Tabumentes képregény, amiből már egy 9 éves is mindent megtudhat a menstruációról

Már gyerekként igazságtalanságnak tartottam, hogy vannak olyan állandó vagy átmeneti testi állapotok, amik nemcsak hogy beszédtéma tárgyává válhatnak, de még hősiesek is: előbbire példa az egyszerű középfülgyulladás, utóbbira a kartörés. És vannak azok az állapotok, amiket nem szívesen dob be az ember egy baráti beszélgetésbe, mint mondjuk egy bélféreg vagy a heresérv.

Az pedig, hogy a kislányoknak egyszer csak megjön, szinte teljesen tabu, és az iskolai környezetemben is az volt. Még a legjobb szándékú felnőttek is suttogva beszéltek róla, mint valami kórról, és pironkodva nyomták a kezünkbe a felvilágosító könyveket úgy 11 éves korunk táján.

Pedig a menstruáció pont olyan átmeneti testi állapot, mint egy rövid nátha, ráadásul még csak nem is betegség. Labancz Dániel klinikai gyermek-szakpszichológus mondta egyszer egy beszélgetésünkben, hogy minden családban van olyan fiók, ahol betéteket és tamponokat tartanak, és ha ezt nem őrzik hét lakat alatt, akkor egy gyerek előbb-utóbb meglátja és kérdéseket tesz fel, amikre érdemes – a korának megfelelő – valódi válaszokat adni.

Viszont ha ekkora nyitottsággal állunk a témához, miért van szükség még mindig úgynevezett felvilágosító könyvekre?

Magamnak azt a választ adtam erre – miután a gyerekeim kicsi koruk óta tudnak a menstruáció létezéséről, éppen az említett fiók miatt –, mert sem orvos nem vagyok, sem pedig gyermekpszichológus, hogy több minden miatt is. Szülő legyen a talpán, aki úgy át tudja adni lazán és hitelesen az ismeretanyagot, hogy

• ne fusson bele valamilyen tematikai zsákutcába, ahonnan csak nehezen tud kikecmeregni;
• ne akarjon egy-egy kínosabb téma során inkább terelni kicsit;
• ne hagyjon ki valami fontos részletet, például hogy ne dobjuk a használt betétet a vécébe, vagy hogy melyek a toxikus sokk szindróma (TSS) tünetei;
• és szerintem a legtöbb szülő legfőbb parája: ne mondjon egy kisiskolásnak többet a szexről, mint amennyi feltétlenül szükséges a menstruáció jelenségének megértéséhez.

Én például nem tudtam elképzelni, hogyan lehet egy kilencéves kislánynak úgy elmagyarázni a menstruációt, hogy közben nem bonyolódom bele a gyermeknemzés, fogantatás témakörébe. Vagy nem esem át a ló túlsó oldalára, és szónokolok egy láthatatlan sztetoszkópot magamra kapva, mondjuk, ekképpen:

„A menstruáció természetes folyamat, amely az élettanilag termékeny korú nőket érinti. A menstruáció során a beágyazódás befogadására felépült méhnyálkahártya és a nem megtermékenyített petesejt ürül a szervezetből, illetve megindul a következő pete érési folyamata, hogy a megtermékenyülés bekövetkezhessen.”

A Menstrupédia című képregény sztorija egy szülinappal kezdődik, amikor egy Lotti nevű kislány 9 éves lesz, és átjönnek hozzá a barátnői. Korainak tűnik ez a kilencéves kor? Aligha. Egy gyereknőgyógyász ismerősöm fogalmazott nemrég úgy, hogy

„ma már tízéves kislányok úgy menstruálnak, mint a sicc, egyre korábban jön meg nekik”.

A kormány népegészségügyi témájú információs oldala, az Egészségvonal szerint az első vérzés hazánkban átlagosan 12,6 évesen jelentkezik, de valóban előfordulhat, hogy már 9 évesen elkezdődik (ahogy a 15-16 éves kezdés sem természetellenes). Szóval szerintem 9 évesen már jó megszerezni a tudást, ha pedig a szervezet hagy még egy kis időt, lehet emésztgetni, lehet róla otthon és a barátnőkkel beszélgetni, fel lehet készülni a nagy napra (direkt nem írok piros betűs ünnepet).

