Egy csapat kivételével nagyon NER-es az idei NB I.

Minden évben, amikor elkezdődik a hazai első osztályú futballbajnokság, izgalmas összeállítások készíthetők arról, hogy

• melyik magyar csapat mennyiből gazdálkodik, mennyit ér (az intervallum két szélén most a 42 millió eurót érő FTC és 4 milliós Kecskemét van);
• melyik klub kit igazolt le, ki távozott onnan;
• ki lesz a mezszponzora, egyáltalán kinek a tulajdonában áll, ki az elnöke, pár éve már az is visszatérő téma lett, hogy ki szállítja a sportruházatot (a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó 2Rule, vagy más)?

Kicsit egyszerűbben úgy is fel lehet tenni a cikkünk alapvető kérdését: melyik gárda mennyire NER-es?

A státusz

Ebben a cikkben most nem megyünk végig a jól ismert számokon, amelyek azt mutatják, hogy a hazai klubok mekkora összegeket, milyen csatornákon keresztül kapnak, vagy milyen új stadiont használhatnak. Hosszú lenne felsorolni, hogy az elmúlt években ki mindenki kapott új stadiont, mennyi volt az egy-egy csapatnak jutó önkormányzati, tao, vagy „központi” szponzorációs támogatás.

Azért annak kedvéért, akit eddig valahogyan elkerült a magyar focivalóság, annyit rögzítsünk, hogy a nemzetközi focivilág nagy bevételforrásai (jegybevétel, szponzorok, tévédíjak, játékosok adásvétele, merchandising, vagyis az emléktárgyak, mezek értékesítése) így vagy úgy nálunk is megvannak, csak a magyar fociban egy kicsit minden központibb, vagy NER-esebb.

A jegybevétel a legtöbb klubnál nem számottevő, hiába a sok szép új stadion. A szponzorok gyakran állami cégek vagy olyan társaságok, amelyek a közbeszerzéseken rendre sikeresek, a szövetségen (MLSZ) keresztül a klubokhoz érkező nagy pénzek, így a közvetítésekért az állami MTVA-tól, a sportfogadásért az állami Szerencsejátéktól vagy a liga névhasználatért az OTP-től érkező források is nagyobbrészt államiak. Emellett is érkeznek a klubokhoz közösségi források, így önkormányzati támogatások, vagy a taorendszeren keresztül (még ha ez utóbbi célhoz kötött és utánpótlásra irányulhat, és arra eltérő modellek vannak, hogy a „nagy csapat” és az akadémia hogyan viszonyul egymáshoz).

És bár a fociközeg sokat tisztult az elmúlt években, még mindig vannak más csatornák is, például helyi vállalkozókon keresztül, akik direktben fizetnek futballistákat. Ezt természetesen bizonyítani nem lehet, de hallottunk olyan sztorit, hogy amikor egy ismertebb magyar focistát megpróbált leigazolni egy csapat, akkor kiderült, a hivatalosan látható havi nettó másfél millió valójában nettó hárommillió, az ajánlatnak azzal kellett volna versenyeznie.

Mindezeket figyelembe véve látható, hogy

a magyar foci üzleti sikeréhez eléggé hozzátartozik a beágyazottság, a politikai kötődés.

A változó NER-es kötődés

Összeállításunkban azt nézzük meg, hogy voltak-e ebben a kötődésben mozgások, hiszen a mezőny „NER-essége” változhat. Elsősorban azért, mert az NB II.-ből új csapatok juthatnak fel (az idén a Vasas és a Kecskemét), de azért is, mert transzparens vagy kevésbé transzparens módon az adott klubok tulajdonosai, vagy háttérben meghúzódó erős emberei is cserélődhetnek.

Fontos leszögezni, hogy a magyar fociban természetesen továbbra is igaz az, hogy „kis pénz, kis foci – nagy pénz, nagy foci”. Azaz a jobb anyagi helyzetben levő csapatok (a Ferencváros és a Mol Fehérvár FC emelkedik ki, de speciális helyzetben van a felcsúti Puskás Akadémia is) általában jobb helyezéseket is érnek el, de a velünk szóba álló futballmenedzserek egyike szerint azért bőven tud példát mondani az anyagi helyzethez képest alul- és felülteljesítésre is.

