A Szuperliga kisiklott, de a futballforradalmat ettől még nehéz lesz megállítani

2021. április 21. – 16:38

frissítve

A Szuperliga kisiklott, de a futballforradalmat ettől még nehéz lesz megállítani
A Brighton spanyol kapusa, Robert Sanchez Európai Szuperligát ellenző pólót visel a Chelsea és a Brighton mérkőzése előtti bemelegítésen 2021. április 20-án – Fotó: Neil Hall / POOL / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Tényleg futballforradalmat hozhat a 12 szakadár futballklub kiválása, csak épp nem úgy, ahogy azt ők elképzelték. A szurkolók már biztosan nagyot nyertek a dolgon, a többi győztes kihirdetésével viszont óvatosan kell bánni, még akkor is, ha az UEFA így két nap alatt letudta azt, amihez hónapokra, esetleg évekre lett volna szüksége. Biztosan nem most láttunk hasonló próbálkozást, de a pofára esés intő példa lesz majd mindenkinek. Elemzés.

Két nap, vagy ha egészen pontosak akarunk lenni, 56 óra leforgása alatt jó eséllyel befuccsolt a futball megmentésének szánt megaprojekt, a tizenkét szakadár csapattal létrehozott Európai Szuperliga (ESL), miután a hat angol alapító – Arsenal, Chelsea, Liverpool, Manchester City, Manchester United, Tottenham – kedd éjjel jelezte, inkább akkor nem is csinálnák ezt a futballforradalmat, jó nekik minden úgy, ahogy van.

Visszanyomni a fogkrémet a tubusba

A hat angol csapat után szerdán a spanyol Atlético Madrid is jelezte, hogy hátra arc, majd nem sokkal utánuk az olasz Internazionale és Milan is közölte, hogy kiszállnak az ESL-ből, így 12 alapítóból csak 3 csapat marad, és ez még úgy is elég sovány, hogy ez a három a Juventus, a Barcelona és a Real Madrid. Vagyis nyugodtan mondhatjuk, hogy a nagy Szuperliga-tervnek jelenlegi formájában vége. Ezt az egyik, a visszakozást még nem bejelentő csapat, a Juventus elnöke, Andrea Agnelli is elismerte.

Más kérdés persze, hogy mindez nem törli el a múltat, és

senki nem fogja egyik percről a másikra elfelejteni, hogy melyik 12 csapat intett be a többieknek, és próbált ellovagolni a 6 milliárd dolláros kölcsön irányába, de még a válluk fölött hátrakiáltva, hogy majd ebből a nagy pénzből dobnak persze másoknak is.

Már tudjuk, hogy a nagy ellovagolásból inkább meghunyászkodó visszasomfordálás lesz, amit a 12 csapat soha nem moshat majd le magáról. Tudni fogják a szurkolók, a játékosok, a nemzeti és a regionális sportszervezetek vezetői, kik voltak azok, akik belementek egy teljesen vakmerő és átgondolatlan tervbe.

Hogy a piszkos 12, ahogy az UEFA-elnök Aleksander Čeferin nevezte őket, kap-e majd büntetést, és ha igen, milyet, az egyelőre lényegtelen, bár tény, hogy ez komoly hatással lehet majd az érintett klubok, és így a futball jövőjére is. De a büntetésen felül is jó pár, komoly horderejű változás történt, vagy épp történik, amit az ESL-bejelentés gyorsított fel,

így lényegében kimondható, hogy a futballforradalom vitathatatlanul elindult, csak épp nem arra, amerre az óriási pénzügyi fölényt remélő Szuperliga-csapatok vinni akarták a dolgot.

De hogy miről is beszélünk?

  • A felháborodás miatt drasztikus változás jöhet a 12 csapat egy részének tulajdonosi struktúrájában,
  • az európai futball tulajdonosi szerkezete is átalakulhat,
  • az UEFA könnyűszerrel nyomhatja át a Bajnokok Ligája tervezett reformját,
  • a kis- és középcsapatok is profitálhatnak hosszú távon a sztárcsapatokkal szemben.

Mielőtt ezekre rátérnénk, nézzük az ESL villámgyors bedőlésének okait.

Irtózatosan rosszul mérték fel a helyzetüket, és valamiért elképzelésük sem volt arról, hogy ennyire negatív lesz a fogadtatás a szurkolók, a szakma és a média részéről is. A Chelsea kedd esti meccse előtt nagyjából ezer szurkoló állta el a csapat útját a stadion előtt – még úgy is, hogy még a játékosok is az ESL ötlete ellen voltak. A Manchester Unitednél a klub legendája, Sir Alex Ferguson egyből elítélte az egészet, a brit miniszterelnök, Boris Johnson belengette, hogy ha kell, törvénnyel állítják meg a szakadármozgalmat, de még a brit királyi család, azon belül Vilmos herceg is kikelt az ESL alapítása ellen. Más országokban sem volt jobb a fogadtatás, de a brit helyzet jól mutatja, hogy a szurkolóktól és klublegendáktól kezdve az elnöktől a királyi családig mindenki kiakadt.

