Azért büntetnek egy teljes iparágat, mert az energiarendszerünk nagyját adó fosszilis termelésbe akar befektetni

2021. november 10. – 04:57

frissítve

Azért büntetnek egy teljes iparágat, mert az energiarendszerünk nagyját adó fosszilis termelésbe akar befektetni
A németországi Peitz város ligniterőműve – Fotó: Sean Gallup / Getty Images
Pletser Tamás
az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője

Másolás

Vágólapra másolva

Ez itt a Névérték, a Telex tematikus gazdasági blogja, amelyen külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik. Ez a cikk egy vita része, amelyet ez az írás indított el, az első két rá érkezett válasz pedig itt és itt olvasható.

Az utóbbi hetekben több véleménycikk is megjelent a Telex hasábjain, amelyek fő témája a zöld energiaforradalom, az ESG és a mostani energiaár-robbanás kérdése volt. A felvezető cikkben Jaksity György azt állította, hogy az ESG-képmutatás szervesen hozzájárult a mostani energiaválsághoz, mivel a befektetők és a széles publikum démonszerűen üldözi a fosszilisenergia-termelőket, ez pedig alacsony befektetési aktivitáshoz vezet a fosszilisiparban. Szabó John és Fabók Márton cikke cáfolja ez az állítást. Sőt éppen hogy gyorsítani kellene a zöld átmenetet és rábírni az energiavállalatokat, hogy még több tőkét fektessenek a karbonmentes energiatermelésbe. Vízkeleti Sándor szerint az energiaválságért nem lehet vádolni sem a zöld befektetési őrületet, sem a globális alapkezelőket.

Elöljáróban annyit, hogy a legtöbb ponton osztom Jaksity György és kollégája, Gyurcsik Attila véleményét, aki szintén többször is megszólalt a témában. Az energiaátmenet és a zöld forradalom az egyik legforróbb politikai témává kezd válni világszerte, részben azért, mert az emberiség ráébredt arra, hogy a korábbiakhoz képest hatalmas költségű és példa nélküli összefogást igénylő akcióról van szó. Ennek hiányában – a jelenlegi főáramú konszenzus szerint – a világ egy hatalmas ökológiai katasztrófába sodródik, aminek hatásai – fajok kihalása, tengervíz emelkedése, szélsőséges időjárás, tömeges migráció, elszegényedés, mezőgazdaság hanyatlása – a mostani világrendet alapjaiban veszélyeztetik, sőt talán az egész emberiség pusztulását is okozhatják.

Gyakorlatilag a klímaváltozás kezd hasonlítani a közélet más kérdéseihez: mindenkinek határozott véleménye van róla, ami alapján elég pontosan besorolható az adott egyén a politikai skála jobb vagy bal oldalára. Annak idején Varró László mondta, hogy kérdezz meg egy amerikait, mi a véleménye a klímaváltozásról, és nagy eséllyel megmondható a válaszból, hogy az adott személy Biden- vagy Trump-szavazó.

Az számomra nem kétséges, hogy gyors globális felmelegedés van, és ezt az emberi tevékenység okozza. Az sem kérdéses, hogy ennek komoly gazdasági és társadalmi ára lesz.

A jövőbeli klímaváltozással kapcsolatos költségbecslések pontosságát azonban többen megkérdőjelezik: az, hogy a folyamatok miként alakulnak, szinte megjósolhatatlan, mivel egy ilyen összetett és sokváltozós rendszert, mint a földi életet, egyszerűen lehetetlen modellezni. Nem tudjuk, hogy másfél, két- vagy éppen háromfokos melegedésnél pontosan milyen változások következnek be és ezeknek mik a költségeik az emberiség oldalán.

A John Szabó és Fabók Márton cikkében lévő Stern-jelentést is ezért kritizálták elsősorban (például itt és itt), a bírálók szerint nem megfelelő a költségek becslése és ezek jelenre való diszkontálása. Mennyire biztos az, hogy az 1,5 fokos felmelegedés felett a klímaváltozás okozta veszteség meghaladja a zöldítés és az üvegházhatású gázok visszaszorításának költségét, miközben sem az előbbi, sem az utóbbi folyamat költségét nem tudjuk helyesen becsülni? Biztos érdemes a mostani életszínvonalunkat feladni, hogy elkerüljük ezeket a jövőbeli károkat?

Ráadásul nem az egyetlen környezetvédelmi problémánk a globális felmelegedés: a mikroműanyagok elterjedése, a növekvő háztartási és ipari szemét, a talajerózió, a biodiverzitás drasztikus csökkenése vagy vizek szennyeződése és a tiszta ivóvíz hiánya szerintem akár egyenrangú kérdés is lehetne a felmelegedéssel járó hatásokkal, melyek igazából 20-30 év múlva okoznak majd komolyabb gondot.

