Bagyula István közel állt ahhoz, hogy legyőzze a rúdugrás királyát, vb-ezüstig jutott
2023. augusztus 13. – 06:57
Atlétikai Európa-bajnokságot már 1934-ben rendeztek, világbajnokságra viszont még közel fél évszázadot várni kellett: 1976-ban döntöttek úgy, hogy a sportág legjobbjai az olimpia mellett egy másik nagy versenyen is rajthoz állhassanak, és először 1983-ban, Helsinkiben rendezték meg az eseményt. Az idei, augusztus 19-én kezdődő vb-t Budapest rendezi. A rajtig végigvesszük a magyar atlétika tíz nagy pillanatát a világbajnokságokról.
A futószámok után egy atlétikai világbajnokságon általában a rúdugrás vonzza a legtöbb nézőt és követeli a legnagyobb figyelmet. 1991-ben is így volt, Bagyula István úgy lett második Tokióban, hogy ha a sportág ikonja, a szovjet Szergej (ukránul Szerhij) Bubka hibázik, akkor az övé az aranyérem. Bubka nem versenyzett kimagasló formában, egy kísérlete maradt, hogy az 595 centis magasságon átrepüljön. Átjutott rajta, így Bagyula a magyar atlétika első vb-ezüstérmét szerezte meg.
Bagyula karrierje mesebeli jelenettel, Csepelről indult. Nagymamája a klubnál takarító volt. A nyári szünet alatt magával vitte, a hétéves kisgyerek figyelmét pedig megragadták a rudak. Az edző neki is adott egyet, próbálja ki. Az első ugrását rögtön meg is tette, nagy élvezettel érkezett meg a homokba.
Sokat elárul a tehetségéről, hogy a mostoha hazai viszonyok ellenére is megnyerte 1988. július végén a junior világbajnokságot. Magyarországnak addig nem volt egyetlen junior vb-győztes atlétája sem. A kanadai Sudburyben 565 centit ugrott, noha itthon nem volt optimális edzéslehetősége, nem mindig tudott zárt térben készülni. Nem volt olyan rúdja sem, mint a riválisainak.
„Technikai tudása csaknem kifogástalan, a nekifutásáról ugyanezt nem lehet elmondani, azt még sokat kell gyakorolnia”
– akkori edzője, Schulek Ágoston jellemezte így. 16 lépéses nekifutás helyett sokszor csak 14-et lépett, de így is jól emelkedett.
Bagyula Etédi Endrével kezdte el a sportágat, miután ő Svédországba ment, utána vette át Schulek átmenetileg a felkészítését. Schulek az aranyérem után kiemelte Bagyula versenyzői adottságait, mert a legkomolyabb téthelyzetben volt képes 9 centis javulásra, ennyit javított egyéni csúcsán. Azt a Makszim Taraszovot győzte le, aki később olimpiai bajnok lett.
A junior sikerrel váltotta meg a helyét az olimpiai csapatban, 1988-ban Szöulban a tapasztalatszerzés lehetett a legfontosabb célja. Hetedik helyen zárt, az 560 centin elsőre átrepült, de az 565 centin háromszor is hibázott.
1989-ben elfogadta a fairfaxi egyetem ösztöndíját, de az első két éve elsősorban a sérülésekről, nem az eredményekről szólt. 1991-ben viszont minden összeállt. Megnyerte az egyetemi bajnokságot, és az Európa-kupa csapatversenyében ugyan többet vártak tőle júliusban, augusztus végére csúcsformába került.
A vb-selejtezőben másodszorra átvitte az 550 centit, ezzel megváltotta a helyét a döntőbe. A tizenkét résztvevős fináléban 540 centin mutatkozott be, könnyen átvitte, az 550-et viszont csak másodszorra ugrotta át. Az 560-on és 570-en viszont simán átjutott elsőre, és ezzel biztossá vált, hogy a legjobb hat között végez. A három szovjetnek, Bubkának, Taraszovnak, és Gataulinnak ez volt a kezdőmagassága, utóbbi elsőre rontott, utána javított.