A reakciók sora persze nem állt meg Boris Johnsonnal és Vilmos herceggel, többek között Orbán Viktor is elítélte a kezdeményezést, mondván: „a világ legnagyszerűbb játékának szépségét és emelkedettségét éppen az adja, hogy ez a sportág mindenkié, és nem sajátíthatják ki maguk számára a leggazdagabbak.” De Emmanuel Macron, sőt, még az Európai Parlament sportért felelős részlege is elítélte az ESL-t.

Chelsea-szurkolók tömege a kedd esti meccs előtt – Fotó: Matthew Childs / Reuters

Rettentő visszás látszata lett, hogy hosszú-hosszú egyeztetések után pénteken megszavazzák az UEFA tervét a Bajnokok Ligája reformjáról, majd vasárnap, mint ha mi sem történt volna, előállnak a teljesen más irányú tervvel. Így még arról sem beszélhetünk, hogy esetleg hetekkel, hónapokkal az UEFA reformja előtt, az alkupozíciójukat javítandó dobták be a dolgot.

Önmagában ez is elég nagy problémát okozott, ráadásul a tervük szerint a 15 alapító csapat mellé másik 5 az UEFA saját sorozataiból, az UEFA jóváhagyásával jött volna. Hogy miért gondolták, hogy a dolog egy ekkora hátbatámadás után is működhet majd, rejtély.

Szintén időzítésbeli probléma, csak épp kicsit másképp, hogy mindezt a koronavírus-járvány közepén tették meg. Világszerte milliók vesztették el az állásukat, nekik, ahogy minden szurkolónak nehéz együttérezni a milliárdokból működő klubokkal akkor is, ha azok közölték, ők is óriásit vesztettek a járvány miatt. Kapzsi módon ráugrani a milliárdokra, miközben a szurkolóbázis jelentős többsége komolyan érzi a járvány hatását egyáltalán nem jól jött ki.

A legnagyobb probléma viszont, hogy ha volt is átgondolt terv, abból semmit nem mutattak meg,

hogy akár csak egy embert is maguk mellé tudjanak állítani. Az eddigiek alapján úgy fest, annyi volt a nagy ötlet, hogy kiállnak az UEFA-val szemben felsorakozva, és elhiszik, hogy tizenketten (vagy hát tizenöten mint alapítók) elég erősek, hogy mindenki berezeljen. Meghintik az egészet a 6 milliárd dolláros hitel ígéretével, és mindenki elalél majd, hogy micsoda meccsek és micsoda bajnokság jön majd.

A pénz jelentős része viszont a tévés jogdíjakból jön, hitelből ugyanis nehéz megélni, tévés szerződést viszont nem lobogtattak, így eléggé üres lett a projekt. Az semmilyen formában nem derült ki, hogy ha tárgyaltak is valamelyik tévével, akkor melyik volt az. Annyit tudni, hogy két nagy brit sportcsatorna, a Sky Sports és a BT Sport is közölte, ők nem kérnek az ESL-ből. Pletykaszinten felmerült, hogy a fizetős, streamingalapú DAZN lehetett a titkos tárgyalófél, a cég viszont cáfolta ezt, de lehet, hogy már csak azért, mert a pletyka után egyből a szurkolók célpontjává váltak. (A DAZN-tól egyébként nem feltétlenül állna távol ilyesmi húzás, ez a cég volt az, ami 2018-ban 365 millió dollárt, vagyis több mint 110 milliárd forintot adott Saúl Canelo Álvareznek – hogy aztán a bokszoló 2020-ban per útján szabaduljon, miután a szerződés több feltételét sem teljesítette a DAZN.)

Visszatérve az ESL hibáira, nem mutattak be semmilyen kidolgozott tervet vagy rendszert arra, hogy a 12-15 csapat, illetve az öt változó szereplővel 20-ra kiegészülő mezőny pénzzel elhalmozása hogyan segíti majd a 20-on felüli másik több száz csapatot. Szintén semmi jelét nem mutatták, hogy a beígért női bajnokság hogyan segítené a sportág fejlődését, már persze azon felül, hogy kb. odavetették, lesz az is – ez még a többinél is nagyobb blöffnek tűnt annak fényében, hogy a projekt mögött nem állt ott az elmúlt öt évben sorozatban bajnok francia Lyon.

Ha lett is volna esélye a dolognak, ilyen amatőr hibákkal biztosították be a bukást – pedig nem kezdő valakikről beszélünk, hanem papíron a világ 12 leggazdagabb, legerősebb futballklubjának első embereiről.

