Olyan vagyok, mint a víz. Színtelen, szagtalan, átlátszó

Megrendítő erejű volt, ahogy 2017 szeptemberében az úszótársadalom színe-java hátat fordítva tapsolt az akkori elnöknek, Bienerth Gusztávnak. Ilyen egységes kitapsolást ritkán látni. A januárban megválasztott elnök körül augusztus végére elfogyott a levegő. Kényelmetlen volt az elnöki szék akkoriban?

Az elődöm nem a sportból érkezett, nem látta át jól a helyzetet. Ha van egy thrombus a szervezetben, és megindul a szív vagy a tüdő felé, már csak idő kérdése az összeomlás. Ez a vérrög akkor már megállíthatatlanul közeledett a létfontosságú szervek felé. Bienerth nem igazán értett az úszók nyelvén. Sajnáltam is, haragudtam is rá. Az úszás az egók harca, tudom miről beszélek, lehúztam pár évet versenyzőként. Az egókat azonban nem lehetetlen kezelni.

Kevéssel a bizalom megvonása után, még 2017 szeptemberében választották meg önt elnöknek. Hogy sikerült lecsitítani az elégedetlenkedők háborgását?

Soha nem gondoltam arra, hogy elnök legyek. Meg sem fordult a fejemben. Még akkor sem, amikor szeptember elejére a tagság teljesen kihátrált az elődöm mögül. Körülbelül tíz lehetséges jelölt volt. Ahogy végigvettük, mindegyikkel volt valami baj, sokasodtak a fenntartások, ki miért nem alkalmas. Nem akarok most neveket mondani, mert ez már egy lezárt akta. Végül egy név maradt, ez volt az enyém, amennyire lehetett, makulátlan voltam.

2017 Magyarországán a politika mennyire folyt bele egy ilyen választásba?

Semmilyen politikai részleget nem kerestem meg. Volt egy tévéműsor, amiben

nekem szegezték a kérdést, kinek van nagyobb súlya egy ilyen választásnál: Hosszú Katinkának vagy Orbán Viktornak. Azt mondtam, hogy Hosszú Katinkának. Ezt őszintén így gondoltam.

Nem tudom, hogy ez a mondatom kikhez, milyen szintre jutott el, de akceptálták. Politikai szereplőkkel nem egyeztettem, nem kértem engedélyt, a nevem nyilván megfuttatták a nagy egyesületeknél, ahol azért vannak fajsúlyos politikai szereplők, és stoptáblát nem kaptam, inkább bátorítást.

Egy bő évtizedet nem töltött a sportág közelében. Megbánta a visszatérést?

Verrasztó Zoli hívott a Jövő SC ügyvezetőjének még valamikor a kétezres évek elején, előtte valóban távol voltam, békés életem volt. Már ebben a kis klubban is nagy egók voltak, elég csak két nevet említenem: Széles Sanyi, Gyurta Dani. De volt még számtalan család, és az ügyes-bajos dolgok kezelése rám hárult. Akkor értettem meg, mennyire fontos a prevenció, mert ha már balhé van, akkor már nagyon nehéz elsimítani a konfliktusokat. Valamennyire tehát edzett voltam, de a szövetség élén az első két év pokoli nehéz volt. Még úgy is, hogy egy remek csapat segít, a munkatársaim nélkül sehol sem lennék. A 4×100 pillangó utáni 400 gyors ehhez képest felüdülést jelentett.

Ez része volt az edzéseknek?

Igen. Egészen pontosan úgy nézett ki, hogy 4×100 pillangó után 400 gyors, 4×100 hát után 400 gyors, aztán 4×100 mell és megint 400 gyors. Végül 4×100 gyors. Az egyik legkegyetlenebb gyakorlat, egyébként még ma is ússzák, nem ment ki a divatból.

