Az NBA kutyaütőiből lett a 21. század egyik legfontosabb sportvállalkozása

Az Egyesült Államokban a dinasztia szót olyan sportcsapatokra szokták használni, akik hosszabb ideig domináltak egy adott ligát vagy sportágat. Ilyen volt az NBA-ben a Michael Jordan-féle Chicago Bulls a kétszer triplázott hat bajnoki címmel, a Kobe Bryant- vagy Magic Johnson-féle Los Angeles Lakers, de ide lehetne sorolni az európai fociból a tiki-takás Barcelonát vagy a Sir Alex Ferguson edzette Manchester Unitedet is. A sportdinasztiákra jellemző, hogy nagyjából egy évtizeden át számos bajnoki címet nyernek úgy, hogy a csapat magját ugyanaz a 3-4 ember alkotja, akik így igazi legendákká növik ki magukat. Ezt a folyamatot követhette végig a kosárlabda-szerető nagyközönség a 2010-es évektől a Golden State Warriors esetében.

A Warriors eredetileg Philadelphiából indult, majd a ‘60-as években költöztették át a csapatot San Fanciscóba, hogy aztán a ’70-es években kapja meg a máig használt nevét, a Golden State Warriorst (a „golden state” Kalifornia állam beceneve, ahogy például New Yorké az „empire state”). Ezzel a névvel egy szem bajnoki címet szereztek 1975-ben, azóta pedig semmi nem jött össze nekik, egy árva divíziógyőzelmen kívül még 1976-ban. A Warriorsnak voltak kisebb-nagyobb fellángolásai és emlékezetes csapatai, de sosem tudtak az NBA meghatározó ereje lenni. A nyugati konferenciát főleg a Los Angeles Lakers és a San Antonio Spurs dominálta, hébe-hóba becsúszott egy jobb év a Portlandnek, a Houstonnak, az Oklahomának, a Dallasnak vagy éppen a Utahnak. A Warriors viszont gyakran már annak is örülhetett, ha nyolcadik helyen becsúszott a rájátszásba. Olyannyira, hogy a 1994/95-ös szezontól 12 éven át nem is sikerült bejutniuk.

A Golden State Warriorst 2010-ben úgy vásárolta meg egy Joe Lacob nevű kockázatitőke-befektető (és Peter Gruber, aki inkább a háttérben maradt) az akkor rekordnak számító 450 millió dollárért, hogy a csapatnak csak múltja volt, jelene és jövője nem. San Francisco helyett már évtizedek óta Oaklandben játszott a Warriors, és a '70-es évek óta nem értek el igazán semmit. Az orvostudományi, egészségügyi és technológiai cégekbe fektető, egyébként epidemiológus végzettségű, korábban a Boston Celticsben kisebbségi tulajdonos Lacob egy egészen alulról induló franchise-nál kezdhetett munkába. De 2009-ben történt még egy fontos dolog, ami örökre megváltoztatta a Warriors jövőjét.

A 2009-es drafton a Warriors a 7. helyen választhatott, vagyis pont elvitték előlük az előzetesen topnak beállított újoncokat. Végül Stephen Curryt választották, akit nagyon akart a New York Knicks is. Curry a kicsinek számító Davidson Egyetemről érkezett, az édesapja, Dell Curry 16 évet húzott le az NBA-ben. Két évvel később a 11. helyen Klay Thompsont draftolták (akinek az apja szintén NBA-játékos volt), majd 2012-ben a 35. helyen szerezték meg Draymond Greent.

Ez a három játékos a Warriors elmúlt négy bajnoki címének elérésében oroszlánrészt játszott.

Általában még egy nagyon erős draft esetében is elmennek az első öt helyen a legjobbak, ezért is akkora bravúr, hogy a Warriors négy év alatt szinte ingyen összeszedte a legjobbjait. A csapatot akkor az egykori NBA-játékos Mark Jackson irányította, de még csak nyomokban tartalmazta azt, ami később lett belőle. Jöttek-mentek a játékosok, teljesen átalakult a keret, miközben Thompson és Curry is beforgott szép lassan a kezdőkeretbe. Ezzel együtt senki sem vette komolyan a Warriorst, Joe Lacob befektetésének még a nyomát sem lehetett érzékelni rajta.

2012-ben indultak be azok a folyamatok igazán, amik Curry érkezésével kezdődtek el. Abban az évben négy választójoga is volt a Warriosnak, az első körben elhozták Harrison Barnest és Festus Ezelit, majd a második körben Draymond Greent. Green ma már négyszeres bajnok és többszörös all-star válogatott, de rövid időre bevált Ezeli és Barnes is. Emellett meghosszabbították 4 évre 44 millió dollárért az újonc éveit állandóan sérüléssel töltő Curry szerződését. Akkor sokan kritizálták a döntést, mondván Curry valóban kivételes tehetségű hárompontosdobó, de nagyon sérülékeny. Az irányítóktól inkább a játék szervezését várták el, vagy éppen azt, hogy bulldogként törjenek a gyűrűre.

A szezon végén a Warriors elcsípte a rájátszást 12 év után, és mindent elmond az akkori csapatról, hogy a kezdőben az ausztrál Andrew Bogut volt az egyetlen, aki valaha játszott playoff-mérkőzést. A második körben ugyan kiestek, de ekkor már felfigyelt a liga arra, hogy valami különleges történik Oaklandben. Stephen Curry megdöntötte az egy szezonban dobott hárompontosak rekordját, Klay Thompsonnal párban pedig annyit dobtak, mint még soha senki az NBA-ben. A védőpáros megkapta a Splash Brothers becenevet. De miközben a liga a Warriors hárompontosdobó képességén hüledezett, az edzői stáb a szétesés szélén volt.

Hiába érte el a Warriors az elmúlt évtizedek legjobb eredményeit, hiába figyelte a liga, ahogy Curry és Thompson átformálja a játékot, a csapat tiltakozása ellenére Lacob kirúgta Mark Jackson vezetőedzőt. Lacob később azzal indokolta a döntést, hogy képtelenség volt kijönni Jacksonnal, és nem lehet olyan munkakörnyezetben dolgozni, ahol van kétszáz ember, aki nem tud téged elviselni. A helyére Steve Kerrt szerződtették, akinek ez volt az első vezetőedzői állása. Kerr annak idején Michael Jordan csapattársaként három bajnoki címet nyert, illetve két még utolsó éveiben a San Antonio Spursszel, utána próbálkozott szakkomentátorkodással, illetve rövid ideig a Phoenix Suns menedzsere és résztulajdonosa is volt.

Kerr játékosként a magas hárompontos átlaga miatt volt leginkább ismert, és edzőként is ezt a képességét domborította ki a csapatának. A Warriors 2014/15-ös szezonban aztán hengerelt, mindössze két meccset vesztettek el hazai pályán, megdöntötték a saját alapszakasz-rekordjukat, Steph Curry pedig az év játékosa lett. Mindenki a hárompontos játékot megreformáló Warriorsról és a hírhedt „small ball” felállásukról áradozott, vagyis egy olyan ötösről, amelyben nincs klasszikus center, hanem öt mozgékony, támadni és védekezni egyaránt játékos járatja a labdát, míg valaki dobóhelyzetbe nem kerül. Ebben a felállásban az volt a legijesztőbb, hogy az ötből négy játékos (Curry, Thompson, Green és Harrison Barnes) draftról érkezett a csapathoz, Andre Iguodala jelentette az egyedüli kivételt.

A Warriors Kerr irányítása alatt rögtön az első szezonban megnyerte a bajnokságot, méghozzá a Cleveland ellen, ahová NBA-bajnoki vágyakkal tért vissza éppen LeBron James. A Warriors 2014/15-ös szezonja úgy volt különösen nagy bravúr, hogy

• Kerrnek ez volt első éve vezetőedzőként bármilyen NBA-csapatnál,
• a csapat 6 legjobb játékosából 4-et draftról hoztak el,
• és Curry mindössze 27, Thompson és Green pedig 25 évesek voltak ekkor.

