Visszajutott az NB I.-be a csapat, ami sosem esett ki az NB I.-ből

„Reszkess, Fradi!”

– kiabálta több száz lilapólós ember a kecskeméti Széktói Stadionban vasárnap este, miután a Kecskeméti TE 7-2-re verte meg a Szentlőrinc csapatát az NB II. utolsó fordulójában. Az, hogy a KTE a bajnokság ezüstérmét megszerezve feljut az NB I.-be, már az előző forduló után nyilvánvalóvá vált, hiszen a Kecskemét megverte Szombathelyen a Haladást, míg a második helyre korábban szintén esélyes Diósgyőr nem tudta megverni az Ajkát.

A feljutás hazai megünneplése azonban így az utolsó fordulóra maradt: kb. 3000 néző (azaz lényegében teltház) előtt játszott gálameccset a Kecskemét, ráadásul a csapat gólkirálya, Lukács Dániel az NB II. gólkirálya is lett, hiszen a 7-ből 4 gólt ő lőtt, ezzel 25 gólt szerzett a szezonban.

Annak ellenére alakult így a meccs, hogy a Szentlőrinc egyáltalán nem kezdett reménytelenül, az első percekben konkrétan jobban is játszottak, persze igazán veszélyes helyzetük nem volt. A KTE azonban biztosra ment, már a 7. percben vezetést szereztek a támadóik magasságbeli fölényét kihasználva, a félidei szünetre pedig már 3-0-ás állásnál mentek a csapatok.

Senki másnak nincs esélye, hajrá, hajrá, Kecskemét

Az NB II.-be tavaly épphogy csak feljutó KTE Szabó István vezetőedző irányítása alatt parádés szezont zárt ezzel a meccsel. Már hónapokkal ezelőtt látszott, hogy ebben az NB II.-es mezőnyben négy csapatnak van érdemi esélye a feljutásra: a Vasasnak, a Diósgyőrnek, a Szegednek és a KTE-nek. Négyük közül mind finanszírozás, mind a játékoskeret értéke tekintetében a Kecskemétnek volt a legnehezebb dolga. A Vasas óriási meneteléssel (november óta nem kaptak ki a másodosztályban) hamar be is biztosította bajnoki címét, a második hely sorsa azonban sokáig nem dőlt el.

Végül a NB II.-höz mérten veszettül gazdag Diósgyőr tavaszi ámokfutása döntött, a csapat – ami mögött Mészáros Lőrinc sejlik fel – hatalmas bevásárlásba kezdett. A legdurvább ezek közül az volt, hogy miután április 3-án a bombaformában játszó Szeged megverte őket Miskolcon, egyszerűen megvették a szegedi edzőt, Dragan Vukmirt. Vukmir ráadásul a három legfontosabb tavaszi meccs előtt állt fel a Szeged kispadjáról, ami miatt szét is esett a csapat, a Vasas 3-1-re, a Siófok 2-3-ra, a KTE pedig 4-0-ra verte őket.

Miután a Szeged ezzel kiszállt a második helyért folytatott versenyből, a KTE egyetlen vetélytársa a Diósgyőri VTK maradt, akik azonban Vukmir leigazolása után sem tudták összekapni magukat, ikszeltek Tiszakécskén, kikaptak Szombathelyen, nagy nehezen legyűrték Miskolcon a Szentlőrincet, majd a jelenleg is utolsó helyen álló Budaörs otthonában kaptak egy 2-1-es pofont. Miután május 16-án nem sikerült megverniük az ajkaiakat, matematikai esélyük sem maradt a feljutásra.

Szervusz, Luki!

A DVTK tavaszi bevásárlókörútja azonban nemcsak örömöt, hanem bosszúságot is okozott a KTE-nek, elvitték Kecskemétről Belényesi Csaba középhátvédet, és megszerezték az ősszel a Honvédtól Kecskemétre kerülő Lukács Dánielt is, aki az egész szezonban a KTE támadójátékának alapja volt, és a csapat legeredményesebb játékosa is. Igaz, Lukács még Kecskeméten fejezte be a bajnokságot, szerződése szerint azonban elvileg nyártól a DVTK-ban kellene játszania.

Amikor előszerződést kötött a DVTK-val, még úgy tűnt, a diósgyőrieknek van több esélyük feljutni az NB I.-be, már csak vastagabb pénztárcájuk miatt is, azt azonban senki nem várta, hogy ennyire kiélezett csata folyik majd a két csapat között az ezüstért. Lukácsnak így tavasszal úgy kellett játszania Kecskeméten, hogy tudta, minden góljával és gólpasszával a saját jövőbeli csapatát juttatja egyre nehezebb helyzetbe.

