Egy újságíró brutális meggyilkolása sem zavarja a szurkolókat, ha arról van szó, hogy kedvenc csapatuk a legjobb legyen

2021. október 14. – 23:31

Egy újságíró brutális meggyilkolása sem zavarja a szurkolókat, ha arról van szó, hogy kedvenc csapatuk a legjobb legyen
Két Newcastle-szurkoló a tulajdonosváltás bejelentése után – Fotó: Oli Scarff / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A Premier League-ben szereplő Newcastle Unitedet 300 millió fontért vette meg egy szaúdi hátterű konzorcium. A szurkolók népünnepéllyel fogadták a hírt, azt remélik, hogy hosszú sikertelenség után újra a legjobbak között lehet a csapatuk. Jogvédők viszont hevesen tiltakoznak a tulajdonosváltás ellen, mivel az üzletben feltűnik a szaúdi trónörökös is, aki elrendelhette Dzsamál Hasogdzsi meggyilkolását. A rivális klubok sem nézik jó szemmel a szaúdiak megjelenését, szerintük rontják az angol liga imidzsét.

Múlt héten jelentették be, hogy a Premier League-ben szereplő Newcastle Unitedet egy szaúd-arábiai hátterű konzorcium vásárolta meg. A szaúdi állami befektetési alapból (Public Investment Fund), valamint a PCP Capital Partners és az RB Sports and Media nevű cégekből álló konzorcium 305 millió fontot, átszámítva körülbelül 130 milliárd forintot fizetett az 1892-ben alapított észak-angliai futballklubért.

Ezzel 14 év után távozott a klub éléről Mike Ashley brit üzletember, aki 2007-ben 134 millió fontért vette meg a Newcastle-t. Ashley is vagyonos embernek számít Nagy-Britanniában, az egykori squashedző a Sports Direct nevű sportszerforgalmazó révén gazdagodott meg. 1982-ban nyitotta első boltját, mára már 400 tagú hálózattá fejlődött a cégbirodalma, a kontinensen is vannak üzletei. Ashley vagyona azonban eltörpül az új tulajdonosokéhoz képest.

A szaúdiak megjelenésével ugyanis a világ leggazdagabb klubjává vált a Newcastle United, legalábbis ha a tulajdonosok vagyonát nézzük.

A szaúdi alap vagyonát 320 milliárd fontra becsülik, a Manchester Cityt birtokló Manszur bin Zajed al-Najan sejk 21 milliárdja szinte aprópénz ehhez képest.

Úgy ünnepeltek, mintha megnyerték volna a bajnokságot

A Newcastle-szurkolók kisebb népünnepélyt rendeztek a bejelentés után a stadionnál; olyan volt a hangulat, mintha a csapat megnyerte volna a bajnokságot. Többen arab fejkendőben és szaúdi zászlóval pózoltak a tömegben. Az eufória egyszerre szólt az irdatlan mennyiségű pénznek, amit a szaúdiak várhatóan a Newcastle-re költenek majd, és Mike Ashley távozásának. A szurkolók ugyanis gyűlölték a korábbi tulajt, akinek személye egybeforrt a sikertelenséggel és kilátástalansággal. A viszonyukra jellemző, hogy Ashley már 2009-ben megpróbált túladni a klubon, akár úgy is, hogy milliókat bukik az üzleten.

Az egykori tulajdonos főbűne az volt, hogy nem költött eleget a csapatra.

Részben a Newcastle egykori legendás játékosa, Kevin Keegan is azért távozott 2008-ban az edzői posztról, mert a klubvezetés nem volt hajlandó annyi pénzt áldozni a keret megerősítésére, amennyi a sikeres szerepléshez kellett volna. A szaúdi tulajdonosokat valószínűleg nem éri majd ilyen kritika, ha valami, hát pénz lesz bőven.

Szurkolók ünneplik az új tulajdonosokat a Newcastle stadionja előtt – Fotó: AFP
Szurkolók ünneplik az új tulajdonosokat a Newcastle stadionja előtt – Fotó: AFP

Rá is fér az erősítés a Newcastle Unitedre, ami jelenleg a 19. helyen áll az angol bajnokságban, 7 forduló után még nyeretlen, mindössze három pontja van a csapatnak. Érthető, hogy a szurkolók ki vannak éhezve a sikerre, hiszen 1955-ben nyertek utoljára bármilyen trófeát Angliában (akkor az FA-kupát vihették haza), és 1927 óta nem voltak bajnokok az angol élvonalban. Az utóbbi évtizedekből a legjobb eredményük két második hely 1996-ból és 1997-ből. Ekkor élte egyik fénykorát a klub, olyan sztárok futballoztak náluk, mint David Ginola, Les Ferdinand és Alan Shearer, a Premier League gólrekordere.

