Szoboszlai kulcsszerepe Klopp heavy metal focijában és a Liverpool szárnyalásának titkai

Bár a bukmékerek az idény elején alig 10 százalék esélyt adtak az erősen újjáalakuló Liverpoolnak a bajnoki címre, Jürgen Kloppék bőven okoznak meglepetést. Szeptember vége óta – amikor egy órát kilenc emberrel játszva és egy 95. perces öngóllal kaptak ki a Tottenham ellen – ugyanis veretlenek a Premier Leauge-ben.

Emellett 2-1-es előnyből várják a Ligakupa-elődöntő visszavágóját a Fulham ellen, továbbmentek (igaz, két vereséggel, de a legjobbjaikat többnyire pihentetve) az Európa-liga-csoportból, az FA-kupában pedig az Arsenalt kiejtve várják a másodosztályú Norwich City ellen a folytatást a negyedik fordulóban. Míg az idény előtt 1500 az 1-hez volt az odds arra, hogy mind a négy címet bezsebelhetik, ez jelenleg már csak 66 az 1-hez. Az Arsenal visszazuhanása után pedig a különböző modellek is egybehangzóan Szoboszlai Dominikékat látják a Manchester City-címvédés legfőbb elrontójának.

Elemzésünkben megvizsgáljuk csapatrészenként és egy-egy kiemelkedő egyéniségen át a Liverpool remeklésének okait, természetesen a szokásos meccsfelvételek, taktikai elemek és adatok támogatásával.

Elöljáróban érdemes leszögezni, hogy a csapat dominanciája meglehetősen egyértelmű: tulajdonképpen nincs olyan teljesítménymutató, amiben ne a Liverpool lenne a liga (egyik) legjobb csapata. Így húsz bajnoki meccs után övék

• a legtöbb lövés (273) és xG (32,2) nyílt játékból;
• sőt az összesített xG (44,1, amin a Newcastle elleni meccs 7,2-t dobott);
• a nem lövésalapú xG (2,79 meccsenként) és a veszélyességet mutató xThreat (1,96) is.
• Ellenük tudnak legkevésbé pontosan építkezni (74,42%), és ők avatkoznak közbe leggyakrabban az ellenfél passzainál (9,3 PPDA).
• Ők kapták a legkevesebb gólt (18).
• Övék a legtöbb kísérlet pontrúgásokból (101) is.

De nézzük, miképpen és miből éri mindezt el Jürgen Klopp csapata!

Több írásban is tárgyaltuk a Liverpool újratöltve projektet, melynek három leglényegesebb eleme:

1. Jürgen Klopp kicsit hátrébb vont, ha tetszik, amolyan mindenes és (a Michael Edwards által fémjelzett vezetői struktúra elvesztésével) mindenek feletti Sir Alex Fergusont idéző szerepe.
2. A már mindent megnyert, 2019-ben csúcsra ért csapat motorjának, a középpályának és az intenzitásnak az újraindítása.
3. Labdás megoldások kialakítása, hogy versenyképesek maradhassanak a Manchester Cityvel szemben.

Nyilván többszörösen sem meglepő egy Jürgen Klopp-csapattól (lásd például a tavalyi Bajnokok Ligáját), ha nem a mértanilag precíz és a legapróbb részletekig kidolgozott labdakihozatalokkal operál sebészi szinten. Klopp ennek megsegítésére is egyre inkább szabad kezet adott az elmúlt években Pepijn Lijnders másodedzőnek, aki az utóbbi néhány idényben nemcsak hogy az edzéseket vezényli, de az átigazolásokból és a taktika megtervezéséből is oroszlánrészt vállal. Az intenzitásról mint identitásról Lijnders tavaly könyvet is jelentetett meg (ezt majd a középpályásokat és támadókat taglaló részben nézzük meg), de az évek során nem mindig könnyen tetten érhető, ám 2023-ban kidomborodó labdás fázis átalakítása is az ő nevéhez köthető.

