Ha a legerősebb síelők egymás után törik össze magukat, ott valami gond van

2024. február 8. – 11:59

Ha a legerősebb síelők egymás után törik össze magukat, ott valami gond van
Alexis Pinturault bukik a wengeni alpesisí-világkupán – Fotó: Leonhard Foeger / Reuters

Másolás

Vágólapra másolva

Az alpesi sí veszélyes üzem, némi rosszindulattal élve szinte nem is lehet igazi versenyzőnek nevezni azt, aki térdszalagszakadás nélkül megússza. Az idei világkupaszezon a sérültek listáját végignézve különösen ijesztő, a sportág legnagyobb alakjai közül is sokan megsérültek. Egy rossz mozdulat, döntés is súlyos károkat képes okozni, de több sérülés rendszerhibákra is rámutatott.

A női mezőny legnagyobbjai, a technikai számokat uraló Petra Vlhová, a legjobb lesikló, Sofia Goggia és a valaha volt legsikeresebb síző, Mikaela Shiffrin is megsérült, de még hosszan lehet folytatni a sort az egészségi okokból kiesőkkel. A férfiaknál december végén a világkupát akkor éppen vezető Marco Schwarz bukott a bormiói versenyen, majd januárban a gyors számokban erős Aleksander Aamodt Kilde is súlyosan megsérült több más sízővel együtt.

Az alpesi sí kedvelőinek január közepe jelenti a főszezont, ilyenkor folynak szinte egymásba a klasszikus versenyek, amelyek nehézségük miatt híres-hírhedtek. A svájci Wengenben rendezett gyorsasági számokat ugyanakkor több súlyos baleset is beárnyékolta.

A Kilde rendkívül kidolgozott izomzatáról készült képek többször körbefutottak már a (közösségi) médiában, és a norvég sízőt riválisai is a legjobb fizikumúnak tartják a mezőnyben. Az izomzatra szükség is van, hiszen az olykor akár 140 kilométer per órával száguldó síelőkre hatalmas erők hatnak. Egy-egy intenzív, két-két és fél perces menet sok energiájukat felemészti, nem véletlenül számolnak be égő érzésről a lábukban és zihálnak a célban sokan.

A svájci Wengenben a lesiklás különlegességét a pálya hossza adja, ha a klasszikus rajthelyről indulnak a sízők, akkor 4,1 kilométert csúsznak, a legtöbbet a világkupa-sorozatban. Más pályákhoz képest húsz-harminc másodperccel tovább tart a futam, de ez a kicsinek tűnő különbség is rengeteget számít az igénybevétel szempontjából.

A wengeni pályán idén három egymás utáni napon is gyorsasági számot rendeztek, egy rövidebb pályán tartott lesiklás és szuperóriás-műlesiklás után jött a klasszikus táv, amelynek legvégén Kilde is megsérült. A norvég olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy véget is ért az idénye, pedig még az összetett világkupáért is versenyben volt.

Mentőhelikopter a wengeni pálya fölött, amellyel a norvég Aleksander Aamodt Kildét szállították kórházba a balesete után, 2024. január 13-án – Fotó: Marco Bertorello / AFP
Mentőhelikopter a wengeni pálya fölött, amellyel a norvég Aleksander Aamodt Kildét szállították kórházba a balesete után, 2024. január 13-án – Fotó: Marco Bertorello / AFP

Kildén kívül többen is buktak a wengeni hétvégén, és rajta kívül még két súlyos sérült volt. A svájci Marco Kohler még az edzésen bukott és szakította el keresztszalagját a térdében. Előtte egy nappal a háromszoros világbajnok Alexis Pinturault sem járt jobban, a franciának a keze tört el, és még az elülső keresztszalagja is elszakadt.

A két wengeni lesiklást megnyerő Marco Odermatt empatikus volt riválisaival, és az egyik élőben adott nyilatkozatában a bajok okára is megpróbált rávilágítani. „Ez nem kritika, hanem remélhetőleg egy tanulság mindenki számára. Minden helyszín, minden szövetség és a FIS [Nemzetközi Síszövetség] számára, hogy a több nem mindig jobb.”

Azt már megszokták a síelők, hogy egy hétvégén két versenyük is van, de a három nagy igénybevételt jelentő csúszás már sok, különösen úgy, hogy előtte két hivatalos edzésnapon is végig kell menniük a nagy követelményeket támasztó, ugratókkal megtűzdelt pályán.

„Ez mind fizikailag, mind mentálisan nagy kihívást jelentő hét. Hosszúak a napok, pénteken fél háromig nem tudtam ebédelni. Aztán ott van a regenerációs program. Brutálisan fogalmazva, a bukások versenyzői hibák, de valahol a hibákat külső tényezők okozzák. Igazságtalan lenne csak egy helyen keresni a hibát” – nyilatkozta egy másik svájci síelő, Niels Hintermann.

A kimerítő programot a versenyzők a Nemzetközi Síszövetségnek köszönhetik, amely egy korábban törölt futamot ragasztott hozzá a wengeni hétvégéhez. A sűrű versenynaptár miatt nincs sok mozgástér, ezért választották ezt a megoldást, amely aztán visszaütött.

