Bennünk van az extra a kézi-vb-n, de hogy mire lesz elég, az rejtély

A magyar férfi kézilabda-válogatott csütörtökön mutatkozik be a svédországi világbajnokságon. A szövetség célkitűzése világos: be kell jutni a legjobb nyolc közé, annál is inkább, mert az olimpiai selejtezőre ez a pozíció jogosít biztosan. Erről a vb-ről a 2-7. helyezettek mehetnek a 2024. tavaszi olimpiai selejtezőre, ahonnan el lehet jutni a párizsi olimpiára. A magyar válogatott 2012-ben a negyedik volt a londoni olimpián, azóta a selejtezőig sem jutott el. Az akkori olimpia előtt is a svédek rendezték a vb-t, amin a magyarokat nem sorolták a legjobb nyolchoz, de bravúrokkal sikerült a nyolc közé jutás. A helyzet most hasonló.

Chema Rodríguez csapata Dél-Korea ellen mutatkozik be (18:00, Kristianstad, M4), az ázsiai válogatott az első meccsen, amikor még ereje teljében van, veszélyes ellenfél lehet. (Igaz, tegyük hozzá gyorsan, hogy két éve a szlovénok 51 gólt dobtak nekik.) Szombaton Izland, hétfőn pedig Portugália lesz az ellenfél aztá. Mindkét csapatot jól ismerjük a 2020-as és a 2022-es Eb-kről egyaránt. Legutóbb a tartalékos portugálokat sikerült egy góllal megverni Budapesten, az Izland elleni ugyancsak egygólos vereség viszont a kiesést jelentette.

A korábbi válogatott játékos Borsos Attila azzal kezdte értékelését a Telexnek, hogy a szövetségi célkitűzés teljesen korrekt, nincs is értelme másról beszélni, mert a tizedik helyért nem mehetünk a vb-re, hiszen az várhatóan semmit sem ér. Ő azzal nem tudott azonosulni, amikor úgy igyekeztek levenni a terhet a csapatról, hogy nem határoztak meg elvárásokat, mert a téthelyzet és az eredménykényszer az élsport velejárója, de még az amatőr sport szereplői előtt is vannak célok minden egyes meccsen.

„Hogy mennyire reális, hogy ott legyünk a nyolcban, azon már lehet vitatkozni. Egy biztos, a legutóbbi, rosszul sikerült Eb-n nem éreztem azt, hogy mindent megtettünk. Nem a meccseken, hanem inkább előtte. Ha most úgy jön haza a válogatott, hogy ez a dolog a helyére kerül, akkor tettünk egy komoly lépést. Az is biztos, pokoli nehéz lesz a nyolcig elérni, mert meg kellene verni Izlandot és Portugáliát is. A garantáltan szoros meccsekből jól kellene kijönni, ami igazi kihívás. Aki pedig olimpiára akar jutni, az úgy kalkulál, hogy a középdöntőben a brazilok és a Zöld-foki szigetek ellen egyszerűen nem kerülhet bajba. A svédek is jönnek a középdöntőben, nekünk az lenne a kedvező, ha mögöttük nagy kuszaság alakulna ki.

Olyan tornára nem emlékszem, ahol ne számolgattunk volna, milyen körbeverés a kedvező nekünk, így most is joggal számíthatunk erre, mert nem is vagyunk olyan erősek, hogy mindenkit megverjünk, és a múltban sem voltunk azok. Olyan vb jön, hogy egy vereséggel is ki lehet esni, és két vereséggel is el lehet jutni a nyolc közé, ha a többi eredmény szerencsésen alakul. Hogy egy-egy átlag feletti, kiemelkedő magyar eredmény mire elég, az a nagy kérdés ezúttal is.”

Mind Izlandra, mint Portugáliára összességében jellemző, hogy jobb csapatokból, jobb bajnokságokból érkeznek a keret játékosai, mint a magyar válogatott tagjai. Mindez viszont a 2021-es vb-re is igaz volt, de akkor csapatmunkával, jó taktikával, szervezettséggel sikerült ellensúlyozni az esetleges egyéni deficitet. 2022. januárra viszont valami megbomlott, és most jó lenne visszatalálni a két évvel ezelőtti útra.

„Mindkét arcát láthattuk a csapatnak az előző években, egyelőre megjósolhatatlan, most melyiket látjuk, nyilván a jobbat szeretné mindenki. Tény, az extra teljesítmény bennünk van, ami az optimizmusunkat erősítheti. Bár azok is mi voltunk, akik a franciákkal szemben egy kiélezett hosszabbításban maradtunk alul a 2021-es vb-n, és azok is, akik nem bírtak tavaly a hollandokkal hazai pályán.

Hogy hányszor jön ki a csúcsteljesítmény, az a rázós kérdés.

Izlandot 2020-ban meg tudtuk verni, a nevek már akkor is ugyanazok voltak, mint most, de a BL-ben szereplő Magdeburg két átlövője, Gísli Þorgeir Kristjánsson és Ómar Ingi Magnússon akkor még három évvel fiatalabbak voltak, és lényegesen szerényebb Bundesliga-tapasztalattal rendelkeztek. Ők rutinosabbá, érettebbé váltak, a rutinszerzés ebben a korban szinte exponenciálisan növekszik. Három éve Mikler Roland olyan teljesítményt nyújtott a második félidőben a kapuban, hogy már egyszerűen féltek tőle, az hozta meg a sikert.”

Borsos ezt a gondolatot továbbvitte, és szerinte ma már nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a kézilabda kapussport lett. A nagy eredményeket elérő csapatoknál rögtön beugrik egy átlagszurkolónál, ki állt a kapuban. A múlt sikeresebb magyar csapatainál is tudjuk, ki volt a kapus. Arról kevés visszajelzést kaphattunk, hogy a csapatkapitány Mikler formája a sérülés után most milyen. Könnyen lehet, hogy most kerül felszállóágba. Székely Mártonból is simán kijöhet egy nagy, meccset eldöntő teljesítmény. Ehhez még az sem kell, hogy 40 százalékkal védjen, elég, ha az utolsó 5 támadásból, az utolsó öt percben háromszor a helyén van és hárít.

A szakértő úgy látja, hogy beállóban vagyunk a leginkább versenyképesek, Bánhidi Bence mellett Rosta Miklós is bizonyíthat ezen a poszton. Mivel a kapitány, Chema Rodríguez a spanyol stílusnak megfelelően játszatja a csapatát, vagyis strukturálisan az irányító és a beálló kapcsolata a meghatározó, oda szervezi a támadójátékot. Kulcskérdés lesz tehát, hogy Lékai Máté és Hanusz Egon hogy szolgálja ki a beállókat, illetve ők maguk mennyire vállalják fel a betöréseket, a kapuralövéseket, hogyan tud nekik helyet csinálni Bánhidi.

„Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a magyar válogatott a szélről nyert-e már komoly tétmeccset. Ez korábban sem volt jellemző, most sem várható. A lövőposztokról viszont jöhet segítség, még a sérüléséből lábadozó Máthé Dominik távollétében is. Azt pedig nem elégszer hangsúlyozni, hogy a rendezett és feszes védekezés nélkül ma már Koreát sem lehet megverni, nemhogy a másik két csoportellenfelünket.

Sokszor hallottuk a múltban, hogy tudtuk, mit kell tennünk, de nem tudtuk megvalósítani. Ha most is így lesz, akkor az olimpiai álmok nem valósak. Ezen a szinten már készülnek ellenünk, a riválisok is tudják, hogy az irányító és a beálló a játékunk alapja, hol vagyunk sebezhetőek a visszarendeződésben.

Egy ilyen tornán minden gólnak jelentősége lehet, kíváncsian várom, hogy az éles helyzetekben hogyan reagálnak a játékosok.”

A magyar válogatott csoportmérkőzései:

Január 12. 18:00 – Magyarország–Dél-Korea (tv: M4 Sport)

Január 14. 20:30 – Izland–Magyarország (tv: M4 Sport)

Január 16. 20:30 – Portugália–Magyarország (tv: M4 Sport)

Csoportbeosztás:

• A csoport (Krakkó): Spanyolország, Montenegró, Chile, Irán
• B csoport (Katowice): Franciaország, Lengyelország, Szaúd-Arábia, Szlovénia
• C csoport (Göteborg): Svédország, Brazília, Zöld-foki köztársaság, Uruguay
• D csoport (Kristianstad): Izland, Portugália, Magyarország, Dél-Korea
• E csoport (Katowice): Németország, Katar, Szerbia, Algéria
• F csoport (Krakkó): Norvégia, Észak-Macedónia, Argentína, Hollandia
• G csoport (Jönköping): Egyiptom, Horvátország, Marokkó, Egyesült Államok
• H csoport (Malmö): Dánia, Belgium, Bahrein, Tunézia

A C csoportból három csapat jut tovább, és a D csoport három továbbjutójával alakít egy középdöntős csoportot, ahonnan az első kettő folytathatja a negyeddöntőben. Az A és B csoport, az E és F csoport, a G és a H csoport ugyanígy egy középdöntőben folytatja, és onnan is az első két helyezett mehet a nyolc közé.