Ennek ellenére Lukács elképesztő formában játszott, az NB II. gólkirálya lett, és a KTE-n belül is kimagasló teljesítményt nyújtott. A kecskeméti gólok többségében benne volt, és ő volt a csapat egyetlen olyan játékosa, aki szinte minden meccsen stabilan NB I.-es színvonalon focizott.

A KTE szurkolói persze imádják is ezért, a vasárnapi meccs után, az ezüstérmek átvételekor is messze ő kapta a legnagyobb tapsot, és a meccs közben is többször megszólaltak a „Szervusz, Luki” és a „Lukács Dani, Lukács Dani” rigmusok.

A Kecskemét DVTK-s szerződése ellenére is nagyon szeretné megtartani a támadót, és erre elvben van is esély, a Diósgyőr például kölcsön is adhatná. A KTE vezetői többször utaltak arra az elmúlt hetekben adott nyilatkozataikban, hogy „fájó szívvel mondanának le” Lukácsról, a Telex kérdéseire dr. Filus Andor, a KTE ügyvezetője azt írta:

„Konkrétumokkal csak aláírt megállapodások esetén tudunk tájékoztatást adni. Lukács Dániel hatalmas értéke volt ebben a szezonban csapatunknak, természetesen az lehetne az NB I.-ben is.”

Dicső múltunk újraéled, hajrá, hajrá, Kecskemét

A KTE 2008 és 2015 között már szerepelt az elsőosztályban, sorban 5., 10., 12., 5., 7., 10. és 9. helyet szerezte meg, az élvonalbeli szereplésnek tehát nem a kiesés vetett véget, hanem az, hogy 2015-ben a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) nem adott licencet az induláshoz, A KTE mellett nem indulhatott a Győri ETO, a Pécsi MFC, a Nyíregyháza és a Lombard Pápa sem (bár utóbbi egyébként is mindenképp kiesett volna). Az MLSZ 2015-ben alakította 12 csapatossá az addig 16 csapatos NB I.-et, de nem a négy legrosszabbul teljesítő csapatot dobták ki , hanem azokat, akikről úgy látták, nincs elég pénzük.

A 2015-ben kitett csapatok közül tehát a Kecskemét az első, amelyik vissza tudott kapaszkodni az első osztályba.

A Kecskemét 2015-ben hirtelen – három osztályt visszalépve – a megyei I. osztályban találta magát, és mivel a névhasználati joggal rendelkező kft. lényegében megszűnt, a csapat nem is indulhatott Kecskeméti Testedző Egyesület néven. A KLC-KTE SI az első megyei szezonban csak a negyedik helyet tudta megkaparintani, majd az aranyról épp lemaradva ezüstérmet szerzett. Végül 2018-ban meglett a megyei bajnoki cím, és a Hajdúböszörmény elverése után a harmadosztályban folytathatta a csapat, a névhasználati joggal kapcsolatos tárgyalások után újra KTE-ként.

Innen a 2020/21-es szezonban sikerült továbblépni, de nem bajnokként, a középcsoport legjobbja ugyanis az egész idényben remekül játszó Fejér megyei Iváncsa lett, az utolsó fordulóban épp ők fogadták a KTE-t, ami egy győzelemmel akár még meg is szerezhette volna a bajnoki címet, a 2800 lakosú Fejér megyei község focipályáján azonban 3-0-ás késbe szaladtak bele a kecskemétiek. De az Iváncsa nem akart osztályt lépni, a KTE pedig így legjobb másodikként kezdhetett 2021-ben újra az NB II.-ben, ahol most az első szezonban, parádés játékkal, újoncként meg is szerezte az NB I.-et érő második helyet.

Ez itt a hírös város, ez itt a stadion

Az NB I.-es szereplésnek azonban van még egy óriási buktatója, ez pedig a stadion. Hiába szórta a kormány az utóbbi években bőkezűen a stadionokat szerte az országban, a KTE pályája, a Széktói Stadion még csak felújítva sem lett, így jelenleg az MLSZ szabályai alapján nem alkalmas NB I.-es mérkőzések rendezésére.

„Egyelőre azon dolgozunk, hogy lehetőség szerint a Széktói Stadion legyen továbbra is a hazai meccsek helyszíne” – válaszolta Filus a Telex kérdésére. „Ez a cél, de készülnünk kell természetesen arra is, hogyha bármilyen oknál fogva mégsem tudnánk otthon kezdeni. Az NB I.-es licenchez már csatolnunk kellett egy megállapodást, és mivel az MTK-tól kaptunk kész ajánlatot határidőre, így ezt adtuk be. Azóta több létesítménnyel tárgyaltunk a fővárosban, illetve Szeged is szóba került. Sokan érdeklődtek, szóba jöhet-e esetleg Tiszakécske, ami közelsége miatt akár kézenfekvő megoldás is lenne. Nos, a tiszakécskei klub tulajdonosa már korábban felajánlotta számunkra ezt a lehetőséget, ha az NB I.-es meccsek rendezésére megfelelhet a létesítmény. Mivel azonban esély mutatkozik arra, hogy ne kelljen költözni, egyelőre erre is törekszünk.”

