A közbeszéd mindig a startupokról és a kkv-król szól, de nem ők fogják meghozni a gazdasági növekedést

Ahhoz, hogy újra el tudjuk érni a 4–5 százalékos GDP-növekedést, alaposan át kell alakítani a magyar gazdaság szerkezetét. A közbeszédben általában a startupok és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) kapnak nagy hangsúlyt, de a világon mindenhol a közepes és a nagyvállalatok adják a húzóerőt, nekünk is rájuk kell építenünk. A Magyarország jövő időben legújabb részében a magyar gazdaság aktuális helyzetéről beszélgettünk Szabó Balázzsal, a Hold Alapkezelő vezérigazgatójával, majd arra a kérdésre próbáltunk választ találni Boros Tamással, az Egyensúly Intézet igazgatójával és Kozák Ákossal, az intézet gazdasági igazgatójával, hogy hogyan lehetne felgyorsítani a magyar gazdaság növekedését. Ebben cikkben a beszélgetés legfontosabb gondolatait emeljük ki.

Európa is érti, hogy történelmi időket élünk

Az új kormánynak kicsi a költségvetési mozgástere a nagy költségvetési hiány miatt, főleg azután, hogy Magyar Péter bejelentette, 6,8 százalékos hiánnyal számolnak a jelenleg elérhető adatok alapján, de mind a bevételi, mind a kiadási oldalon lehetnek még nagy változások, mondta az adásban Szabó Balázs. A közgazdász szerint a mostani, 6,8 százalékos hiányról szóló bejelentés megalapozhatja azt, hogy végül szigorúbb lesz az új kormány, és nem fogja teljesíteni az összes ígéretét, főleg úgy, ha közben ráállítaná Magyarországot az eurózónához való csatlakozás feltételeinek a teljesítésére, aminek egyik legfontosabb eleme a 3 százalék alatti költségvetési hiány.

Azzal kapcsolatban, hogy mennyire lehet könnyű menet a Tisza Párt által megígért vagyonvisszaszerzés, Szabó Balázs szkeptikus, de morálisan fontos a társadalomnak, hogy megtörténjen a felelősségre vonás. Szerinte nem feltétlenül az számít, hogy hány tíz- vagy százmilliárd forintot lehet visszaszerezni, hanem az, hogy milyen jelzést ad ez a gazdasági szereplőknek. „Sokkal többet fogunk azon keresni, hogy az emberek azt gondolják: verseny van, hogy a közbeszerzést az a cég kapja, aki a legjobb, aki fel tud nőni, piacon is megél, tud exportálni. Eddig sem úgy kellett nézni ezt a kérdést, hogy Mészáros Lőrinc vagyona ezer milliárd forint fölött van, és a magyar gazdaság ezt bukta el a GDP-re vetítve. Nem ezt bukta el: azt bukta el, hogy ha az autópálya-építéseken csak egy szereplő lehetett, akkor milyen minőségben épült meg az autópálya, hogy hogyan alakult a kiszorított cégek jövőbeli fejlődési potenciálja. [...] Az áttételes hatások sokkal fontosabbak, nagyobbak, mint az a pénzösszeg, amit potenciálisan vissza lehet venni. Ezért fontos megcsinálni.”

Az EU-s pénzek visszaszerzésével kapcsolatban optimista, „Európa is érti, hogy történelmi időket élünk”. Az újra érkező EU-s támogatások hamar beépülhetnek a GDP-be: „Elképzelhető, hogy előre kell finanszírozni, de ha már látjuk, hogy érkezhetnek az EU-s pénzek, akkor elindulhatnak az ezekhez kapcsolódó beruházások. Ezzel a termelékenység is nőhetne, mert olyan beruházásokat is megcsinálunk, amiket egyébként nem.” Szerinte az EU-s pénzekre úgy érdemes tekinteni, mint egy egyszeri pozitív sokkra, amire szüksége van a gazdaságnak. „Jót fog tenni ennek a stagnáló, negatív hangulatnak, főleg, hogy az első negyedéves, alapvetően jó számokban még nincs benne az iráni olaj- és gázáremelkedés.”

