jól mutatják az utat, de az aljában könnyű lekeveredni a turistaútról, ami végül a festői 4. számú szennyvízátemelő telep mellett ér be a faluba. Méghozzá rögtön a Benta-patak hídjához. A híd két okból fontos. Először is igazolópont, másodszor pedig a közeli pékségben lehet venni ételt-italt (a járványügyi korlátozások betartásával).
Sóskúton fordul a túraösvény vissza észak felé, de ezúttal a völgyben fekvő falu túloldalán domborodó domb széles, fennsíkszerű tetején masírozunk a balra eső Sóskúti mészkőbánya és a jobbra fekvő levendulások közötti szűk, cserjés-gyepes folyosón. Ennek a résznek is van egy kis meditatív-relaxációs hangulata, ha nem is olyan erős, mint a Kálvária-hegyé.
A Biai-erdőbe érve a Dobogó-hegynél (321 m) valami nehezen megmagyarázható, furcsa ok miatt a piros jelű turistaút a sárga jelűben folytatódik, ami egyenesen nekivisz a túra másik leglátványosabb pontjának. Ezt először két magabiztosan meredező sziklapiramis, a fantáziadús Hármas- és Négyes-szikla nevet viselő kőszál jelzi. Ezek tetejére is ki lehet menni, és élvezni a kilátást, de az igazi látvány a 30-40 méterrel odébb álló, 301 méter magas Kő-orr tetejéről terül elénk. Amilyen szerencsénk volt, épp naplemente környékén értünk oda.
A sziklák alján tíz darab kisebb, kaptár alakú, a kőfalba vájt fülkét lehet felfedezni, ezért a kőtornyokat kaptárköveknek is nevezik, Eger környéki és pilisi társaikhoz hasonlóan. Ezeknek a kis fülkéknek az eredete, készítésük oka máig nem tisztázott, ebből kifolyólag sok vitát váltanak ki. Volt, aki szerint a fülkék az elhunytak hamvait rejtő, hun vagy szkíta kori urnák, más úgy gondolta, hogy méhészkedtek bennük – innen is a kaptárkő elnevezés.
A Kő-orról viszonylag érdekességmentes levezetés következik a lejtőn, majd a Forrás úton a frissen épülő, de máris tiltakozást kiváltó focipálya és a szintén vitás Eurovelo 6 kerékpárút kerülhet nevezetességügyi megtekintésre, mielőtt befutunk a viadukttól kicsit feljebb fekvő Kodály téri célba.
A 25 kilométeres túrát végül 6 óra 41 perc alatt sikerült kényelmesen teljesíteni. Nehézségben pont azt hozta, amire számítottunk, nagyon jó szezonkezdő kihívás. Látványosságban bőven a várt fölé emelkedett, ez meglátszik a szintidőn is, ami azért egy normál 25 km-es teljesítménytúrán nem túl acélos. Viszont a Nyakas-kör esetében a szervezők jól tudták, hogy sok idő elmegy a bámészkodásra, és bő, 10 órás szintidőt szabtak, amiből szinte lehetetlen kicsúszni.
Még egyszer: a túraútvonal részletes térképe ide kattintva érhető el >>
Nyilván felmerül a kérdés, hogy mi kerül ebben a túrában 2700 forintba, hiszen a normál teljesítménytúrához képest se ételt, se italt nem kap a résztvevő. A válasz talán az lehet, hogy az (újrahasznosított anyagokból készült) érem mellett a jó útvonalat, kihívást, a motivációt és a teljesítés örömét.
A túra után megkerestem Baranyi Zsoltot, a GeoGo ötletgazdáját, aki elmesélte, hogy két hobbiját, a teljesítménytúrát és a geocaching előnyeit akarta ötvözni, amikor 2017-ben hobbi szinten elindította a GeoGo alkalmazást. Eleinte kb. 300-an használták, ami lassan növekedett, majd tavaly nyáron a járvány miatt több teljesítménytúra-szervező is megkereste, hogy áttegye a túráját a korlátozások miatt virtuális formába. A rendszerbe egyre több túra került be. Jelenleg mintegy hatszázat lehet teljesíteni, a teljesítések száma pedig az elmúlt hónapban már meghaladta az 5000 teljesítést.
Baranyi tudomása szerint nincs hasonló rendszer a világon. Azaz nem tud olyan oldalról/alkalmazásról, ami egyrészt útvonal adatbázis, ahová bárki tölthet fel saját útvonalakat, másrészt az alkalmazás lehetőséget is biztosít az adatbázisban található útvonalak igazolt teljesítésére. A működési elv pofonegyszerű: a műholdak által visszaadott adatokat veszi a telefonba épített GPS, és ez alapján történik a helymeghatározás, igazolás.
A túráról további képek erre >>
További Szépkilátás túrák a főváros környékén:
