Egy Zsivoczky, egy Zsivótzky és egy könnyfakasztó vb-bronz története
2023. augusztus 16. – 04:59
Atlétikai Európa-bajnokságot már 1934-ben rendeztek, világbajnokságra viszont még közel fél évszázadot várni kellett: 1976-ban döntöttek úgy, hogy a sportág legjobbjai az olimpia mellett egy másik nagy versenyen is rajthoz állhassanak, és először 1983-ban, Helsinkiben rendezték meg az eseményt. Az idei, augusztus 19-én kezdődő vb-t Budapest rendezi. A rajtig végigvesszük a magyar atlétika tíz nagy pillanatát a világbajnokságokról.
Zsivoczky Attila először úszni kezdett, mert jó adottságai voltak hozzá, aztán egy kicsit megijedve a monotóniától, kilencévesen fordult az atlétika felé. Varga Sándor foglalkozott vele, és úgy tűnt, hogy a magasugrásban találja meg a helyét, mert 16 évesen már átjutott a 221 centin, ami nemzetközileg is kiemelkedő eredmény volt, a korosztályos világcsúcsnak megfelelő. Már tinikorának végén kisebb-nagyobb sérülések hátráltatták a versenyzését, amik előre jelezték, el kell engednie, noha édesanyja nagyszerű magasugró volt. Az édesapja pedig az olimpiai bajnok kalapácsvető, Zsivótzky Gyula, aki úgy gondolta, túlságosan alacsonyan van a súlypontja, ezért abban a szakágban nem tud betörni a világ élvonalába. (A család eredeti neve egyébként Zsivoczky, egy anyakönyvi elírás miatt lett belőle valamikor Zsivótzky, Attila már újra az eredeti vezetéknevet vette fel.)
Zsivótzky Gyula a szovjet Klimet győzte le élete legfontosabb versenyen, az 1968-as olimpián, amire nagy akaraterővel készült fel, mert előtte műtétei miatt 200 napot töltött kórházban. Riválisa kilenc alkalommal is nagyobbat tudott nála dobni, de az olimpián fordult a sorrend. Híres mondása volt: a 99 százalék nem elég.
Szóval, az olimpikon édesapa úgy látta, tízpróbában nagyobb esélye van fiának a sikerre. A megérzés helyességét igazolta, hogy az 1996-os ausztráliai junior-világbajnokságon nagy egyéni csúccsal szerezte meg a tízpróba aranyérmét Attila. (Ő volt a második bajnok, előtte Bagyula Istvánnak sikerült ez a bravúr.)
Gyorsan nézzük végig, milyen számokból áll össze ez az igazán embert próbáló verseny, ez a sorrend is: 100 méter, távolugrás, súlylökés, magasugrás, 400 méter, 100 gát, diszkoszvetés, rúdugrás, gerelyhajítás, 1500 méter. Az első és a második napon is öt-öt számot bonyolítanak le, és az 1500-as futással fejezik be a küzdelmeket.
Zsivoczky az ígéretes kezdet után 1996-ban Amerikába ment tanulni, ott volt is bőven versenytársa, akik húzták előre, még ha az edzéstervét itthon is írta Fejes Zoltán. Az 1998-as budapesti Európa-bajnokságon mutatkozott be a felnőtt mezőnyben, tizenhatodik lett. A kinti, nagy presztízsű egyetemi bajnokságon a második helyig jutott. A fejlődése töretlen volt, a sydney-i olimpia előtt már országos csúcsot javított, élete első olimpiáján pedig a nyolcadik helyet érdemelte ki 8277 ponttal. A 2001-es edmontoni világbajnokságon 11 másodpercen belül futotta a százat, 218 centivel megnyerte a magasugrást, 7 métert ugrott távolba, és egy 4:23-as 1500-zal végül a negyedik helyet csípte el. A bronztól messze volt, de a 8371 pontos kiváló eredmény tükrözte: ott van a világ legszűkebb élmezőnyében. A 2003-as vb-t fel kellett adnia sérülés miatt, utána pedig meg kellett műteni az Achilles-ínát.
