Sírjunk vagy nevessünk, amikor Szájer József lecsúszik a szívószálon?

Lehet viccet csinálni egy olyan rendszerből, amelytől a benne élők egy része már szenved, de viccesnek semmiképp sem talál? És megjelenhet ez menő designtárgyakon? Mörcsösíthető a magyar közélet? És bevállalós egy intézményvezető, aki 2024 tavaszán teret ad egy ilyen kiállításnak?

Egy nappali nagyságú térben vagyunk Rákospalotán, ahol a válasz határozott igen. A Csokonai Rendezvényház kiállítótere

szerény ugyan, mégis elfér benne az elmúlt 10 év abszurd Magyarországa.

A re-Akció – Közéletünk alkotói szemmel című zsebtárlat azt mutatja be, hogyan reagál a kortárs design (plusz dalszövegek és mémek) néhány alkotója a közéletre. Az itt látható tárgyak sokszor az online térből, máskor a Spotify-ból pottyantak ide; összességében szépek, jól kidolgozottak, ötletesek és szinte minden esetben kacagtatóan/fájdalmasan viccesek.

A kormánykritika humorba burkolása jellemzően a standuposok műfaja, egy ideje viszont már a kulturális élet több más területén is felbukkant: a popzenében, az irodalomban és néhány éve a design- és használati tárgyak között is.

„A játék két térképen játszható: Budapesten vagy egész Magyarországon. A játékmenet megegyezik, csak annyi a különbség, hogy országosan egy kicsit nehezebb legyőzni a NER-t” – olvasható például a Narancshullás című társasjáték leírásában, mely a nagyvárosok és a kistelepülések közti óriási politikai szakadékra utal.

Talán a legerősebb fal az, ahol a kommunista propagandaplakátok vannak átszabva a jelenre: bal oldalon a régiek, jobb oldalon az aktualizáltak; az UPSZ Stúdió képei egy 2024-es fali naptárból származnak, a cím adta magát: „Előre megyünk, nem hátra”.

FCK NER és Ársapka feliratú sapkák (ëviköt és Verskstaden), az évek óta népszerű Lőrinc persely a Hegyvidéki Manufaktúrától, a Renyagyár közéleti grafikái, szívószálon kapaszkodó mini Szájer József (UPSZ Stúdió), Varga Judit és Novák Katalin arcképei fakanálba gravírozva (ugyanők), Szijjártó Péter-es halloweenmaszk (Szia+), „Legyetek bátorak!” – póló (Pop portré), a Free SZFE kordonszalagja, a Meseország mindenkié és alatta lefóliázott könyvek – csak néhány a kiállított tárgyak közül.

A teret egy nagy mémekkel teli totemoszlop uralja, a netes nép- és utcaművészet az online térből került át 3 dimenzióba. Az oszlopot alkotó képernyőkön megannyi ismerős mém a Fidesz kék gyűlöletplakátjaitól kezdve az augusztus 20. után kirúgott meteorológuson át az Andi-Lölő házaspár jachtozásáig. Itt van az is, amikor Orbán Viktor az adventi mise után kijött a templomból, kollégánk pedig odalépett hozzá.

Az oszlop feje ki más is lehetne, mint Orbán Viktor?

Dalszövegek a Carson Comától, a Bajnoq-on át Erdős Virág „Ezt is elviszem magammal” című Kollár-Klemencz Lászlónak szánt klasszikusáig; egy QR-kód beolvasásával meg is hallgathatók. A tárgyak mellett kis infótáblák foglalják össze a tárgyak megszületését kiváltó kontextust, ha valaki mostanáig egy fiókban élt volna, elszigetelve minden hírtől és Magyarországtól.

Egy órát simán el lehet itt bogarászni és szöszmötölni, azzal a zavarba ejtő érzéssel, hogy amin többször hangosan felnevet az ember, az tulajdonképpen rettentő siralmas, és 2024-ben sem vigad másképp a magyar, mint sírva.

