Kidobhatják Monacót a Forma–1-ből

Monacónak van-e szüksége a Forma–1-re, vagy a Forma–1-nek kell-e Monaco?

Ezt a kérdést járta körbe a hétvégi Monacói Nagydíj közben a Sky Sports szakkommentátora, David Croft egy szegmensben. De nem csak a Sky fókuszált a luxushelyszín jövőjére – mivel a vasárnapi futammal lejárt Monaco jelenlegi szerződése a Forma–1-gyel, egyre bizonytalanabbá vált a legendás versenyhelyszín és nagydíj jövője.

Miért kell Monacónak az F1?

Mert óriási presztízst jelent, és rengeteg pénzt hoz. Az eredeti tervek szerint rekordsok, 23 futamot rendeztek volna a Forma–1-ben, az orosz–ukrán háború miatt viszont csak 22 helyszínnek adatik meg az a kiváltság, hogy vendégül láthassa az F1-et, ami nem kis dolog.

A fényűzés szinonimájának is tekinthető Monaco mindig a szokásosnál nagyobb figyelmet kap: ha itt versenyeznek az F1-pilóták, arra a világ elitjének azon része is kíváncsi, amely életében nem látott még autóversenyt. Óriási tömegek érkeznek a hercegségbe, tömve a lelátók, teraszok, jachtok – iszonyatos bevételforrást jelent a verseny Monacónak, amiről értelemszerűen nem szeretnének lemondani.

Miért kell az F1-nek Monaco?

Már persze ha kell neki. Amióta a Forma–1 irányítása Bernie Ecclestone-tól az amerikai Liberty Mediához került, egészen más szemmel vizsgálják, melyik helyszínnel hosszabbítsanak szerződést, melyik új helyszínt engedjék be az F1 meglehetősen szűk, zárt körébe. De ahogy Monacónak is presztízs megrendezni egy futamot, úgy az F1-nek is presztízs a világszerte ismert szállodák és kaszinók között, óriási jachtok mellett versenyezni.

Miért nem kell az F1-nek Monaco?

A helyzet az, hogy ma már igazából több érv szól Monaco ellen, mint mellett. Nézzük is őket.

Unalmas versenyek: Soha nem voltak olyan nagyok és nehezek a Forma–1-es versenyautók, mint a mostaniak, Monaco szűk, városi pályája viszont az F1 azon korszakát idézi, amikor sokkal kisebb, könnyebb autókkal versenyeztek, amelyek el is fértek egymás mellett a pályán. A mostani kocsikkal évek, évtizedek óta csak a vonatozás lehetséges, nincs olyan pontja a pályának, ahol végre lehetne hajtani egy előzési kísérletet. Egyedül extrém körülmények között, például esőben van bármiért is izgulni Monacóban, ezt láthattuk vasárnap is: miután felszáradt a pálya, lényegében egyetlen előzést sem láthattunk, és bár szorosan követték egymást a versenyzők, biztosra lehetett venni, hogy csak akkor történik valami, ha valaki hibázik, elszáll a gumija, vagy technikai hiba lép fel. Az átlagnézőt viszont pont a jó verseny, nem pedig a kaszinók és jachtok vonzzák be. Egy normál pálya esetében ott lenne opcióként egy költséges átalakítás, egy komplett várost viszont nem lehet átépíteni az F1 kedvéért.

Pénz: A Monacói Nagydíj szervezői sokkal kevesebbet fizetnek azért, hogy futamot rendezhessenek, mint a többi helyszín. A promóter pénztárcáját terhelő összeg helyszínről helyszínre, alkupozíciónként változik – az információ általában titkos, de pletykák szerint Szaúd-Arábia, Katar és Azerbajdzsán évente 55 millió dollárt fizet azért, hogy megrendezhesse az F1-futamot. Monaco esetében ez 12-15 millió dollár körül mozoghat. Korábban elterjedt az a városi legenda is, hogy Monaco egyáltalán nem fizet, de valójában csak nagyságrendileg kevesebbet ad a közösbe, mint a többiek. Az átlag egyébként nagyjából 25-30 millió dollár évente.

Arrogáns szervezők: Monaco a mai napig valódi koronaékként tekint magára, ezért sok olyan dolgot megenged, vagy azt gondolja, hogy megengedhet magának, amit mások nem. Egyrészt, foggal-körömmel ragaszkodik a május végi – tradicionálisan az Indy 500 autóversennyel közös – versenyhétvége dátumához. Ezzel alaposan megnehezíti az F1 dolgát, hogy egymás mellé pakolják májusban a miami és montreali futamokat, hogy ne kelljen oda-vissza ingázni Amerika és Európa között. Annak sem túlzottan örülnek az F1 berkeiben, hogy Monaco gond nélkül leszerződik a futamra olyan szponzorokkal, amelyek direkt konkurenciában vannak az F1 hivatalos támogatóival.

Önfejű, rutintalan tévés rendező: A monacói az egyetlen F1-futam, amelynek tévés közvetítéséért nem a Forma–1 (pontosabban a Formula One Management), hanem a helyi szervezők a felelősök. Az F1 nem véletlenül viszi magával a világ minden pontjára a gyakorlott közvetítői csapatát – tehát az összes operatőrt, adásrendezőt, mindenkit –, mert így hétről hétre kiegyensúlyozott közvetítést tud nyújtani. A szerződés értelmében viszont Monacóban a francia TMC tévécsatorna felel a közvetítésért, ezért van az, hogy az átlagnál is több fontos jelenetről maradunk le tévénézőként Monacóból: évi egy futam rutinja áll évi 20+ versenyével szemben. Idén például Sergio Pérez megpördüléséről és Fernando Alonso kicsúszásáról is lemaradtak a szombati időmérőn.

Akik még megtartanák, mit mondanak?

Nehéz elképzelni a Forma–1-et Monaco nélkül, ezen a véleményen vannak a többségében hogy, hogy nem, épp Monacóban élő pilóták is. „Egyedi aurája van. Csak egy olyan pálya van, ahová valaha hajóval mentem. Elhaladsz az egyik hajó mellett, ami hatalmas, aztán a következő nagyobb, majd a következő még nagyobb és még nagyobb. Szó szerint szürreális” – foglalta össze a semmi máshoz nem hasonlítható élményt Daniel Ricciardo.

„Monaco a legnagyobb kihívás, egy utcai pálya, ahol ennyire gyorsan megyünk” – mondta a bevallottan elfogult Charles Leclerc, aki monacói állampolgár, gyerekkora óta a városban él, ott nőtt fel. „Nincs idő gondolkodni, mert alapvetően nincsenek egyenesek a pályán. Persze az előzések szempontjából talán nem ez a szezon legizgalmasabb pályája. De úgy gondolom, versenyzői szempontból rendkívül fontos, hogy a naptárban maradjon.”

A hétszeres világbajnok Lewis Hamilton szerint bár „maga a versenyzés nem annyira látványos”, Monacónak még mindig megvan az az ikonikus státusza, ami vonzó a rajongók és a versenyzők számára. „Mindenki, aki eljön ide, élvezi – mondta. – A történelem, amivel rendelkezik, annyira vonzó a versenyzők számára, de azt hiszem, azok számára is, akik nézik.”