Az olimpia hőstörténetét írták meg a női maratonon

A holland Sifan Hassan három hosszútávfutó számot vállalt be a párizsi olimpián, és mindháromban érmet nyert. A maratonra már két versennyel a lábában állt oda, és a végletekig kiélezett versenyt egy nagy hajrával, olimpiai csúccsal nyerte a világcsúcstartó Tigst Assefával szemben.

Vasárnap reggel nyolckor elrajtolt a párizsi atlétikai versenyek utolsó száma, a női maratonfutás. Ahogy szombaton a férfiak, a nők is ugyanazon a rendkívül nehéz pályán haladtak végig. Párizs belvárosában, az olyan látványosságokat is érintve, mint az Eiffel-torony, még sík volt a terep, de ahogy haladtak kifelé, Versailles irányába, egyre nehezebbé vált az útvonal. Tizennégy és húsz kilométer között egy hosszú emelkedőt futottak meg, majd több rövid, de nagyon meredek kaptatón kellett megtalálni a helyes, a később nem visszaütő ritmust.

A nehézségekre készülve a női mezőny is óvatosan kezdett, lehetett tudni, hogy már a hat kilométer hosszú emelkedő vízválasztó lesz. Húsz kilométernél már csak egy húszfős boly haladt együtt az élen, benne az esélyes kenyai és etióp futókkal, az izraeli Lonah Salpeterrel, a szinte minden hosszútávfutó számban erős Sifan Hassannal. A versenyt viszont ekkor még nem ők, hanem kevésbé meghatározó atléták, mint az ausztrál Jessica Stenson és francia Julien Melody irányították. Ezek csak rövid fellángolások voltak, az élmezőny még összezárt a meredek emelkedőt magában foglaló szakaszig.

Ekkor az etiópok váltottak ritmust, és gyorsan szétrázták a csoportot. A világcsúcstartó Tigst Assefa és a világbajnok Amane Beriso Shankule diktálták a tempót. Az emelkedő tetejéig velük csak a kenyai Peres Jepchirchir és Sharon Lokedi bírta ki. A lejtmenetben őket aztán gyorsan utolérte a harmadik kenyai, Helen Obiri, majd nem sokkal később még hárman, köztük Hassan is, felzárkóztak.

Sifan Hassan egészen hihetetlen vállalást tett. Párizsban korábban versenyzett ötezer és tízezer méteren is, ráadásul mindkét távon bronzérmet szerzett. A tízezer méter után ráadásul körülbelül csak másfél napja volt rápihenni a maratonra. A klasszikus maratoni felkészülésben egy ilyen nagy erőkifejtés nem szokott szerepelni pár nappal a 42 kilométer előtt. Hassan viszont nagyon kíváncsi volt rá, hogy mit bír. Korábban előfordult, hogy tízezres futók kipróbálták a maratont is egy olimpián belül, de a modern időkben erre egyre kevesebb példa volt. Nem olyan egyszerű összehangolni az állóképességet a gyorsasági munkával. Hasonló triplája a legendás cseh futónak, Emil Zátopeknek volt, ő az 1952-es helsinki olimpián aztán mindhárom számban olimpiai bajnok lett. Hassannak azért voltak kétségei a vállalásával kapcsolatban.

„Nagyon félek a maratontól. Azt hiszem, nagyon kíváncsi ember vagyok. Az őrület miatt csinálom ezeket a versenyeket. Otthon még azt mondom magamnak, hogy akarom ezeket a versenyszámokat, de amikor a stadionban vagyok, már azt kérdezem magamtól: miért csinálod ezt, miért csinálod ezt?” – nyilatkozta Hassan. A holland futónő már eddig is bevállalós volt, az előző olimpián és a budapesti vb-n is triplázott, de akkor az 1500, 5000, 10 000 volt a programjában.

Az utolsó öt kilométert megkezdve még Hassan is ott volt az élbolyban, a két etióp, Assefa és Beriso Shankule, illetve a két kenyai, Obiri és Lokedi küzdött ekkor még az érmekért. Látványos iramváltást sokáig nem láttunk, de Beriso Shankule másfél kilométerre a céltól leszakadt. Obiri emelte fokozatosan a tempót, és ezzel először Lokedit húzta ki a dobogósok közül. Később aztán ő is besokallt a saját iramától, így az utolsó 400 méterre Assefa és Hassan ki-ki meccse maradt. A holland indította meg a hajrát, az etióp utánaeredt, és egy kanyarban elé bevágva próbált előzni, de némi lökdösődés után Hassan tudott ellépni, és erre már nem volt válasza Assefának. Hassan három másodpercet vert rá végül, a harmadik helyet pedig megőrizte Obiri.

Eredmények:
1. Sifan Hassan (Hollandia) 2:22:55 (olimpiai csúcs)
2. Tigst Assefa (Etiópia) 2:22::58
3. Helen Obiri (Kenya) 2:23:10