A befektetési iparban valóban ESG-őrület van. Egyébként ez nem teljesen új dolog, emlékszem, már 20 éve, a karrierem elején is értékeltük, hogy egy vállalat irányítása mennyire felel meg a függetlenségi kritériumoknak, mennyire figyel az adott cég az imázsra és a környezetére, vagy éppen mennyire jó helynek számít munkahelyként. De az tény, hogy a befektetők az utóbbi 5-7 évben ennek a bűvkörében élnek.

Azért elítélni a teljes olaj- és gázszektort, mert az energiarendszerünk 80%-át biztosító fosszilisenergia-hordozó termelésbe akar befektetni, az számomra teljesen érthetetlen.

Miközben számos cég tevékenységével legalább ennyire terheli a környezetet. Elég csak hétköznapi példákkal élni: belépek egy gyorsétterembe és látom a végtelen mennyiségű műanyag és papír csomagolóanyag meglétét. Belépek egy ruházati üzletbe: tele vagyunk egyszezonos termékekkel, melyet a fogyasztó pár hónap viselés után elhajít. De a sokszor egészségesnek tekinthető sporttevékenységek, mint a golf vagy a síelés is meglepő és jelentős környezeti ártalmakkal járnak együtt. A mostanság zöldnek tekintett elektromos autókban, szélkerekekben és napelemekben használt fémekért és ásványokért pedig széttúrjuk a Földet, rengeteg erdőt pusztítunk ki, és elképesztő mennyiségű vizet szennyezünk el. Az újrahasznosítás sem minden esetben megoldott, gondoljunk csak a szélerőművek elhasznált lapátjaira, melyeket jobb híján elásnak az életciklusuk végén. Ezeknek a cégeknek egy jó része megfelel az ESG-elveknek, vagy legalábbis lényegesen jobbra értékelik őket a befektetők, mint a fekete báránynak tekinthető olaj- és gázszektort. Ennek a racionalitását nem látom.

Az elterjedt közhellyel ellentétben fosszilis energiát ugyanis nem azért fogyasztunk, mert a gonosz ipar és a nagyvállalatok ezt kényszerítik ránk.

Hanem azért, mert ez a legolcsóbb és legkönnyebben felhasználható energia, aminek köszönhetően az ipari forradalom óta az emberiség egy szerencsésebb része rendkívüli jólétben él. A fosszilisfelhasználással önmagában nemcsak a CO₂-kibocsátás és egyéb környezeti ártalmak miatt van probléma, hanem a nem racionális fogyasztás miatt. A Földanya vagy a Jóisten által nekünk adott lehetőséggel meglehetősen felelőtlenül bánunk.

A fosszilis energia racionális felhasználása

A fosszilis energia racionális és nem racionális felhasználására szeretnék egy példát adni. Jó néhány hónapja olvastam egy adott napon két érdekes hírt. Az egyik arról szólt, hogy Indiában egyre nagyobb gondot okoz az emberek széles körének a magas olajár, mivel nagyrészt háztartási tüzelőolajat használnak főzésre. A rizst, kölest vagy a hüvelyeseket nehéz nyersen emészteni. Eközben egy másik (bulvár-) cikk egy magyar celebritásról írt, aki házi kedvencének gyógykezelése miatt magánrepülővel szelte át az óceánt. Egy 7 személyes Learjet magánrepülőgép 4 mpg-t (mérföld per gallon) üzemanyagot fogyaszt, vagyis egy 20 ezer kilométeres tengerentúli út kb. 20 ezer liter repülőüzemanyagot (jet) emészt fel. Ez kb. 100 ezer indiai melegétel elkészítéséhez lenne elegendő. Nem akarok értékítéletet tenni, viszont az kétségtelen, hogy a világ lakosságának leggazdagabb 10%-át, akik a CO₂-kibocsátás 49%-ért felelnek, komoly felelősség terheli a klímaváltozás kérdésében. Az meg egy külön téma, amit Jaksity György és a Szabó/Fabók cikk is felvetett, hogy a probléma egyéni oldalról vagy rendszerszinten kezelendő.

Természetesen nagyon jó lenne felcserélni a szénhidrogéneket és a szenet egy tisztább, fenntarthatóbb forrásra. Sajnos az olcsóságuk és a könnyű használhatóságuk miatt, illetve azért, mert 3 milliárd ember most van a küszöbén a nyugati alapú jólétnek, a jelenlegi trendet alapul véve még 20-30 évig nőni fog a kőolaj és főleg a földgáz felhasználása. És persze utána sem biztos, hogy drasztikusan csökken a fogyasztás, ha más miatt nem, hát akkor a vegyipari felhasználás bővülése okán. Mi innen a fejlett Nyugatról azt gondolnánk, hogy a kőszénfogyasztás már évtizedekkel ezelőtt elérte a csúcsát. Pedig mindössze 2013-ban történt ez, és a jelenlegi felhasználás alig 10%-kal van a mindenkori maximuma alatt.