Joe Lacob valamit nagyon megérezhetett, ugyanis már 2012-ben elkezdték előkészíteni, hogy a nem túl fényűző Oaklandből visszatérjen a csapat San Franciscóba. Hiába volt nagyon erős magja a csapatnak, az NBA az elmúlt években egyre inkább abba az irányba haladt, hogy a játékosoknak egyáltalán nem mindegy, hogy egy relatíve kisvárosban töltik el a legjobb éveiket, mint Denver, Memphis vagy Charlotte, vagy olyan metropoliszokba költöznek, ahol ki tudják használni az anyagi és egzisztenciális sikereiket, legyen szó New Yorkról (Nets, Knicks), Miamiról (Heat) vagy Los Angelesről (Lakers, Clippers).

Miközben a csapat egyik pillanatról a másikra meghatározó erővé vált az NBA-ben, történt egy másik fontos fejlemény is: már javában zajlott San Francisco és környéke dzsentrifikálódásának második hulláma. Az egykori művészváros és ellenkulturális központ ma már az egyik legdrágább amerikai település, amelynek gazdaságát és társadalmi helyzetét nagyban befolyásolta, hogy a Szilícium-völgynek köszönhetően a az amerikai techipar legfontosabb régiójává vált. Így San Francisco sokkal vonzóbb célponttá válhatott egy új csapatot kereső NBA-szupersztárnak, mint a szomszédos Oakland, amiről az egyszeri amerikainak a magas bűnötési ráta ugrik be először.

A Warriors menedzsere, a vezetőedző és a tulajdonos közti legfontosabb ember egy Bob Myers nevű egykori egyetemi bajnok és játékosügynök. Amíg a többség Kerrt, Curryékat vagy éppen Lacobot emeli ki, mint a Warriors sikerének a titka, a háttérben Myers munkája is kulcsfontosságú. Ő volt az, aki az állandó bokasérülései ellenére 44 milliós szerződést adott Steph Currynek, amit akkor sokan őrültéségnek gondoltak. Később ez a húzás annyira bejött, hogy amikor Curryék bajnokok lettek, ő pedig a liga MVP-je, az irányító nevetséges 11 millió dollárt keresett évente, miközben más szupersztárok 25 millió alatt szóba sem álltak senkivel.

Mivel a legtöbb játékos a draftról jött, és Currynek ilyen alacsony fizetést tudtak adni, a Warriorsnak bőven maradt még pénze. Myers volt az, aki szép lassan elkezdte kiegészíteni a csapat magját további all-starokkal. Ő hozta el Andrew Bogutot és Andre Iguodalát, akik fontos láncszemei lettek a gépezetnek, majd amikor a bajnoki év után következő szezon döntőjében meglepetésre vesztettek a LeBron James vezette Cleveland ellen, a Warriors meglepő lépésre szánta el magát:

megszerezte a liga egyik legjobb játékosát, Kevin Durantet.

A lépés szabályosan lesokkolta a ligát, különböző NBA-játékosok sírva-nevetve posztoltak arról, hogy négy megasztár (Curry, Thompson, Green, Iguodala) mellé, az alapból is alig verhető Warriorshoz csatlakozott egy újabb szupersztár. Ez annak volt köszönhető, hogy a liga megemelte a fizetési sapkát, és Lacobék is hajlandóak voltak picit a zsebükbe nyúlni. Ezzel a kerettel a Warriors be is húzta a következő két bajnoki címet úgy, hogy 2018-ban egy újabb all-start, a rendkívül sérülékeny centert, DeMarcus Cousinst is megszerezték. Miközben a liga egyre inkább abba az irányba indult, hogy a topcsapatok nagy hármasokat akartak összerakni sztárokból (ahogy ez történt a Miami Heat esetében Jamesszel, Dwyane Wade-del és Chris Bosh-sal), a Warriors rendre öt all-star játékossal számolhatott a keretben. Ez önmgát erősítő folyamat lett, egy idő után, ha valaki bajnoki címet akart nyerni a karrierje végefelé az NBA-ben, a legjobban azzal járt, ha a Warriorsba ment.