Klopp stílusából adódóan, illetve a Sadio Mané, Roberto Firmino, Mohamed Szalah, valamint a mögöttük játszó Jordan Henderson négyes labda elleni munkája, más néven a híres Liverpool-letámadás miatt érthető, hogy amíg ez mindenkit leigázott, nem kellett a felépített, labdás játékfázissal sokat kezdeni. Talán egyedül abban a 2021–2022-es idényben volt nagyobb hangsúly a labdás megoldásokon, amikor a mostani idényben még pályára sem lépő Thiago Alcântara legegészségesebb szezonja volt – 39 meccset játszott, ebből 25-öt a bajnokságban. Valahol talán sejtve, hogy a 2019-es csúcsról vagy lefelé visz az út, vagy meg kell újulni, Lijnders és Klopp megérezték, hogy egy ilyen kivételes képességű játékost ki kell használni. „Thiago oder nix”, azaz vagy Thiagót, vagy senkit (ne igazoljunk) – szól a 2013-as Guardiola-mondat, ami a sérülékenységét csak zsenialitásában felülmúló és szinte kizárólag Guardiola miatt Münchenbe igazoló spanyolt azóta is kíséri vagy kísérti. A Bundesligában szocializálódott, ekkor még a Dortmund vezetőedzőjeként dolgozó Klopp pontosan tudta, hogy az akkori MVP Thiago, illetve később Naby Keïta lehetnek azok a nagybetűs játékosok, akiknek a segítségével lépést lehet tartani a Manchester Cityvel.

A lépéstartás nem másolás, Klopp mindig is arról volt híres, hogy nem érdekelték a szokások és a szabályok – a legenda szerint például az akkor még szebb napokat látó és edzőt castingoló Hamburger SV azért maradt le a Mainztól csábított Kloppról a Dortmunddal szemben, mert egy scoutjuk így jellemezte őt: „komolytalan viselkedés a sajtóval, pontatlanság, lyukas farmer, dohányzik”. Klopp nemcsak hogy nem ment el az állásinterjúra, de az ő utánozhatatlan stílusában elmondta nekik, hogy sose késett sehonnan, nem érti a sajtós dolgot, egyébként meg, ha a többi szempont lényeges, akkor úgy sem ő az emberük. Azt nem nagyon kell magyarázni, hogy a jelenleg a német másodosztályban harcoló Hamburg jól járt-e Klopp ignorálásával, elég csak annyi a Bundesliga 2-es szereplés mellett, hogy 2008 óta 22 vezetőedzőjük volt.

De vissza Klopphoz és a kulcsembereihez. Mint ismert, a sérülések tönkretették Keïta karrierjét (ő elvileg 122 meccsen nem volt bevethető), és borítékolhatóan véget vetnek (hiszen nyáron szabadon igazolható lesz) Thiago helyenként kiemelkedő, de összességében csalódást keltő liverpooli pályafutásának is. Ha hinni lehet a Transfermarktnak, akkor kereken száz mecset hagyott ki három és fél év alatt.

Nem véletlen, hogy a tavalyi idény szinte rá is ment a középpálya gondjaira: James Milner a szezon végére már 37 éves volt, Jordan Henderson 32, Fabinho pedig csak 29, de ennyi idősen már közel 500 tétmeccsen volt túl; közben Thiago, Keïta és Oxlade-Chamberlain sokat voltak sérültek, így látszott, hogy a fiatalok (Curtis Jones, Harvey Elliott és Stefan Bajcetic) beépítésen túl valami más megoldásra lesz szükség.

A meg nem énekelt hős, Trent Alexander-Arnold

Az Opta statisztikai oldal adataiból jól látszik, hogy Klopp idén a liga legdirektebb csapatát (1,95 előrejutott méterek másodpercenként) küldi pályára, 55 ilyen támadása van, és a liga stílustérképét nézve is egyedülállóak. Noha Klopp sose volt építkezésfetisiszta, azért nem is a spektrum másik, építkezésfóbiás végletén foglalt helyet mondjuk Oliver Glasnerrel, Adi Hütterrel vagy Jesse Marschsal. Elég csak a például a korai Dortmundból Nuri Sahinra, Sebastian Kehlre vagy Sven Bender és Hajnal Tamás középpályás triójára gondolni. Az ugyanakkor kijelenthető, hogy bármekkora is a holland Lijnders befolyása, egy Klopp-csapatból valószínűleg nem lesz abszolút kontrollt a labdabirtoklással akaró horizontális passzgépezet.