Jöhetnek az új idők

Az feltehetőleg mind a csapatok, mind az UEFA számára világos, hogy egymás nélkül nem sokra mennek a jövőben, tehát valahogy félre kell majd tenni a sértődést, és közösen, sokat egyeztetve kell majd megtalálni, hogyan lehetne jobbá tenni a futballt. Hogy ez milyen megoldásokat szül, azt korai lenne találgatni. Pár dolgot viszont már most látni, amik velünk maradnak, maradhatnak a nagy ESL-szakadás után.

Egyrészt az UEFA és annak elnöke, Aleksander Čeferin soha nem tapasztalt erős pozícióba került, és ezek után még ha voltak is kétkedők, rettentő simán alakítják majd át a Bajnokok Ligáját, hiszen a legtöbb erős csapat most minden alkupozíciót elvesztett, örülhetnek, ha egyáltalán megkérdezik őket, mit gondolnak.

Az UEFA elnöke, Aleksander Ceferin beszél az UEFA kongresszusán Montreux-ben 2021. április 20-án – Fotó: UEFA / AFP

Főleg úgy, hogy a nagy átalakítás mellé majdnem 7 milliárd dollár támogatást is szereztek, amiből lényegében ugyanolyan pénzosztás valósítható meg többek számára, mint amit az ESL 12 (15) kiválasztottja tervezett saját magának.

Ebben a helyzetben nagy kérdés, hány fej marad a helyén a magukat visszakuncsorgó csapatoknál. A Manchester Unitednál már repült a végrehajtó jogkörrel bíró alelnök, Ed Woodward, és bár a klubnál mindent megtettek, hogy a lépést megpróbálják leválasztani az ESL-fiaskóról, azért nehezen hihető, hogy pont most, mindentől függetlenül lett kedve távozni Woodwardnak.

Ennyinél viszont biztosan nem áll meg a dolog. A Manchester Unitedet birtokló Glazer család, az Arsenal tulajdonosa, Stan Kroenke, illetve a Liverpool tulaja, John W. Henry is nehezen menthető helyzetbe került a saját szurkolóival szemben, bár ez lényegében mind a 12 érintett tulajdonosára és vezetőségére igaz. Glazerék már amúgy is tervezték a Manchester United eladását, lehet, hogy ez lesz a katalizátor, hogy mielőbb távozzanak.

De az egyes csapatok tulajdonlásán túl is változás jöhet. Elég feltűnő, hogy miközben az ESL részéről 15 alapítót ígértek, csak 12 csapat neve szerepelt a vasárnapi bejelentésen. Nem nehéz kitalálni, hogy a Paris Saint-Germain, a Bayern München és a Borussia Dortmund lehet a három hiányzó. A helyzet viszont nem egyértelmű, főleg az utóbbi kettő esetében.

A német futballszabályok szerint ugyanis minden klub tulajdonjogából 50% +1 részvény a szurkolóknál kell, hogy legyen. Ők vannak többségben, a szurkolók nélkül nem lehet drasztikus változtatásokat eszközölni – tehát a szurkolók nélkül az ESL-be sem tudtak volna belépni. Valószínűleg érezték, hogy mi lenne a reakció, ha megkérdeznék a többségi tulajdonban levő szurkolókat, ezért eddig el sem jutott a kezdeményezés, most pedig mind a két német klub, mind a PSG elég jól jött ki a történtekből, hiszen a lojalitásukkal hatalmas piros pontokat szereztek az UEFA-nál. Olyannyira, hogy az ESL bejelentése után egyből lecserélték a Juventus-elnök Andrea Angellit az Európai Klubszövetség (ECA) élén a PSG elnökére, Nasszer al-Kelaifire. Al-Kelaifi pedig a Bayern-elnök Karl-Heinz Rummeniggével együtt gyorsan az UEFA végrehajtó bizottságába is bekerült.

Nem állítjuk, hogy a német 50% plusz 1 részvényes megoldás futótűzként fog elterjedni máshol is, de ha egy nemzeti szövetség nem szeretné, ha a jövőben bárki hasonló szakadárkodáson törje a fejét, arra jó megoldás lehet, ha bevezetik ezt.

Főleg, hogy a szurkolók sosem érezték ennyire a saját erejüket, mint most, az ESL visszaverésekor, ez nekik is óriási győzelem lenne, és szimbolikus formában is jelezhetné, a futball a szurkolóké.

De ha már a pluszerőhöz jutó szereplőkről beszélünk: a három érintett bajnokságban, azon belül is elsősorban a rengeteg nemzetközi jogdíjat kaszáló Premier League-ben felértékelődött az ESL-en kívüli csapatok helyzete, és jó eséllyel érhetnek el olyan reformot, aminek a végén a tévés pénzeket egyenlőbben osztják szét, és nem csak az eddig is nagyot profitáló, még többre vágyó sztárklubok járnak jól.