A csapat harmadik bajnoki címe idejére a Warriors teljesen átalakította az NBA-t. A 2010-es évekre egyébként is egyre könnyebben hozzáférhetővé vált mindenki számára az liga, a Youtube-re napi szinten töltöttek fel összefoglalókat és a látványosabb jeleneteket, a League Passnek köszönhetően pedig havi 3-4 ezer forintért bárki bárhonnan bármelyik meccset megnézhette élőben vagy felvételről. A közösségi media hozta forradalom idején pedig nem volt izgalmasabb és látványosabb jelenség az NBA-ben, mint azt nézni, ahogy a Warriors számtalan rekordot megdöntve rombolja porrá a konkurenciát úgy, hogy magát a játékot is teljesen átalakítja.

Ha valakit ma zavar, hogy az NBA-ből eltűnt a fizikai játék, nincs gyűrű alatti birkózás, és mindenki hárompontosokat hajigál, még a 210 centis magasemberek is, az köszönje ezt meg a Warriorsnak.

Curry és Thompson halálos fegyverré alakította a távoli dobásokat, és az egész NBA kénytelen volt alkalmazkodni. Az elmúlt években vált igazán látványossá, hogy a hórihorgas, nagydarab, de lassú és nem túl biztos kezű játékosok haszontalanná váltak, minden csapatnál elvárás lett, hogy az irányítótól a centerig tudjanak hármasokat dobni, legyenek mozgékonyak, jól bánjanak a labdával. Teljesen eltűnt az a fajta játék, hogy be kell nyomni a labdát valahogy egy Shaquille O'Neal-szerű tanknak a gyűrű alatt, aztán majd ő bedolgozza ahová kell. Ma már ott tartunk, hogy a liga legjobb centerei, Nikola Jokics vagy Joel Embiid ugyanúgy hajigálják a hármasokat és passzolnak pontosan, mint a három fejjel alacsonyabb irányítók, és ez bizony a Warriors hatása.

2019-ben aztán átköltözött a csapat a vadiúj arénájába San Franciscóban, és még úgyis a top amerikai sportklubok között kezdték el emlegetni a Warriorst, hogy Durant távozott, miután nem jött össze a triplázás, és elvesztették a Toronto Raptors elleni döntőt a 2018/19-es szezon végén. Amíg Durant a nagy hármas elv (James Harden és Kyrie Irving volt mellette a másik két szupersztár) miatt a Brooklyn Netsbe ment, a Warriorsnak meg sem kottyant a váltás. Steph Curry LeBron James után egyértelműen az NBA arca lett, aminek azért is örülhetett a liga, mert amíg Michael Jordan, Kobe Bryant vagy éppen LeBron James sosem volt teljesen családbarát karakter, addig Curry igazi Disney-sztár. Nem voltak balhéi, nem látták soha inni, drogozni, bulizni, nincsen szanaszét tetoválva, nincsenek filmes vagy rapzenei ambíciói. Nem véletlen, hogy kicsi gyerekek milliói rajongtak érte, és úgy általában teljesen mást képvisel, mint a nagy elődök:

• „mindössze” 188 centi, kifejezetten alacsonynak számít az NBA-ben, ezért egy hétköznapi ember könnyebben azonosul vele, mint a 2 méter fölötti kollégáival,
• a játéka alapvetően a távoli dobásokra és a passzokra épül, vagyis bármilyen testi adottságú fiatalnak példát mutat, hogy nem kell nagyon magasnak lenni, hogy befuss az NBA-ben,
• édesapja fekete, édesanyja fehér, ezért kevert etnikumú játékosként is könnyebben azonosulnak vele,
• ráadásul egyöntetű vélemények szerint Tim Duncan óta nem volt egy olyan játékos az NBA-ben, aki ennyire jó csapatjátékos tudott volna lenni.