Anyagi lehetőségeihez képest most a Honvéd és a Fehérvár szerepelt gyengébben (bár utóbbi csak odaért a nemzetközi kupaszereplésig). Pozitív példaként pedig a Paksot és a Zalaegerszeget hallottuk emlegetni, de a második helyre beérő Kisvárda is bravúrcsapat a maga módján.

A tavalyi bajnokság sorrendjéből kiindulva, nézzük az idei mezőnyt! Ők 12-en alkotják az idei bajnokságot: Ferencváros, Kisvárda, Puskás Akadémia, Fehérvár, Újpest, Paks, Debrecen, Zalaegerszeg, Honvéd, Mezőkövesd, Vasas és Kecskemét. És nézzünk egy másik táblázatot – ez lenne a sorrend, ha csakis a klubok anyagi helyzete, a Transfermarkt.com-on nyilvántartott értéke számítana (július 28-i állapotok szerint):

Cikkünkben igyekszünk inkább az új helyzetekre és a változásokra fókuszálni, de azért pár szóban kitérünk az ismert kapcsolatokra, illetve az egyes klubok hátterére.

Ferencváros: egy másik dimenzió

A legnépszerűbb és legsikeresebb hazai fociklub, a Ferencváros, amolyan nemzeti ügy a mai Magyarországon. A csapatnál a NER-esség aligha kérdőjelezhető meg, hiszen a kulcsember Kubatov Gábor fideszes politikus, ő a Ferencvárosi Torna Club elnöke, egyben a klub tulajdonában álló labdarúgócsapatot működtető cég, az FTC Labdarúgó Zrt. egyik vezetője.

A csapat évről évre sok bevételt, illetve támogatást szerez. Más lapok, így az Átlátszó vagy a G7 visszatérően írtak olyan különös céges, önkormányzati vagy tőkeemelési ügyletekről, amelyek célja, hogy a Ferencváros finanszírozása rendben legyen. Ugyanakkor fontos megjegyezni azért azt is, hogy maga a csapat is temérdek pénzt keres, ebben kiemelkedett a 2020-as év a csoportkörös BL-szereplés után kapott 7 milliárd forint miatt, de ebből a sikerből még a többi csapat is jól jött ki.

Így azért könnyebb a hazai mezőnyből felfelé kilógó 12-12,5 milliárd forintos éves költséget kitermelni a klubnál. A költségek nagyobbik fele, mintegy 7 milliárd forint a bérköltség, ami még akkor is magas, ha egy ekkora klubnál nemcsak a játékosokat, de a 200 fő feletti teljes stábot kell nézni.

Ennek a klubnak van valódi „húzása”, értelmezhető jegybevétele és merchandisingja. Azon pedig, hogy magyar labdarúgója alig van, talán már unalmas is keseregni. Ugyanakkor azért mindig egy kicsit groteszk, amikor azt látni, hogy a Slovan Bratislava elleni hazai BL-meccsen az egész mérkőzésen csak három-négy percig játszott egyáltalán magyar mezőnyjátékos, ráadásul Holman Dávid a pozsonyiaknál kapott (epizód)szerepet.

A csapat anyagi forrásai tekintetében meghatározó, hogy meddig jut az európai kupákban, mindenesetre a korábbi ukrán mester, az elképesztően megfizetett Szerhij Rebrov idején a csapat meg tudta csinálni, hogy két játéka volt (egy hazai, a biztos bajnoki címhez elegendő hol lendületes, hol sétálósabb támadójáték és egy, a nemzetközi porondon jó eredményekhez is vezető labdatartósabb játék). Kicsit mintha ennek a tudásnak a hiánya ijeszthette meg a Fradi szurkolóit a Slovan elleni első meccs után, de persze a pozsonyi visszavágó nagy győzelme után erre már aligha emlékeznek a drukkerek.

Az FTC mindenesetre teljesen más ligát alkot, mint a többi magyar csapat, ő nemzetközileg is számba vehető, illetve a mindenfajta torzítás ellenére is értékes csapat.