Amikor elnök lettem, úgy voltam vele, ha belegebedünk, akkor is meg kell csinálni. Az első fél évben nagyon idegen lehettem. Mint mikor az intenzív osztályra bekerül egy rezidens orvos, és azt sem tudja, melyik csövet hová dugja, miért van az a szervezetben, és kétségek között áll, nehogy még rontson is a helyzeten. A másik oldalról óriási büszkeség is volt, amikor a tagság felemelte a kezét mellettem. Nem tudom, mikor izgultam annyira, mint azon a szavazáson. Talán még az olimpiai döntő előtt se, pedig akkor azért lemerevedtem. De az olimpiát a 17. születésnapom után egy héttel, még gimnazistaként nyertem meg. Az hajtott, ha már egyszer megbíztak bennem, ez a tagság többet érdemel, mint amit az előző években kapott. Azt is tudtam, hogy gyors megnyugvás kell.

Sok mindent el lehetett akkor mondani, de hogy a nyugalom szigete lenne az úszás, na, azt pont nem. 2015-től már nagy feszültség volt, Hosszú Katinka széttépett egy szerződést a kamerák előtt, Kiss László kapitány nagyon rosszul és helytelenül beszélt a múltjáról. Nem is sorolom. Úgy gondoltam, 2-3 év alatt megnyugvást lehet teremteni. Utána pedig akár el is mehetek, ha lesz, aki jobban csinálja nálam, akkor legyen az övé a kormánykerék.

Mit gondol, az edzőként hat aranyéremig jutó Kiss Lászlónak, aki Egerszegi Krisztina mellett Kovács Ágnest készítette fel, lenne helye valahol a sportágban?

Kapitányként már nem. De mint szakember igen, aki útmutatást ad a fiatal edzőknek. Egerszegi és Ági mellett Güttler Karcsival is maradandót alkotott. A szakértelme vitán felül áll, a múltja, a nemi erőszak miatti börtönbüntetése, a bűnhődése a sportágban tudott dolog volt a hatvanas években. Szerettem volna, ha eljön néhány eseményünkre. Személyesen is felhívtam. Egyszer sem fogadta el a meghívást, pedig én nem akarom kitaszítani őt. A fia itt dolgozott velünk a szövetségben egy darabig, kiváló ügyvéd.

Hosszú Katinka most is hallatta a hangját, a közösségi oldalakon kommunikált, ahogy szokott. Ennek az ügynek lesznek még hullámai?

Először is, nincs Katinka-ügy. Az általa megálmodott úszóakadémia akkreditálási folyamata még nem ért véget. Volt egy májusi megbeszélés, amin a 17 legnagyobb, legeredményesebb tagszervezetünk vett részt, hogy meghallgassák, mit szeretne Katinka. A klubvezetők elmondták az észrevételeiket, a kérdéseikre azonban tudtommal a mai napig nem érkezett válasz. Mindig is az együttműködésre, kompromisszumra, megoldásokra fókuszáltam az elmúlt években, ez most is így van. Meglátjuk, lesz-e bármilyen folytatás.

Az biztos, hogy rengeteget változott az úszósport helyzete Magyarországon a korábbi évekhez képest. A Modern Városok Program például uszodák építésére is kiterjedt, rengeteg tanuszoda épült országszerte. A sportág már rég nem Pest-centrikus, 9 régiónk van, a szakmai munka sokkal kevésbé koncentrált. 1500 edző biztosítja az úszás hátterét, a gyerekek is és ők is olykor keményebb munkát végeznek, mint a favágók. Hajnalban kelnek, délután négytől estig megint ott vannak az uszodában, hétvégén verseny, aztán edzőtábor, nem jelenthetnek beteget. Mentálisan és fizikálisan is roppant nehéz ez a munka, sokszor nem is látja őket a családjuk. Ez az, amiről a közvélemény vajmi keveset tud; ez az, ami a rengeteg érem, döntős helyezés, egyéni rekord mögött áll. És ezért kell nagyon megbecsülnünk őket, ezért kell megbecsülnünk minden apró sikert.

Az épp a napokban zajló fukuokai világbajnokságon vélhetően kevesebb magyar siker lesz, hiszen a tokiói olimpia bajnoka, a 200 pillangó világcsúcstartója, Milák Kristóf nem megy a vébére. Pedig áprilisban még tele volt tervekkel. Nemcsak a saját számában akart nyerni, hanem másokat is ki akart próbálni. Mit gondol, szeptembertől látjuk majd őt, tényleg csak egy átmeneti üzemzavar van nála?