A 2000-es évek elején volt még jó csapatuk, Sir Bobby Robson irányításával 2003-ban harmadikok lettek a bajnokságban, kétszer bejutottak a Bajnokok Ligája csoportkörébe is. Ebből az időszakból Kieron Dyer, Nolberto Solano, Craig Bellamy vagy Gary Speed neve lehet ismerős. Később hiába fordultak meg náluk olyan nagy nevek, mint Michael Owen vagy Patrick Kluivert, egyre gyengébben szerepeltek, 2009-ben pedig történetük során először kiestek az angol első osztályból. Ez a csúfság aztán 2016-ban is megesett velük, hiába ült a kispadon a BL-győztes Rafa Benítez. 2017-ben ugyan visszajutottak a PL-be, de azóta egy 10. helyet leszámítva nem szerepeltek valami fényesen.

A yorki herceg korábbi barátnője hozta tető alá az üzletet

Maga a hír, hogy a szaúdiak megveszik a Newcastle-t, váratlanul jött, de nem előzmény nélküli. Először 2017 táján lehetett arról hallani, hogy szeretnék megszerezni a klubot, tavaly pedig kétszer is ajánlatot tettek, de maga a liga, a Premier League blokkolta az üzletet. Azóta annyi változott, hogy Szaúd-Arábia feloldotta az angol foci közvetítési jogait birtokló katari beIN Sports tiltását, és leállította az illegális streamingszolgáltatásokat, amivel elhárult az akadály a futballklub megszerzése elől. (A katariak és a szaúdiak között dúló diplomáciai háború részeként Szaúd-Arábia 2017-ben betiltotta a beIN sugárzását, miközben a BeoutQ nevű illegális streamingcsatorna zavartalanul működhetett az országban, komoly anyagi károkat okozva a katariaknak.)

A 300 millió fontos üzletet a kiváló közel-keleti kapcsolatokkal rendelkező Amanda Staveley hozta tető alá. A 48 éves üzletasszony a szexuális zaklatással vádolt András yorki herceg barátnője volt a 2000-es évek elején, innen ismerheti a bulvár, de nem ismeretlen számára a futball világa sem. Az ő közvetítésével vásárolta meg az abu-dzabi uralkodói család egyik tagja, Manszur bin Zajed al-Najan sejk a Manchester Cityt 2008-ban, és ott volt azokon a tárgyalásokon is, amikor a Mohamed bin Rasid al-Maktúm dubaji sejk érdekeltségébe tartozó Dubai International Capital a Liverpool részvényeinek 49 százalékát akarta felvásárolni. (A sejk neve onnan lehet ismerős, hogy saját lánya, Latifa al-Maktúm hercegnő állítja róla, hogy akarata ellenére fogva tartja.)

A tulajdonosváltással Staveley cége, a PCP Capital 10 százalék részesedést szerzett a klubban, ugyanennyivel rendelkezik az RB Sports and Media, amely a Nagy-Britannia leggazdagabb emberei között számon tartott Reuben testvérpár, David és Simon Reuben cége.

Kivégeztek egy újságírót, de ez a szurkolókat nem zavarja

Nem mindenki örül azonban annak, hogy szaúdi tulajdonosa lett a Newcastle Unitednek. Elsősorban azért, mert a PIF elnöke az a Mohammed bin-Szalman, akit Dzsamál Hasogdzsi meggyilkolásának fő felelősének tartanak. Egy amerikai hírszerzési jelentés is arra utal, hogy a szaúdi trónörökös rendelte el az Egyesült Államokba emigrált újságíró brutális kivégzését, ami a szaúdiak isztambuli konzulátusán történt. Hasogdzsi özvegye, Hatice Cengiz is megszólalt az ügyben, szívszorítónak nevezte, hogy a szaúdiak megvették a Newcastle-t, és csalódott, hogy a szurkolók örülnek ennek.