Steph Curry az ezredforduló utáni vagány, nagyszájú, tetovált, celebkedő NBA-antihősök totális ellentéte, aminek köszönhetően olyan piacokra is el tudott jutni a korábbi évtizedekben kifejezetten balhésnak számító NBA, mint még soha.

A 2020-as évek nem kezdődtek túl jól, Curry és Thompson is kiesett sérülések miatt hosszabb időre, és úgy tűnt, hogy mire felépült az új aréna, elfogyott a Warriors. 2020-ban és 2021-ben sem sikerült a döntőbe jutni sőt, 2020-ban még a rájátszás se jött össze, de utána is épp csak elcsípték a nyolcadik helyet. Hogy aztán 2021/22-t már megint simán behúzzák bajnokként.

A Warriors idei bajnoki címe azért döbbenetes, mert a csapat magja, vagyis Green, Curry és Thompson már a 30-as éveit tapossa, és nagyon sok sérülésen vannak túl az előző két-három szezonból. Bob Myers azonban ráérzett arra, hogyan lehet menteni a menthetőt: addig cserélgette a kártyáit, amíg el nem hozták 2014 első helyen draftolt, de a benne rejlő potenciált soha rendesen kihasználni nem tudó Andrew Wigginst Minnesotából, aki tökéletes kiegészítő embernek bizonyult. Emellett a Warriors megint döbbenetesen jól draftolt:

• 2019-ben 28. helyen Jordan Poole-t,
• 2020-ban második helyen James Wisemant,
• 2021-ben 7. és 14. helyen Jonathan Kumingát és Moses Moodyt hozták el.

Közülük éppen Wiseman az, aki állandó sérülései miatt nem igazán tudta megoldani a Warriors hiányosságait centerposzton (helyette a 2015-ben a 30. helyen kiválasztott Kevon Looney remekelt), a többieknél viszont kiderült, hogy még mindig óriási érzékkel draftolnak San Franciscóban. Poole, Moody és Kuminga egyértelműen a jövőt jelentik a csapatnál, és még ott van a Patrick Baldwin is.

A Warriors 9 szezon alatt 6 döntőt játszott, abból 4-et megnyert, teljesen átalakította azt, ahogy a kosárlabdát játsszák ma az NBA-ben, kinevelt egy senkihez sem hasonlítható szupesztárt, és San Franciscót feltette a legvonzóbb sportvárosok térképére az Egyesült Államokban.

Ez a Golden State Warriors minden idők egyik legjobb kosárcsapata, és simán megérdemli a cikk elején említett dinasztia jelzőt.

Hogy mennyire megérdemli, az mutatja meg igazán, melyik csapatokra szokták még a dinasztia jelzőt használni. A liga kezdete óta alig fél tucat csapatról lehet könnyű szívvel kijelenteni, hogy dinasztia lett volna. Ilyen volt az ‘50-es években még Minneapolisban tanyázó Lakers; a ’60-as években a Boston Celtics; a ‘80-as években a showtime Lakers; a ’90-es években Chicago Bulls Jordannel; az ezredforduló környéki San Antonio Spurs Tim Duncannel; és a triplázó Lakers Bryant és O'Neal vezetésével. Ezek mind legendás csapatok legendás játékosokkal – de a Warriors például már most több bajnokságot nyert, mint az a bizonyos Lakers a 2000-es években. Az már más kérdés, hogy mit hoz a jövő, mert nyilván lehet itt tökéletes menedzserről, szociálisan és szakmailag érzékeny vezetőedzőről, egymásért tűzbe menő csapattársakról és a hárompontosok forradalmáról beszélni, de a háttérben van egy nagyon lényeges dolog még: a pénz.

