Azért büntetnek egy teljes iparágat, mert az energiarendszerünk nagyját adó fosszilis termelésbe akar befektetni

Az utóbbi hetekben több véleménycikk is megjelent a Telex hasábjain, amelyek fő témája a zöld energiaforradalom, az ESG és a mostani energiaár-robbanás kérdése volt. A felvezető cikkben Jaksity György azt állította, hogy az ESG-képmutatás szervesen hozzájárult a mostani energiaválsághoz, mivel a befektetők és a széles publikum démonszerűen üldözi a fosszilisenergia-termelőket, ez pedig alacsony befektetési aktivitáshoz vezet a fosszilisiparban. Szabó John és Fabók Márton cikke cáfolja ez az állítást. Sőt éppen hogy gyorsítani kellene a zöld átmenetet és rábírni az energiavállalatokat, hogy még több tőkét fektessenek a karbonmentes energiatermelésbe. Vízkeleti Sándor szerint az energiaválságért nem lehet vádolni sem a zöld befektetési őrületet, sem a globális alapkezelőket.

Elöljáróban annyit, hogy a legtöbb ponton osztom Jaksity György és kollégája, Gyurcsik Attila véleményét, aki szintén többször is megszólalt a témában. Az energiaátmenet és a zöld forradalom az egyik legforróbb politikai témává kezd válni világszerte, részben azért, mert az emberiség ráébredt arra, hogy a korábbiakhoz képest hatalmas költségű és példa nélküli összefogást igénylő akcióról van szó. Ennek hiányában – a jelenlegi főáramú konszenzus szerint – a világ egy hatalmas ökológiai katasztrófába sodródik, aminek hatásai – fajok kihalása, tengervíz emelkedése, szélsőséges időjárás, tömeges migráció, elszegényedés, mezőgazdaság hanyatlása – a mostani világrendet alapjaiban veszélyeztetik, sőt talán az egész emberiség pusztulását is okozhatják.

Gyakorlatilag a klímaváltozás kezd hasonlítani a közélet más kérdéseihez: mindenkinek határozott véleménye van róla, ami alapján elég pontosan besorolható az adott egyén a politikai skála jobb vagy bal oldalára. Annak idején Varró László mondta, hogy kérdezz meg egy amerikait, mi a véleménye a klímaváltozásról, és nagy eséllyel megmondható a válaszból, hogy az adott személy Biden- vagy Trump-szavazó.

Az számomra nem kétséges, hogy gyors globális felmelegedés van, és ezt az emberi tevékenység okozza. Az sem kérdéses, hogy ennek komoly gazdasági és társadalmi ára lesz.

A jövőbeli klímaváltozással kapcsolatos költségbecslések pontosságát azonban többen megkérdőjelezik: az, hogy a folyamatok miként alakulnak, szinte megjósolhatatlan, mivel egy ilyen összetett és sokváltozós rendszert, mint a földi életet, egyszerűen lehetetlen modellezni. Nem tudjuk, hogy másfél, két- vagy éppen háromfokos melegedésnél pontosan milyen változások következnek be és ezeknek mik a költségeik az emberiség oldalán.

A John Szabó és Fabók Márton cikkében lévő Stern-jelentést is ezért kritizálták elsősorban (például itt és itt), a bírálók szerint nem megfelelő a költségek becslése és ezek jelenre való diszkontálása. Mennyire biztos az, hogy az 1,5 fokos felmelegedés felett a klímaváltozás okozta veszteség meghaladja a zöldítés és az üvegházhatású gázok visszaszorításának költségét, miközben sem az előbbi, sem az utóbbi folyamat költségét nem tudjuk helyesen becsülni? Biztos érdemes a mostani életszínvonalunkat feladni, hogy elkerüljük ezeket a jövőbeli károkat?

Ráadásul nem az egyetlen környezetvédelmi problémánk a globális felmelegedés: a mikroműanyagok elterjedése, a növekvő háztartási és ipari szemét, a talajerózió, a biodiverzitás drasztikus csökkenése vagy vizek szennyeződése és a tiszta ivóvíz hiánya szerintem akár egyenrangú kérdés is lehetne a felmelegedéssel járó hatásokkal, melyek igazából 20-30 év múlva okoznak majd komolyabb gondot.