Ne dőljünk be a hamis messiásoknak

Az ESL-ből való visszalépést, illetve magának a szuperligának a bedőlését lényegében mindenhol óriási ünnepléssel fogadták a szurkolók. Az öröm olyannyira nagy volt, hogy eközben már-már győztesnek lett kikiáltva több olyan szereplő, aki az adott pillanatban valóban annak tűnhetett, de távolabbról nézve egyáltalán nem mondható megmentőnek.

Vegyük például a Manchester Cityt és a Chelsea-t, a két klubot, amelyek elsőként jelezték, hogy kiszállnak az ESL-ből, és visszamennek a régi keretek közé. Sokan nekik tulajdonítják, hogy előbb a másik négy angol klub, majd a többi csapat is bedobta a törölközőt, arról azért viszont szó sincs, hogy a City és a Chelsea mentette volna meg a hatalmas szakadás előtt álló futballvilágot.

A Chelsea és a Manchester City mérkőzése a Wembley Stadionban 2021. április 17-én – Fotó: Adam Davy / POOL / AFP

Az ESL minden porcikájában a pénzről szólt, ezért nem szabad elfelejteni, hogy a most itt-ott ünnepelt Chelsea alig valamit, a City pedig lényegében semmit nem tudott felmutatni azelőtt, hogy egy milliárdos tulajdonoshoz került volna, aki rengeteg pénz belepumpálásával csinált belőlük igazán nagy csapatot. Hogy jön ez ide? A két csapatot elég sokan nem kedvelik emiatt Angilában és azon kívül, szóval most, hogy a milliárdokon felüli milliárdokból visszatáncolnak, érthető, ha sokan nem akarják bennük a megváltót látni.

Némileg hasonló a helyzet a Premier League esetében is. Hogyan is jött létre 1992-ben a Premier League? Az akkori nagy ötös, az Arsenal, az Everton, a Liverpool, a Manchester United és a Tottenham úgy döntöttek, hogy jó lenne a tévés bevételekből nagyobb részt kihasítani. Miről szól az ESL terve? Ugyanerről, még ha nem is nemzeti alapon. A most annyira féltett Premier League pontosan ugyanolyan gondolat mentén jött létre, mint most az agyongyalázott ESL – igaz, hogy a Premier League-gel legalább olyan sorozatot hoztak létre, amiből ki lehet esni, ott tehát nem tetézte a dolgokat a kiváltságosok örökbérlete.

De akkor már az UEFA-t se hagyjuk ki a felsorolásból, hiszen az európai szövetség tevékenysége vezetett oda, hogy 12 (vagy ki tudja, a háttérben valójában mennyi) csapat úgy döntött, ideje valami másnak. Semmiképp sem az ESL-kezdeményezés mellé állva mondjuk, de azért érdemes megnézni, hogy mostanra oda jutott a Bajnokok Ligája, hogy utoljára 2012-ben nyert olyan csapat, ami először hódította el a címet, a Chelsea sikere előtt pedig a Dortmund 1997-es győzelme volt az utolsó, amikor új győztest avatott a sorozat.

Eközben például az Arsenal pusztán a sorozatos csoportkörbe jutással, de egyre hanyatló hazai teljesítménnyel is simán előnyben tudott maradni a legtöbb (angol) klubbal szemben, nem mondhatjuk tehát, hogy a Bajnokok Ligája annyira fair körülményeket teremtett volna. Főleg, hogy mostanra mindenféle kifizetés az elmúlt évtized jól teljesítő csapatainak, vagyis az óriáskluboknak kedvez.

És akkor most jön a nagy BL-reform még több csapattal, még több meccsel, ami természetesen még több pénzt jelent majd. Eközben lényegében ellehetetlenítették az olyan nagy meneteléseket a kisebb csapatoktól, mint amikor 1995-ben az Ajax, vagy 2004-ben a Porto nyert, hogy a Crvena zvezda 1991-es sikerét már ne is említsük.

Az ESL nem az UEFA sara, de gazdag topklubok kiemeltként kezelésével az UEFA is masszívan benne volt abban, hogy a 12 kiszakadó klub vezetése elhitte, ők többek, jobbak a többieknél. Hiszen az UEFA pont ezt sulykolja beléjük évről évre. Ezek után nagyon naiv lenne azt gondolnunk, hogy ha valahol valaki még több pénzt ígér majd a többségnél már így is sokkal gazdagabb elitnek, akkor ne ugranának rá. Kérdés, hogy mikor és milyen formában jön elő az ötlet.