Amikor elnök lettem, az első utam hozzá vezetett. Pontosan tudtam, mekkora értéke lehet ő a sportágnak. Akkor egy vb-ezüstje volt mindössze. Úgy voltam vele, az nem fordulhat elő, hogy Kristóf ne tudjon magántanárt fogadni, ha szüksége van rá. Nemcsak rá figyeltem, például a gyorsúszó Németh Nándornál is tarthatatlannak gondoltam, hogy leendő világklasszisként nem jut hozzá táplálékkiegészítőhöz. És még sorolhatnám. Finoman szólva sem volt versenyzőbarát az előző vezetés. Bár többen mondták már nekem, hogy írjam össze nap mint nap, kinek és miben segítettem, én nem ez a típus vagyok. Nem azért segítek, hogy aztán bárkinek is benyújtsam a számlát, vagy kérkedjek vele. Szeretem az embereket, és ahogy tudom, szeretem jobbá tenni az életüket.

Milák esetében mit tudott tenni elnökként, amikor közölte, hogy elfáradt, és inkább nem menne a világbajnokságra?

A legfontosabb, hogy ne megítéljük, hanem megértsük őt. Be kellett lássuk, hogy valóban kimerült, és nem elsősorban fizikálisan. Nem azért taszítja a vizet, mert mindent megtehet. A tavalyi vb előtt is kihagyott pár hetet, de utána óhajtotta a munkát, az úszást, és egy dübörgő világcsúcsot úszott, az első métertől jobb volt a világcsúcsot úszó önmagánál, és méterekkel járt Michael Phelps ideje előtt. Tombolt a lelátó, olyan két perc tömény katarzist okozott mindenkinek, amire ebben az országban kevesen voltak képesek. Azokból az arcokból kell erőt merítenie, táplálkoznia, akiket a Duna Arénában látott. De elsősorban a saját hitéből. Hogy tud még ragyogni.

A magyar úszósportnak 1896 óta 21 olimpiai bajnoka van, de csak Egerszegi és Darnyi tudta megvédeni a címét. Kristóf lehetne a harmadik. A tehetsége megvan hozzá.

Általában jó a jövőbe látó képességem, én még látom őt a dobogó tetején. És mint ember, jobban fogok örülni neki, mint elnök.

Az 1980-as a moszkvai olimpián klubtársát, Verrasztó Zoltánt előzte meg, az övé lett az ezüstérem. Hogyan emlékszik a döntőre?

Győztesen vagy holtan, van egy ilyen életérzés az ókori görögök óta. Idegesen közeledtem a medence felé. Aztán ez elpárolgott, de kegyetlenül elfáradtam. Ötvennél 28,34-gyel értem el a falat, vezettem. A második fordulónál az előnyöm növekedett. 150-nél még magabiztosan vezettem, de Zoli rákapcsolt. 25 méterrel a vége előtt már kezdtem elfogyni. Az izmaim már majdnem görcsbe rándultak, és akkor váratlan segítséget kaptam. A mai napig hihetetlen, mire képes az ember vagy egy az embernél is nagyobb erő. Megjelent előttem édesanyám. Tisztán ott volt előttem a képe. Még bírd ki, ne add fel, fiam. Ezt mondta. Nagyon-nagyon szoros volt a kapcsolatom vele. Tavaly veszítettem őt el, a világbajnokság úszódöntői után. Az éremátadásoknál még látott.

Azt tudja, hogy volt-e ezt megelőzően a sportágában kettős magyar győzelem?

Lennie kellett. Várjunk csak. 1952 az évszám. Gyenge Vali megelőzte Novák Évát 400 gyorson. Ott van Vali képe az irodámban. Azt írta rá, hogy jó elnöknek és jó embernek tart. Az ilyenekért megéri csinálni. Mert hazajön egy bajnokunk 90 évesen Kanadából, és ezt a hatást váltom ki belőle.