Európa versenyképességével kapcsolatban azt mondta, nehéz optimistának lenni, amikor az ember látja a kínai adatokat. „Kínában high-tech ipari forradalom zajlik: Kína már nem másol, ő csinálja a leghatékonyabb gyárakat és hozza létre a legtöbb ipari szegmensben a legjobb minőségű, legmagasabb volumenekkel rendelkező iparágakat. Ez elképesztő versenyt jelent az EU-nak.” Európa ipari termelésének bizonyos volumenei ott tartanak, ahol a kétezres évek közepén voltunk: hiába volt Németország sikeres 2009 után, Kína ma leversenyzi a németeket. „A kérdés az, hogy mit tudunk ezzel kezdeni, főleg látva Németország kultúráját, hogy mennyire lassan történnek ott a dolgok.”

Szerinte az európaiaknak kellenek a pofonok ahhoz, hogy utána tudnak lépést váltani, de kérdés, hogy mennyi időbe telik, mire megértik, hogy nem megyünk sokra a Volkswagenhez, a Louis Vuittonhoz, a Nestléhez hasonló nagy, legacy cégekkel, ha nem tudják felvenni a versenyt a kínai, amerikai volumenekkel és döntéshozatallal. „A mesterségesintelligencia-beruházások kapcsán 500–1000 milliárd euró megy el Amerikában, ott pillanatok alatt döntenek nagyon nagy pénzekről, tudnak irányt váltani, gyorsan csinálják, top technológiával. Kína pedig ilyen szempontból nagyon hasonló.”

Azzal, hogy Németország bejelentette, 1 százalékról 0,5 százalékra csökkenti a 2026-os GDP-előrejelzését, Európa szerinte megint lúzer szerepben tetszeleg. „Ettől még Európa nem fog elszegényedni, nem instabilitási vagy elszegényedési veszély van, hanem az a veszély, hogy stagnálni fog. Sokszor már érdemes inkább abban gondolkozni, hogy ezt elfogadjuk, mert nem biztos, hogy gyorsan fogunk tudni változtatni. Meglátjuk, hogy Európa milyen gyorsan ébred fel.”

A közbeszédben mindig a startupokról beszélünk

„Ahhoz, hogy 4–5 százalékos GDP-növekedést tudjunk produkálni, nagyon át kell alakítani a gazdaság szerkezetét” – mondta a műsorban Kozák Ákos. Ennek az átalakulásnak a részleteiről az Egyensúly Intézet nemrég publikálta a szakpolitikai javaslatcsomagját, amiről két hete a G7 Paradigma konferencián is sok szó esett. Az intézet javaslatai szerint többek között:

• növekedést támogató gazdaságpolitikát kell kialakítani, például többet kell humán erőforrásba (oktatásba, egészségügybe) fektetni;
• le kell váltani a prociklikus gazdaságpolitikát anticiklikus szemléletre, el kell sajátítani a stabil forint politikáját;
• konjunktúra idején a GDP 1,5 százalékában kell maximálni a vállalati támogatások mértékét, és a támogatásokat mérhető teljesítményhez kell kötni;
• szorgalmazzák azt is, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) több saját kezdeményezésű vizsgálatot indítson, és brit mintára hozzon létre egy olyan egységet, ami a versenypolitika és a termelékenység növekedésének kapcsolatával foglalkozik;
• a kkv-k felskálázásához támogatni kell a kkv-k közötti fúziókat, felvásárlásokat, és fejleszteni kell a hazai menedzsmenttudást;
• mindezek mellett pedig ösztönözni kell a növekedés fenntarthatóságát is.