„Úgy látszik, a szurkolókat nem érdekli, mi történt Dzsamállal, csak a csapatuk anyagi helyzetével törődnek. (…) Szeretném őket emlékeztetni, hogy vannak a pénznél fontosabb értékek.”

Nem csupán a Hasogdzsi-gyilkosság miatt merültek fel aggályok a szaúdiakkal szemben. Szaúd-Arábiát rendszeresen kritizálják az emberi jogok semmibevétele, szisztematikus megsértése miatt, különös tekintettel az LMBTQI-emberekkel szembeni diszkriminációra. „Hatalmas csapás a jogvédők számára” – értékelte a történteket az Amnesty International brit szervezete. A szurkolók körében is megjelentek olyan hangok, miszerint a klub eladásával elárulták az egyenlőség és az elfogadás eszméjét. A Premier League-ben egyébként rendszeresek a sokszínűséget és az LMBTQI-közösségek elfogadását, jogegyenlőségét hirdető kezdeményezések, karszalagokon, molinókon, sőt még a focisták cipőfűzőin is feltűnik a szivárványos szimbólum.

Amanda Staveley hozta tető alá a Newcastle megvételét – Fotó: Oli Scarff / AFP
Amanda Staveley hozta tető alá a Newcastle megvételét – Fotó: Oli Scarff / AFP

A Premier League azzal hárította ezeket az aggályokat, hogy megfelelő jogi garanciát kaptak arra, hogy a PIF és a szaúdi állam elkülönül egymástól. (Miközben ugye a szaúdi trónörökös a PIF elnöke.) Amanda Staveley határozottan állította, hogy a PCP Capital is nagyon komolyan vette ezeket az aggályokat, egyúttal tagadta, hogy a szaúdiak a Newcastle-t használnák nemzetközi megítélésük javítására. Staveley szerint az új tulajdonosoknak kizárólag az számít, hogy naggyá tegyék a klubot.

Nem először vádolják Szaúd-Arábiát azzal, hogy a sporttal próbálja meg tisztára mosni az emberi jogok folyamatos megsértése, a humanitárius katasztrófával járó jemeni intervenció és Hasogdzsi meggyilkolása miatt alaposan bemocskolódott nevét. Sportswashingnak nevezik ezt a jelenséget, és más arab országok is előszeretettel áldoznak a sportra hasonló megfontolásokból. (A témában Fehér János kollégám cikkét ajánlom, amelyet még előző munkahelyünkön írt.) Szaúd-Arábia 1,5 milliárd dollárt költött nagy presztízsű sporteseményekre az elmúlt években, rendeztek futballdöntőket, pankráció show-kat, bokszmérkőzéseket, lóversenyeket, golf- és tenisztornákat. Idén először Forma-1-es futam is lesz a közel-keleti országban – csak erre 650 millió dollárt fizetnek ki tíz év alatt.

Az Amnesty Internationalt nem győzték meg Staveley és a liga érvei, a civil szervezet szerint egyértelműen sportswashing történik. Kifogásolták, hogy a FIFA irányelveivel szemben az emberi jogok tiszteletben tartása nem szerepel a Premier League klubtulajdonosokra vonatkozó előírásai között. A másik 19 élvonalbeli klub sem nézi jó szemmel a Newcastle körüli történéseket, és nem csupán azért, mert egy szupergazdag riválist kaptak a nyakukba, amely elcsaklizhatja a legjobb játékosaikat. Szerintük a szaúdiak szerepvállalása rossz fényt vet a Premier League-re, elsősorban az előbb említett emberi jogi aggályok miatt, ezért egyeztetést kezdeményeztek a liga vezetésével.

A brit kormány próbál kimaradni a Newcastle körüli ügyből, és jó okkal: Szaúd-Arábia fontos kereskedelmi partnere az Egyesült Királyságnak, az USA után ők exportálják a legtöbb fegyvert az arab országnak. A két ország jó diplomáciai kapcsolatára hivatkozott a külügyminisztérium is, amikor megtagadták a BBC-nek, hogy bővebb információkat adjanak ki arról a két megbeszélésről, amit még tavaly folytattak a Newcastle ügyében a Premier League-gel.