Kisvárda: ügyesen igazolni

A tavalyi ezüstérmes Kisvárda helyzete rendkívül érdekes és éppen változó. A klub felemelkedése erősen összekapcsolódott a Fidesz sikereivel, nevezetesen azzal, hogy a város adott egy erős fideszes politikust, a fénykorában nemzeti fejlesztési miniszterként dolgozó Seszták Miklóst.

Így a csapat már alighanem örökre abba a sorba konzerválódott, ahol egy nem annyira jelentős futballt játszó város hirtelen felemelkedése a köztudatban teljesen összeforrt egy helyi politikus felívelő pályájával (Orbán Viktor – Felcsút, Tállai András – Mezőkövesd, Seszták Miklós – Kisvárda). A nyolcvanas évek fociján nevelkedett szurkolóknak persze fájdalmas lehet, hogy ma már nagyon távol vannak az első osztálytól az akkori stabil csapatok (például Pécs, Győr, Békéscsaba, Nyíregyháza, vagy főleg Tatabánya), ám a Kisvárda mellett is szólnak elismerő hangok, pozitív érvek.

Például az, hogy a sok állami támogatás és a kevés hazai játékos mellett itt tényleg van egy erős névadó szponzor, a Master Good Kft., amelynek csirkéiből fél Európa eheti a Chicken McNuggetseket a McDonald’sokban.

Egy rivális sportvezető szerint a klub sikereiben oroszlánrésze volt Révész Attila sportigazgatónak, aki „valamit nagyon tudott”. A sok kisvárdai edzőváltás is jelzi, hogy nem lehet könnyű vele dolgozni, eredménytelenség idején nincsen túl sok türelem Kisvárdán.

Viszont Révész első osztályú szakember abban, hogy ügyesen válogat, nála a régiós, vagy akár távolabbi országokból történő igazolások 70 százaléka bejött, ami egyik forrásunk szerint kimagasló siker. Az utolsó periódusban a csapat végre megtalálta az edzőjét is, a tavalyi ezüstérem tehát nagy siker.

Igaz, az említett Révész Attila saját bevallása szerint túl is pörgött, a következő időszakban már visszavesz.

Puskás Akadémia: a miniszterelnök kedvence

Úgy tűnik, hogy ha egy településnek csak 1800 lakosa van, viszont innen került ki a miniszterelnök és az ország leggazdagabb embere, akkor az már dobogós helyre is elég a magyar fociban.

Szerencsés annak az országnak a labdarúgása, ahol az ország két leggazdagabb embere is él-hal a fociért. Nem biztos persze, hogy ezzel a gondolattal mindenki egyetért, illetve az sem, hogy ez helytálló gondolat, de az, hogy a kicsi Felcsútnak, a miniszterelnök szülőfalujának, immár stabilan dobogós NB I.-es csapata van, ráadásul a klub elnöke Mészáros Lőrinc, az ország leggazdagabb embere, stabil anyagi háttérre utal. És nem csak utal.

Ez az a csapat, amelynél biztosan nem szükséges bizonygatni, hogy miért nevezzük NER-közelinek, hiszen a csapat maga a NER.

Az egyes osztályokat gyorsan átugró egykori megyei bajnokságban szereplő Felcsút SE és a jogilag tőle független Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia egyaránt Orbán Viktor kedvence volt. Előbbiben játszott, utóbbit alapította.

Mészáros Lőrinc, Felcsút korábbi polgármestere pedig a vagyonosodásban hozta nagyjából ugyanezt a sebességű lépcsőzést. A korábban a fehérvári Vidivel együttműködő, majd jogi okokból mégis szétváló Puskás Akadémia FC (vagyis a felnőtt csapat és az akadémia) a tao és a nagy magyar vállalatok csillapíthatatlan támogatási kedvének célpontja (ez még akkor is igaz, ha ismét megkülönböztethetjük a felnőtt klubot és az akadémiát).

Egy mutatóban alighanem a világon is top szereplő lehetne a klub: a méregdrága sky boxok, VIP-belépők és a „mezei” nézőszám arányában, előbbi javára.

Ez még akkor is igaz, ha a miniszterelnök közelébe férkőzni vágyók biztosan elolvasták már a páholytársak örök nyilatkozatát: ha meccs van, Viktorral nem lehet másról beszélni, csak a fociról.

