Mourinho: Ha Messi is ott van, akkor nem csak két csapat játszik

A világbajnokság előtt szakértőnk, Mészáros Ábel bemutatta, mire kell figyelni egy meccsen. Az egész sportág taktikai bemutatása és dinamikus fejlődése ihlette az Olvasd a játékot című könyvet, amit egy szerzőtrió írt: Szabó Christophe, Szabó Péter és Soós Márk.

Van egy olyan fejezet benne, aminek az a címe, hogy identitás vagy idomulás. A Benficával BEK-et nyerő (1961 és 1962) Guttmann Béla azt mondta, hogy az edzőnek alkalmazkodnia kell a játékosaihoz, míg a Portóval és az Interrel BL-győztes José Mourinho Lionel Messivel érzékelteti, hogy egy csapat értékelésénél a játékosoktól nem lehet elvonatkoztatni. Az alábbi idézet sohasem volt aktuálisabb, mint a vasárnap délutáni vb-döntő előtt.

„Az egyik oldalon ott van egy csapat. A másik oldalon is ott van egy csapat, amiben viszont ott van Lionel Messi. Az úgy egy teljesen más történet. Messi BL-t nyert Rijkaarddal, Guardiolával és Luis Enriqével. Amikor az emberek különböző csapatokat elemeznek, emlékeztetniük kell magukat arra, hogy ez az egy ember mindent megváltoztat. Vele másképp néz ki egy csapat.”

A portugál szakember sohasem volt Messi edzője, ellenfélként viszont számtalanszor összefutott vele, igaz válogatott szinten értelemszerűen egyszer sem. Messi a három felsorolt edzővel összesen négy BL-trófeát nyert, 2006-ban nem volt a pályán sérülése miatt a döntőben, 2009-ben és 2011-ben gólt is szerzett. 2014-ben a vb-döntőt elveszítette Argentínával, de a csapatra gyakorolt hatása most talán nagyobb, mint akkor volt.

Az argentin stílust a könyv lapján eddig a két vb-győztes edző, Luis Menotti (menottismo) és Carlos Bilardo (bilardismo) alapján határozták meg, az ország focija a kettő között billegett. A romantika és az erőszak találkozása. Menotti a kombinatív passzjáték és a bohém szabadság ötvözetében hitt, Bilardo az önfeláldozást és a fegyelmet hirdette, noha volt egy Diego Maradonája. Vasárnap este, ha a jelenlegi kapitány Lionel Scaloni a nyomukba ér, akár még róla is elnevezhetnek egy irányzatot. Az argentinok taktikáját ebben a cikkben elemeztük.

Sacchi, Guardiola, bloggerek

Sokszor láthattuk a vb-n, a csapatok mennyire szervezettek, nehéz feltörni a védelmüket. A Milan edzője, Arrigo Sacchi már a 90-es évek elején rámutatott, azt szereti, ha a csatára és az utolsó védője között nincs nagyobb távolság, mint 25 méter. A rövid csapat, vagyis a squadra corta mára a futballban alaptétellé vált, Marokkónál is láthattuk, milyen rámenősen és szűken tudnak védekezni. Sacchi alapigazságát, mely szerint öt szervezetten mozgó ember képes legyőzni tíz szervezetlent, már nagyon régóta megfogadták a sikeres csapatok.

Egy játékrendszer elemzése, stílusok vagy egy szerkezet bemutatása mellett jó sztorikat is megosztottak a könyvben. A kedvencem: Pep Guardiola a Barcelona edzőjeként világos felfogással ment ki 2008-ban a Sporting elleni BL-meccsre. A francia világbajnok Thierry Henry nem tartotta magát az elképzelésekhez, elhagyta azt az oldalt, amit kijelölt neki a tréner, ezzel megszegte a taktikai rendet és fegyelmet. Ugyan gólt rúgott, amivel vezettek a félidőben, az edző mégis lecserélte a szünetben a kilengése miatt. Meghökkentő idézet egyébként a katalán edzőtől, hogy ő gyűlöli a tikitakát. „Semmi mást nem jelent, minthogy körbe-körbe adogatjuk a labdát, mindenféle elgondolás nélkül. Sehova nem vezet.”

A spanyolok erőtlen és elképzelés nélküli játékát látva, igaza volt. Míchel Salgado nem is véletlenül mondta a spanyolok idei kiesése után, hogy a tikitaka halott, és fontosabb, hogy az átmenethez legyenek megfelelő képességű és minőségű játékosok.

A könyvben leírták, hogyan kerültek az adatok a középpontba, Lőw Zsolt azt is szemléltette, mi mindenre odafigyeltek a lipcsei korszakban. A játékosok alvásminőségére, az étkezésükre, jógaórákat szerveztek, a kreatin-kinázt és a kortizol mennyiségét mérték a csapatnál, ami az energiaszintre és a fáradékonyságra utalt.

Magyarországon régóta tartó vita, hogy a fociról beszélhet-e hitelesen egy blogger, aki nem szívta magába az öltöző illatát, és nem játszott magas szinten. Látva a 90-es évek kiöregedő játékosait, és a hozzáértésüket, nagyon is kell, hogy az adatokban elmélyülő bloggerek felhívják a figyelmünket olyasmire, amire egy silány focikultúrában szocializálódó, később edzővé váló játékos nem képes. A trendeket követő, a játékról megfelelő háttérismeretekkel rendelkező szakemberek még egyetlen focikultúrának sem ártottak.

„A taktika nem magyaráz mindent, de számtalan olyan részletre rávilágít, ami túlmutat a puszta eredményen” – olvasható a könyvben, amelyik az eladási sikerlistán a legjobb öt közé került novemberben, ami hűen érzékelteti, mennyi embert érdekel Magyarországon ez a játék.