Klopp a vertikalitást akarja, és ebben idén új elem, hogy övék a legmagasabb kirúgások utáni előrejutás mutatója (majd 49,4), amivel megelőzik a műfaj két királyát, a Manchester Cityt és a Brightont, akik jóval megfontoltabban és lassabban, egy sebész (Guardiola) és egy ritmusmániás karmester (Roberto De Zerbi) átgondoltságával juttatják előre a labdát. A ManCity egyébként másodpercenként 1,27 métert halad, a Brighton 1,59-et, mindkettő messze elmarad a Liverpool 1,95-ös mutatójától.

A felépített támadásokat (azt tekintjük itt támadásnak, ami tíznél több passzból jön össze, és vagy lövéssel, vagy az ellenfél tizenhatosbeli érintésével zárul) nézve idén 137-je van a Citynek, 94 a Brightonnak, míg a Liverpoolnak csak 50, pont annyi, mint a Manchester Unitednek, a Fulhamnek vagy épp a Newcastle-nek. Ugyanakkor az eredményességgel nincs baj, ahogy jeleztük, övék a legjobb xG nyílt játékhelyzetből, és csak a City lőtt több gólt ezekből a helyzetekből (35 az 31 ellen, a Spurs is ennyivel áll).

Talán nincs is emblematikusabb figurája ennek a Klopp-féle különleges káoszelfogadásnak, mint Trent Alexander-Arnold, akit decemberben a hónap játékosának választottak, de talán a liga legjobb játékosa címre is jó eséllyel pályázik.

Hatéves kora óta Liverpool-nevelés, mellesleg 15 évesen majdnem két évet játszott egy bizonyos Pepijn Lijnders kezei alatt, ráadásul hatos pozícióban. James Pearce az Athleticen megjelent cikkében arról is kérdezte Alexander-Arndoldot, hogy mennyire volt fontos a fejlődése szempontjából a mostani másodedző, aki korábban a Liverpool U16-os csapatát is edzette.

„Abszolút óriási. Igazi kötelék volt köztünk. A futball iránti szenvedélye olyasmi, amit korábban nem igazán láttam edzőnél. Az a részletesség, amibe belement, a győzni akarása – hihetetlen volt. Pontosan ez volt az, amit akartam, és amire szükségem volt. Pep (Pepijn Lijnders, nem pedig Pep Guardiola – a szerk.) és én órákig kint maradtunk az edzés után, és csak kétérintőzünk, szórakozgattunk, fejteniszeztünk. Voltak olyan edzések, amikor olyan sokáig voltunk kint a füvön az edzés után, hogy a reflektorok kialudtak. Este 7-ig csak mi ketten voltunk kint Kirkbyben. Elképesztő volt. A foglalkozások, a szórakozás, a játékmód, ahogyan játszottunk – egy rombuszos középpályával felálló 3-4-3-ban. Ebben mindig én voltam a 6-os számú. Engedte, hogy előremenjek és diktáljam a játék tempóját. Megadta a szabadságot, amire vágytam, és nagy hatással volt rám.”

A játékos újjászületése nagyjából a tavalyi idény végén, de a tulajdonképpen az ott hamar elszálló remények miatt leginkább az 2023–24-es szezonban lett tetten érhető, érzékeltetve valamennyire Alexander-Arnold egyre inkább vezér szerepét, amivel a sikertelenebb időszakokban könnyű bűnbakká is vált:

„Ugyanez természetesen Alexander-Arnoldra is igaz. Jürgen Klopp a liverpooli megbízatásának körülbelül 20 százalékát azzal töltötte, hogy megvédje az angolt a kritikáktól.

»Őszintén szólva, egyszerűen nem értem« – mondta Klopp 2022 szeptemberében. »Egy világklasszis tehetséget az alapján ítélnek meg, amiben nem olyan világklasszis, mint a többi dologban? Ha nem lenne jó védő, akkor nem játszana«” – jegyzi meg egy napokban megjelent cikk, ami a Tottenhamnél idén jobbhátvédből középpályássá és meglepetésemberré váló Pedro Porrót méltatja, és húz párhuzamokat közte és a Liverpool-játékosok között.