A termelékenység növelése kulcsfontosságú lesz a következő időszakban, ehhez viszont látni kell, hogy mekkora különbségek vannak itthon a nagyvállalatok, a kkv-k és a mikrovállalatok termelékenysége között. „Tudjuk azt, hogy a magyar vállalatok termelékenysége általában alacsonyabb, mint az EU-s átlag, nagyjából az 50–60 százaléka. A mikrovállalatok, azaz a 10 fő alatti cégek viszont az EU-s termelékenységi átlagnak nagyjából a harmadát érik el. Ezek a nagyon pici vállalatok Magyarországon bődületesen le vannak maradva” – mondta Boros Tamás.

Ezzel az a gond, hogy ezeknél a cégeknél az EU-s és a régiós átlagnál is jóval több ember tömörül, a magyar munkavállalók több mint 40 százaléka dolgozik a legkevésbé termelékeny mikrovállalkozásoknál. Boros szerint közhelyszerű vélekedés, hogy „utáljuk a nagyvállalatokat, építsünk a kis és közepes vállalkozásokra”, de ez egy mítosz. „A világon mindenütt a közepes és nagyvállalatok azok, amelyek a GDP, a foglalkoztatottság és a hatékonyság hajtómotorjai. Nagyon nem mindegy, hogy ezek külföldi multinacionális cégek-e, és milyen hozzáadott értékük van, de alapvetően ezekre kell építeni.”

Kozák szerint a 2013-tól a munkaerőpiacra beérkező 860 ezer fő nagy része a mikrovállalati szegmensbe került be, de a GDP-növekedéshez ez kevésbé tud hozzájárulni. Szerinte ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek rosszul dolgoznak, már csak méretgazdaságossági okokból is lesz különbség. Az Egyensúly Intézet szerint ezért az államnak ösztönöznie kell a méretugrást, azt, hogy fúziókkal, felvásárlásokkal nagyobb méretű cégek jöjjenek létre. Boros Tamás szerint ez némileg ellentmond a közbeszédnek. „A közbeszédben általában startupokról beszélünk, meg arról, hogy hogyan segítsük a kkv-kat, hogyan adjunk EU-s forrásokat a kisvállalatoknak, akik helyben egyébként fantasztikus dolgokat csinálnak. Az a gond, hogy ebből nem születhet gazdasági növekedés.”

Kozák Ákos arról is beszélt a műsorban, hogy mit tapasztalnak a kkv-szektorban, aminek szereplőivel évente százas nagyságrendben készítenek interjúkat. „Azt kell mondanom, lehangoló, hogy milyen érdektelenség van egy olyan egyszerű kérdés iránt is, mint hogy gondolkozott-e már a vállalkozó azon egy 20 ezres városban, hogy egyesüljön a szomszédos kisváros vállalkozásával. A gondolatnak a csírája sem fogalmazódik meg. És itt van az államnak szerepe.”

Ami a vállalati támogatások mértékét illeti, hiába költi Magyarország a legtöbbet gazdaságélénkítésre, folyamatos volt a lemaradás. „Ebből levonható az a következtetés, hogy alapvetően ez nem egy jó ösztönző. Ha doppingolunk és folyamatosan adunk valamilyen élénkítőszert egy versenyzőnek, egy ideig nem látszik, hogy ő rosszabb versenyző – mondta Boros Tamás. – Ha rengeteg pénzt tolunk bele a vállalati szférába, az egy ideig elsimítja azt, hogy nem hatékonyak ezek a vállalatok. Amikor a dopping kifogy, vagy a sportoló szervezete elfárad, akkor viszont már látszik, hogy mi történik.”

Az Egyensúly Intézet azért 1,5 százalékban maximálná GDP-arányosan – az egyébként teljesíteni tudó – vállalatoknak adható támogatások mértékét, mert az elmúlt egy évtizedben nagyjából ennyi volt a másik három visegrádi ország átlaga. Kozák Ákos szerint fontos, hogy nem a támogatások leállítását javasolják, de mindenképp át kell alakítani mind az irányokat, mind a támogatások szerkezetét.

A teljes adást itt lehet megnézni: