A futballvilág legendás színei eléggé ismertek, a meggypiros magyar, az azúrkék olasz mez korszakos szimbólumok. Az autósportban már évtizedek óta leginkább a szponzorok diktálnak, ha színekről és mintákról van szó, pedig ez nem volt mindig így. Az olaszoknál a vörös, a franciáknál a kék, a németeknél az ezüst, a briteknél pedig a zöld jelentette a nemzeti egységet. Utóbbi, a British racing green most visszatér a Forma–1-be az Aston Martinnal.
Ironikus módon a britek zöld versenyszíne valójában Írországhoz és 1903-hoz kötődik. Írország akkor ugyan még az Egyesült Királyság része volt, de rájuk nem vonatkozott a brit utakon érvényben levő, a motorversenyekre érvényes tiltás – valójában csak 19 km/h-ra csökkentették az egész országban a sebességhatárt, ami nem annyira alkalmas a versenyzésre –, így itt rendezték meg a Gordon Bennett-kupa névre hallgató autóversenyt.
A versenyen nemzetek indultak egymás ellen, 1903-ban pedig külön kérésre mindenkinek választania kellett egy nemzeti színt. A britek az ír rendezés előtti tisztelgésül lóhere-zöldre festették a versenyautóikat – a legenda szerint innen ered, hogy a brit versenyautók zöld színben pompáznak.
És hogy miért elátkozott ez a zöld az F1-ben?
Az 1950-es és 1960-as években a brit zöld ott virított a nem túl sikeres Aston Martinon, az 1958-ban világbajnoki címet nyerő Vanwallon, az 1959-ben és 1960-ban világbajnok Cooperen, illetve az 1960-as évek közepén vb-címeket szerző Lotuson is.
Idővel viszont a nemzeti szín átadta a helyét a szponzorok által preferált mintáknak. A visszatérésre pedig elég sokáig kellett várni. Egészen pontosan 2000-ig. Akkor a Ford megvette a Stewart Grand Prix csapatot, Jacques Nasser, a Ford akkori főnöke pedig fejébe vette, hogy a legendás brit zöld versenyszín feltámasztásával villámgyorsan beérik majd népszerűségben a vörös Ferrarit, és a lelátókon nem a piros, hanem a zöld baseballsapkák lesznek majd óriási túlsúlyban. Hogy a brit kötődés meglegyen, a Ford a Jaguar almárka nevén futtatta az F1-csapatot, ám a Ferrari-dinasztia megtörése helyett inkább az F1 elmúlt pár évtizedének legdrágább bukását hozták össze. 2000-04 között, öt szezon alatt összesen két harmadik hely jött össze a csapatnak, és egy idényben zártak a hetedik helynél előrébb, így aztán végül eladták az egészet a Red Bullnak.
Tíz évvel a Jaguar érkezése után, 2010-ben a (malajziai) Lotus is elővette a British racing green festést, de kerek nulla pontot szereztek így. A 2012-14 között három szezon alatt egyetlen pontot sem szerző Caterham is zöld színekben versenyzett ugyan, de ezt nem tekintik a brit zöldek tagjának.
2000-ben a Forma–1 mellett a Le Mans-i 24 órás versenyen is megjelent a brit zöld az Aston Martin és a Bentley révén, utóbbi pedig 2003-ban nyerni is tudott, újabb British racing green-sikert gyűjtve a bő 70 évvel korábbi Le Mans-i győzelmei mellé.
Most megmutathatja az Aston Martin
A British racing green mellett szintén F1-es visszatérő az Aston Martin, a nagy visszatérés kifejezés viszont erősen kerülendő, tekintve, hogy az a márka 1959-60-ban 13 hónap alatt mindössze 6 futamon vett részt korábban, és semmi érdemleges eredményt nem tudtak összehozni. (Igaz, az Aston Martin 1959-ben győzni tudott Le Mans-ban a legendás 24 órás versenyen.)
A második F1-es próbálkozásuk ennél reménytelibb lesz, hiszen a tavaly még Racing Point néven versenyző csapat eredményeire könnyen lehet építeni. Ez persze részben abban rejlik, hogy – immár – a szabályok adta lehetőségeken belül a lehető legjobban másolták le a világbajnok Mercedes autóját, és már nem csak elöl, de hátul is a Mercedes felfüggesztésének megoldásait építették be az autójukba.
Tavaly a negyedik helyet csípték el a konstruktőri versenyben, egy esetleges előrelépést pedig a korábbi négyszeres világbajnok Sebastian Vettel érkezése segíthet, aki egyrészt a rutinjával és tudásával, valamint a fiatal Lance Strollnak adott iránymutatásával is csapat hasznára lehet a fejlesztésen túl.
A tavalyi Racing Point és az idei Aston Martin között a legnagyobb különbség természetesen a zöld festés, amibe meglepően ízlésesen sikerült integrálni a csapat mellett kitartó szponzor, a BWT rózsaszín mintáját. A cég a hírek szerint korábban a Haasszal és a Williamsszel is tárgyalt, de végül még a csökkenő marketingfelület ellenére is a várhatóan jobb eredményeket elérő Aston Martin mellett maradtak.
Technikai fronton a már említett hátsó felfüggesztés, illetve kialakítás a legfontosabb előrelépés a csapatnál. Idén fejlesztési zseton elköltése nélkül vehették át a 2020-as vb-címet játszi könnyedséggel bezsebelő Mercedes megoldását, amivel még tovább erősödhet a tavaly nagyot ugró csapat – a Mercedes tavaly nagyjából körönként 0,4 másodpercet nyert a hátsó részt érintő fejlesztésekkel, ami egyáltalán nem elhanyagolható.
Az Aston Martin a többi csapattól eltérően már a padlólemez hátsó részének új kialakítását is megmutatta, idén eddig ez a legnagyobb titkolózási felület mindenkinél. Korábban egyébként sorban a McLaren, az AlphaTauri, az Alfa Romeo, a Red Bull, a Mercedes és az Alpine tartotta meg bemutatóját. Március 4-én az új Haas-festés, március 5-én pedig a Williams következik, a sort pedig a Ferrari zárja március 10-én a bemutatójával.
Az Aston Martin bemutatóját a színésznő Gemma Arterton vezette, és beköszönt a hétszeres Super Bowl-győztes Tom Brady, illetve maga James Bond, vagyis Daniel Craig is – mindketten a márka nagykövetei.
