Már az alsó tagozatig leszivárgott a pornó

Legfontosabb

2023. január 24. – 19:04

Már az alsó tagozatig leszivárgott a pornó
Illusztráció: Fillér Máté / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Elsőre mellbevágó adat, hogy akár egy 9-11 éves gyerek is találkozhat pornóval a neten, a középiskolások között pedig már szinte alig van olyan, aki ne látott volna pornográf tartalmat. A rossz hír az, hogy a pornó nemcsak egyéni szinten romboló és káros, hanem egy egész nemzedék szexuális szokásait írhatja át úgy, hogy az aztán köszönőviszonyban se lesz a valósággal. Vagy ha úgy vesszük, új valósággá válik. A jó hír az, hogy hiába elkerülhetetlen, hogy úthengerként dübörögjön be egy kamasz életébe, lehet tenni a rombolása ellen még olyankor is, ha már megtörtént a baj. Két pszichológussal mélyedtünk el a témában.

Minden gyerek találkozhat pornóval, függetlenül attól, hogy mit hoz otthonról, hogy milyen a szülők nevelési módszere, milyen az otthoni légkör. És még mielőtt valaki dühösen lapozna tovább, mondván, az ő gyereke ez alól biztosan kivétel, és az is marad, annak sajnos rossz hírrel szolgálnak a statisztikák: a fiúk nagy része már 9–11 éves kora között, legtöbbször 11 éves kora körül találkozik pornóval, 15-16 éves korára szinte minden fiú pornófogyasztóvá válik. Egy 8 évvel ezelőtti magyar kutatás szerint a 14–19 éves fiatalok 72 százaléka látott már pornót, a fiúknál ez az arány 86 százalék – és ez a kutatás nem vizsgálta a 14 év alatti gyerekeket. És ha valaki még mindig kételkedne, hogy az ő gyerekével ez megtörténhet, itt van még egy tény: egy európai kutatás szerint a 7-10 éves gyerekek harmadik leggyakoribb keresőszava a pornó.

Mindebből az következik, hogy a gyerekek előbb látnak pornót, mint hogy elkezdenének szexuális életet élni.

A jelenség hátterében sok minden áll, első helyen mindenképp a pornográf tartalmak könnyű elérhetősége. A gyerekek többsége akkor találkozik először pornóval, amikor a szexualitással kapcsolatos kérdéseire keres választ a neten, vagy ha a kortársai mutatnak neki ilyen képeket vagy videókat. Ha pedig egy gyerekben megjelenik a kíváncsiság, ma már nem kell összeszednie minden bátorságát, és pironkodva beslattyognia az újságárushoz, ahogyan a szüleinek kellett úgy 30-40 évvel ezelőtt, hiszen két kattintással minden elérhető. Innen ered az egyik leggyakoribb tévhit, miszerint „ugyan már, pornó régen is volt, most is van, miért akkora baj az”? Ebből a cikkből remélhetőleg kiderül, hogy miért pont olyan veszélyes téveszme ez is, mint az, hogy „én is kaptam pár pofont, mégis ember lett belőlem”.

Két olyan pszichológussal beszélgettünk a témáról, akik egyrészt jól ismerik a kiskamaszokat és a kamaszokat, másrészt pont róluk írnak egy-egy könyvet. Egyikük Labancz Dániel klinikai gyermek-szakpszichológus, a másik az Apapara-blogból és -könyvekből ismert Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus. Előbbi szakember tavaszra várható könyvében külön fejezetben tárgyalja a szexet, az intimitást és a pornó hatásait, utóbbi pedig a Tabuk és dilemmák a gyereknevelésben című könyvében közel 20 oldalt szentelt a pornó témájának.

A pornó előtt

Köztudott tény, hogy a jóléti társadalmakban előbbre került a testi fejlődés. Míg nagyszüleink korában 16-18 éves korra, vagy még későbbre esett az első menstruáció időpontja és a fiúk első magömlése, ma már akár 10-12 éves korban is megjelenhetnek ezek egy gyerek életében. „A testi változásokkal óhatatlanul megjelennek bennük a kérdések, és felbukkan a kíváncsiság – magyarázza Labancz Dániel, aki arra is rámutat, hogy nemcsak a biológiai érés, hanem a gyerekeket körülvevő közeg is sokat változott. – Nem akarok boomer lenni, de tény, hogy ha kimész az utcára vagy megnézel egy videóklipet, mindenhol felfokozott szexuális tartalmat látsz, és emiatt mindenkinek nagyon megemelkedett az ingerküszöbe” – mondja.

Bekerültek az okoseszközök a gyerekszobákba, gyakran mindenféle szűrőprogram nélkül. Családonként, osztályközösségenként eltér, kit mikor engednek először önállóan internetezni, Szél Dávid mindenesetre addig nem szívesen adna egy gyerek kezébe saját okostelefont, amíg nem közlekedik önállóan az utcán. Az egyedül netezgető, gyanútlan gyerek ugyanis könnyű préda: „Ha kíváncsi a szexszel kapcsolatban valamire, akkor akaratán kívül is könnyen pornóhoz juthat – indokolja Szél Dávid. – Vagy felmegy egy olyan oldalra, ahonnan feltört játékokat lehet illegálisan letölteni. Ott nagy eséllyel ugranak fel szexuális tartalmakat kínáló hirdetések. A gyerek pedig rákattint” – fűzi tovább a gondolatot Labancz Dániel.

„És ha egy gyereknek tabu a szex – mert mondjuk úgy érzi, hogy otthon nem kérdezhet róla –, akkor a neten fog a kérdéseire válaszokat keresni. Ott pedig a pornó várja.”

A magyar szülők veszélyérzékelése meglepően alacsony: 90 százalékuk semmilyen szűrőprogramot nem tölt le a gyereke okoseszközeire, de ha mégis, akkor nem szabja testre ezeket. A jelenség mögött sokszor nem hanyagság vagy elhanyagolás áll, mindössze annyi, hogy az előző szülőgenerációnak nem volt ezzel dolga, így a mostani szülők előtt nincs minta, a veszélyekről pedig egyszerűen nem tudnak. Nem meglepő, hogy a nekünk nyilatkozó szakemberek személyes küldetése hirdetni, hogy abban a pillanatban, amint egy szülő eldönti, hogy a gyereke kezébe okoseszközt ad, és azzal akár egyetlen percre is magára hagyja, telepítsen rá valamilyen kontrollprogramot.

És van még egy kiváló preventív intézkedés, amihez ráadásul eszköz sem kell, elég hozzá a szülő és a gyerek. Ha sokat beszélgetnek, és a családot is bizalmas légkör veszi körül, azzal a szülő már szinte minden tőle telhetőt megtett. Ez így, első hallásra furcsának tűnhet, de az alábbiakból kiderül, hogy miért nem az.

Hasznos, ha egy gyereknek lesznek ismeretei a testéről, később a szexről, csakhogy egy egyetlen alkalomba sűrített szexuális felvilágosítás 2023-ban pont annyira nevezhető hatékonynak, mint kétforintossal megpróbálni telefonálni egy utcai telefonfülkéből.

„A szexuális felvilágosítás helyett inkább szexuális nevelésben érdemes gondolkodni. A szexedukáció egy folyamat, míg a szexuális felvilágosítás egy egyszeri alkalom” – vázolja a különbséget Szél. Ráadásul mire a legtöbb szülő úgy gondolja, hogy eljött egy mindent tisztázó, nagy beszélgetés ideje, addigra a gyerek rendszerint már rég túlvan az első szexuális élményén, és ha végig is hallgatja, kicsit cikinek érzi zavartan magyarázó szüleit.

A szexuális nevelés ezzel szemben nem egy egyszeri alkalom, és már egészen kicsi korban elindulhat, nagy része pedig nem is tudatos és egyáltalán nem a szexről szól. „Olyan apróságokban rejlik, hogy a szülők megölelik vagy nem ölelik meg egymást, vagy hogy meg lehet-e nevezni a családban a nemi szerveket” – magyarázza Szél Dávid. De az is a szexuális nevelés része, hogy tudatosítom a gyerekemben, hogy minden gyerek a saját teste tulajdonosa, illetve megtanítom a fehérnemű/fürdőruha szabályra és a jó és a rossz titok közti különbségre.

Labancz egy hétköznapi példát is hoz, mondjuk, amikor egy 7-8 éves gyerek rákérdez a fiókból kikandikáló tamponra. „El lehet neki mondani, hogy ahhoz, hogy a felnőtt nők gyereket tudjanak szülni, a testükben be kell, hogy ágyazódjon egy kis mag, ami ha nem termékenyül meg, akkor az egy idő után leugrik onnan és ez vérrel jár, ami kifolyik; ha meg megtermékenyül, akkor kilenc hónap múlva baba születik majd. Ennél több nem kell egy ekkora gyereknek. Ha pedig egy 2-3 éves megkérdezi, hogyan lesz a kisbaba, nem kezdek bele az egészbe, csak annyit mondok neki, hogy kibújik az anyuka pocakjából. Ha gyanakszom, hogy valamit azért kérdez, mert hallott valamit valahol, akkor nem kezdem el magyarázni, hanem visszakérdezek, hogy te mit tudsz erről?” Ökölszabály, hogy érdemes visszakérdezni, mert onnan tudja a szülő, mennyi ismeretnél tart a gyereke.

Labancz Dániel klinikai gyermek-szakpszichológus – Fotó: Bényi Ágoston
Labancz Dániel klinikai gyermek-szakpszichológus – Fotó: Bényi Ágoston

Ha a gyereket olyan légkör veszi körül, ahol nincsenek tabuk és lehet kérdezni, „akkor elő van készítve a terep arra, hogy amikor számára érthetetlen, fura, szorongáskeltő, félelmetes dologgal találkozik – mint amilyen a pornó –, a szüleihez fordulhasson a kérdéseivel – mondja Labancz, hozzátéve, hogy ez természetesen más témában sem hátrány. – Ha van bizalom és lehet beszélgetni dolgokról, az sok kamaszkori zűr és rázós helyzet megelőzésére és megbeszélésére is jó alap.”

De milyen konkrét dolgokat tehet a szülő megelőzésképp?

Ha elfogadjuk a tényt hogy a gyerekünk egyszer úgyis fog látni pornót, akkor a nagyobbaknak lehet olyan dolgokról beszélni, hogy vannak mesefilmek, akciófilmek, dokumentumfilmek és olyan filmek is, ahol szexet lehet látni. „A szülő beszélhet róla, hogy olyan filmek is vannak, amelyekben szex van, de az nem is szex igazából, hanem a legtöbbször erőszak, és azt ne nézd, mert az nem neked való. És olyat is lehet mondani, hogy majd te is fogsz szexelni, amikor eljön annak az ideje. És majd lehet, hogy akarsz nézni ilyeneket is, de akkor már tudod mihez viszonyítani” – mondja ezt már Szél. Azt ugyanakkor egyik pszichológus sem javasolja, hogy megelőző jelleggel ténylegesen a pornóról tartsunk kiselőadást egy kisiskolásnak. Szél Dávid úgy gondolja, hogy arra viszont érdemes megtanítani a gyerekeket, hogy nekik való tartalmakat fogyasszanak, és ha olyanba botlanak, ami szerintük nem az, akkor tudják, hogy el kell kapcsolni.

A pornó után

És mi a tennivaló, ha a szülő összes igyekezete ellenére a gyerek találkozott pornóval, és ez ki is derül? Az első és legfontosabb szabály – ami voltaképp a szülőség összes területére érvényes –, hogy ne pánikoljon! Vagy ha igen, lehetőleg ne a gyerek előtt. Az ok egyszerre egyszerű és valamelyest megnyugtató is: „Egyetlen alkalom nem feltétlenül fogja traumatizálni a gyereket, de nagyon fontos az életkor és az is, hogy mit kezd utána ezzel az élménnyel – mondjuk amikor kisiskolásként történik vele, a szexuális érésen még bőven innen” – mondja Labancz. És ha többször lát pornót? Ez már bonyolultabb kérdés, de a korábbiakban vázolt bizalomteljes családi háttér fontos védőháló ilyenkor is. Elbagatellizálni semmiképp sem szabad a dolgot: a pornó felnőtt emberek szexuális életét is tönkre tudja tenni, és a gyerekeknél is okozhat nehezen helyreállítható károkat.

Idézzük fel a bevezetőben írtakat: egy gyerek, főleg, ha fiú, átlagosan 9-11 éves kora között találkozik először pornóval. Lássuk hát előbb a kiskamaszokat. Egy ekkora gyereknek még nincs szexualitása, a szexus nem értelmezhető neki. A szakemberek szerint náluk érdemes ezért inkább visszakérdezni arra, hogy mit látott, és amit látott, az milyen volt neki. Semmiképp sem tanácsos számonkérni, hogy „mégis hogy képzelted, és mégis mit gondoltál?”. Ha a gyerek elkezd beszélni, arra tud a szülő reflektálni. „Ha őszintén felel a kérdésekre, és látom, hogy ő hogy van ezzel, akkor sokkal könnyebb dolgom lesz, mert akkor olyan válaszokat adhatok, amik meg tudják nyugtatni.” Válaszokra pedig mindenképpen szükség lesz, mert ha hiányoznak, akkor minél kisebb egy gyerek, annál inkább a fantáziájával kezdi el kitölteni a lyukakat. A fantázia pedig sokszor sokkal félelmetesebb vagy érthetetlenebb válaszokat ad, mint a valóság.

Azért sem tanácsos visszakérdezés nélkül nekiállni magyarázni, mert azzal olyan ajtókat is kinyithatunk, amelyekre semmi szükség. A szülő ugyanakkor elmondhatja, hogy a szex egy felnőtt ember életében jó, szép és nagyon fontos dolog. „Ott viszont, amivel most találkoztál, nem jól mutatják ezt. Bármennyire fura most még neked, nincs ezzel kapcsolatban dolgod vagy teendőd. Találkoztál vele, semmi baj” – valami ilyesmit mondana Labancz Dániel egy kisiskolásnak, és mindezt megnyugtató hangon. A célja ennek sok más mellett az, hogy

a szexualitás témájára semmiképp se kerüljön rossz pecsét.

Labancz Dániel egy anonim történetet hoz a praxisából, és ezzel már a kiskamaszoktól átlépünk a kamaszokhoz: „Járt hozzám egy tizenöt éves lány, akivel nagyon jó terápiás kapcsolat alakult ki. Nem egy elhanyagolt gyerekről van szó, volt része szexuális nevelésben, tehát információi is voltak. Az egyik párkapcsolatában eldöntötték a barátjával, hogy le fognak feküdni egymással, és ez meg is történt. Csakhogy találkoztak azzal a nehézséggel, hogy hogyan kell ezt csinálni. Mind a ketten tapasztalatlanok voltak. És mihez nyúltak? A pornóhoz, mert azt ismerték, ekkor már túl voltak azon, hogy láttak pornót.”

Ez a történet is jól illusztrálja azt a problémát, amiről a bevezetőben szó volt: hogy a pornóval való találkozás gyakran megelőzi a saját tapasztalatokat, a saját szexuális élményeket. És ha a pornó válik a kamaszok legfőbb információforrásává, az nagy baj, mivel olyan irányt és értéket állít be bennük a szexualitásról, ami távol áll a valóságtól.

Jön az úthenger

Szél Dávid is hoz egy példát: „Egy fiú elkezd nyitni a másik nem iránt, megmozdult benne valami, és megy minden a saját tempójában. Mondjuk lesz egy barátnője, és megfogja a kezét. És mivel több infót szeretne, rákeres a pornóra, és ezzel jön az úthenger vagy még inkább a Forma–1-es autó. És akkor ott ül a fiú a saját tempójával, nem tud lépést tartani a versenyautóval, és nem tudja eldönteni, hogy mikor jó csávó ő. Ha a saját tempójában megy tovább, vagy ha abban, amit a filmben látott?” Az efféle dilemmák helyretétele annál nehezebb, minél kevésbé van rájuk felkészítve egy gyerek.

Könnyű dolga lenne mindenkinek, ha csak a dilemmák jelentenék a legnagyobb problémát. A pornó azért is veszélyes és káros, mert erőszakos, agresszív és erősen torzít.

„A legrosszabb benne az agresszió normalizálása, a pornóban ugyanis többnyire nemi erőszak zajlik. Az a felosztás, hogy hard porn meg soft porn, már nem létezik. A soft porn most már tényleg leginkább csak egy videóklip”

– vélekedik Szél Dávid.

„Mert mit lát az ember a pornóban? A férfinak nincs arca, teste se nagyon, csak pénisze van. A nőnek néha van arca, de az se mindig, a nő leginkább a nyak és a nemi szerv között jelenik meg, az arca legtöbbször csak orálszex esetén látszik. Szinte csak a nőnek van hangja, ami vagy vonzó, vagy valami hörgés a fojtogatás közben.”

Az Apapara-blogból és -könyvekből ismert Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus – Fotó: Leimbach Zita
Az Apapara-blogból és -könyvekből ismert Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus – Fotó: Leimbach Zita

Hogy hat ez egy fiúra, aki a fenti dilemmáján már túl van, és inkább a Forma–1-es autót követné? Például úgy, hogy levonja a következtetést, hogy akkor lesz jó szex közben, ha erőszakos. „Plusz ott mindenkinek mindig úgy áll, mint a cövek. Ott nincs olyan, hogy rossz kedvem van vagy stresszelek vagy izgulok. Ott teljesíteni kell – magyarázza Labancz Dániel. – A gépies aktus lesz a norma. Nem a kíváncsiságról és a felfedezésről fog szólni a szex, vagy rólam és a partneremről, hanem nagyon leegyszerűsödik, mindenki egy képnek akar megfelelni. A lányok és a fiúk is” – fűzi tovább a gondolatot.

Márpedig a pornó erős képekkel operál, hatásmechanizmusa elsősorban a vizualitásban rejlik, miközben a valós szex során minden érzékszerv érintett. A képek mindig erősebben hatnak egy emberre, mint a szavak. És ha már vizualitás: a pornó azért is káros, mert a kamaszok nagy százaléka maszturbációs segédeszközként használja, és egy részük rá is tud függeni.

A nők elleni erőszak mint evidencia

Másképp árt a pornó a lányoknak, és gyakran jobban meg is sínylik a pornóval való találkozást, mint a fiúk. A hatás esetükben inkább közvetett, mert bár a pszichológusok tapasztalata szerint a lányok is néznek pornót, általában valamivel később találkoznak vele, és kevésbé kattannak rá.

Ahogy a fentiekből kiderült, borítékolható, hogy a pornó hatására mindkét nem elvárásai jóval magasabbra kerülnek, és míg „a fiúkat a teljesítménykényszer nyomasztja, a lányokat az, hogy tökéletesen nézzenek ki, mindig álljanak készen a szexre, és mindig élvezzék azt, ami történik. Még akkor is, ha nem élvezik” – mondja Labancz. Szél Dávid ehhez annyit tesz hozzá, hogy „a pornó végső soron mindkét nemet tárgyiasítja, de a nőket sokkal inkább. Ami a pornóban általában látható, az kimeríti a nők elleni erőszak fogalmát. A lányok azt fogják megélni, hogy a szex erőszakos, és sokan azt fogják gondolni, hogy ez rendben is van így. Miközben az erőnek és az intenzitásnak lehet szerepe a szexben, de az erőszaknak nem” – magyarázza.

A könyvében sötét képet fest, amikor arról ír, hogy minden harmadik lány első szexuális élménye erőszakos, emiatt a szexuális trauma válik evidenciájává, főleg a lányoknak.

Kollégája praxisa igazolja, mennyire valós probléma ez: „És akkor egyszer csak jön a lány, akiről korábban beszéltem, és azt kérdezi, hogy az gáz-e, hogy ő nem akar belemenni az anális szexbe a fiúval, miközben úgy érzi, hogy kéne, mert a fiú azt mondja, és a fejükben is az van, hogy ez a következő lépés.” Labancz Dániel szerint az, hogy ma az anális szex sokkal inkább a normativitás része, mint mondjuk harminc évvel ezelőtt, egyértelműen a pornónak tudható be. És hát a valóságot torzító pornó azt sem mutatja meg a lányoknak – vagy a fiúknak –, hogy nyugodtan lehet nemet mondani olyan dologra, ami valakinek nem jó.

Összegzésképpen mindkét szakember egyetért abban, hogy a korai pornófogyasztás komoly problémákat okozhat a (kis)kamaszok szexuális megélésében, a későbbi párkapcsolataikban, az önértékelésükben és a saját testükhöz kötődő viszonyukban. „Kivéve, ha akad olyan segítő reflexió, amivel ezt a gyerek helyre tudja tenni magában. Például ott az a lány, akit említettem. Ahogy egy kicsit helyre raktuk ezeket a dolgokat, és elkezdtünk beszélgetni, és biztattam rá, hogy beszélgessenek a barátjával, fedezzék fel maguk a dolgokat, és felejtsék el a pornót; vissza tudott kerülni egy normális mederbe a szexuális élete.”

És még egy utolsó gondolat: Szél Dávid a cikk elején említett, épp készülő, a tervek szerint májusban megjelenő, kamaszokról szóló könyvéhez alaposan beleásta magát a gyerekek számítógép-használatába, és arra jutott, hogy még a hosszú órákon át tartó, az életkornak megfelelő erőszakos játékkal való időtöltés sem teszi a gyerekeket számottevően erőszakosabbá. Ám ha a lövöldözős játékokat összevetjük a pornóval, már egy egészen szürreális kép árulkodik a probléma súlyosságáról: „Olyan helyzettel nem nagyon fogsz találkozni, hogy valaki hirtelen gépfegyverrel és néhány vállról indítható rakétával fog mászkálni az utcán. Ami viszont a pornófilmekben megjelenik, annak bizonyos elemei hasonlítani fognak a valósághoz, miközben a pornónak semmi köze nincs a szexhez.”

Pár gyakorlati tipp szülőknek és tanároknak

  • Minden kütyüre, laptopra és okoseszközre kerüljön valamilyen szülői szűrő- és kontrollprogram (innen érdemes tájékozódni például, és itt egy remek gyűjtés a piacon jelenleg megtalálható gyermekvédelmi szűrőszoftverekről, van köztük több ingyenes és fizetős is).
  • A közoktatásban; az óvodákban és az iskolákban jó, ha zajlik szexuális nevelés, és az lehetőleg ne csak egy egyszeri alkalom legyen.
  • A szülői értekezletek és az osztályfőnöki órák ne csak arról szóljanak, hogy felszerelési hiánnyal érkezett Dominik, hanem nehezebb témákról is, mint amilyen a pornó. Legyen közös nyelv, egyfajta szülő-diák-tanár háromszög. „Így tudunk kijönni abból, hogy csak a középosztályhoz és onnan picit fölfelé kommunikálunk ebben a témában is. Az iskolának ebben elengedhetetlen szerepe van, mert a gyerek révén a téma visszajut a szülőkhöz is” – vélekedik Szél Dávid.
  • Hasznos az is, ha az iskola külsős programokat hív meg a témában (például a Hintalovon Alapítvány programjait. A jelenleg is érvényes – sokak által erősen kritizált –, gyermekvédelminek nevezett törvény miatt külsős alapítvány, szervezet jelenleg nem tarthat szexuális oktatást vagy felvilágosítást iskolákban. Kivételt képeznek ez alól az alapítványi és magániskolák).
  • Ha pedig a gyerekünk barátjának családja szerint a pornó belefér egy kamasz életébe, érdemes a két szülőnek külső segítséget kérni egy mediátortól vagy egy gyermekpszichológustól.
  • A Kék Vonal az „Online pornográf tartalmak hatásai” című 90 perces foglalkozását alapvetően pedagógusoknak készítette, de tizenéves gyerekek szüleinek is hasznos. Az UNICEF-nek is van szülőknek és tanároknak szóló, hasonlóan hasznos oldala és a Hintalovon Alapítvány Digitális szülő elnevezésű oktatóanyaga is remek.
  • Az NMHH által üzemeltetett Internet Hotline szolgáltatás, a www.internethotline.hu segítségével bárki bejelentheti a világhálón található jogellenes vagy kiskorúakra káros tartalmakat.
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!