Azt gondolom, hogy az ESG-nek van helye a befektetésekben, de egy kicsit racionálisabb módon kellene közelíteni a kérdést.

Az olaj- és gázipar esetében értelmesebb lenne például, ha a tevékenység során keletkezett környezeti ártalmak mértékét is értékelnék, és nem kizárólag a végtermék szén-dioxid-mentességét. A kőolaj az alapja a bútorainknak, használati eszközeinknek, az üzemanyagoknak, a gyógyszeriparnak, az édesítőszereknek, a kozmetikumoknak, a ruhaiparnak, de még az utak is bitumennel készülnek. Földgáz nélkül pedig alig létezne élelmiszer (műtrágya), melegvíz, áram, sőt a szél- és napenergiát sem tudnánk hasznosítani, miután gázerőművek biztosítják jelenleg a kiegyenlítést a rendszerben. Ráadásul, ha üldözzük ezeket a cégeket, főleg a saját vállalatainkat (lásd pl. Shell) tesszük felelőssé a CO₂-kibocsátásért, annak egy sokkal drágább és kiszámíthatatlanabb energiarendszer lesz az eredménye. Ezek a vállalat nem mernek beruházni, mert tartanak a retorziótól, nem kapnak hitelt és tőkét, és megbélyegzik őket.

Tulajdonképpen ezzel Vlagyimir Putyint és a kőolajat és földgázt termelő arab országokat tesszük mérhetetlen gazdaggá, magunkat meg végtelen szegénnyé.

Szerencsésebb esetben olyan nyugati, nem nyilvános befektetők kezébe kerülnek ezek az eszközök, akiket nem korlátoz a külső finanszírozás, ezt egy-két cég megteheti, de nem az egész fosszilisiparág.

Szerintem ez rövidlátó és egyoldalú politika. A mostani energiakrízist inkább a szokásos ciklikus okok magyarázzák, de az évek óta tartó eltorzult ESG-megközelítés is okozza az elégtelen kínálatot. Ha ez a politika folytatódik, az energiaár bizonytalansága még nagyobb lesz a jövőben, mivel továbbra is alacsony marad a beruházási aktivitás. Az alacsony beruházás meg alacsony jövőbeli kínálatot okoz, ami felfokozott kereslettel párosulva – minden elsős közgazdász diák tudja, hogy mihez vezet. A kormányoknak a megoldáshoz érdemben a keresletet kellene visszafogniuk – adózással, takarékosságra ösztönző programokkal, hőszigetelési programokkal, s nem a kínálati oldalt kellene bűnbakként beállítani. Mivel ez szembemegy a rövid távú politikai érdekkel, jellemzően nem ezt az utat követik az államok.

Mégis akkor mi lenne a megoldás? Két lehetséges utat látok. Egyrészt, amiről már többször is írtam,

nagyságrendekkel többet kellene bele ölni energiaipari kutatásokba, ami segíthet helyettesíteni a klímaváltozást okozó fosszilis megoldásokat.

Szerintem különösen hangsúly kellene hogy legyen a nukleáris energián, bármennyire ágálnak is környezetvédők ez ellen, mivel a legtöbb kutatás azt mutatja, hogy pusztán megújuló energián nem tud alapulni egy ipart is magába foglaló gazdasági rendszer. Nekem nagyon tetszik például a kanadai TerraPower nevű cég elgondolása a moduláris nukleáris energiatermelésről. Emellett nyilván elő kell segíteni a fosszilis energia takarékosabb felhasználását is, hőszigeteléssel, hatékonyabb ipari megoldásokkal és sok más egyéb módon. A világ már nagyon régóta keresi több területen, például az áramtárolásban vagy a mesterséges üzemanyagok gyártásában is a megfelelő megoldást, itt az ideje még nagyobb erőkkel foglalkozni ezekkel a témákkal. Ha megfelelő nem-fosszilis megoldásaink lennének, arra a világ energiacégei újult erővel ugranának rá, számomra ez nem kérdéses.

Másrészt az egész adórendszert át kellene alakítani olyan módon, hogy a fogyasztás CO₂-kibocsátását adóztatjuk meg.

És igen, ehhez kellene bátorság a klímavédelem mögé álló politikai erőknek is, hogy például a lakossági fogyasztást (fűtés, közlekedés) is bevonjuk ebbe a rendszerbe, és amennyire engedi, kiterjesszük az egész világra. A mostani magas fosszilisáraknak ugyanis az egyetlen igazi hasznuk pont az kellene, hogy legyen, hogy elősegíti a felesleges fogyasztás csökkentését és az alternatívák keresését. Mondjuk, nem mindegy, hogy a magas és alacsony árak közti árkülönbség a saját kormányaink zsebében vagy a termelő cégek bankszámláján landol.

Kövess minket Facebookon is!