Fehérvár: csalódást hozó idény

Ma már csak történelem, hogy egykor a fehérvári klub milyen nehéz helyzetben volt, de Garancsi István személyében még a Fidesz 2010-es nagy visszatérése előtt egy rendkívüli gazdasági erejű tulajdonosa lett.

Garancsi mai üzleti erejét nehéz lenne röviden összefoglalni, de beágyazottságát jól jelzi, hogy az egykori pénzügyi szakember ma már a pénzügyek és az ingatlanprojektek mellett a Market Építő Zrt. építőipari cég résztulajdonosa és a kaszinóbizniszbe is belekóstolt, vagyis az üzlet jellegéből fakadóan az „odaengedték” tűnik inkább helytállónak.

Garancsi üzleti pályáját végigkísérte a Mol-vezér Hernádi Zsolthoz és az OTP-vezér Csányi Sándorhoz (egyben MLSZ-elnökhöz) fűződő barátsága, míg Orbán Viktor miniszterelnökhöz egyenesen „kötélbarátság” fűzi, egy ausztriai hegymászás során ugyanis együtt lógtak egy biztosítókötélen.

A klubban tulajdonos még Papp Géza is, aki szintén a molos világ megbecsült tagja: az erdélyi származású és a pálinkáira is nagyon büszke üzletember a Molba többször ki-be integrált Olajtervnél (és elődjénél, utódjánál) volt első ember.

Újpest: sikertelen NER-esedés

Ünnepélyes pillanat jön, most egy olyan klubról írunk, amelyik

egyedüliként NB I.-es, és határozottan nem neres. Ugyanakkor bajban van. Már csak az a kérdés, hogy a két kijelentés között van-e ok-okozati összefüggés.

A lila hívek körében már nem igazán népszerű Roderick Duchatelet belga futballvállalkozó ugyanis ki akart szállni, előbb híre is ment, hogy egy nyugat-magyarországi befektetőpáros, Cseke István és Németh János tárgyal a klub megvételéről. Ők annyira NER-esnek tűntek, hogy még egy kormánypárti képviselő is közvetített, illetve nyilatkozott az ügyben. A történet szomorú, több emberi és céges dráma során úgy tűnt, hogy egy NKP-forrásokban is részesülő napelemes cég, az Optimum Solar száll be az üzletbe, de az végül nem jött össze.

A belga így kényszerűen maradt, a csapattól viszont közben sok játékos elment, így egyelőre elég bizonytalan helyzetben, megfelelő bizalmi háttér nélkül kezdődik a szezon a csapatnál. Közben a BÉT honlapján meglepő információ jelent meg az Optimum Solar leminősítéséről, de arról nincsen információnk, hogy esetleg valamilyen céges probléma miatt hiúsult volna meg a tervezett tranzakció.

Debrecen: külföldi kisebbségi tulaj érkezett

2004 és 2014 között hétszer volt bajnok Magyarországon egy vidéki focicsapat, a DVSC. Nem véletlenül. Lehet mondani, hogy vakok között félszemű a király, vagyis akkor még nem volt agyonfinanszírozva a magyar foci, így aki ezt az egészet kicsit komolyan vette, nagy sikereket érhetett el. Azon is el lehet csodálkozni, hogy miért beszélünk NER-es mintáról, hiszen a nagy debreceni sikerek idején nem is a Fidesz volt hatalmon Magyarországon – de azért Debrecenben igen, és a modell tényleg nem különbözött sokban a mai sikerek receptjétől.

A kaszinótulajdonos Szima Gábor keményen és szisztematikusan építkezett, érdekelte is ez az egész, és ezzel tényleg kiemelkedett a mezőnyből, évtizedes előnyt szerzett, mert a városvezető

Kósa Lajos valahogy olyan környezetet teremtett, hogy aki Debrecenben erős cég volt, aki szerepet akart vállalni a munkákban, az a focit is fontosnak érezte.

