Kielemeztük, hogyan tudta Ancelotti Real Madridja simán kioltani a Liverpoolt a Bajnokok Ligájában

Az Anfielden egy jó formában érkező Liverpool az addigi szezon legjobb első félórája után elfogyott. Többek között Ancelotti változtatásai, a meglepetésember Nacho védőmunkája, na meg a szokásos Real Madrid villanások (Vinicius, Modric, Benzema) miatt Klopp csapata 2-5-ös végeredménnyel kilátástalan helyzetbe került. A német szuperedző szerint egy százalékos esélyük maradt a továbbjutásra, és földöntúli teljesítmény kellett volna a csodához, ami Kroosék miattelmaradt. Három pontban mutatjuk, hogy mi döntött a Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőn:

Klopp „fogatlan” meccsterve Gakpóval és Jotával, Fabinho korlátai

Carlo Ancelotti a létező legkényelmesebb helyzetből várta a hazai visszavágót, a háromgólos előny mellé Kroos is jobb állapotban volt és Tchouameni is felépült, így bőven volt variációs lehetősége. Végül az első meccs hősévé avanzsáló Nacho kezdett, míg a szintén remekül játszó Camavinga lett Modric és a kontrollhoz elengedhetetlen Kroos társa.

Az első meccshez képest a Liverpool-edző Klopp elég komoly változtatásokat hajtott végre: csak a két szélsőtámadó és védő, illetve van Dijk játszott ugyanazont a poszton. Talán a tanulságokat levonva, de inkább az egész idényt meghatározó, és nemcsak a Klopp, hanem az FSG-éra végét jelentő, középpályás-problémát próbálta megoldani. Henderson és Bajcetic sérülései miatt és Thiago hiányában a választás a Milner-Fabinho párosra esett, ami tulajdonképpen előrejelezte és kijelölte a csapat labdabirtoklási és döntéshozatalai korlátait.

A Milner-Fabinho duó limitáltsága miatt kulcsszerepe lett volna a megszokott jobboldali félterületből mélységi passzoló Trent Alexander Arnoldnak. Jórészt abban, hogy a Szalah kihúzásával és Jota mobilitásával megnyílt területbe Gakpót beindítsák.

Az első meccsen amolyan hamis kilencest alakító holland, aki leginkább a bal félterületbe szeret visszalépni a labdáért, most kifejezetten Kroos ellenében rakták át jobbra. Itt lehetősége volt kihúzni Kroost a középpályásvonalból (mint a fenti kényszerítővel), majd ideális esetben sebességből beindulnia a Rüdiger-Nacho közti területbe a nem éppen villámléptű Kroos ellen.

Ennél a korai játékszituációnál is akadozott a gépezet, hiszen Fabinho átvétele kicsit Modric irányába sikerült, Gakpo kifelé passza TAA-nak (Trent Alexander-Arnold) lelassult, és így ritmust veszítettek. A liverpooli jobbhátvéd a Szalahtól visszakapott labdát ballal elég pontatlanul lőtte be, pedig mint látható, Kroos elengedte Gakpót, és mögötte ott volt a terület, amit nem tudott megnyerni Klopp csapata.

Helyzetük így egy elpasszolt Carvajal-indításból és Szalah harcosságából adódott Nunez előtt a 8. percben. A válasz egy szintén csúnyan elpasszolt – sőt inkább túlerőltetett középső presszingzónába belőtt Trent Alexander-Arnold átadás utáni kontra volt. Benzema elcsípte és indította Viniciust, aki lövés helyett a mögékerülő Kroost választotta. A meccsen kulcsszereplővé váló német azonban tőle meglepően pontatlanul adott középre, így Milner menthetett.

A Real védősémája alapvetően nem különösebben az előrevédekezésben agresszív (Benzema, Vinicius vagy éppen Kroos játékosokkal nem is igazából jó ötlet), és joggal bízik abban, hogy Thiago nélkül néhány Alexander-Arnold indítástól (például 18. perc Szalahnak) eltekintve a Liverpool nem mindig tud átjönni a közepes blokkon.

Itt Van Dijkot érdemes figyelni, ahogy elszáll belőle a lélek, hiszen Fabinho nem használja ki a védelem által felkínált előremenetelt és visszafordul.