Az 580-as magasságot Bagyula másodikra teljesítette, majd öt centivel emeltette meg a lécet, akkor is egy rontás után javított. A svéd Widen és az amerikai Bright ekkor már kiszálltak, a kép tisztult: szovjet vagy magyar arany lesz. 590 centin Bagyula tökéletesen kivitelezett ugrással elsőre átrepült, Taraszov háromszor rontott. Gataulin kétszer, harmadikra öt centivel feljebb kérte a rudat, de akkor sem volt esélye a sikeres kísérletre, így még inkább egyszerűsödött a verseny: Bagyula vagy Bubka lesz az aranyérmes.
A világcsúcstartó és jó néhányszor 6 méter felett teljesítő Bubka első ugrása nem sikerült 590-en, ezért úgy gondolta, előremenekül, még ha nagyon kockázatos is. 595-re rakatta a rudat, de azt sem vitte át. Egy nekifutása maradt. Ha átviszi az 595-öt, akkor aranyérmes, megvédi a címét, ha nem, akkor a hatodik helyen zár. Ennél persze nekünk sokkal fontosabb, hogy ha nem jut át a lécen, akkor Bagyula István lesz a világbajnok. Bubka összpontosított, lendületesen nekifutott, emelkedett, és átjutott a magasságon. Utolsó szovjet színekben teljesített versenyén nem szakadt meg a győzelmi szériája.
„Az én rudamhoz képest az övé olyan volt, mint egy villanyoszlop”
– ezt a magyar versenyző 2020-ban nyilatkozta a Képes Sportnak.
Bagyulának is volt esélye, hogy átugorja az 595 centit, de mindháromszor leverte a lécet. Az egyik próbálkozása kifejezetten ígéretes volt, de lesodorta a lécet, így csalódottan huppant a szivacsba. Eredménye nem volt meglepetés, mert tizennyolcszor jutott át az 570 centis magasságon abban az évben, meglehetősen stabilan versenyzett. Akkor nem gondolhattuk, hogy több ilyen éve nem lesz.
„A verseny a második helyért folyt, mert az aranyérmet előre át lehetett volna adni Szergejnek, és ez még egy jó darabig így is lesz – mondta a négy és fél órás küzdelmet követően Bagyula a Pesti Hírlap tudósítójának. – Ő a legjobb, és ezt most Tokióban is megmutatta. Természetesen láttam a kísérleteit az 595-ös magasságon, és amikor átvitte, tudtam, ez lehet a döntő. Persze, tökéletesen elégedett vagyok a második hellyel. A többiek csak álmodozhatnak az első helyről, de hogy nagy versenyen ezt meg is szerezzük, ahhoz hatalmas nagy szerencse kell. Ami engem illet, nagyon fontos változás volt az életemben, hogy az Egyesült Államokban készülhetek, rendre nagyszerű ellenfelekkel versenyezhetek. Mindenekelőtt edzőmnek, Etédi Endrének mondok köszönetet a sikerért.”
Bubka elmondta a sajtótájékoztatón, hogy kapott egy injekciót a verseny előtt, nem volt rendben ugyanis a bokája. Tökéletes állapotban érkezett Japánba, de az egyik ottani edzésen sérült meg. Nem hitte, hogy 595 centin átjut a magyar, így is lett, de ettől függetlenül a jövő az övé – mondta akkor.
Nem lett igaza. Az 1992-es olimpián ugyan bejutott a döntőbe Bagyula, az 520 centin is csak harmadjára jutott át, 530-on ugyan elsőre, az 540-et viszont háromszor egymás után leverte, és végül a kilencedik helyen zárt. Az akkor már a Független Államok Közösségét képviselő Bubka még ennél is rosszabbul járt, nem jutott túl az 570 centis kezdőmagasságon. Az aranyérem így Makszim Taraszov nyakába került.
Bagyula 1993-ban még döntőbe jutott a vb-n, és tizedik lett, utána már egyik nagy versenyen sem sikerült neki ez a bravúr. Utolsó magyar bajnoki címét 520 centivel szerezte meg 1998-ban. Edzősködött, élete párját, a távolugró Vaszi Tündét készítette fel, aztán multicégeknél dolgozott, külföldön az építőiparba is belekósolt. Pillanatnyilag Magyarországon él, de nincs a sportág közelében.
Az első részben Szalma László karrierjét néztük át, akinek egy centi hiányzott a vb-bronzhoz távolugrásban. A másodikban Kovács Attila döntőjét elevenítettük fel, aki 100 méteren Ben Johnson és Carl Lewis mellett futott. A harmadikban az első magyar érmes, Horváth Attila pályáját vettük számba.