A befektetési iparban valóban ESG-őrület van. Egyébként ez nem teljesen új dolog, emlékszem, már 20 éve, a karrierem elején is értékeltük, hogy egy vállalat irányítása mennyire felel meg a függetlenségi kritériumoknak, mennyire figyel az adott cég az imázsra és a környezetére, vagy éppen mennyire jó helynek számít munkahelyként. De az tény, hogy a befektetők az utóbbi 5-7 évben ennek a bűvkörében élnek.

Azért elítélni a teljes olaj- és gázszektort, mert az energiarendszerünk 80%-át biztosító fosszilisenergia-hordozó termelésbe akar befektetni, az számomra teljesen érthetetlen.

Miközben számos cég tevékenységével legalább ennyire terheli a környezetet. Elég csak hétköznapi példákkal élni: belépek egy gyorsétterembe és látom a végtelen mennyiségű műanyag és papír csomagolóanyag meglétét. Belépek egy ruházati üzletbe: tele vagyunk egyszezonos termékekkel, melyet a fogyasztó pár hónap viselés után elhajít. De a sokszor egészségesnek tekinthető sporttevékenységek, mint a golf vagy a síelés is meglepő és jelentős környezeti ártalmakkal járnak együtt. A mostanság zöldnek tekintett elektromos autókban, szélkerekekben és napelemekben használt fémekért és ásványokért pedig széttúrjuk a Földet, rengeteg erdőt pusztítunk ki, és elképesztő mennyiségű vizet szennyezünk el. Az újrahasznosítás sem minden esetben megoldott, gondoljunk csak a szélerőművek elhasznált lapátjaira, melyeket jobb híján elásnak az életciklusuk végén. Ezeknek a cégeknek egy jó része megfelel az ESG-elveknek, vagy legalábbis lényegesen jobbra értékelik őket a befektetők, mint a fekete báránynak tekinthető olaj- és gázszektort. Ennek a racionalitását nem látom.

Az elterjedt közhellyel ellentétben fosszilis energiát ugyanis nem azért fogyasztunk, mert a gonosz ipar és a nagyvállalatok ezt kényszerítik ránk.

Hanem azért, mert ez a legolcsóbb és legkönnyebben felhasználható energia, aminek köszönhetően az ipari forradalom óta az emberiség egy szerencsésebb része rendkívüli jólétben él. A fosszilisfelhasználással önmagában nemcsak a CO₂-kibocsátás és egyéb környezeti ártalmak miatt van probléma, hanem a nem racionális fogyasztás miatt. A Földanya vagy a Jóisten által nekünk adott lehetőséggel meglehetősen felelőtlenül bánunk.

Természetesen nagyon jó lenne felcserélni a szénhidrogéneket és a szenet egy tisztább, fenntarthatóbb forrásra. Sajnos az olcsóságuk és a könnyű használhatóságuk miatt, illetve azért, mert 3 milliárd ember most van a küszöbén a nyugati alapú jólétnek, a jelenlegi trendet alapul véve még 20-30 évig nőni fog a kőolaj és főleg a földgáz felhasználása. És persze utána sem biztos, hogy drasztikusan csökken a fogyasztás, ha más miatt nem, hát akkor a vegyipari felhasználás bővülése okán. Mi innen a fejlett Nyugatról azt gondolnánk, hogy a kőszénfogyasztás már évtizedekkel ezelőtt elérte a csúcsát. Pedig mindössze 2013-ban történt ez, és a jelenlegi felhasználás alig 10%-kal van a mindenkori maximuma alatt.

Azt gondolom, hogy az ESG-nek van helye a befektetésekben, de egy kicsit racionálisabb módon kellene közelíteni a kérdést.

