Egy centin múlt, hogy Szalma László nem lehetett vb-dobogós Carl Lewis mellett

Mivel az 1980-as olimpiára nem mentek el az Egyesült Államok sportolói, annál nagyobb felhajtás övezte az 1983-as világbajnokságot. Különösen a 22 éves Carl Lewist, aki akkor jött először Európába versenyezni.

„Érezhető volt ez a megkülönböztetett figyelem. A mozgásán nem látszott semmi rendkívüli, azt leszámítva persze, hogy magasabb volt a sprintereknél. A sebessége és a lendülete azonnal kitűnt a távolugró gödör előtt is. A 100 méteres sprintet addigra már megnyerte, a távolugrásban is ő számított favoritnak. Ugyanabba a selejtezőcsoportba kerültünk, elsőre rettentő nagyot ugrott, alig akart leesni. A döntőben is sokkolóan nagy ugrással kezdett, amivel mindjárt meg is nyerte az újabb aranyérmét. Nekem nem ő volt az ellenfelem, és tényleg egy hajszálon múlt, hogy a két amerikai mellé nem engem hívtak az eredményhirdetésre” – Szalma László így idézte vissza a kereken 40 évvel ezelőtti történéseket.

Lewis kicsit késve érkezett a távolugrás augusztus 10-i fináléjához, mert a 4×100-as amerikai váltóval az elődöntőben volt érdekelt. Elsőre 855 centire repült – Bob Beamon 890 centis csúcsa nem forgott veszélyben –, a második kísérlete érvénytelen volt, a harmadik sorozatban 842 centit mértek neki, aztán a többi sorozatot kihagyta, mert már a váltóra koncentrált, amivel nagyjából egy órával később világcsúcsot állított fel, először törték át a 38 másodperces álomhatárt.

A kiélezett verseny a helyezésekért folytatódott. Szalma a negyedik sorozatban 809 centire repült, ezzel átmenetileg átvette a harmadik helyet. Csak pár percig érezhette magát a dobogón, mert Conley ugrása 812 centis lett. A hatodik sorozatban a magyar bajnok is 812 centit ugrott, vagyis holtverseny alakult ki. Ilyenkor az a szabály, hogy a második legnagyobb ugrás számít. Mivel Conley még egyszer ugrott ugyanekkorát, Szalmának pedig a már említett 809 centis volt a második legnagyobb ugrása, ezért az amerikai vehette át a bronzérmet. Ha csak egy centivel távolabbra repül, akkor mindjárt az első vb-n megvan az első magyar érem.

A végeredmény:

1. Carl Lewis (USA) – 855 centi
2. Jason Grimes (USA) – 824
3. Michael Conley (USA) – 812
4. Szalma László – 812

Visszanézve Szalma korabeli nyilatkozatait, nem volt elégedetlen, nem említette a pechet, inkább amiatt panaszkodott, mert az első ugrását nem mérték le. Nem látta ugyanis a cipője nyomát az elugróléc mögötti gyurmában, és érzésre egy remek ugrást hajtott végre, de érvénytelennek minősítették.

Edzője, Zarándi László, amikor az egész éves felkészülését elemezte az Atlétika című folyóirat az év októberi számában, megemlítette ezt az első ugrást olyan kontextusban, hogy a versenyző formába hozása jól sikerült, még akkor is, ha a vb előtt tíz nappal ugrott 824 centis országos csúcsot. (Négy centivel múlta felül saját korábbi eredményét.) „A szezon belépett ugrásai között igen sok volt a 8 méteren felüli ugrás, ami nemcsak az átlagokat javíthatta volna, hanem alkalmanként jobb helyezés elérését is lehetővé tették volna” – állapította meg a mesteredző.

Szalmától azt is kérdeztük, hogy akkor nem is az utolsó, hanem az első ugráson múlt-e, hogy nem lett meg a történelmi érem. „Nehéz rekonstruálni ennyi év távlatából a történteket, konkrétan nem is emlékeztem erre az első, vitatott ugrásra. Volt olyan taktikám, hogy elsőre ugorjak egy nagyot, de hát úgy látták, hogy beléptem. Folyamatosan javultam, és végül a hatodik kísérletem lett a leghosszabb. Csodás év lett volna, ha akkor egy bronzot a nyakamba akasztanak, mert márciusban megnyertem a fedett pályás Európa-bajnokságot. Nem gondoltam én akkor mélyebben bele, mit jelentett volna, ha az enyém az első érem, nem rágódtam rajta. Úgy voltunk vele, jön a következő verseny, ha most nem is, majd az 1984-es olimpiára fel tudok úgy készülni, hogy az az egy centi velem, mellettem legyen. Az élet sajnos nem így hozta.

Az én pályafutásomat teljesen megtörte a bojkott, Los Angelesben lettem volna a legjobb korban, de itthonról, mérgesen, egyben tehetetlenül néztük, hogy Lewisnak kik a kihívói.

824 centivel ezüstöt lehetett nyerni, de ezt az ausztrál Honey kapta. Lehet, hogy tudtam volna annyit, de ez a ha kategóriája, aminek a sportban, ahogy az életben, nincs semmi értelme. Ami tény, a Népstadionban 823 centire repültem a nyári nagydíjon. Nekem Los Angeles helyett a Barátság verseny maradt, ahová teljesen motiválatlanul mentem el, arra sem emlékszem, mekkorát ugrottam, nem érintett meg.”

Erre a versenyre azért ment el, mert finoman a tudtára adták, ha távol marad, akkor búcsút inthet a nyugati pénzdíjas versenyeknek is. Szalma arra is gondolt 1984-ben, hogy abbahagyja, de végül az edzőjével a folytatás mellett döntöttek. 1985-ben megjavította az országos csúcsot: 830 centit ért el, ami mindmáig érvényben van, és manapság nincs olyan magyar ugró, aki nyolc méter fölötti eredményre lenne képes. Ilyen eredménnyel bármelyik világversenyen döntős lehetne.

Az 1987-es vb-t sérülés miatt kihagyta, a szöuli olimpián a hatodik helyen végzett kereken nyolcméteres ugrásával, az 1991-es vb-t ismét sérülés miatt hagyta ki, a barcelonai olimpián pedig nem jutott döntőbe. Azzal az olimpiával fejezte be a pályafutását, 1993-tól kezdett tanítani a Testnevelési Főiskolán, előbb docens lett, majd tanszékvezető, onnan ment nyugdíjba.

Jelenleg Ekler Lucát készíti fel a paralimpiára, aki folyamatosan döntögeti a világcsúcsokat. „Luca nagyon jó alany, a tehetsége megvan ahhoz, hogy a legnagyobb eredményeket elérje, én pedig minden tudásommal fogom segíteni” – mondta.

A második részben Kovács Attila 1987-es vb-döntőjével foglalkozunk, Carl Lewis és Ben Johnson mellett futott 100 méteren és lett ötödik.