Az Opta meccsritmusát és helyzeteket grafikája alapján a Liverpool veszélyessége az első félidő második részében, majd a második elején merült ki.

Előbbinél inkább a rendezetlen szituációk utáni beíveléseknél volt egy-egy Gakpo- és Nunez-fejes, majd a 33. percben Nunez „feltekeredős lövése”, ami 0.56 kaput eltaláló xG-t hozott. Ez egy gyorsan elvégzett szabadrúgásból indult Benzema leshelyzete miatt, és az uruguayi kvalitásait dicséri, hogy Carvajal szorításában ennyit kihozott ebből a 0.02-xG-nyi sanszból. A Liverpool a meccsen egyébként ötször találta el a kaput, és 1xG-nyit hozott össze ebből a kapura menő kísérletekből. Nunez fent említett, 8. percben vezetett kontrája és az előbbi duó megmozdulásán kívül még egy volt említésre méltó. A legkidolgozottabb akció a 35. percben kialalult Gakpo-lövés volt, amikor a Liverpool Jota visszahúzásával, Fabinho és Szalah metodikus kényszerítőjével, majd TAA belépésével át tudta forgatni a szabad ember Milnernek. A beadás utáni Jota-lekészítést követően lőhetett Gakpo (0.04 xG-s aprócska helyzetből), de az ő rúgótechnikáját dicséri, hogy ebből 0.18 kaput eltaláló xG lett.

Megint Nacho? Amikor a rövid takaró betakar

A második félidőben egy Elliott-lövés és a 0.02 xG siralmas támadójátékról árulkodik, amiben meglátásom szerint csak az 57. percig (Jota és Nunez lejöttek, talán Klopp is beletörődött a megváltoztathatatlanba) volt még érdekesség. A fent említett Kroosra utazó Gakpo-taktika másik opciója Jota kimozgatása és Szalah beindulása lett volna, ám itt az első meccshez hasonlóan főszereplővé lépett elő a Real Madrid bal oldala. Érdemes megnézni, hogy a visszavont Alexander Arnoldra és Gakpóra reagáló Real középpálya mögött mekkora területe van Jotának.

A szélrehúzódás után indulna is a harmadik emberes futás (Szalah elviszi Rüdigert és nyitja a folyosót), ám Nacho nemcsak, hogy feltűnik a semmiből, de szerel is, és ráadásul még Jota szabálytalan.

A 33 éves Nacho az első meccshez hasonlóan ismét kivette a meccsből (Rüdiger segítségével) a valahol a kétségbeesettség és a frusztráció között lebegő Szalah-t. A spanyol védő négyszer szerelt és három szerzett labdája is volt, ezzel a mezőny legjobbja volt statisztikailag. Elsőre talán kevésbé egyértelműen tűnt hasznosnak abban a játékfázisban, amivel végül a Real simán lehozta a meccset. Nyolcvankét labdaérintéssel meglepetésre szintén listavezető (Kroos 80, Fabinho 79) volt, és Ancelotti bizony kiválóan találta ki a szerepét. Nem kell különösebb futballszakértelem ahhoz, hogy a Vinicius jr. vs Trent Alexander-Arnold párharcnak ki az egyértelmű esélyese. Klopp és a Liverpool a saját meglátásuk és elemzéseik szerint is túl sok kontralehetőséget engedélyeztek a brazil szélsőzseninek. Megfigyelhető volt a meccsen, de a labdás és labdanélküli kontroll alatt tartott területeket ábrázoló statisztikák is azt mutatták, hogy TAA mennyire mélyen játszott.

Emellett sokszor ketten vagy hárman jöttek Vinciusszal, aki így 12 cselkísérletéből csak ötször járt eredménnnyel, de önzetlenségét dicséri, hogy 7 lövési helyzetet alakított ki. Emelett az fbref szerint hétszer ért labdába a Liverpool tizenhatosán belül, és 232 progresszív labdacipelési métere is a legjobb volt a mezőnyben.

Természetesen, ha valakire ennyire extrém módon figyelnek, akkor Nacho személyében érvényesül a rövid takaró elmélet. Tehát Ancelotti jól látta előre, Nacho pedig szenzációs érzékkel vette észre és használta ki azokat a lehetőségeket, amikor a Liverpool a Vinicius óriásbolygó-gravitációja lekötötte a liverpooli védőket.

