Sporttörténelem 1–7-es vereséggel és vastapssal: megkezdődött a magyar hoki első BL-szezonja

2022. szeptember 1. – 22:15

frissítve

Sporttörténelem 1–7-es vereséggel és vastapssal: megkezdődött a magyar hoki első BL-szezonja
Fotó: Soós Attila / CHL

Másolás

Vágólapra másolva

Csütörtökön duplán sporttörténelmet írt a magyar jégkorong: délután a női válogatott a dániai világbajnokságon negyeddöntőt játszott – sosem jutott még felnőtt válogatott idáig –, míg Székesfehérváron először léphetett jégre magyar csapat Bajnokok Ligája-mérkőzésen. Mi a fehérvári meccsen jártunk, amit simán, 7–1-re nyert a világbajnokkal, vb-ezüstérmesekkel és volt NHL-esekkel érkező Zürich Lions. Megtudtuk, hogy hogyan viszonyul Svájc Ausztriához, hogy mi kell a jó hokihoz, és hogy mivel kezelné az egyszeri hokiszurkoló a beszariságot.

Másfél órával a meccs kezdése előtt már komoly logisztikai kihívás volt leparkolni a székesfehérvári jégcsarnok környékén. Amikor pedig a csapatok fél hét körül jégre léptek bemelegíteni, a VIP-szektor kivételével a lelátókon már annyian voltak, hogy megteltek a sajtónak fenntartott asztalok közötti üres padok is, sőt, az asztalok előtt néhányan állóhelyeket alakítottak ki maguknak. (Aztán a meccs kezdetén már a VIP-sorokban is csak elvétve volt üres szék.)

„Tényleg itt lesz a meccs?” – ezt a fiam kérdezte, aki volt már hokimeccsen a Tüskecsarnokban, Káposztásmegyeren, a Budapest Arénában, látta a miskolci jégcsarnokot is, és tavasszal történetesen akkor jártunk Berlinben, amikor a helyi Eisbären német bajnoki playoffmeccset játszott a Kölnnel. A fehérvári csarnok látványában mindegyiktől elmarad, de végül – talán az áramló tömeg, talán az atyai tekintély hatására – elhitte, hogy tényleg itt van a legjobb magyar hokicsapat. És végül azt is, hogy itt tényleg Bajnokok Ligája-meccs lesz hamarosan.

Mondjuk, egy éve ilyenkor valószínűleg a legfanatikusabb Volán-szurkolók – a csapat egykor Székesfehérvári Volán néven alakult, első sikereit Alba Volánként érte el, és bár most Fehérvár AV19-nek hívják, a lelátón legalább olyan gyakori a volánozás, mint a fehérvározás – se hitték volna el, ha azt mondom, 2022 őszének első napján a csapatuk BL-meccsel kezdi a szezont. Ehhez ugyanis döntőbe kellett jutni a nyílt bázisú osztrák ligában, amire a múlt szezon kezdetén sem látszott túl sok esély, de aztán a magyar hokiban visszatérő fordulattal élve, ezúttal is bekövetkezett a csoda a jégen, és a Fehérvár döntős lett, még ha ott simán verte is a liga és általában az osztrák csapatsportok kirakatcsapata, a Red Bull Salzburg (a döntő utolsó meccséről írt riportunkat itt olvashatja).

A remény 39 másodperce

Csütörtökön aztán még a salzburgiaknál is sztárabb sztárcsapat érkezett Fehérvárra, az első magyar BL-meccsre. A svájci Zürich Lions az egyik leggazdagabb nyugat-európai liga egyik leggazdagabb klubja, a keretében tíz olyan játékost számoltunk meg, aki korábban az amerikai NHL-ben és/vagy európai megfelelőjében, a KHL-ben játszott, és többségük nem a futottak még kategóriából való.