NBA-rajongók körében közismert az a történet, hogy amikor az európai top focicsapatok körül megjelentek az orosz oligarchák és közel-keleti olajsejkek, a végtelen pénzükből pár év alatt bármilyen klubból topcsapatot tudtak csinálni. Az amerikai sport viszont másként működik, itt van egy fizetési plafon, amennyiből a játékosok fizetését kell állni, így biztosítják, hogy ne lehessen egy csapat csak azért jobb, mert több pénze van. Ha valaki ezt a limitet átlépi, akkor jön a luxusadó, ami akkora plusz költséget ró a klubra, hogy még a Brooklyn Netset megvásárló és New Jerseyből New Yorkba költöztető Oleg Prohorov orosz oligarcha is belátta, hogy hiába rakott össze sztárokat, és fizeti miattuk a brutális többletköltséget, ez olyan kiadásokkal jár, ami már nem éri meg (azóta el is adta a tulajdonrészét).

2013/14-es szezonban 72 millió dollár volt az éves fizetési maximum, de a Netsnél ez meghaladta a 100 millió dollárt is, amiért 80 millió dollár plusz luxusadót kellett fizetniük. Ez még a leggazdagabb embereknek is akkora kiadás, hogy inkább nem vállalják be.

A Warriors viszont hajlandó ezt is lenyelni. Lacobék éves fizetési összege meghaladta a 200 millió dollárt az idei szezonban, így az elmúlt két szezonban luxusadóval együtt 632 millió dollárt költöttek csak a fizetésekre. Hogy ez mennyire brutális szám, az jelzi igazán jól, hogy mindössze egy csapat van, ahol két év alatt 400 milliónál több ment el fizetésekre, az pedig a Brooklyn Nets. Csak amíg a Warriors rommá nyerte magát az elmúlt 10 évben, a Netsnek még egy döntő sem jött össze, hiába szedték össze újra és újra a liga legnagyobb sztárjait.

Erre azért van szükség, mert a Warriors csak így tudja egyben tartani a csapat gerincét. Egy topjátékos 30-50 millió dollár között keres évente, vagyis három sztárjátékos akár az éves fizetési összeg bő kétharmadát kitölti. Curry három év múlva már közel 60 millió dollárt fog keresni, Thompson 43-at jövőre, Wiggins fizetése idén 33 millió volt, de Green is 27-et vihet haza jövőre. Az így is súlyos luxusadó mellett szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogyan kap majd tisztességes szerződést a következő generáció, mint Poole, Kuminga, Moody vagy Wiseman, elvégre a Green-Curry-Thompson hármasban még simán benne van 3-4 szezon. A kérdés innentől már az, hogy a tulajdonosok meddig hajlandóak a zsebükbe nyúlni, és meddig próbálják egyben tartani az elmúlt 10 év legjobb nagy hármasát.

Az mindenesetre biztos, hogy Joe Lacob és Peter Gruber nem panaszkodhat: az annak idején 450 millió dolláros rekordösszegért (ezt azóta többször is megdöntötték) vásárolt kutyaütő Golden State Warriors mai értéke 5,6 milliárd dollár, ennél csak a 20 éve semmit sem nyerő New York Knicks ér többet, az is csak azért, mert az övék Amerika egyik legértékesebb ingatlanja, a New York-i Madison Square Garden. Hogy mekkora munkát vittek véghez San Franciscóban, nem is ez jelzi igazán, hanem az az összesített lista, ahol a világ legértékesebb sportcsapatait szedték össze. Ez alapján csak három sportcsapat értékesebb a Knicksszel együtt a Warriorsnál: Dallas Cowboys és a New York Yankees. De még ennél is beszédesebb a Forbes 2021-es listája, ahol azt is feltüntették, hogy öt év alatt mennyit változott a top sportcsapatok értéke. Amíg az európai és amerikai foci-, illetve baseball- és kosárlabdacsapatok értéke átlagban 30-70%-kal értek többet öt évvel ezelőtthöz képest, addig

a Golden State Warriors értéke 2021-ben 147%-kal nőtt 2016-hoz képest.