Ahogy Gyenge és Novák Éva ugyanannál az edzőnél készült fel, önök is Verrasztóval, Széchy Tamásnál. Törvényszerű volt, hogy a belső rivalizációból jó eredmények születnek? Mit üzent az a világnak, hogy egy műhely több úszóklasszist is kinevelt, akik legyőzik a világot?

Soha nem gondoltam végig mélységében ezt a kérdést, mert nekünk természetes volt, hogy rivalizálunk. Egók harca, trónok harca az összes edzés. Széchy mindennap eszembe jut, még abban az olvasatban is, hogy ő például vajon hogyan járna el Milákkal. Voltak az Öregnek sajátságos módszerei, biztosan ki is játszott bennünket egymással szemben, de ma nem beszélgetnénk, ha nem lett volna az edzőm, mert akkor nem vagyok olimpiai bajnok.

A szóbeli érettségimre bejött a Rákóczi gimnáziumba, hogy mit csinálok, amikor edzés van. Kikerekedett szemekkel néztek rá a tanárok. De Széchy ilyen volt.

Az egyetemes úszósport nem ilyen lenne, ha ő nincs, talán még ez a székház sem lenne, ahol beszélgetünk. Megkerülhetetlenül velünk lesz még egy ideig. Ő volt a mag.

Azt mondta régebben, hogy Széchy megítélése egy nap 24 óráján belül is folyamatosan változik önben. Most éppen milyen?

Semleges. Érzelemmentes. Széchy Tamás lassan húsz éve halott, ma már csak csont és enyv, elporladt, és még mindig belefutok olyanokba, akik botrányt akarnak a személye körül kelteni. Ilyenkor csak az van bennem, vajon miért nem akkor tették meg, amikor még élt. Miért mostanra gyűlt össze a bátorság? Jobb lesz azzal valakinek, ha kihantoljuk és nyilvánosan megbüntetjük? Igen, kaptam tőle pofonokat, de a nyolcvanas években a tanár is megpofozta a diákot, és a szülő többnyire a tanárnak adott igazat. Vajon annak a korszaknak a szigorú pedellusait is elő fogják venni valamikor? Széchyre lehet sok rosszat mondani, meg is érdemli, de az érem másik oldalán ott vannak a sikeres versenyzői, akik imádták. Akik emberként is sokat kaptak tőle.

Ön mit kapott tőle?

Szeretetet, odafigyelést, intelligenciát, problémamegoldó képességet. Alázatot. Nem lennék ma az, aki, ha ő nincs. Nyilván nem lennék olimpiai bajnok, de talán állatorvos sem, mert az az alázat és alaposság, ami szükséges ehhez a hivatáshoz, az tőle jött. És az alaposság meg a sportolópártiság a MÚSZ-elnöki ars poeticám is egyben.

Amióta itt vagyok, mindig arra törekedtem, hogy minden egyes ügyet alaposan és körültekintően vizsgáljanak ki, és ez így lesz a jövőben is, amíg a tagság bízik bennem. Szilágyi Liliána esetében is meghallgatott mindenkit egy független és pártatlan testület, aztán meghozta a döntését. A szándék egyértelmű: a gyerekeket nem érheti abúzus az uszodában, nem borítunk egyetlenegy jelenlegi esetre sem fátylat, ez az erkölcsi iránytű kell, hogy irányítsa a mindennapokat. Sportolói bizottságot alakítottunk, és azt mondtuk, azon túl, hogy mondják el, mit gondolnak egy-egy őket érintő kérdésről, döntsenek is például az ösztöndíjakról, meg arról, hogy ki használja a szponzorautókat. Nem tudom, van-e még másik sportágban ilyen, hogy ennyi témában kikérnék a véleményüket, sőt komoly döntési jogkörük is van.

A nemzetközi szövetség, a World Aquatics mikor költözik Budapestre?

Ha minden a terveink szerint alakul, akkor a vb ideje alatt aláírjuk a szerződést, akkor erre is fény derül.

Hol lesz a székházuk?