A svájci Yannick Weber például 11 NHL-szezonban csaknem ötszáz meccset játszott, 2017-ben Stanley-kupa-döntős volt a Nashville Predatorsszel; a finn Mikko Lehtonen történetesen kétszeres világbajnok, olimpián és vb-ken is volt All Star-csapatok tagja; és idén olimpiai All Star-válogatott volt a 6 meccsen 5 gólt szerző svéd Lucas Wallmark is. De hát maguk a svájciak általában is egyre meghatározóbb szereplők a jégkorongban, a válogatottjuk például 2013-ban és 2018-ban is világbajnoki ezüstérmes volt.

Fotó: Soós Attila / CHL Fotó: Soós Attila / CHL
Fotó: Soós Attila / CHL

Enyhén szólva se a Fehérvár volt tehát a meccs esélyese, bár a szurkolókat ez nem zavarta. A meccs előtt a csomagátvizsgálásra várva és a csarnok mellett dohányozókat hallva is elcsíptünk olyan mondatokat, hogy hát tavaly se hitték volna, hogy a labancokat így végig lehet verni, és arra a felvetésre, hogy de hát ezek svájciak, könnyed legyintés volt a válasz, miszerint „Svájc is olyan, mint Ausztria, csak sokkal gazdagabb”.

És hát lehetett példálózni a női válogatottal is, amely nemcsak bennmaradt a dániai elit ligás vb-n, hanem szintén csütörtökön negyeddöntőt játszhatott. Igaz, a sportág topcsapatától, az USA-tól kikapott ugyan 12–1-re, de úgy, hogy két harmadot is vállalhatóan hozott le (igaz, a középső harmadban összeomlott, 9–0-ra vesztette el, és azután az utolsót már nem nyomták meg annyira az amerikaiak).

Nos, a fehérváriak nem a középső húsz percre estek szét, hanem az első ötre nem álltak össze. Így aztán mindössze 39 másodperc kellett, hogy a már említett Weber megszerezze a Zürichnek a vezetést, majd az ötödik perc végén hiába kerültek a fehérváriak emberelőnybe, a 2018-as svájci csapattal vb-ezüstöt nyert Sven Andrighetto (7 NHL- és KHL-szezon, csaknem háromszáz meccs) a saját kapuja mögül vitte végig a korongot, és lőtt emberhátrányos szólógólt (0–2).

Úgy tűnt, a két kapott gól kellett ahhoz, hogy a fehérvári csapat fejben összeszedje magát, mert a harmad második felében sokkal összeszedettebben játszottak, és bár egy emberhátrányban háromgólos hátrányba kerültek a 13. percben (a szintén vb-ezüstérmes Bodenmann lőtte), bő két perccel később Terbócsnak a zürichi védők ügyetlenkedését kihasználva sikerült szépítenie (1–3), aztán ez maradt is a harmad végeredménye.

Sörkúra

Mindenesetre az első harmadot, főleg annak az első részét látva tökéletesen érthető volt az a párbeszéd, amit egy széles Fehérvár-sálban pompázó srác és aggódó tekintetű barátnője között csíptem el a szövegkörnyezetből sejthetően nem első sör vásárlása közben (a söröket egy kartonban, négykorsós kiszerelésben is lehetett kapni):

– Nem lesz az sok?
– Nekik is adnék egyet, mindnek, ne legyenek ilyen beszariak.

Nos, gyanúm szerint Kevin Constantine, a fehérváriak amerikai vezetőedzője nem volt ennyire unortodox, de ezzel együtt valami történhetett az öltözőben. A második harmadban ugyanis egy egészen más felfogásban játszó Fehérvár jött a jégre, a játékosok sokkal bátrabban vállalták a test test elleni játékot, sokkal kevesebb volt a technikai hiba és a pontatlanság a megoldásaikban.