De vissza Lottihoz: egy olyan otthoni barátnős szülinappal kezdődik a könyv, amelynek hangulatába és eseményeibe a föld legtöbb pontján bármelyik kislány bele tud helyezkedni. Lotti tehát 9 éves lesz, az otthonában ünnepelnek két barátnőjével, és hozzájuk, valamint Lekvár kutyához csatlakozik kis késéssel Blanka, Lotti nagytesója, aki már felnőtt és orvosként dolgozik. A falon látható családi fotókat nézegetve kanyarodnak a menstruáció témaköréhez, Blanka egy csomó mindent elmesél, a lányok kérdeznek, és közben elkészül az ebéd. Másnap Blanka visszajön, és folytatódik a csevej, amelyben nemcsak beszélő fejek és könnyen értelmezhető illusztrációk váltakoznak, hanem mikrotörténetek is. Nagy drámák és rejtélyek nincsenek a képregényben, végig a menstruációs ismeretátadáson van a fókusz, de apróbb – néha vicces – meglepetések azért adódnak.

A könyv először 2014-ben jelent meg Indiában, a szöveget és a képeket Aditi Gupta és Tahin Paul jegyzi egy orvosi konzultáns jóváhagyásával. Már több mint húsz nyelvre lefordították – van, ahol az oktatásba is bekerült – , a magyar fordítást dr. Farkas Eszter szülész-nőgyógyász készítette (ahogy könyvhöz kapcsolódó oldal is az ő munkája). Látszik az alkotók szándéka, hogy semleges környezetet akartak megrajzolni, vannak ugyanakkor a magyar gyerek számára meglepő részletek, mint amikor az egyik barátnő bukósisak nélkül pattan fel apukája robogójára, vagy egy krikettütőt tartó kisfiú; ezek azonban semennyire nem zavarók, és nagyjából ez minden furcsaság a könyvben. Meg talán még az, hogy a vasbevitel fontosságát kétszer is kiemelik a szerzők, nyomatékosításként ugyanazokkal a képkockákkal, de a hús vagy a belsőségek egyszer sem kerülnek szóba. De tényleg ez minden.

Telitalálat viszont a képregényes forma, mert jobban beszippantja a gyerekeket, mint mondjuk egy gazdagon illusztrált felvilágosító könyv. Tapintatosan, de mégis érthetően magyarázza el a fogalmakat, és bár azt hittem, mindent tudok a menstruációról, nekem is mondott újat.

Összességében remek, alapos könyv a Menstrupédia, amit nyugodt, békés légkör leng körül – és erre szükség is van egy sok gyerek számára szorongást keltő, nehéz téma befogadásához. Nincsenek benne tabuk, tárgyszerű, de mégis olvasmányos.

Miután elolvastam, kicsit beszélgettem róla a kilenc és fél éves kislányommal, majd neki is odaadtam a könyvet. Egy szuszra elolvasta háromnegyed óra alatt. Miután pár hét múlva másodszor is ugyanilyen villámsebességgel suhant végig a 83 oldalas könyvön, megkérdeztem tőle, hogy tetszett neki.

Az első észrevétele az volt, hogy minimum kétszer el kell olvasni, mert másodszorra értett meg nagyjából mindent. „Tök jó, hogy gyerekekről szól, akik között van, akinek már megjött a menstruációja. Néha kicsit unalmas, de közben érdekes is, és kisfiúk is olvashatják, mert van pár oldal, ahol a fiúk változásairól van szó, de főleg lányoknak szól.

Az is jó, hogy nem undorítóan írja le, és az is, hogy nem nagyon felnőttes, gyerekeknek való, jó sok jó történet van benne, és vicces is. Nagyon jók a rajzok, tökéletesen lerajzoltak mindent, hogy érteni lehessen. Én nem félek már, mert ha ezt a könyvet elolvassák a gyerekek, tudhatják, hogy semmi fájdalmas nincs benne.”

Emellett örült, hogy hétköznapi tippeket is tartalmaz: „Például hogy milyen ruhákat érdemes ilyenkor hordani, és hogyan segíthetsz a barátnődnek a menstruáció idején, és vannak tippek az evésre és a mosakodásra is. Lányoknak olyan 8-9 éves kortól ajánlom, esetleg fiúknak és nőknek is!”

Aditi Gupta és Tahin Paul: Menstrupédia
Fordította: dr. Farkas Eszter
Kiadó: Menstrupédia Kft.
Az első magyar kiadás 2020-ban jelent meg.