A huszadik percben ő készíti elő egy belépéssel Camavinga próbálkozását, amiből kapufa lett, majd lép be Szalah mögé és ugratja ki Viniciust.

A második félidő elején a vonala közé beforgó Nacho megint magára vonja Alexander-Arnold figyelmét, így tud Rüdiger átívelni a magas Liverpool védekezésen a brazil szélsőnek.

Kroos control, avagy Modricék balra dőlve kiveszik a Pool presszingjének élét

A passztérképen látszik Nacho szerepe az extrém magas pozíciót felvevő és állandó veszélyt jelentő Vincius játékba hozatalában, a Real legalább négyféleképpen tudott átjönni az egykor híres Klopp presszingen. Az odavágón 10.31-es PPDA és 85%-os engedett passzhatékonyság most 10.11 és 85 maradt, tehát a Real ezt is gond nélkül nyerte.

Így Kroos és Modric mélységi visszaléptetése, szinkronizálva a félterületbe belépő passzopciót kínáló szélsővédőkkel, valamint Rüdiger bátor ívelései (lásd a Nacho és Vincius képet) és Militao labdavezetéses belépései, mellyel Benzemát keresték, míg Valverde átlós befutásai és van Dijkot megcélzó „odaragasztásai” nyitották ezt a középső passzsávot

Általánosságban és főleg az első félidőben volt balra eltolódva a Real labdás játéka (Szalah és TAA miatt ez a gyenge oldal), Benzema is aktívan részt vett ebben a félig-meddig kontrollt akaró (a Liverpool 4-2-4-0-s mély blokkban nem igazán jól védekezik, és ebből nem nagyon tudott kontrázni), de sok átlövésig és lehetőségig jutó játékban.

Egy érdekes mellékszálat lehetett észrevenni meccs első 22 percében: a Real ugyanis négy szöglet utáni középre kifejelt felszabadításnál is próbálkozhatott kb. húsz méterről, ami Kroos-Modric-Valverde vagy Camavinga rúgótechnikáját ismerve nem hinnénk, hogy szándékos stratégia volt van Dijkéktól.

Összességében elmondható, hogy a Liverpool továbbra sem tud összerakni harminc-negyven percnél több, komplettebb teljesítményt.

Az egykor szebb napokat látott Van Dijk vagy TAA-Robertson vezette világklasszis védelemből a csalódást keltő trióval szemben csak Alisson tud ezen a szinten teljesíteni. A középpályán bár Fabinho progresszív passzai és Milner 37 éves BL-rekorder szereplése dicséretes, de az (és ezzel nem hiszem, hogy újdonságot mondok a Liverpool-drukkereknek), hogy nekik kellett kezdeni, egyben a kerettervezés komoly kritikája is. Ezeken az alapokon meglehetősen nehéz Szalahéknak maradandót alkotni, noha Jotán a kihagyás, az egyiptomin Nacho kitűnő védőmunkája meglátszott.

Míg a Real néha kevesebb energiával is veszélyesebb tud lenni, Kroos-Modric-Benzemával még mindig képesek megtörni az ellenfelüket. A Liverpoolnak marad az a Manchester United legyőzésévél és a Newcastle visszaesésével lőtávolba kerülő top 4 a bajnokságban, míg a spanyol bajnokság újraindítása óta a Barcelonával szemben hét pontot is vesztő Real épp a Camp Nou-ba látogat, kvázi utolsó esélyként a bajnoki címre.

A 2019-es Liverpool BL-győzelemmel végződő sorozat egyik áldozata Niko Kovac Bayernje volt, amiből talán a legemlékezetesebb mondás, a német-horvát edző állítása: „Ellentétben a Liverpoollal, a mi Bayernünk nem képes kétszázzal menni az autópályán, ha csak százzal tud.” Nos úgy tűnik, a motor nélküli (Thiago és a középpálya) Liverpool a kétszázat csak percekig, a teljes úton talán már a százat sem viszi. Ezzel szemben Ancelotti Real Madridja egy Alfa Romeo kényelmességével, egy Porsche precizitásával csendesen viszi a százötvenet és egy Ferrari végsebességével – bármeddig elrepülhet.