Az euró önmagában nem hozza formába a magyar gazdaságot, a felzárkózásért meg kell dolgozni

Az euróbevezetés két gazdasági tesztet jelent. Először is az országoknak teljesíteniük kell a belépési feltételeket, a maastrichti kritériumokat. Másodszor, a belépés után képesnek kell lenniük alkalmazkodni az aszimmetrikus sokkokhoz, a felzárkózó gazdaságoknak pedig folytatniuk kell a felzárkózást. Ennek kulcsa a termelékenység növelése. Magyarország esetében a termelékenység növekedése e második teszt középpontjában áll.

Termelékenység-növekedés nélkül a reálkonvergencia megtorpan. De az erős termelékenységnövekedés annak kockázatát is csökkenti, hogy a béremelkedések vagy kedvezőtlen sokkok tartós romlást okozzanak a versenyképességben. Az euróövezeti tagság lendületet adhat a termelékenység növekedésének az alacsonyabb tranzakciós költségek, a kisebb árfolyam-bizonytalanság és a mélyebb gazdasági és pénzügyi integráció révén. Ezek a hatások azonban könnyen kifulladhatnak, ha a termelékenység alapvető motorja nem duruzsol a háttérben.

Az euró bevezetése nem csodaszer egy stagnáló gazdaság számára.

Ebben a cikkben azt vizsgáljuk meg, miért fontos a tartós termelékenységnövekedés a sikeres euróövezeti tagsághoz és Magyarország mennyire áll készen az euró bevezetésére ebből a szempontból.

Árfolyam nélkül a versenyképességet belföldi alkalmazkodással kell helyreállítani

Nézzük meg, miért ennyire fontos a termelékenység növekedése! Ha a bérek és a belföldi költségek a termelékenységnél gyorsabban emelkednek, a vállalatok nemzetközi versenyképessége romlik. Az euróövezethez való csatlakozás előtt a nominális árfolyam is egy lehetséges alkalmazkodási mechanizmus. Ha a hazai valuta leértékelődik, az euróban kifejezett bérek és költségek csökkennek, részben ellensúlyozva a hazai fizetőeszközben mért emelkedésüket.

Az euróövezethez való csatlakozással azonban eltűnik az árfolyamcsatorna. Az alkalmazkodás részben a béreken és az árakon keresztül történhet. Ekkor a belföldi költségek és árak az euróövezet többi részéhez képest csökkennek, fokozatosan helyreállítva a versenyképességet, ezt gyakran belső leértékelésnek nevezik. Az alkalmazkodás termelékenységnövekedésen keresztül is végbemehet.

Egy rugalmas bérekkel és árakkal jellemezhető gazdaságban az alkalmazkodás főként a béreken és az árakon keresztül történik. Ha a bérek gyorsabban nőnek a termelékenységnél és emiatt romlik a versenyképesség, a bérnövekedés viszonylag gyorsan lelassul, a belföldi infláció az euróövezet többi részének inflációja alá kerül és a reálárfolyam leértékelődik. Átmenetileg emelkedhet a munkanélküliség és lassulhat a gazdasági növekedés, de ahogy a relatív munkaköltségek csökkennek, helyreáll az export-versenyképesség és a növekedés újra beindul.

Rugalmatlan bérek és árak mellett az alkalmazkodás lassabb és fájdalmasabb, mert főként a mennyiségeken keresztül megy végbe. Kezdetben a vállalatok az emelkedő bérek egy részét alacsonyabb profittal kompenzálják. De ahogy tovább romlik a versenyképesség, az exportőrök piaci részesedést veszítenek. A beruházások lassulnak, a munkaerő-felvétel gyengül. Majd nő a munkanélküliség és gyengül a háztartások fogyasztása. A külkereskedelmi egyenleg eleinte a csökkenő import által javul, amit a csökkenő belföldi kereslet fog vissza. Csak a gyenge gazdasági növekedés és a magasabb munkanélküliség elhúzódó időszaka hatására indul be egy bér- és árkorrekció, ami helyreállítja a versenyképességet.

A termelékenység sokkal vonzóbb alkalmazkodási utat kínál

Bármilyen legyen is az alkalmazkodás mechanizmusa, termelékenységnövekedés nélkül a reálkonvergencia megtorpan. Ha a termelékenység nem nő, a reálbérek nem emelkedhetnek tartósan anélkül, hogy ez nyomást gyakorolna a költségekre vagy a profitokra. Egy stagnáló termelékenységű és gyenge bérnövekedésű gazdaság tökéletesen versenyképes maradhat. A gazdagabb országokhoz azonban nem fog felzárkózni.