Árulkodó statisztika erről, hogy míg az első harmadban 5:13 volt a kapura lövések aránya, addig a másodikat legalább ebben megnyerték a fehérváriak 9:6-ra. Mondhatnánk, hogy a szurkolók hangja is visszajött, de ez nem lett volna igaz, mert a szurkolókat az egy-, két- és háromgólos hátrányok sem zavarták korábban, verték a dobokat, mint egy elszabadult kisdobos, és ment a „hajrá, Volán!” orrvérzésig. Igaz, a húsz-huszonöt zürichi szurkolóból álló vendégtábor is ugyanolyan kitartóan dobolt ebben a nekik nem olyan könnyű periódusában a meccsnek (nehéznek azért ezt sem mondhatnánk). Aztán még hangosabban, amikor a 37. percben, miután egy buta hiba miatt emberhátrányba került a Fehérvár, Bodenmann szerzett még egy emberelőnyös gólt, újra háromgólosra növelve a svájci előnyt (1–4).

Egy másik liga

Az utolsó játékrészre aztán kifulladt a fehérvári csapat – nagyon gyors tempóban, kevés játékmegszakítással telt az első két harmad –, miután a 47. percben négyre nőtt a különbség, az 56. percben 23 másodperc alatt két gólt is kaptak, emberelőnyben pedig ha felállni sikerült is, gólveszélyes helyzetet kialakítani nem. A végét a magyar csapat kapus nélkül fejezte be – bő két perccel a meccs vége előtt hat mezőnyjátékosra váltott a Fehérvár, Constantine mester valószínűleg azt gondolta, hogy mindegy, 7 vagy 8 kapott góllal zárnak, de hátha lehet 1 helyett 2 gólt lőni.

Fotó: Soós Attila / Soós Attila
Fotó: Soós Attila / Soós Attila

Nem lehetett, de a drukkerek értékelték a kurázsit vagy az elszántságot vagy egyszerűen csak azt, hogy sporttörténelmi meccset láthattak, ahol a Fehérvár a tompa kezdés után egy pillanatig se adta fel, és még 6 másodperccel a vége előtt, tét nélkül is próbált szépíteni. Úgyhogy a végső dudaszó után percekig több mint kétezer szurkoló vastapsa zúgott a fehérvári jégcsarnokban, mintha nem 1–7, hanem legalább 7–1 lett volna. Hogy mégsem így történt, arról csak az tanúskodott, hogy amikor már szinte kiürült a csarnok, akkor az utolsókig ünneplő szurkolók ékes svájci némettel éltették csapatukat (viselkedésükkel nem kissé felülírva azt a gimis németkönyvemben szereplő jellemzést, miszerint a svájci ember magának való, Typ für sich típus).

„Ja, hát tudod, olyan ez, mint a háború… Várj csak, a háborúra mondják, ugye? Tudod, hogy mi kell hozzá, pénz, pénz, pénz… Vagy a szerelemre?”

– a csarnokból elfelé hömpölygő tömegben visszatérő téma volt az, amiről a korábban már említett áprilisi riportban Szélig Viktor, a fehérváriak játékosigazolásért is felelős általános menedzsere beszélt lapunknak: hogy ezen a szinten már a játékosigazolás a siker, az eredményesség kulcsa.

A fehérvári csapat sokat nem pihenhet: a Bajnokok Ligájában már szombaton jön a 2. forduló, amikor a svéd Rögle Ängelholm érkezik Székesfehérvárra. A svédek az aktuális BL-címvédők, igaz, a csütörtöki 1. fordulóban csak 5–4-re nyertek Katowicében, méghozzá úgy, hogy a lengyelek két harmad után még 3–1-re vezettek, de aztán a Rögle az utolsó játékrész első négy percében fordított. Nagy jóindulattal is csak azt lehet mondani, hogy nem lesz könnyebb meccs.

Jégkorong Bajnokok Ligája, 1. forduló, D csoport

Fehérvár AV19–Zürich Lions 1–7 (1–3, 0–1, 0–3)
gól: Terbócs (16.), illetve Weber (1.), Andrighetto (6.), Bodenmann (13., 37.), Hollenstein (47., 57.), Lehtonen (56.)

A csoport másik meccsén: GKS Katowice (lengyel)–Rögle (svéd) 4–5 (2–1, 1–0, 1–4)

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!