A Hőség terévé vált a Hősök tere

Sokáig az 50 kilométeres gyaloglás volt az atlétika leghosszabb száma, de miután a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem akarta a programjában tartani, gyakorlatilag megpecsételődött a sorsa. Az új hosszú táv a 35 kilométer lett, talán azért, mert úgy gondolták, hogy a közel egy órával rövidebb verseny a nézők számára is vonzóbb lesz. A gyaloglók persze nem kifejezetten örültek annak, hogy a klasszikus számukat eltörölték, mert az 50 kilométer éppen a hossza miatt más képességeket igényel: jóval kifinomultabb taktikai érzéket, hideg fejet és jó erőbeosztást.

A szám a világbajnokságon tavaly debütált, a férfiaknál Budapesten is rajthoz állt az ott legjobb 16 helyezést elért gyalogló, és a három akkori érmes, az olasz Massimo Stano, a japán Kavano Maszatora és a svéd Perseus Karlström most is esélyesnek számított, ahogy a 20 kilométert pár nappal korábban megnyerő spanyol Álvaro Martín és honfitársa Miguel Ángel López is.

A nőknél a perui Kimberly García León és a budapesti 20 kilométeren győztes spanyol Mária Pérez tűnt a leginkább esélyesnek, ahogy számolni kellett a görögök Európa-bajnokával, Antigoni Ntriszmpiotival.

A mezőnyben három magyar gyalogló volt, a több világversenyt megjárt Venyercsán Bence, valamint Madarász Viktória és Récsei Rita. Madarász tavaly Európa-bajnoki harmadik lett a távon, de idei felkészülését több tényező hátráltatta, így tőle sem lehetett kiugró eredményre számítani.

A gyaloglók, ahogy a hétvégi 20 kilométeren, most is a Hősök teréről rajtoltak, egy egy kilométeres kör után, 17 két kilométerest teljesítettek az Andrássy úton kijelölt pályán. Hogy a legnagyobb hőséget elkerüljük, reggel hétkor rajtolt a mezőny, de gyorsan melegedett az idő, a pálya néhány részén erősen tűzött a nap.

A férfiaknál sokáig haladt elöl egy nagy, 15-20 fős boly, benne minden esélyessel. Tizenhárom kilométer megtétele után a francia Aurélien Quinon hozott némi izgalmat a versenybe. Ritmust váltott, és néhány kilométer után közel 40 másodperces előnyt hozott össze. Ritkán jönnek be az ilyen magányos, messziről indított támadások, és a rutinosabbak most is jól mérték fel saját erejüket, nem kezdték el eszetlenül üldözni a franciát. Húsz kilométer után a Quinon mögötti csoport is fogyatkozni kezdett, ami jó tempót diktálva 29 kilométernél megfogta a franciát, akit végül piros lapjai, szabálytalan gyaloglása miatt ki is zártak a versenyből.

Az utolsó 6 kilométerre már csak három versenyző maradt, Martín, Kavano és a tavalyi vb negyedikje, az ecuadori Brian Pintado. Utóbbi vállalta magára a tempó diktálását, nyomában Martínnal, és az utolsó körre már le is szakították a japánt. A döntést nem hagyták a legvégére, Martínnak még volt egy sebességi fokozata, és a verseny már gyakorlatilag a céltól egy kilométerre eldőlt. A spanyol az utolsó métereken már lazíthatott is kicsit, második világbajnoki címét szerezte meg Budapesten. Pintado is elégedett volt a második hellyel, négy másodperccel később Cristiano Ronaldo megkoreografált gólörömét utánozva ünnepelt a célban. A harmadik Kavanora lett.

Venyercsán szokásához híven nem kezdett erősen, a mezőny hátsó részében haladt. Ő általában a táv utolsó harmadában tud előretörni, ahogy elfáradnak és kihullanak előle a riválisai. A meleg most is több gyaloglót kihúzott a sorból, összesen kilencen adták fel, és Venyercsán is fogott meg versenyzőket, végül a 33. helyen ért célba.