Alexander-Arnold három szezonjával is felért a 21. század (bizonyos mutatók szerinti) legjobb szélső védői közé egy francia Twitter-oldal gyűjtésében, a névsor elég illusztris:

De érdemes nézni a Manchester United elleni meccsen is megnézni, hogy Alexander-Arnold milyen zseniális módon manipulálja az ellenfelet elmozgásaival és pozícióváltásaival, hogy neki köszönhetően képesek egy támadást lelassítani és visszavenni, majd egy Luis Díaz-túltöltéssel ismét nekiiramodni, immáron rést találva a védelmen:

Ahogy láthattuk, Klopp és Lijnders kiemelt figyelmet szentelt Alexander-Arnoldnak, és talán az ő személyében és középpályás-irányító szerepkörében is bízva is igyekeztek megúszni a nagyobb költekezést a nyáron – a négy játékosra, köztük Szoboszlai Dominikra elköltött 172 millió euró soknak tűnhet ugyan, de ezzel is csak a hatodik legtöbbet költő angol klub voltak a nyáron.

Elnézve, hogy egyes labdaszerző vagy védekező középpályások mennyi pénzért cseréltek csapatot és mennyit tettek hozzá az új klub sikerességéhez (Moisés Caicedo és Declan Rice is 100 millió euró fölött volt, Roméo Laviát 50 millióért kínálták), elő-előkerülnek olyan vélemények, miszerint az átigazoláspolitikát abszolút módon irányító Klopp–Lijnders-duó nem azért nem igazolt, mert hibázott, hanem eleve máshogy látta a piacot. Vagyis túlértékeltnek tartották a például a fenti példákat, és beérték egy utolsó pillanatos, olcsóbb megoldással. A 18 millió euróért igazolt japán Endó Vataru a kezdeti nehézségek után novemberre alaposan belehúzott, illetve előtte Alexis Mac Allister mélységi játékával a szezon elején kielégítően működött a Liverpool. Talán a világbajnok argentin válogatott módjára igyekezett minél több, a labdával kreatív és ellene elképesztő munkát bíró játékost a középpályára pakolni Alexander-Arnold mellé. Szoboszlai kiemelkedő idénykezdete és Curtis Jones hatalmas fejlődése mellett Ryan Gravenberch és Cody Gakpo, de Harvey Elliott is hozzátették a magukét, utóbbi kettő leginkább a kupákban. Gakpónál pedig nem lehet nem megemlíteni, hogy minden sorozatot számolva 9 góllal (Diogo Jotával holtversenyben) második a házi góllövőlistán a 14 gólos Szalah mögött.

Emiatt is van egyfajta állandó rugalmasság (mivel Klopp nem ragaszkodik annyira alapelvekhez, mint például Pep vagy De Zerbi), és aki néz Liverpool-meccseket, az megfigyelheti, hogy a szabad labdafelvevő ember gyakorlatilag bárki lehet Szalahtól az összes középpályáson (Endó, Mac Allister, Szoboszlai, Alexander-Arnold, Gravenberch, Jones, Elliot, Gakpo) és a belsővédőkön át.

Kloppék tehát igazából magukban bíztak a nyáron, amikor nem igazoltak, és egyelőre mindenkire rácáfolva úgy tűnik, hogy jobban ismerik a csapatukat, mint a nagy többség.

Mivel a futballban nincs olyan, hogy valaminek ne lenne ára és/vagy árnyoldala, a direkt játéknak vagy éppen Alexander-Arnold behozatalának is vannak hibapontjai, nevezetesen a vesztett labdák, mint például a Bournemouth elleni bekapott gól.

De említhetnénk Curtis Jones horrorhazaadását a 8. percben az Arsenal elleni bajnokin, 0-1-nél, amit végül megúsztak. Ugyan az Impect elemzőcégnél a harmadik leghatékonyabb építkezőcsapat a Liverpool a már jól ismert páros, a Brighton és a ManCity mögött, a biztonságban a legutolsó helyre rangsorolja őket. Ez a Liverpool-szurkolókat leszámítva talán még izgalmasabbá teszi ezt a kötéltáncot a szakadék felett, ám talán itt is a sebesség, koncentráció és a gyors mozgás a kulcs.

Persze az sem baj, ha olyan védők állnak készenlétben végszükség esetén, mint Virgil van Dijk, vagy a Joël Matip sérülése után különösen az utóbbi két hónapban emberfeletti teljesítményt nyújtó, a 2017–18-as lipcsei berobbanásánál megállapított magasságokat elérő Ibrahima Konaté.