A vb alatt minden kiderül, ne szpoilerezzünk. Ez egy hatalmas sportdiplomáciai siker. Volt idő, amikor támadtak engem, hogy a diplomáciánk egy nulla. Ehhez képest szakembereink ma már több bizottságban vannak jelen, mint valaha, kifejezetten baráti a kapcsolatunk a nemzetközi és az európai szövetség vezérkarával, rengeteg apróságot vagy nem is olyan apró dolgot tudtunk már a háttérben elérni. Ezek megkoronázása lehet a székház, amely egyben nemzetközi edző- és tudásközpont is lesz. Ez pedig óriási lehetőség a magyar vizes sportoknak.

Milyen vb lesz ez a fukuokai Milák távollétében?

Bár sokan riogattak vele, érem nélkül már biztos nem jövünk haza, hiszen Rasovszky Kristófnak összejött a történelmi ezüst 10 kilométeren. A medencében pedig, és ezt évek óta mondom, minden egyes döntős helyezést meg kell becsülni, hiszen elképzelhetetlen, milyen meló van akár egy hetedik hely mögött is. Az elmúlt években összegyűjtött, rengeteg értékes helyezést pedig talán épp Párizsban fogjuk tudni érmekre váltani. Kós Hubertben például nagyon bízom, az én egykori számomban, 200 háton előkelő helyen van a világranglistán, és a világ legjobb edzőjével dolgozik, Bob Bowmannel, aki Phelpset is felkészítette a legnagyobb versenyeire.

Mennyire büszke arra, hogy Egerszegi Krisztina ismét szerepet vállalt a sportágban?

Nagyon. Krisztina az Úszó Nemzet Program nagykövete. És ez nemcsak egy formális pozíció, nem egy kamu szerződés, hanem nagyon is komolyan veszi a szerepét. Jelentéseket ír, járja az országot, beszélget, informálódik. Érdekli a program. Most szeptembertől már 46 ezer gyerek kezd el úszni a mi felkészítésünkben, közel 400 oktató irányításával.

Krisztina mindegyik oktatót meghallgatta, és közben jegyzetelt. Azt mondta nekem, most jött el az idő, hogy visszaadjon valamit annak a közegnek, amitől sokat kapott. Az ő dicsérete azért megmelengeti az ember szívét, legyen az egyszerű oktató vagy éppen az elnök.

Darnyi Tamás meg a tanácsadóm. Ez sem egy kiüresedett pozíció. Nem telik el úgy nap, hogy ne jönne be hozzám, és ne beszélnénk át a jelent. Ha meg kell, autót vezet, ha kell, kávét főz, de nagyon is jó, megfontolásra érdemes gondolatai vannak. Emellett integrálhatjuk a tudását.

1985-ben az egyik edzés huszadik percében még olimpiai bajnok akart lenni, annak megfelelően, nagy elszántsággal edzett, aztán a huszonegyedikben kiúszott a partra, és azt mondta, elég volt. Abbahagyta.

Üresség lett bennem egyik pillanatról a másikra. Emellett egyre nehezebben tudtam összeegyeztetni az egyetemi tanulmányaimat az úszással. Ma sem bánom, hogy akkor eljött az a huszonegyedik perc, ez így volt sorsszerű. Elnökként is így fogok tenni, ha már a huszonegyedik percben járok, érezni fogom.

Mire tanította meg ez a 60 év?

Olyan vagyok, mint a víz. Színtelen, szagtalan, átlátszó. Egy falusi közért alsó polcán a víz 60 forint, egy kisebb városban a duplája, egy nagyobban még több. A reptéren már 600, a repülőn már ezer. Holott a víz víz maradt. A címke is változhat, nem sorolom a márkákat, de a palack tartalma attól még víz. Nekem mindegy, milyen cédulát raknak rám. Voltam versenyző, bajnok, hallgató, orvos, elnök, tavaly novemberben még a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöki posztját is kiérdemeltem, ami elég komoly megtiszteltetés. De ezalatt a 60 év alatt nem torzultam, megmaradtam egyszerűen csak víznek.