Az olaj- és gázipar esetében értelmesebb lenne például, ha a tevékenység során keletkezett környezeti ártalmak mértékét is értékelnék, és nem kizárólag a végtermék szén-dioxid-mentességét. A kőolaj az alapja a bútorainknak, használati eszközeinknek, az üzemanyagoknak, a gyógyszeriparnak, az édesítőszereknek, a kozmetikumoknak, a ruhaiparnak, de még az utak is bitumennel készülnek. Földgáz nélkül pedig alig létezne élelmiszer (műtrágya), melegvíz, áram, sőt a szél- és napenergiát sem tudnánk hasznosítani, miután gázerőművek biztosítják jelenleg a kiegyenlítést a rendszerben. Ráadásul, ha üldözzük ezeket a cégeket, főleg a saját vállalatainkat (lásd pl. Shell) tesszük felelőssé a CO₂-kibocsátásért, annak egy sokkal drágább és kiszámíthatatlanabb energiarendszer lesz az eredménye. Ezek a vállalat nem mernek beruházni, mert tartanak a retorziótól, nem kapnak hitelt és tőkét, és megbélyegzik őket.

Tulajdonképpen ezzel Vlagyimir Putyint és a kőolajat és földgázt termelő arab országokat tesszük mérhetetlen gazdaggá, magunkat meg végtelen szegénnyé.

Szerencsésebb esetben olyan nyugati, nem nyilvános befektetők kezébe kerülnek ezek az eszközök, akiket nem korlátoz a külső finanszírozás, ezt egy-két cég megteheti, de nem az egész fosszilisiparág.

Szerintem ez rövidlátó és egyoldalú politika. A mostani energiakrízist inkább a szokásos ciklikus okok magyarázzák, de az évek óta tartó eltorzult ESG-megközelítés is okozza az elégtelen kínálatot. Ha ez a politika folytatódik, az energiaár bizonytalansága még nagyobb lesz a jövőben, mivel továbbra is alacsony marad a beruházási aktivitás. Az alacsony beruházás meg alacsony jövőbeli kínálatot okoz, ami felfokozott kereslettel párosulva – minden elsős közgazdász diák tudja, hogy mihez vezet. A kormányoknak a megoldáshoz érdemben a keresletet kellene visszafogniuk – adózással, takarékosságra ösztönző programokkal, hőszigetelési programokkal, s nem a kínálati oldalt kellene bűnbakként beállítani. Mivel ez szembemegy a rövid távú politikai érdekkel, jellemzően nem ezt az utat követik az államok.

Mégis akkor mi lenne a megoldás? Két lehetséges utat látok. Egyrészt, amiről már többször is írtam,

nagyságrendekkel többet kellene bele ölni energiaipari kutatásokba, ami segíthet helyettesíteni a klímaváltozást okozó fosszilis megoldásokat.

Szerintem különösen hangsúly kellene hogy legyen a nukleáris energián, bármennyire ágálnak is környezetvédők ez ellen, mivel a legtöbb kutatás azt mutatja, hogy pusztán megújuló energián nem tud alapulni egy ipart is magába foglaló gazdasági rendszer. Nekem nagyon tetszik például a kanadai TerraPower nevű cég elgondolása a moduláris nukleáris energiatermelésről. Emellett nyilván elő kell segíteni a fosszilis energia takarékosabb felhasználását is, hőszigeteléssel, hatékonyabb ipari megoldásokkal és sok más egyéb módon. A világ már nagyon régóta keresi több területen, például az áramtárolásban vagy a mesterséges üzemanyagok gyártásában is a megfelelő megoldást, itt az ideje még nagyobb erőkkel foglalkozni ezekkel a témákkal. Ha megfelelő nem-fosszilis megoldásaink lennének, arra a világ energiacégei újult erővel ugranának rá, számomra ez nem kérdéses.

Másrészt az egész adórendszert át kellene alakítani olyan módon, hogy a fogyasztás CO₂-kibocsátását adóztatjuk meg.

És igen, ehhez kellene bátorság a klímavédelem mögé álló politikai erőknek is, hogy például a lakossági fogyasztást (fűtés, közlekedés) is bevonjuk ebbe a rendszerbe, és amennyire engedi, kiterjesszük az egész világra. A mostani magas fosszilisáraknak ugyanis az egyetlen igazi hasznuk pont az kellene, hogy legyen, hogy elősegíti a felesleges fogyasztás csökkentését és az alternatívák keresését. Mondjuk, nem mindegy, hogy a magas és alacsony árak közti árkülönbség a saját kormányaink zsebében vagy a termelő cégek bankszámláján landol.