Okozott már felesleges katasztrófát az EU képmutató zöldpolitikája

2021. november 12. – 04:58

Okozott már felesleges katasztrófát az EU képmutató zöldpolitikája
Greenpeace-aktivisták a dízel kipufogó gázok okozta egészségügyi károkra hívták fel a figyelmet 2018 februárjában Stuttgartban – Fotó: Sebastian Gollnow / DPA / AFP
Gyurcsik Attila
az Accorde Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója

Másolás

Vágólapra másolva

Ez itt a Névérték, a Telex tematikus gazdasági blogja, amelyen külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik. Ez a cikk egy vita része, amelyet ez az írás indított el, az első három rá érkezett válasz pedig itt, itt és itt olvasható.

Jaksity György cikke után sorra jelentek meg a zöldítési folyamat további gyorsítása mellett érvelő válaszcikkek. Magam részéről nem az irányt vitatom, hanem azt állítom, hogy az eredmények fényében át kell gondolni az EU zöldítési stratégiáját, mert könnyen elkerülhető felesleges katasztrófák sorához vezet.

Így mielőtt még egy fokozattal rákapcsolunk a zöldítési folyamatra, érdemes lenne kiértékelni, hogy a múltban hozott hasonló döntések milyen eredményre vezettek.

Ahogy már sokszor leírtam, lelkes környezetvédő vagyok, fontosnak tartom, hogy a Föld nevű bolygót a lehető legjobb állapotban adjuk át gyerekeinknek, unokáinknak. Ettől függetlenül szerintem az EU zöldítő stratégiáját kell és lehet is bírálni, főleg az eredmények fényében.

Az EU zöldítési folyamatát a fenti nemes célok mellett az motiválta, motiválja, hogy az EU bár méretét tekintve még mindig hatalmas gazdasági régió, valójában lemaradt a 21. század új gazdasági folyamatairól.

Nincsenek globális EU-s internetes vállalatok. A németek ilyen kirakatvállalata a Wirecard mint kiderült, nettó csalás volt. De se egy internetes közösségi média, se egy helyi webes emailszolgáltató vagy egy internetes kereskedő cég sincs.

Így az EU döntéshozói úgy látták/látják, hogy a régiónak legalább a zöldítési folyamatban élen kell járnia, utat kell mutatnia a világnak. Ezért erőltetik, olykor erőn felül is a zöldítési folyamatot. Ennek egyik kézzel fogható döntési sorozata az autók környezetvédelmi normáinak folyamatos szigorítása a 2000-es évek elejétől. Ezt persze – a német lobbi hatására vagy maguktól – de úgy oldották meg, hogy csak egyetlen mutatót, az autók széndioxid-kibocsátását vették figyelembe. Mivel a dízelautók relatíve kevesebb széndioxidot bocsátottak ki, ezért ennek a szabályozásnak a hatására elkezdtek elterjedni. Az az apróság, hogy ez a technológia több kormot és nitrogén-dioxidot bocsát, ki mint a benzines autók, figyelmen kívül hagyták.

A dízel technológia e hatásait más régiók figyelembe vették, így a dízel személyautózás sem Japánban, sem Svájcban, sem az USA-ban nem terjedt el. A tengerentúli elterjesztésére indított német hadjárat csúfos bukással, dollár-tízmilliárdos kártérítéssel ért véget az elhíresült VW-botrány keretében.

Időközben az EU is belátta a nyilvánvalót, hogy a dízel technológia nem feltétlenül járul hozzá bolygónk zöldítési folyamatához, de a képmutató logika nem engedte a nyílt beismerést,

ezért bevezették az Adblue-t, egy olyan adalékot, amely csökkenti a dízelautók korom és nitrogén-dioxid kibocsátását. Ahelyett, hogy zsákutcának minősítették volna ezt a technológiát.

Tehát az erőltetett zöldítési kísérlet oda vezetett, hogy ma Európa útjait több tízmillió olyan dízel személyautó szennyezi, amely a fenti szabályozási kísérlet nélkül benzines lenne, ergó valójában tisztább. Tehát zöldítés helyett az európai városok levegője szennyezőbb, mint anélkül lenne, ez ma már emberéletekben mérhető, nyilvánvaló tény.

Tájékoztaó tábla a párizsi körgyűrűn, amelyen jelzik, hogy melyik Crit'air levegőminőségi tanúsítvánnyal ellátott járművek nem közelekedhetnek az adott útszakaszon – Fotó: Alain Jocard / AFP
Tájékoztaó tábla a párizsi körgyűrűn, amelyen jelzik, hogy melyik Crit'air levegőminőségi tanúsítvánnyal ellátott járművek nem közelekedhetnek az adott útszakaszon – Fotó: Alain Jocard / AFP

Mindeközben az USA-ban, ahol az erőltetés helyett az állam kedvező vállalkozási és kutatás fejlesztési környezetet teremtett, jött egy Elon Musk nevű fószer, és a saját pénzét kockáztatva felfuttatta a Teslát, amely ha nem is biztos, hogy a végső megoldást jelenti az egyéni közlekedés kizöldítésére, mégis egy lehetséges versenyző alternatívát kínál a belsőégésű motorokkal szemben.

Az ma még csak mellékes információnak tűnik, de óriási jelentősége lehet, hogy az Adblue-kalandot is csak Európa követte el. Az Adblue előállításához ugyanis nagy mennyiségű gázra van szükség, viszont a gázkutakat sorra bezárták a zöldítési folyamat részeként az EU-ban, erről részletesen itt. Így a mostani gázhiány miatt nincs elég Adblue, ami miatt sorra állhatnak le Európa-szerte az áruszállítás gerincét adó dízeles teherautók.

Nem biztos, hogy ez megtörténik, de ha hideg lesz a tél, és tényleg kiürülnek a gáztárolók, akkor előkaparhatjuk a roncstelepekről a füstölő IFA-kat, ha szeretnék a boltok polcain árut látni.

Tehát míg az EU erőltetett zöldítése valójában elárasztotta egészségtelen dízelautókkal a régiót, addig az USA-ban maradtak a valójában tisztább benzines autók, és piacvezetők lettek elektromos autó gyártásban is, van elérhető, technológiailag versenyképes, működő alternatívájuk.

Ahogy korábbi cikkemben írtam, a zöldítési folyamat másik eredményeként napjainkban csúcsra járnak a szenes erőművek szerte Európában. Szóval csúcsra járatott szénerőművek, és több tízmillió, az egészségre nyilvánvalóan káros dízelautó az EU-s zöldítési politika elmúlt tíz éves mérlege. Ezt így nehéz lenne az EU szempontjából sikerként elkönyvelni. Számomra rejtély, hogy ennek a fajta zöldítési stratégiának a további erőltetése hogy vezet a kívánt célok eléréséhez.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!