Ha a dánokat elkíséri a nagyképűség, az lehet az esélyünk a kézi-vb-n

Szerda délután kezdődnek a férfi kézilabda-világbajnokság negyeddöntői, mindjárt az elsőben érdekelt a magyar válogatott is. A vb-címvédő dánok az esélyesek, hétfő este Egyiptom ellen rendkívül gyors tempóban játszottak az első 20 percben, elléptek hat góllal, és ezzel az előnnyel megfelelően gazdálkodtak az utolsó percekig. Dánia játékával igazolta, hogy nem véletlenül tartják az egész torna egyik nagy favoritjának.

• A párosítások: Magyarország–Dánia (18 óra), Franciaország–Németország, Svédország–Egyiptom, Spanyolország–Norvégia

A magyar csapat már vasárnap este óta készülhet a negyeddöntőre, egy nappal többet pihenhetett riválisánál. A korábbi válogatott játékos, Borsos Attila szerint ennek nincs komoly jelentősége, a dánoknak nem számít, hogy csak két napjuk volt, nekünk ugyanakkor nem kedvezőtlen, hogy a játékosainknak egy nappal több jutott regenerációra. Elsőként azt kérdeztük tőle, mibe kapaszkodhat bele egy ilyen meccsnél a magyar csapat. Különösen, mert Dánia lényegesen komplexebb csapat, mint Izland.

„Izlandnak van egy stílusa, attól nem szoktak eltérni, és ha azt végig bírják, akkor nyerhetnek. Dánia ezzel szemben nagyon gyorsan indul, ez nagy fegyverük. De ha felállt fallal szemben kell játszaniuk, arra is vannak megoldásaik, elég csak a két átlövőre, Simon Pytlickre és Mathias Gidselre gondolni. Nemcsak kiválóan lőnek, hanem jól is cseleznek, nagyon nehéz ellenük védekezni. Közöttük Mikkel Hansen is képes olyan megoldásokra, amire a világon rajta kívül más nem. És akkor még ott vannak a szélsők, a beállók. A kapuban Landin megmutatta Egyiptom ellen, milyen nehéz gólt lőni neki. Szóval, egy remek csapat. Azt azonban még Pytlick és Gidsel a kora alapján nem tapasztalhatta, milyen az, amikor nem megy nekik a játék, akkor mit kell tenniük. 22-23 évesek, ahhoz szoktak hozzá, hogy az esetek 90 százalékában minden sikerül nekik. Ha a dánokat elkíséri a nagyképűség, ami előjött már velünk szemben néhányszor, akkor pórul járhatnak. Ha lenéznek minket, és már a vb-elődöntőben látják magukat, kellemetlen meglepetés érheti őket.

A 2017-es vb-nyolcaddöntő kitűnő referencia lehet előttünk. Akkor a dánok látványosan nem értették, hogy mi van, miért nem törik már össze a magyar csapat, és végül kikaptak. A 2020-as Eb-csoportmeccs döntetlenjéből is ki lehet indulni, igaz a dánok egy nagy torna elején hajlamosabbak a lassúbb tempóra.”

Borsos szerint iszonyú türelmesen kell játszania a magyar csapatnak, ez lesz a kulcs, de eközben nem lassan, mert az végzetes. Azt kellene valahogy kikényszeríteni, hogy a dánok túlerőltessék a gyors támadásaikat, hogy égjen a kezükben a labda egy-egy hosszabb magyar támadás után, hogy aztán előkészítetlenül, kissé kapkodva eltüzeljék.

„Meg kell rágni a labdákat, és a végén pontosan célozni, ez azért sokakat ki tud billenteni” – ez a mottója is lehet az összecsapásnak.

Arra is figyelmeztetett, hogy egy közepesen játszó dán csapatot is csak extra magyar teljesítménnyel lehet megadásra késztetni. Csak akkor lehet esélyünk, ha jóval a tudásunk felett játszunk.

Kíváncsiak voltunk, álláspontja szerint mi okozta a válogatott szélsőséges játékát még a csoportmeccseken. Úgy válaszolt, hogy sem az Izland elleni utolsó negyedóra, sem a portugálok elleni első 20 perc nem tükrözi a valós tudásunkat. A csapat tudása ugyanis a kettő között van, ezért képes kitörni egy nagy hullámhegyben, és képes süllyedni mély hullámvölgybe.