Ezt az 1. ábra foglalja össze:

• Ha a termelékenység és a reálbérek is alig nőnek, a gazdaság versenyképes maradhat, de a gazdasági felzárkózás elmarad.
• Ha a termelékenység alig nő, de a reálbérek gyorsabban emelkednek, az árak, a profitmarzsok és a külső kereslet alakulásától függően a relatív munkaköltségek emelkedhetnek, rontva ezzel a versenyképességet. Ez egy ponton valamilyen korrekciót válthat ki.
• Ha a termelékenység erőteljesen nő és a reálbérek nagyjából hasonlóan emelkednek, a magasabb munkatermelékenység változatlanul tartja az egységnyi munkaerőköltséget és az árversenyképességet. A külső versenyképesség szempontjából leginkább a kereskedelmi partnerekhez viszonyított egységnyi munkaerőköltség számít, amelyet az egy foglalkoztatottra jutó munkavállalói jövedelem és az egy foglalkoztatottra jutó reálkibocsátás hányadosa ad. A reálbéreknek nem kell arányosan együtt mozogniuk a munkatermelékenységgel, mert a béremelkedés mozgástere attól is függ, hogyan alakulnak a költségek a kereskedelmi partnereknél, valamint a belföldi árak. Ez a harmadik lehetőség a legvonzóbb.

Ugyanaz az euró, eltérő tapasztalatok

Az euróövezeti tagság önmagában nem dönti el, hogy egy ország e pályák közül melyiket járja be. Görögország, Szlovákia és Észtország példája ezt jól illusztrálja. Ugyanaz a közös valuta nagyon eltérő termelékenységi és bérpályákkal járt együtt ezekben az országokban. A 2. ábra a munkatermelékenység és a reálbérek kumulált alakulását mutatja az euró bevezetése előtt és után.

Görögország esete azt mutatja, hogy a termelékenységi felzárkózás vissza is fordulhat. A 2. ábra szerint a reálbérek az euró 2001-es bevezetése után valamivel gyorsabban emelkedtek a termelékenységnél. A válság után a termelékenység csökkent. Mivel a nominális árfolyam leértékelődése már nem állt rendelkezésre, az alkalmazkodás a reálbér drámai visszaesésén keresztül ment végbe. Szlovákia kedvezőbb példát kínál. A termelékenység és a reálbérek hosszú időn át nagyjából együtt emelkedtek. A termelékenységnövekedés lehetővé tette a bérek növekedését anélkül, hogy hasonló mértékű versenyképességi problémák halmozódtak volna fel. Észtországban 2021-ig erőteljesen nőtt a termelékenység, de a reálbérek még ennél is gyorsabban emelkedtek. Ez arra utal, hogy még az erős termelékenységnövekedés sem biztosít korlátlan teret a béremelkedéseknek.

Összességében az euróövezeti tagság együtt járhat stagnálással, fájdalmas alkalmazkodással vagy sikeres felzárkózással is. Sok múlik azon, mi történik a termelékenységgel.

Magyarország hátrányos helyzetből indul

Nézzük meg, mi a helyzet Magyarország esetében. Az elmúlt évtizedben nagyon jelentősen emelkedtek a reálbérek. A 2010-es évek közepétől a reálbérek elkezdtek elszakadni a termelékenységtől, és jóval gyorsabban nőttek a munkatermelékenységnél. A forint a 2010-es évek közepe óta leértékelődött az euróval szemben, ezzel euróban mérve elnyelte a költségnövekedés egy részét. A 3. ábra azt is mutatja, hogy a történelem ismétli önmagát. 2000 és 2006 között a reálbérek növekedése szintén meghaladta a termelékenység növekedését. A 2007 utáni alkalmazkodás a valuta leértékelődésének és a reálbérek több éven át tartó mérséklődésének kombinációján keresztül ment végbe. Az euró bevezetése után az árfolyam mint alkalmazkodási lehetőség eltűnik.

Termelékenységnövekedés, de honnan?

Magyarországnak újra kellene indítani a termelékenység motorját. Ezt jól szemlélteti az emberi test analógiája. Egy egészséges testnek szüksége van:

• erős gerincre, ami megtartja a test súlyát;
• erős izmokra, amik mozgatják a testet;
• plasztikus agyra, amely tanul, alkalmazkodik és irányítja az izmokat.

Magyarországnak mindhárom területen van mit javítania.