Szima aztán még akkor is kaszinótulajdonos maradhatott, amikor a NER ezt a jövedelmező ágazatot nagyon központosította. A DVSC anno BL-csoportkörbe is bejutott, aztán odalett a régi dicsőség, és a gárda – emlékezetes dráma végén – ki is esett. A csapatnál változott a tulajdonosi kör is (Szima kiszállt, Kósa Lajos befolyása megmaradt), és bár előbbit (állítólag nem teljesen irreális módon) visszavárták és visszasírták a klub hívei, de egyelőre sem ez nem történt meg, sem a politika által felkarolt visszaerősödési tervek sem sikerültek. Ráadásul nemrégiben egy különös nemzetközi csapat is érkezett.

Mint az NSO írta, az örmény hátterű Noah Football Group lesz a kisebbségi befektető Debrecenben, aminek érdekessége, hogy a befektető eddig eléggé vegyes referenciákkal büszkélkedhet. Az örmény bajnokságban szereplő FC Noah-t tulajdonló cég a francia másodosztályú Paris FC-nél (nem keverendő össze a PSG-vel) is befektető, de felbukkant az olasz ACN Siena 1904, a lett FC Noah Jurmala és a német KFC Uerdingen megmentési kísérleteinél is, hol kevesebb, hol több sikerrel. Kockázat tehát van Debrecenben is, de mint tapasztaltuk, a városban nagy a bizakodás, hogy valóra válhatnak ismét a nagy álmok, és nem egy „csengeri” sztoriba fut bele a Loki.

Paks: a „magyar” csapat

NER-esnek tekinthető-e egy olyan csapat, amely alapvetően (legalábbis a többi csapathoz képest) szerényen, ráadásul magyar játékosokkal, egy, az atomerőmű miatt jómódú önkormányzat támogatásából gazdálkodik? Azt gondoljuk, hogy igen. A Paks mindenképpen üdítő színfoltja a magyar focinak, amely magyar játékoskerettel és élvezetes (elöl, hátul is gólokban gazdag) játékkal színesíti a mezőnyt.

A politikai kötődés pedig azért létező, mert a városvezetés kormánypárti, de akár az egész Paks II.-ügyet is nevezhetjük annak. Ahogy hallottuk, az ilyen kisebb költségvetésből evickélő kluboknál kifejezetten meghatározó az a magyar focira jellemző „rajtkő”, hogy minden klub jelentős leosztott bevételt kap az MLSZ-től (elsősorban az említett tévéközvetítések díja és a Szerencsejáték Zrt. támogatása pedig a sportfogadások miatt kimagasló). Ez a több százmilliós összeg a Paks esetében fontos finanszírozási elem.

Zalaegerszeg: a tulaj, aki pályákat, de csapatot is épített

A zalaegerszegi foci erős embere, Végh Gábor, illetve cége, a Pharos ’95, talán nincsen annyira a köztudatban. Pedig lehetne, mert a nagyon NER-es kötődésű üzletember az egyik legügyesebb hazai focibefektető. Volt türelme várni a zalaegerszegi csapatnál, amelyik a közelmúltban még keményen küzdött a másodosztályban maradásért is, nemrég viszont az olasz bajnok AC Milant győzte le, igaz, csak egy barátságos meccsen.

Az üzletemberről a környezete azt mondja, hogy személyes jó barátja a miniszterelnöknek, és olyan típus, aki tényleg a magyar foci körül dolgozott. Hiszen építőipari cégének kifejezetten sportprofilja volt (stadionépítés, sportcsarnokok, műfüves, füves pályák), Végh beszállt a környező országok fociüzleteibe (ebben a műfajban alighanem Mészáros Lőrinc eszéki csapata a leghíresebb, Végh Szlovéniában, Lendván aktív).

Az általunk elért egyik sportvezető mindenesetre tényleg elismeréssel beszélt arról az építkezésről, ahogyan Végh nem hűbelebalázs módjára öntötte a pénzt a ZTE-be, hanem – miközben az NB II.-ben is több erős anyagi háttérrel bíró üzletember szerette volna „felfinanszírozni magát” az első osztályba – ő valóban csapatot és stábot épített, és a munka meghozta a gyümölcsét: a ZTE viszonylag stabil csapat lett legfelül is.