A 2004-es olimpiára már az édesapja vette át a felkészítését, és együtt érték el az előkelő hatodik helyet, 8287 pontot hozott össze.
A 2005-ös világbajnokságon jött össze közös munkájuk csúcsa, egy világbajnoki bronzérem Helsinkiben.
„Kezdetben nagy vitáink voltak, de 2004-re összecsiszolódtunk, és jól tudtunk együtt dolgozni. Néha meglepett azzal, mennyire jó szeme volt. Óvott attól, nehogy elkövessem azokat a hibákat, amiket ő. Sok zsákutcába ment be, mert konokul csak a saját feje után tartott. De mindenkinek bele kell lépnie gödrökbe, mert abból lehet igazán tanulni” – így vallott a kapcsolatukról a versenyző az édesapjáról készült életrajzi könyvben.
2005-ben Zsivoczky 10,9-et futott százon, 49,29-es négyszáza volt, távolban 7 méter fölé jutott, gerellyel átdobta a 63 métert, a magasugrást 215 centivel hozta. Arra nem volt esélye, hogy az amerikai Brian Clayt megfogja, a cseh világcsúcstartó és olimpiai címvédő Roman Sebrle is jobb volt nála (vele egyébként gyakorta együtt készült a nagy versenyekre), de a rúdugrásban remeklő német Niklaust és az észt Pogorelovot maga mögött tartotta. Ezzel megszerezte a magyar atlétika első vb-érmét tízpróbában.
A sorrend:
- Brian Clay (USA) – 8732
- Roman Sebrle (cseh) – 8521
- Zsivoczky Attila – 8385
„Lepergett előttem többévi szenvedésem filmje. Könnyeztem is... Apu nem egy elérzékenyülős fajta, de ő is könnyezett. Az első nap után nem sokat adtam volna a bronzért, de a riválisaim is hibáztak, többet, mint én. Öt évvel ezelőtt kellett volna jönnie ennek az eredménynek, de mindegy, megharcoltam érte, és még nem késő. Azokat a pillanatokat nem kívánom senkinek, amíg a célba érkezés után Pogorelovot vártam” – mondta közvetlenül az eredményhirdetés előtt a 28 éves versenyző.
A 2006-os Európa-bajnokságon a cseh jobb volt nála, de az orosz Drozdovot végül hat ponttal legyőzve újra megkaparintotta a második helyet, így Európa-bajnokságról is lett érme.
A 2007-es vb-felkészülését pokolian megnehezítette, hogy kiderült, az édesapja gyógyíthatatlan betegségben szenved. 2007-ben el is veszítette őt, és a másik edzője, a futásokban sokat segítő Vona Attila is abban az évben halt meg.
A pekingi olimpiára kijutott, de ott feladni kényszerült a versenyt. A 2012-es olimpián már úgy volt ott, mint a felesége, Farkas Györgyi atléta edzője. A sportágtól nem tudott könnyen elszakadni, erre bizonyíték, a 2014-es Európa-bajnokságon még rajthoz állt. Sőt, 2019-ben, 42 évesen még megnyerte a hazai bajnokságot tízpróbában. Akkor viszont jelezte, ez az utolsó versenye.
Jelenleg a Honvéd szakosztályvezetője, ebben a minőségében lesz ott a világbajnokságon.
Az első részben Szalma László karrierjét néztük át, akinek egy centi hiányzott a vb-bronzhoz távolugrásban. A másodikban Kovács Attila döntőjét elevenítettük fel, aki 100 méteren Ben Johnson és Carl Lewis mellett futott. A harmadikban az első magyar érmes, Horváth Attila pályáját vettük számba. A negyedik fejezetet a rúdugró Bagyula István küzdelmének szenteltük, akit csak Szergej Bubka győzött le. Az ötödik epizód Ináncsi Ritáé, aki a nők közül az első vb-érmes. Hatodszorra Annus Andrián és Fazekas Róbert szomorúságát idéztük fel a vb-ezüstjeik után.