A gerinc rendbetétele: hálózati ágazatok, szakmai szolgáltatások és verseny

Az energia, a közlekedés, a távközlés és a szakmai szolgáltatások gyakorlatilag minden áru és szolgáltatás előállításához inputot biztosítanak. Ha drágák vagy rossz minőségűek, minden olyan szektor szenvedni fog, ami köztes inputként használja ezeket a szolgáltatásokat. Az elmúlt évtizedben az ágazati adók, a szabályozási bizonytalanság és a tulajdonosi változások gyengíthették a beruházási ösztönzőket és az árversenyt a távközlésben. A lakossági távközlési árak továbbra is Európa legmagasabbjai közé tartoznak (OECD Economic Survey: Hungary 2026).

Az energetikában az állami dominancia, az árbeavatkozások és az elégtelen beruházások gyengítették a versenyt és a hálózatfejlesztést. A közlekedésben a romló vasúti infrastruktúra és a versenysemlegesség megbillenése rontották a megbízhatóságot és növelték a logisztikai költségeket. A szakmai szolgáltatásokban a jogi, közjegyzői, építészeti és mérnöki szolgáltatások szokatlanul magas belépési korlátai növelik az üzleti tevékenység költségeit. Általánosabban, a versenyhatósági fellépés jelentős korlátai mellett a versenynyomás a gazdaság egészében gyengült.

A verseny és a versenysemlegesség helyreállítása, a hálózati ágazatok kiszámítható szabályozása, valamint a szakmai szolgáltatások piacára való belépés akadályainak csökkentése sokat javíthatna ezen ágazatok termelékenységén. Az általuk biztosított olcsóbb, jobb és megbízhatóbb inputok támogatnák a technológiaátvételt, az innovációt és a hatékonyság javulását a felhasználó ágazatokban. Ezek a pozitív hatások a nemzetgazdasági termelékenységet javítanák. OECD-becslések (itt és itt) szerint a hálózati és szolgáltatási ágazatok versenyt erősítő reformjainak nem elhanyagolható közvetett hatásuk van az aggregált termelékenységre.

Az izmok erősítése: a hazai tulajdonú vállalkozások termelékenységi kihívása

A magyar kis- és középvállalkozások (kkv-k) – akárcsak a legtöbb OECD-országban – az összes vállalat 99 százalékát adják. A GDP-hez való hozzájárulásuk ugyanakkor jóval kisebb. A nagyvállalatokéhoz viszonyított termelékenységük OECD-összehasonlításban nagyon alacsony.

Több tényező is akadályozza, hogy a kkv-k növekedjenek és termelékenyebbé váljanak. A belépési korlátok gyengítik a versenyt. A nehézkes kilépés zombivá teheti a termeléketlen vállalatokat, lekötve a munkaerőt és a tőkét. Az egyenlőtlen versenyfeltételekkel együtt ez megakadályozhatja, hogy a termelékenyebb vállalatok növekedjenek és piaci részesedést szerezzenek.

Friss vállalati adatok ugyanennek az allokációs problémának a foglalkoztatási oldalára világítanak rá. A termelékenyebb vállalatok foglalkoztatás-növekedési előnye fokozatosan eltűnt és e cégek részesedése a teljes foglalkoztatásban csökkent. A finanszírozási korlátok szintén fékezhetik a növekedést. Az OECD a vállalatalapítás és vállalatbezárás jelentős akadályait, az egyenlőtlen versenyfeltételeket és a finanszírozási korlátokat emel ki a kkv-k rossz teljesítményének magyarázataként. Az empirikus bizonyítékok arra is utalnak, hogy a korábbi beruházási támogatások növelték a támogatott magyar kkv-k tőkeállományát, foglalkoztatását és kibocsátását, miközben alig javították a termelékenységet.

A technológiai diffúzió is akadozik. A Magyarországon működő külföldi tulajdonú vállalatok jóval termelékenyebbek a hazaiaknál. A hazai gazdaságba irányuló korlátozott tudásátgyűrűzés fenntartja ezt a termelékenységi rést. A hazai vállalatok abszorpciós képességének és a multinacionális termelési hálózatokhoz fűződő kapcsolataiknak az erősítése segíthetne abban, hogy Magyarország jelentős külföldi működőtőke-állománya erősebb hazai termelékenységnövekedésben is megjelenjen.

Összességében Magyarország itt többdimenziós szakpolitikai kihívással néz szembe, amely a jövőbeli termelékenységnövekedés egyik kulcskérdése. Ideje havi bérletet váltani a konditerembe. Vagy kondiparkba járni.