Ne legyen pártpolitikai és ne legyen személyeskedő

Kíváncsiak voltunk, hogy alakult ki a tárlat, ezért megkerestük a szervezőket. Az egész azzal indult, hogy a Covid alatt Nemes Takách Kata UPSZ Stúdió-alapító (egyébként díszlet- és jelmeztervező és szinkronszínész) és cégtársa saját szórakoztatásukra csináltak néhány operatív törzses színezőt. „Aztán jött József csúszása az ereszcsatornán és ezzel elindult az UPSZ közéleti vonala” – mondja. Elsősorban

önmaguk mentálhigiénés gondozása volt a céljuk azzal, hogy a nonszensz közéleti jelenségekre a humor stresszoldó segítségével reagáltak.

A közéletet meghatározó emberekre reflektáló ablakos adventi kalendárium immár harmadik éve (keser)édesíti meg sokak adventjét (köztük a beszédes című Nemzeti Köszönet Kalendárium és a Nemzeti Ellenség Kalendárium), az ablakocskákban a legfontosabb fejek nyílnak Gyurcsánytól Karácsonyon és Kövér Lászlón át Rákay Philipig. Meg természetesen Soros. Az ablakokat kinyitva a kis csokin kívül még egy meglepetés jön. 2023 karácsonyára készítették el a már említett 2024-es falinaptárat, ahol a kommunizmus propagandaplakátjait szabták át a jelenre. „Szíven ütött minket, hogy mennyire hasonló a retorika és a formakultúra”.

A kiállítás is tulajdonképpen ennek a naptárnak köszönheti a létét: Beke Károly, a XV. kerületi Csokonai Kulturális Központ vezetője azzal kereste meg őket, hogy kiállítaná a naptár anyagát. Intézményvezetői arc poeticája szerint úgy lehet aktivizálni az embereket, ha „meglepjük őket”. A naptár mellé végül még egy sor közéleti designtárgy került és több alkotó is becsatlakozott. „A naptár is klassz, de úgy éreztük, még izgalmasabb lenne azt megmutatni, hogy hogyan reagál a kortárs design a közéletre. Mindenki, akit megkerestünk, egyből igent mondott” – meséli Nemes Takách Kata.

„Bátor ember!” – ez volt a hétfői kiállításmegnyitón az egyik leggyakoribb reakció arra, hogy Beke helyt adott a tárlatnak (a kontextushoz az is hozzátartozik, hogy a kerület DK-s vezetésű). Nemes Takách Kata szerint ez a vélekedés is csak azt mutatja, hogy nonszensz körülmények között élünk.

„Amikor felmerül, hogy nem tartunk-e a következményektől, az jut eszembe, hogy miért kéne, hisz demokráciában élünk. Nem?”

Azért is akartak egy minitárlatot szentelni korunk szürreális eseményeinek, hogy megőrizze őket az emlékezet: „Hetente jön valami újabb képtelenség, ami feledteti a korábbit, és az ember időnként a fejéhez kap, »tényleg ilyen is volt, de ki emlékszik arra már«?. A tárlat kábé 10 évet ölel fel.

Olyan közéleti események vannak kifigurázva, amelyek minden színű mércével mérve abszurdumok. Ez a kiállítás ezért akár össze is kovácsolhatná az országot, mert nem valamelyik politikai irány mellett vagy ellen áll ki, hanem a kisember gúnyolódik a hatalmasokon”

– vélekedik.

„Ne legyen pártpolitikai és ne legyen személyeskedő” – ez volt a kiállítás születésekor a legfőbb rendezőelv. „Mi nem csinálunk viccet senki frizurájából, szemének állásából, hiányos fogsorából, az annyira méltatlan. Minket az érdekel, amit tesznek.”

A tárlaton azért jóval erősebb a kormánypártot és a NER rendszerét érő kritika, amire Kata azt mondja, hogy például az adventi naptárakban az ellenzéken is viccelődnek, a NER túlsúlya pedig abból fakad, hogy az ellenzék már alig tűnik fel a közéletben, nem rúgnak labdába, lassan kikopnak a közbeszédből.

„Szerintem ezek okos tárgyak, de emocionálisan is hatnak, és ez azért jó, mert a szívünkön át lehet az agyunkra hatni. Ezért izgalmas ez az anyag.”