„Sokat számít, hogy van-e körülöttünk két-három ember, aki diktálja a tempót, vagy akivel tudunk egymással meccselni, most viszont nagyon sokat mentem egyedül, így ma nem nagyon tudtam volna többet kihozni a versenyből. Azt terveztem, hogy majd gyorsítok a vége felé, de ebből az lett, hogy örültem annak is, hogy a közepes tempót tartom. A nyári versenyek már csak ilyenek. Volt pár kemény köröm, de az utolsó két körön azért már magamra találtam” – nyilatkozta a Venyercsán Bence a Hősök terén.

A meleg, ahogy a legtöbb gyaloglót, őt is megviselte.

„Számítottam rá, hogy meleg lesz, bármennyire is hangulatos a Hősök tere és Andrássy út, az árnyék hamar elillant, illetve néhol félárnyék azért maradt. Az én eredményemen meglátszott a meleg, a folyamatos frissítés mellett is egész rendesen elfáradtam. Amikor bejöttem, megkérdezték tőlem, hogy jól vagyok-e. Próbáltam menteni a helyzetet, hogy nem vagyok annyira rosszul, de inkább mondták a többiek, hogy menjünk csak be gyorsan kicsit” – mondta.

Egy ilyen meleg napon nem lehet eleget frissíteni, a gyaloglóknak egy körön belül négyszer-ötször is volt lehetőségük erre. A rendezők vizes szivacsot, ivóvizet több helyen is osztottak, de a csapatok bokszutcájában művészi szinten ment a frissítők előkészítése és tálalása. Egy gyaloglónak nemcsak a folyamatos folyadékpótlásról kell gondoskodnia, hanem a folyamatos hűtéséről is. Több kutatás is igazolta, hogy a maghőmérséklet alacsonyan tartásával jobb a teljesítmény, nemcsak a komfortérzetről van szó. Itt egyáltalán nem számít furcsának, ha egy mélyhűtőből egy sapkát vesznek elő, amit aztán a fejébe csap a gyalogló. A frissítőzóna úgy néz ki, mint egy eszeveszetten pörgő kocsma és egy alkimista műhely keveréke. Van, aki jeget darált, míg mások kevésbé szofisztikált módon kalapáccsal vagy egy utcán talált kővel zúzták össze a jégkockákat, hogy azt palackokba töltsék, vagy becsavarják egy nyakbavalóba. A méricskélés is folytonos volt, szénhidráttartalmú izotóniás italokat adagoltak az előre elkészített kotta szerint, de az utolsó körökre előkerült a kóla is, hogy a koffein egy kicsit meglökje a fásult gyaloglót. A versenynek ez volt az a szakasza, amikor már odaordibáltak a versenyzőknek, hogy melyik kezükbe nyomták a vizes palackot és melyikbe a másikat, nehogy cukros lével öntsék magukat nyakon.

A gondos frissítés és hűtés ellenére is voltak olyanok, akik elkészültek az erejükkel. Volt, aki beesett a célvonalon – a finn Aleksi Olaja nyújtott egészen ijesztő látványt –, de aki talpon maradt, azok közül is többen remegtek, látszott, hogy sokat kiadtak magukból. Nem véletlenül várta nagy orvosi stáb, például itt posztolt Zacher Gábor is, a célba érkezőket, néhány gyaloglót elővigyázatosságból kerekesszékbe is ültettek, és persze azonnal hűtötték és itatták őket. Persze volt olyan is, akinek még egy lánykérésre is volt ereje.

A nőknél hamar kiderült, hogy kik pályázhatnak az érmekre, hiszen tíz kilométer után már csak ötfős volt az élboly, húsz kilométerre pedig kétszereplőssé vált a küzdelem. Pérez és Kimberly García talpalt elöl. Egy kilométerrel később viszont Pérez robbantott, és gyorsan lerázta magáról a peruit. Volt olyan szakasza a versenynek, amikor olyan kilométereket ment, mint a tizedik hely körül gyalogló férfiak. Pérez nagyon eltávolodott, de vagy ő, vagy segítői elszámolták magukat, mert már az utolsó előtti kör végén a kezébe nyomták a spanyol zászlót, hogy azzal érkezzen be. A célegyenesben aztán rászóltak, hogy van még egy köre, a zászlót eldobva ment is tovább, végül világbajnoki csúccsal nyerte meg ő is második budapesti aranyát.