Az agy tréningezése: a készségek javítása és jobb hasznosítása

Az 1970-es évektől kezdődő jelentős javulás után a magyar tanulói teszteredmények 2009 után megfordultak és romlani kezdtek. 2025-re Magyarország PISA-teljesítménye mintegy 30 ponttal esett vissza 2009-hez képest és valamivel az OECD átlaga alá került. Ez egy lassan ható méreg. Az egymást követő tanulói évfolyamok gyengébb készségei csak fokozatosan épülnek be a humántőke-állományba, hatásuk azonban évtizedeken át velünk marad. OECD-becslések szerint a PISA-eredmények tartós 30 pontos visszaesése hosszú távon mintegy 4-5 százalékkal csökkentheti a termelékenység szintjét, mire az érintett évfolyamok teljesen belépnek a munkaerőpiacra.

Mindezek alapján kulcsfontosságú az oktatási rendszer és az oktatási eredmények javítása. Mivel az oktatási reformok csak nagyon hosszú késéssel hatnak a készségekre, rövid- és középtávon más szakpolitikákra is szükség van. Például egy hatékonyabb felnőttképzésre, ami a már dolgozók készségeit javíthatja, ahelyett hogy évtizedeket várnánk arra, hogy jobban képzett fiatalabb generációk váltsák fel őket. A hatékony felnőttképzéshez három feltétel szükséges. 1. Megfelelően fel kell mérni az egyéni képzési igényeket független és személyre szabott tanácsadás segítségével. 2. Magas színvonalú képzést kell biztosítani. 3. Értékelni kell a későbbi készségbeli és munkaerőpiaci eredményeket.

A másik lehetőség a Magyarországon már meglévő készségek jobb hasznosítása. A felnőttek készségeit vizsgáló OECD-elemzés (PIAAC-adatok) szerint Magyarországon viszonylag gyenge a munkavállalók készségeinek és a munkaköröknek az illeszkedése. A termékpiaci verseny, a munkaerő mobilitása és a fizetésképtelenségi szabályok egyaránt befolyásolhatják, hogy a munkavállalók az alacsonyabb termelékenységű vállalatoktól olyan cégekhez kerülnek-e, ahol készségeiket jobban tudják hasznosítani.

Összességében az oktatási reformok csak fokozatosan építik a jövő készségeit, miközben a felnőttképzés, valamint a munkavállalók munkakörökhöz és vállalatokhoz való jobb illesztése jóval gyorsabban hozhat termelékenységi nyereséget.

A második teszt teljesítése

Egy ország termelékenységnövekedés nélkül is fenntarthatja versenyképességét, ha a bérek is stagnálnak. Ez azonban nem különösebben vonzó lehetőség egy felzárkózó gazdaság számára. A bérek emelkedhetnek jóval gyorsabban is a termelékenységnél, de saját árfolyam nélkül az így felhalmozódó versenyképességi probléma rugalmatlan bérek mellett végül fájdalmas belső alkalmazkodást tehet szükségessé. Jobb opció egy erős termelékenységnövekedés reálbér-növekedéssel párosítva. Az euró bevezetése támogathatja a termelékenység növekedését az árfolyamkockázat csökkentésével, a tranzakciós költségek mérséklésével és a gazdasági és pénzügyi integráció mélyítésével. Tartós és magas termelékenységnövekedést azonban nem tud beindítani. Magyarország egy sikeres euróövezeti tagságra a gerinc rendbetételével, az izmok erősítésével és az agy képzésével tudna jobban felkészülni.

Ez a bejegyzés annak az előadásomnak a kibővített és részletesebb változata, amelyet néhány héttel ezelőtt tartottam a Magyar Közgazdasági Társaság Monetáris Politikai és EU Szakosztályai által szervezett európanelbeszélgetésen. Ezúton is köszönöm Takáts Elődnek (a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) Globális Pénzügyi Rendszer Bizottságának (CGFS) főtitkárhelyettese, az LSE vendégprofesszora és a Corvinus rector emeritusa) és Iván Gábornak (az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának igazgatója) a meghívást, aminek hatására kénytelen voltam rendszerezettebben végiggondolni Magyarország euróbevezetésének strukturális kihívásait. A beszélgetést Takáts Előd vezette, Iván Gábor moderálta. Takáts a bevezetőjében leszögezte, hogy az euró bevezetése Magyarország jogi kötelezettsége. A nyitott kérdés nem az, hogy sor kerüljön-e rá, hanem hogy mikor és milyen felkészültséggel. Ehhez kívánt szakmai háttéranyagot adni a beszélgetés. A panel további résztvevői Palócz Éva és Straub Roland voltak.