Az Intenzitás mint identitás már tartalmaz is valamit, avagy Szoboszlai a heavy metal futballista

Ahogy említettük, optikailag nem volt ideális, hogy egy tulajdonképpen balul sikerült és mindenképpen elfelejtendő idény legelején, majdnem ponti idénykezdetkor jelent meg Lijnders másodedző Intenzitás: az identitásunk című könyve. Igaz, hogy ez a 2021–22-es idényről szólt, de sok Liverpool-drukker (nem beszélve az ellendrukkerekről, kibicekről, trollokról, jóakarókról és egyéb internetes állatfajokról) nem nézte jó szemmel, hogy a csapat szenved, miközben Lijnders (magát, és) a csapatot ünnepli és titkokat árul el.

Ugyanakkor idén egészen más a helyzet egy Alexander-Arnold által vezényelt újjáalakított középpályával, a Konaté és Van Dijk által vezetett védelemmel és egy labda ellen is jobban összeszokott (Díaz, Darwin Núñez) csatársorral, mely Szoboszlai Dominik által megtámogatva visszaszerezte a csapat védjegyét, vagyis az intenzitást.

„Kloppnak két alapelve van: 1. Mindenki mindenért felel, védekezéséért és támadásért (a labda visszaszerzéséért) egyaránt. 2. A gegenpressing nem egy javaslat, hanem törvény”. Lijnders a korábbi Liverpool-csatár Michael Owennek vázolta fel így nemcsak Klopp, de saját alapelveit, mikor ebben a videóban arról beszél, hogy az állandó ellenfélhez való alkalmazkodásnak idővel egyfajta kreativitás- és fókuszvesztettség az eredménye (és identitásölő is a fajta hozzáállás, teszem hozzá).

Kiváló példa erre az ún. GPI, vagyis a gegenpressing intenzitását mérő index (Toni Gagliardi, a korábbi olasz válogatott meccselemző találmánya), ami a tavalyi ligaelső 59-ről idén 56,71-re esett vissza.

Mégis, elnézve a meccseket (például a Newcastle ellenit, ahol szinte megszállottan szerezték vissza a labdát ), nehéz lenne azt állítani, hogy a Liverpool idén rosszabb lenne a labdák azonnali visszaszerzésében vagy a labda elleni fázisban. Ezt alátámasztják a védekezési mutatók is:

• Alisson tavaly plusz tíz gólt védett ki az xG-ez képest, idén csak plusz kettőt, mégis
• a csapat 11 kapott gólja a legkevesebbnek számít nyílt játékhelyzetből a ligában a harmadik legalacsonyabb engedett xG-re.
• Noha a csapat 9,6 helyett idén 11,25 lövést enged átlagosan meccsenként, a minőség a kulcs.
• Míg tavaly a büntetőket leszámítva a top 5 liga leggyengébb teljesítményét nyújtva 13 százalékos minőségi helyzeteket hagytak az ellenfélnek, idén átlagos tízszázalékosokat (statisztikai nyelven 0,1 NPxG/shot), és
• a tavalyi, meccsenkénti 1,26-os bekapott NPxG-jüket idén 1,09-re szorították vissza.
• Ez a 96 db top 5 ligás csapatból a 35. helyet biztosítja nekik. Úgy tűnik, hogy sikerült visszaállítani egy jó védekezést (világklasszis maradékvédekezéssel Konaté, Van Dijk és a kapus Alisson Becker személyében), miközben a tavalyi top tízes támadómutatóikat idén a top 3-ba repítették.

Mert természetesen bár mindenki mindenért felel, Klopp gondolatvilágának alfája és ómegája az intenzitáson alapuló, átmenetekben mindenkinél jobb heavy metal futball.

Ha a középpályáskontroll és -kreativitás mintája Trent Alexander Arnold, akkor a káosz ura, jó barátja nem más, mint Szoboszlai Dominik.

Cikkünk elején is említettük, és az Athletic belinkelt ábráján is láthatjuk, hogy mekkora mértékben alapul minden a direkt támadásokon a Liverpoolnál. Ahogy még júliusban vizsgáltuk a transzfert, sokadik Bundesliga-igazolásként Klopp számára Szoboszlai Dominik a nem labdás játékszakaszban végzett munkája a non plusz ultra, elsősorban ezért igazolta le. Miközben talán joggal volt arról szó, hogy a szenzációs első három hónap után kicsit amolyan amerikai sportosan szólva nekiment a rookie wallnak, vagyis meglátszott rajta a ligaújoncok elfáradása néhány hónap magasabb intenzitású teljesítmény után, ebben azért mentálisan és fizikailag hatalmas szerepet játszhatott a válogatottbeli emberfeletti teljesítménye, főleg ősszel.