Nem jelent azonnali sikert a pénz

A szurkolók nyilván azt várják, hogy a szaúdiak pénzével rövid időn belül újra a legjobbak között küzdhet a Newcastle United, és az lesz a legnagyobb problémájuk, hogy Mbappét vagy Haalandot vegyék meg előbb. Ugyanakkor a futballban is igaz a mondás, hogy a pénz nem minden, jó példa erre a katari tulajdonban lévő PSG. Franciaországban mindent megnyertek, amit csak lehetett: összesen 27 trófeát gyűjtöttek be 2011 óta (ekkor került milliárdos katari kézbe a klub), köztük 6 bajnoki címet és 6 kupagyőzelmet. Azonban a Bajnokok Ligáját, ami az igazi presztízst jelentené, még egyszer sem sikerült megnyerniük, miközben felfoghatatlan mennyiségű pénzt költöttek játékosokra. Neymar megszerzése – az átigazolási díjjal, a fizetéssel és a bónuszokkal együtt – közel félmilliárd eurójába került a francia klubnak. Idén nyártól Lionel Messi is náluk játszik, és vélhetően nem keres rosszul.

Mohammed bin-Szalman, a szaúdi trónörökös – Fotó: AFP / SAUDI ROYAL PALACE
Mohammed bin-Szalman, a szaúdi trónörökös – Fotó: AFP / SAUDI ROYAL PALACE

De nem kell Franciaországig menni a párhuzamért, a Manchester City is nagyon hasonló utat járt be, mint a Newcastle United. Manszur sejk megjelenéséig tisztes középcsapatnak számítottak az első osztályban. Első nagy igazolásuk Robinho volt, akit brit átigazolási rekordot jelentő 32 millió fontért vettek a Real Madridtól. Ehhez képest csak tizedikek lettek a bajnokságban, a következő évben ötödikek. Robinho nem váltotta meg a világot Manchesterben, két év után távozott.

Négy évet kellett várniuk a bajnoki címre, és közben elköltöttek több mint 170 millió eurót új játékosokra, például David Silvára, Yaya Touréra és az örök botrányhős Mario Balotellire.

Később sem fogta vissza magát a ManCity: 2012 és 2016 között újabb 400 millió fontért igazoltak, ekkor érkezett többek között Kevin de Bruyne, Fernandinho és Raheem Sterling. Kyle Walker, Benjamin Mendy, Danilo, Ederson és Bernardo Silva megszerzése még 260 millió euróba került. És még lehetne sorolni a nagyobb költéseket, idén nyáron egyedül Jack Grealishért 117 millió eurót csengettek ki az Aston Villának. (Az összképhez hozzátartozik, hogy a ManCity edző- és utánpótlásközpontja is komoly fejlesztésen esett át az elmúlt években, kérdés, hogy a Newcastle-nél lesz-e ilyen építkezés.) A Manchester City mérlege 2008 óta öt bajnoki cím, két FA-kupa, hat Ligakupa és három angol Szuperkupa. Ez idő alatt elfogyasztottak három edzőt, de az áhított BL-győzelemmel még a Barcelonával sikert sikerre halmozó Pep Guardiola edző is adós. Akárcsak a PSG, a ManCity is elbukott már egy BL-döntőt.

Persze a Newcastle szurkolói már azzal is elégedettek lennének, ha csapatuk a tabella felső felében tanyázna, és nem a kiesés ellen küzdene az utolsó helyek egyikén. A nagy bevásárlás már januárban megkezdődhet, akkor nyílik az átigazolási piac. A hírek szerint a klub kiszemeltjei között van Philippe Coutinho (Barcelona), Aaron Ramsey (Juventus), Jesse Lingard, Donny van de Beek és Anthony Martial (mindhárman ManUtd), de Lautaro Martínez (Inter) és Franck Kessie (AC Milan) megszerzéséről is pletykálnak. Várhatóan a kispadon erősítenek először, a jelenlegi vezetőedző, Steve Bruce napjai gyakorlatilag meg vannak számlálva. Egyébként sem tartozik a világklasszis edzők közé az angol szakember, és most, hogy nagy pénz állt a házhoz, könnyen találhat magának jobb és nevesebb edzőt a Newcastle. A sajtó Frank Lampardot, Steven Gerrardot, Antonio Contét, Brendan Rodgerst vagy Paulo Fonsecát tudná elképzelni a csapat kispadján.