Madarász a lassabb rajtja után sokat jött fel, végül a 16. helyen zárt, és Récsei Ritának is sikerült három órán belül célba érkeznie, ő végül a 22. lett. A női mezőny is megtizedelődött, öten szálltak ki a versenyből.

„Nagyon vártam ezt a hazai világversenyt, nagyon jó volt, és az eredménynek pedig hihetetlenül örülök. Nem is gondoltam, hogy harmincon belül tudok kerülni. Az, hogy most 22. lettem, az hihetetlen, és az is, hogy ilyen melegben, 3 órán belül tudtam gyalogolni. A meleg ellenére nem lassultam. Úgy voltunk vele, hogy óvatosan kezdtünk a meleg miatt, nehogy a végére behaljak, de azon nagyon meglepődtem, hogy egyáltalán nem haltam be, és tényleg tudtam végig tartani a tempómat” – mondta Récsei Rita.

„Nagyon nehéz évünk volt. Viki szívburokgyulladása, a long Coviddal járó asztmatikus tünetek azok, amelyek hátráltatták, és a támogatás hiánya. Igazából elvették tőle azt az álmot, hogy itt egy top 8-as eredmény érjen el a tavalyi Eb-bronz után. Csalódottak voltunk, hogy így kell felkészülnünk, de az az elmúlt 15 évben beletett munka kijöhetett, és a hazai közönség által adott erőt is ki tudta használni, így a harmadik legjobb vb-szereplését produkálta. Egy nagyon higgadt, nagyon felszabadult versenyt tudott produkálni, nem rágörcsölve, hanem egy élménygyaloglást adni a közönségnek és saját magának, és ezt az ünnepet megélte itt az Andrássy úton” – mondta Rácz Sándor edző Madarász Viktória 16. helyéről.

Rácz az mondta, a dohai világbajnokságon és a tokiói olimpián már megtapasztalták a párás, meleg körülményeket, így az ott tanultakat is felhasználták most. Grammra pontosan tudják, hogy mennyi szénhidrátot kell bevinnie a gyaloglónak, a hűtését pedig a meze alá bepakolt jéggel oldották meg. Az találták ki, hogy 25 kilométerig egy nyugodt tempót diktál Madarász, képes erre, hiszen olyan, mint egy metronóm, és csak a végén vállal be nagyobb iramot.

„Próbáltam tényleg csak élvezni és nagyon könnyen menni, mert tudtam, hogy az utolsó egy-másfél órában a nap ki fog sütni, és tartalékolni kell a végére, hogy ne üssön meg, és ne legyen zuhanás. A végén így összeszedhetem azokat a versenyzőket, akik gyorsabban kezdtek a kelleténél, vagy megfogta őket a nap. Hál' istennek ez sikerült, úgyhogy én nagyon elégedett vagyok” – mondta a taktikáról Madarász.

A gyalogló néhány hónapja még hezitált, hogy vállalja-e a vb-t, mert nem érezte magát megfelelő formában, a szívburokgyulladása miatt is több hetet ki kellett hagynia. Éppen ezért gondolkodott el azon, hogy be tudja-e vállalni a 20 mellett a 35 kilométert is a vb-n.

Eredmények:
férfi 35 km gyaloglás:
1. Álvaro Martín (Spanyolország) 2:24:30 óra
2. Brian Daniel Pintado (Ecuador) 2:24:34
3. Kavano Maszatora (Japán) 2:25:12
...30. Venyercsán Bence 2:40:34

női 35 km gyaloglás:
1. Maria Perez (Spanyolország) 2:38:40 óra
2. Kimberly Garcia Leon (Peru) 2:40:52
3. Antigoni Ntriszmpioti (Görögország) 2:43:22
...16. Madarász Viktória 2:53:30
...22. Récsei Rita 2:59:37