Noha akadtak kellemetlen labdavesztései, vagy éppen kicsit a mentális frissesség számlájára írandó kapu előtti lassabb döntései, talán kevesebb szó esik a nem annyira mérhető vagy látványos nem labdás akcióiról. Például a Newcastle elleni meccsről, amikor egy kivágott Alexander-Arnold indítást Núñez készített le. Nem nagyon gondolta senki, hogy Szoboszlai ezt elérheti, de ő simán leindulta Bruno Guimarãest, és még egy nyolcvanméteres sprint után is képes volt elvinni az embereket, hogy Díaz keresztbe tudjon passzolni a ziccerig, amit Núñez gólpassza után Szalah lőtt be.

Még kevésbe mutatkoznak meg az olyan jelenetek, mint amikor Szoboszlai a kíméletlen elmozgásaival és okos, magasabb pozíciójával állandóan döntéskényszerbe hozta a Newcastle-t, és területeket nyitott meg társainak.

Megint csak nem látványos, de annál hasznosabb, ahogy és amilyen intenzíven és intelligensen (ebben talán Roberto Firmino méltó örököse) megkezdi a letámadást, vagy amilyen gyakorisággal támad vissza. A StatsBomb a visszatámadásoknál a top 5 ligát nézve az összesített harmadik helyre rangsorolja gyakoriságban, míg a labdabirtoklás mértékéhez igazított nyomásgyakorlásban csak a Manchester City világbajnok argentinja, Julián Álvarez van előtte a ligában, közel harminc meccsenkénti akcióval.

A labda előre juttatásában a csapaton belül a második és a negyedik helyen van mindhárom progresszív mutatóban, ahogy a helyzetkialakításokban is. Mindez válasz arra a kérdésre, hogy mennyire fontos Szoboszlai Klopp számára. A Newcastle ellen összeszedett kisebb sérülése, amiből a tervek szerint január 24-én, a Fulham elleni Ligakupa-visszavágón térhet vissza, nem bizonyult tragikusnak. Ugyan három hétre kidőlt, de közben csak három meccset kellett kihagynia talán élete legfontosabb féléve előtt. Apropó sérültek, a Liverpoolnál idén már 21, első csapathoz tartozó játékos dőlt ki kisebb-nagyobb időre, beleszámítva az Afrika-kupa miatt hiányzó, ott csütörtökön meg is sérülő Szalahot is.

Szalah, Núñez és a többiek

A fenti eszmefuttatás alapján már eleve elrendelt a támadók helyzete, hiszen alapjaiban meghatározó az Alexander-Arnold és társai által a középpályásokra és az újonnan megtalált intenzitásra felhúzott direkt, vertikális játék, illetve Klopp alapelve, miszerint a gegenpressing a legjobb irányító és helyzetkialakító. Ez amúgy nagyjából Klopp minden csapatánál így volt, sosem függött csatáregyéniségektől. Ugyanakkor az elmúlt három évben mégiscsak 250 millió eurót költött csak az átigazolásokat számítva (Jota, Gakpo, Díaz, Nunez) a Szalah melletti két posztra a támadósorban, érkezett Diogo Jota, Cody Gakpo, Luis Díaz és Darwin Núñez is, tehát nem mondhatjuk, hogy elhanyagolta volna ezt a csapatrészt. Sokak szerint egészen tavaly nyárig a középpálya felújításának rovására ment ez, de a mindig stabilan a topligák első nyolc csapatához tartozó támadómutatók talán el is fedtek egyéb problémákat.