Jelen állás szerint tehát a csapat az NB I.-ből épp kieső MTK budapesti stadionjában játszatná hazai meccseit, de igyekeznek átalakítani a Széktóit az MLSZ elvárásainak megfelelően. Ez azonban nem olyan könnyű, elsősorban azért, mert a KTE, ahogy a múltjából is látszik,

azért nem egy nagyon gazdag csapat.

A napokban az MLSZ munkatársai tartottak egy bejárást a stadionban, hogy meghatározzák, miket kell pótolni, Filus ezekről ezt mondta:

„Nagyon részletes az MLSZ infrastruktúra szabályzata, de ami kifejezetten fontos első körben, az a megfelelő kiszolgáló helyiségek (büfék, vizesblokkok), kamerarendszer, videóbíró-rendszer kiépítése és annak műszaki feltételei, emellett az épületen belül is több plusz helyiséget kell kialakítani. Rengeteg részletszabály van, ami kimondva nem tűnik nagy dolognak, de a sok kicsi dologból már összeáll nagyobbá.”

Az MLSZ bejárása után sor kerül még a meccsek tévés közvetítéséhez kapcsolódó igények felmérésére is, szóval egészen biztos, hogy a szezonkezdésig feszített munka kell majd ahhoz, hogy esetleg az MLSZ rábólintson a Széktói Stadionra. Ugyanakkor Filus szerint persze készülnek a szurkolóik utaztatására és az ezzel kapcsolatos bérletkezdvezményekre, de remélik, nem lesz ilyesmikre szükségük. Arról, hogy rontaná-e a csapat esélyeit az első osztályban, ha nem játszhatnának Kecskeméten, ezt mondták:

„Az esélyeinket tavaly nyáron sem látták túl jónak még a másodosztályban sem, mégis sikerült mindenkire rácáfolnunk. Ugyanakkor az is tény, hogy a jó szereplés hatására is, folyamatosan nőtt a hazai nézőszámunk a szezonban,

Kecskemétre nem nyerni jártak az ellenfelek. Egyértelmű előny lenne számunkra, ha nem kellene költöznünk.”

Jövünk fel, mint a kibaszott talajvíz

Hogy a KTE nincs nagyon eleresztve, annak az az oka, hogy – kár szépíteni – a profi focinak nincsenek komoly hagyományai Kecskeméten. A KTE ugyan több mint 100 éve, 1911-ben alakult, 2008 előtt soha nem játszott a magyar első osztályban. A csapat legszebb 7 éve a 2008 és 2015 közötti NB I.-es szereplés korszaka volt, 2011-ben a 100. születésnapját kupagyőzelemmel is megünnepelte a klub Tomiszlav Szivics irányításával. Szivicsnek azóta is kultusza van Kecskeméten, éppen ezért örültek a drukkerek, hogy az NB II-ben ebben a szezonban az a Szabó István kapta meg a csapat irányítását, aki korábban Szivicset is segítette.

Ez a kupagyőzelem volt a KTE történetének messze legnagyobb sikere, éppen ezért érte sokként a szurkolókat, hogy 4 évvel a Magyar Kupa után licencproblémák miatt mehettek a megyei I. osztályba.

A 2008-as első feljutás előtti évtizedekben két kecskeméti csapat vetélkedett egymással, a KTE és a KSC (régi nevén: Dózsa), ezek a csapatok a másod- és a harmadosztály között ingáztak, de a helyi rangadókra gyakran több ezren kimentek. A KTE inkább munkás-, a KSC polgári gyökerekkel rendelkező csapat volt. A KSC-t 1998-ban vonták össze a KTE-vel, emlékét épp a Széktói Stadion őrzi, ami eredetileg nem a KTE, hanem a KSC stadionja volt. Ezért kék-fehérek a székek a lelátókon annak ellenére, hogy a KTE lila-fehérben játszik.

FRISSÍTÉS 2022. 05. 23. 9:57 – A cikk eredeti verziójában helytelenül szerepelt, hogy 2015-ben a licencmizéria nélkül az Újpest és a Felcsút esett volna ki a bajnokságból, valójában 2014-ben lett volna ez a helyzet. 2015-ben a két rendes kieső előtt, a két utolsó bennmaradó helyen a Honvéd és a Haladás végzett. A hibáért olvasóink elnézését kérjük.