Budapest Honvéd: eddig inkább csalódások

A Budapest Honvéd viszonylag sokáig maradt nem NER-es csapat (a „bonbonos” George F. Hemingway volt a főnök), de végül Szijjártó Péter kedvenc csapata is új gazdát talált: a szentesi Bozó Zoltán (Metalcom Zrt.) érkezett. Ő az informatikai és távközlési munkái mellett arról lett ismert, hogy vezető szerepe volt a déli határkerítés megépítésében.

A csapat így nagyon tőkeerős lett, igaz, sikeres még nem annyira, sőt kimondhatjuk: tavaly elég gyatra évet zárt. Mindez azért érdekes, mert a korábban az első osztály legszerényebb csapata éppen a javuló anyagi lehetőségei idején esett vissza.

Hemingway idején a klub arról volt híres, hogy egy-egy csodás „rátalálás” (az edző Marco Rossi, illetve a hazai mezőnyből kiemelkedő gólerős és szintén olasz Davide Lanzafame) fizetésére áldozott ugyan a tulajdonos, de emellett az alapstáb nem nagyon keresett többet havi 3000, majd 4000 eurónál (a mezőnyben ekkor már az azonos súlyú csapatoknál másfélszeres-kétszeres bérek voltak). Mégis bajnok tudott lenni a csapat.

Aztán, amikor a NER felkarolta, a gárda eléggé visszaesett, hiába az edzőváltás, a nagy múltú klub tavaly csak az utolsó fordulóban egy felcsúti siker révén tudott kínkeservesen bennmaradni.

Mezőkövesd: önkormányzati ügy

A Mezőkövesd is a kisebb költségvetésű és egyben a nagyon NER-es csapatok egyike, hiszen Tállai András (korábbi mezőkövesdi polgármester, PM-államtitkár) látványos szerepet vállal a klub működtetésében.

A Mezőkövesd gazdálkodása a magyar foci minden furcsaságát hozza évről évre.

Most például az Mfor.hu írt arról a csodáról, hogy a csapat jegybevétele 2021-ben harmadára olvadt a „covidosabb” 2020-hoz képest, de esett a szponzorációs támogatás is, ugyanakkor emelkedtek a cikkünkben már emlegetett „központi”, vagyis az MLSZ által folyósított és az egyéb támogatások.

Ahogyan nőttek a fizetések is. A Mezőkövesd a nyári igazolások alapján nagyon nem erősödött meg, de tehetséges fiatalokat szép számmal igazolt, aminek szintén lehet anyagi vonzata, mert a szövetség ezt is jutalmazza anyagilag is.

Vasas: már az NB II.-ben is NB I.-es szinten

A Vasas ugyan csak most jutott fel, de alighanem így is a jobb anyagi lehetőségekkel bíró klubok közé fog tartozni. Nagy György, a Vasas Futball Club többségi tulajdonosa sokféleképpen jellemezhető, például exwallisos üzletemberként, a magyar curlingsport apostolaként, a kamaraerdei curlingpálya tulajdonosaként, Los Angeles-i kastélytulajdonosként.

Mint a Vasas honlapja írja, a Vasas Támogatásáért Díjjal kitüntetett üzletember ezer szállal kötődik a klubhoz: korábban a vívószakosztály elnökségi tagja volt, piros-kék színekben volt sikeres curlingversenyző, vegyes párosban feleségével, Szekeres Ildikóval világbajnoki ezüstérmes és 32-szeres magyar bajnok, lányuk, Nagy Laura pedig a Vasas és a magyar curling első ifjúsági olimpiai bajnoka.

Vasasos szerepvállalását azért információink szerint a hazai futballberkekben nem annyira vasasos háttere, hanem Csányi Sándor MLSZ-elnökhöz fűződő régi kapcsolata jegyében értékelik (az OTP mezszponzora is a klubnak).

Csányi Sándor és Nagy György között valóban sokféle üzleti viszony alakult ki az évek során, bizonyos cégekben tulajdonostársak (ezek közül a legismertebb talán a mohácsi vágóhíd), máshol inkább megrendelő és szállítói viszony volt kettejük vállalkozásai között (Nagy Café PR nevű cége, illetve a régebben általa birtokolt informatikai Jet-Sol az OTP-csoportnak dolgozott).