A csapatnak jelenleg 2,2-es xG-mutatója van meccsenként húsz forduló után, ami közelíti a két évvel ezelőtti 92 pontos űrszezont, amikor 2,33-at csináltak. Szalah 27 pontnál jár a kanadai táblázaton (amin összeadódik a gólok és gólpasszok száma), csak a bajnokságban 14 gólnál jár ugyanannyi xG-re, egyébként az 5 meccsel kevesebbet játszó, jelenleg sérült, az Aranylabdáról hajszállal lemaradó Erling Haalanddal holtversenyben ötödikek a top 5 ligát tekintve. Lévén, hogy lassan tízévnyi adatunk van Szalahról, nyugodtan állíthatjuk, hogy ő a legbiztosabb pont, hiszen ez idő alatt az első kiugró liverpooli idényt leszámítva, amikor a helyzetei összminőségéhez képest nyolc góllal lőtt többet, mindig plusz-mínusz 2-3 gólra van a xG körül. Még akkor is, ha a kihagyja a Ligakupa-elődöntő visszavágóját, és maximum négy bajnokiról is hiányozhat, ha Egyiptom esetlegesen a döntőbe jut az Afrika-kupán.

Csapatszinten Kloppék így is 4 góllal alulteljesítenek a ligában, ezt tulajdonképpen Núñez egymaga hozza össze. Az uruguayit intenzitása és hozzáállása miatt így is imádja mind a csapat, mind a stáb, ráadásul irtózatos lövőereje van, és a fizikai adottságai, valamint a direktebb taktika miatt is kivételes módon képes helyzetbe kerülni.

A gondok azonban pont itt kezdődnek, hiszen mint ez a twitteres ábra is mutatja, ezeket idegesítő technikai hibák vagy csak rossz és/vagy szerencsétlen befejezések miatt nagy százalékban kihagyja – tizennyolccal ugyanis övé a legtöbb kihagyott nagy helyzet a ligában. Csak egy adalék, kilencven percenként legalább négy kapuralövési kísérletet idén tizenöt játékos tud, tavaly viszont csak hét volt erre képes. Idén Kylian Mbappé vezet 5,2-vel, a legjobbak közül pedig a legtöbben 5 (Haaland) és 7,5 (Loïs Openda, Victor Boniface) lövésenként érnek el gólt.

Núñez ezzel szemben már harminc PL-meccsnyi időt játszott két év alatt, és csak minden tizedik (!) lövéséből talál be. Az optimisták – Klopp és Lijnders a 75 millió eurós befektetés miatt nyilván köztük van – talán abban bízhatnak, hogy az uruguayi még nincs 25 éves, és például az előkészítésben jeleskedik (a ligában 6, összesen 10 gólpassza van). De bízhatnak egy, a Sky-szakíró Adam Bate által hozott, elsőre meglepő párhuzamban is:

„A Liverpool szurkolói emlékezhetnek Núñez honfitársának, Luis Suáreznek az Anfielden történt átalakulására. Az első teljes szezonja mindössze 11 gólt hozott, annak ellenére, hogy a várható gólok száma 17,04 volt. Ám abban az emlékezetes 2013/14-es idényben 20,55 várható gólt 31 gólra váltott.”

A párhuzam Suárez és Núñez között erős. Utóbbi 23 évesen, a gólerős portugál bajnokságból ment a Liverpoolba, az 1987-es születésű Suárez 2011-ben hasonló korban járt, és az Ajax, illetve a holland bajnokság is egy hasonló, az európai topligák alatti gólgazdag környezet volt, Suárez az átigazolása előtti évben 35 gólt szerzett. A különbség talán annyi, hogy addigra Suárez már négy olyan idényt rakott össze, amiben egynél nagyobb volt a 90 percre vetített gól és gólpasszátlaga, míg Núñeznél ez a kirobbanó benficás kirobbanó, 1,37-es átlagot hozó idényét leszámítva 0,5-0,75 között mozgott.

Kloppéknak, noha kivételes idényt produkálnak, azért van még miben javulniuk. Például a boxuk védekezésében, de említhetnénk a mély blokk elleni játékot és a védekezésbe való átmeneteket – a Brentford ellen 0-0-nál szinten minden Bryan Mbeumo-helyzet kimaradt. Végezetül a rangadókon való kezdeti passzivitást és szerencsés eredményeket: a Manchester City és az Arsenal ellen azért nem biztos, ők voltak a jobb csapat.

A különböző elemző-jósló modellek most 45-52 százalék esélyt adnak a Liverpool bajnoki címére. Lehet, hogy egy ilyen kiélezett bajnokságban, ahol a Citynél a sérülésből visszatérő Kevin de Bruyne egyből meccset nyer, és a T1000-es Haaland a hó végén állhat majd készen, tényleg Núñezen és a befejezésein múlik majd minden.