„A világbajnokság negyeddöntőibe a világ 7 legjobb csapata jutott, ez vitán felül áll. A nyolcadik helyet az a magyar válogatott csípte el, amelyik a legjobbakat követő másik hetesnek a tagja.

Ez egy nagy érdem, de a vágás az élboly és a második hetes között érezhetően fennáll.

Magyarország ettől még képes legyőzni a legjobb hét valamelyikét, de a második hetesből képes kikapni bárkitől.”

A második kaszthoz Izlandot, Portugáliát, a horvátokat, a szerbeket, a szlovénokat, a hollandokat, és a lengyeleket sorolta be. Most épp Magyarországnak kedvezett a szerencse, hogy a legjobb nyolc kapuján be tudott lépni. Az olimpiai selejtezőben egy rivális a legjobb hétből, a másik az imént felsoroltak közül érkezik majd. (Ha olimpiára akarunk jutni, a második hetesből érkezőt meg kell verni.)

Azt már az elutazás előtt is tudtuk, épp Borsossal beszélgettünk róla, hogy az extra teljesítmény benne van a társulatban, de akkor még nem tudhattuk, mire lesz elég. A portugál-brazil döntetlen (ez egy nem kalkulált eredmény volt) még értékesebbé tette az Izland ellen bravúrral megszerzett két pontot, ami így a negyeddöntőig vitte a csapatot.

Nagyon szigorú, és nem igazságos közelítésnek gondolja, hogy a magyar csapat az Izland ellen kiemelkedő negyedórájával jutott be az elitbe.

Azzal sem ért egyet, hogy a svédek és a brazilok miatt tartunk itt, hogy ők kaparták ki a gesztenyét a mieinknek. (A már biztos csoportelső svédek megverték a portugálokat, a brazilok egy pontot elloptak a portugáloktól.) A brazilok ellen ugyanis szinte végig kézben tartották Lékaiék a meccset, igaz Mikler bravúrja a legjobbkor jött. Tény viszont, hogy az eredmények szerencsésen alakultak, de ez gyakorta megesik a sportágban.

„A Mikler nagyon jól időzítette a fontos védéseit ezen a vb-n, ettől kimagasló kapus. Benne még vannak tartalékok. 25–24-nél azért volt fontos az a védése a megiramodó brazillal szemben ziccerben, mert abban a meccsben benne volt, hogy rosszra fordulhat az egyenlő állás után. Lékai Máté viszont 10 másodperccel később kihasználta, hogy a ziccert kihagyó Nantes elöl ragadt, és a helyén lőtt egy gólt. Lékai tud még egyszer úgy játszani, mint a brazilok ellen, a dánok ellen reméljük megmutatja. Bánhidi Bencében is van még tartalék.”

A Sport1 szakértőjének tetszett, hogy nem roskadt össze egyszer sem a csapat, nem veszítette el a hitét az igazán nehéz pillanatokban sem. Ancsin Gábor játékát külön kiemelte, felnőtt az elvárásokhoz a PSG-ben szereplő Máthé Dominik távollétében. Az átlövő nem hunyászkodott meg, hanem bevállalta a helyzeteit. A sebességünk viszont nem tetszett neki, a válogatott adós maradt eddig a gyors gólokkal, és a visszarendeződéseknél is komoly gondokat tapasztalt.

„A következő három meccs önmagunk építése miatt a legfontosabb. A válogatott többnyire keveset készülhet együtt, olyan éles meccsek jönnek, amikből egy is felér egy hét edzőtáborral. Részcélok mindig lehetnek, ha egy góllal ki is kapunk, az azt jelzi, hogy nem kettővel, vagy hárommal maradtunk alul, hanem szívósan ragadtunk az ellenfelekre. Azt is igazolhatjuk, hogy nem véletlenül vagyunk a legjobb nyolc között. Ritkán fordul elő egy csapat esetében, hogy saját akaratából beárazhatja magát. Ez most ilyen kivételes időszak lehet.”

Ha Magyarország nyer szerda este, akkor pénteken és vasárnap az érmekért játszhat. Ha veszít, akkor az 5–8. helyért, és nem mindegy, hogy ezek közül melyik pozíciót szerzi meg, mert innen rangsorolják be a csapatokat a már említett 2024 tavaszi olimpiai selejtezőre, ami a legfontosabb cél, és ami egyelőre egy sokismeretlenes egyenlet, de napról napra tisztábban láthatunk.