Nagy György igencsak tőkeerős, több befektetői csoportot is vezet vagy vezetett, az ismertebbek közülük a Budapesti Szabadkikötő Logisztikai Zrt., a Masped Zrt. és a Prímaenergia, de volt ő az energiakereskedő MET egyik magánbefektetője is.

Vagyis a Vasasnak is erős hátszele van, és bár ebben a cikkben nem soroltuk fel, hogy ki mindenkit segített stadionnal, támogatásokkal a kormányzat, az Mfor.hu-n lehet ilyen írást találni a Vasasról is. Az azonban mindenképpen örömteli, hogy a nyári igazolások után úgy tűnik, hogy a Paks mellett a Vasas lehet a második olyan magyar klub, amely döntően hazai játékosokra számít, és ahogyan ez a Paks esetében is bevált, úgy a keret alapján a Vasas is jó eséllyel indul neki az új évnek, vélhetően mindkét kerete, vagyis (anyagi és játékoskerete) alapján is jó esélye van a stabil középmezőnyre.

Kecskemét: a legnagyobb kérdőjel

A kecskeméti csapat csodálatos felemelkedéséről itt írtunk. Mostani, a pénzügyi lehetőségeket taglaló írásunkban érdemes rögzíteni, hogy a csapat jóval kevesebb pénzből jutott fel, mint a rivális Vasas, és biztosan kevesebb pénzből gazdálkodott, mint a mai NB I.-ből talán leginkább hiányzó, a feljutásról épp mögötte lemaradó DVTK. (Az, hogy kinek ki hiányzik, természetesen eléggé szubjektív, de az általában nem rossz, ha olyan csapatok szerepelhetnek az első osztályban, ahol a városnak fontos a foci, és magyar viszonylatban sokan vannak a meccseken.)

Olcsó összevetés lenne, ha azt mondanánk, hogy a DVTK is addig szerepelt jobban, amíg Leisztinger Tamás alatt kevésbé volt NER-es, mint a tűzközelibb háttérrel, de ez a diósgyőriek esetben nyilván összetettebb, hiszen amikor a csapat tulajdonost váltott, már eléggé rosszul állt.

A Kecskemét azt a jól ismert modellt alkalmazza, hogy amennyiben van egy, a helyi közbeszerzéseken rendre hasító cég, akkor jó, ha ő a focit is felkarolja. A Horváth Építőmester Zrt. kecskeméti cég, de természetesen országszerte dolgozik. Tavaly már 17,3 milliárd forintos forgalma és 2,2 milliárdos nyeresége volt, amely a megelőző évhez képest duplázást jelent. Akár gondolhatnánk arra, hogy egy covidos év után a nagy visszatérés hozhat ilyen kilengéseket, de a Horváth Építőmester évek óta rendkívül dinamikusan fejlődik. Arról az Mfor.hu írt, hogy a nagy tempót mennyi közbeszerzés is segítette.

A KTE mindenesetre 2020–2021-ben még az NB III.-ban szerepelt, de elképesztő tempóval két év alatt két osztályt ugrott. A szurkolóknak jó hír, hogy az idényt a saját stadionjában kezdheti (Széktói Stadion), az már kevésbé, hogy a csapatot is elérte a szokásos első osztályú betegség, érkeznek a montenegrói, ukrán, szerb légiósok, miközben Lukács Dániel, a csapat és az egész NB II. tavalyi gólkirálya maradt a másodosztályban (a DVTK-nál).

A csapat felkészülése nem sikerült rosszul, a cikkünkben már emlegetett Mészáros-féle Eszéktől kikapott ugyan a gárda, de sok meccset behúzott. A keretek áttekintése alapján a Kecskemét talán a legnagyobb talány a mezőnyben. A magyar foci sokféle betegsége mellett az egyik, hogy ugyanazok játszanak az egyes osztályokban általában, vagyis ha egy remek gárda kiharcolja a feljutást, sokan aláírják a halálos ítéletüket, mert a magasabb osztályban már nem ők játszhatnak, hanem az új igazolások. A Kecskemét ebben viszonylag mértéktartó volt, de borítékolható, hogy azért igen nehéz dolga lesz, elsőként éppen a másik feljutó, a Vasas ellen.