A szövetség elfogadni látszik a sízők kritikáját, Markus Waldner versenyigazgató azt ígérte, hogy a jövőben el kell kerülniük azt, hogy ugyanazon a helyszínen három gyorsasági számot rendezzenek. „Ez tényleg túl nehéz a mezőny többségének. Nem jó beleerőszakolni egy már amúgy is túlzsúfolt naptárba” – mondta Waldner, aki a versenyzőkkel és a csapatokkal is egyeztetni fog, ha át kell tervezniük törlések miatt a szezont. Erre pedig egyre gyakrabban sor kerülhet, a hóhiány és a kiszámíthatatlanabbá váló időjárás az alpesi sít is kényszerpályára küldi.

A FIS szerint azonban azok a vádak alaptalanok, amelyek a globális felmelegedéssel és a változékony hóviszonyokkal hozzák összefüggésbe a baleseteket. A versenyzők és edzők minden futam előtt pályabejárást tarthatnak, amikor is feltérképezhetik a körülményeket.

Kilde, aki a hálóba csapódva szétvágta a vádliját, és súlyos vállsérülést is szenvedett, és több hétre kerekesszékbe kényszerült, arról is beszélt, hogy nem csak a versenynaptár jelenti a problémát, maguk a versenynapok is túlfeszítettek. Gyakran még sötét van, mikor felkelnek, hogy részt vegyenek a pályabejáráson, a bemelegítés, versenyzés után pedig a médiát illetően vállalt kötelezettségeiket teljesítik. Az esték sem a pihenésről szólnak, mert ilyenkor tartják a ceremóniákat és a rajtszámsorsolásokat, amelyeket szintén interjúk és nyilatkozatok sora követhet. A norvég szerint meg kell találni azt a középutat, amely segíti a sísport népszerűsítését, miközben rájuk sem pakolnak nagy terheket.

Kildére hosszú rehabilitáció vár, egyelőre még azon dolgozik, hogy egyáltalán járni tudjon, és könnyen lehet, hogy sosem lesz már a régi. A norvég lesikló őszintén beszél a sérüléséről és a rehabilitációjáról, az átélt fájdalmakról, leírta, hogy elájult, amikor megpróbált kimenni a vécére, sőt még olyan fotót is posztolt az Instagramon a széttrancsírozott vádlijáról, amelyet talán jobb meg sem nézni. Azt mondta, azért is tette ezt, mert sok helyen azzal találkozott, hogy csak kificamította a vállát, és megvágta a lábát, pedig ennél jóval súlyosabban megsérült.

Ez részben azért történt, mert nem viselt vágásálló aláöltözetet, és az őt megfogó védőháló nyírta szét a vádliját. Elkerülhetetlennek látszik, hogy még ha kényelmetlen és lassítja is a síelőt ez a védőruha, kötelezővé váljon a viselete.

Kilde nem sokkal a balesete után fotót posztolt a kórházban őt meglátogató barátnőjével, Mikaela Shiffrinnel. Az amerikai síző két héttel később aztán maga is a kórházban találta magát. A Cortina d’Ampezzó-i lesiklás egyik ugratója után nem tudta megtartani az egyensúlyát, és ő is a védőhálóba csapódott. Ő megúszta szalagszakadás és törés nélkül, de erős fájdalmai miatt két hétig ő sem tudott versenyezni, és egyelőre nem látszik, mikor folytatja a szezont.

Azzal az ugratóval másoknak is meggyűlt a bajuk, a svájci világbajnok, Corinne Suter a leérkezés után felsikoltott fájdalmában, majd kiderült, hogy elszakadt a keresztszalagja. Honfitársai, Michele Gisin és Priska Nufer is ott buktak, és még jó páran. A futamon második Lara Gut-Behrami is próbálta az okokat keresni, hogy miért volt ilyen sok bukás. Szerinte nem pályatűzési hiba történt. „A verseny valójában minden volt, csak nem őrült, a pálya nem volt őrülten gyors és nem volt őrülten nehéz. Sok sportoló egyszerűen elfelejt regenerálódni. Ha van két szabadnapjuk, akkor is edzeni mennek. Mindent erőltetnek és optimalizálnak. De ha ennyi területen építkezel, akkor a végén elbizonytalanodsz a rajtnál” – mondta Gut-Behrami.

„Nagyobb a stressz a sporttal kapcsolatos minden más miatt. Míg korábban csak a síelésről volt szó, most egy sportolónak több feladatot kell végeznie, és azzal kell törődnie, hogy ápolja az imázsát és a marketinggel foglalkozzon. De a napok még mindig 24 órásak”

– említette egy másik nyilatkozatában a svájci síző.

Érzésre nagyon sokan sérültek meg az utóbbi hetekben, és azt maga a síszövetség is elismerte, hogy főleg a nőknél a szokásosnál is több baleset volt. A FIS szóvivője ugyanakkor azt mondta a Telegraphnak, hogy az adataik szerint nincs több sérülés, mint a korábbi években.

Pontos számok persze csak a szezon végén lesznek, de a versenyzőket akkor is gondolkodóba ejtette az elmúlt időszak. „Ha a legerősebb síelők szállnak el, akkor azért lehet min csodálkozni” – mondta Sofia Goggia, aki aztán egy edzésbalesetben törte el minap a sípcsontját.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!