A Pappa Pia és Dobó Kata filmje esetében is Andy Vajna szava döntött

A magyar filmfinanszírozás elmúlt évtizedeit dolgozza fel a Partizán legújabb dokumentumfilmje, a Rendszerhiba – A magyar film el nem mondott története, amiből kiderül többek között az, hogyan zajlott a szereplők szerint az átmenet a nyolcvanas évek végi aranykorból a filmtörvény megalkotásába, hogyan omlott össze a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA), és alakult meg az Andy Vajna nevével fémjelzett Magyar Nemzeti Filmalap, amiből a ma már szinte kizárólag magas költségvetésű, történelmi filmeket támogató Nemzeti Filmintézet lett.

A filmben többek között megszólal Gárdos Péter filmrendező, Kovács András Bálint, a Magyar Nemzeti Filmalap döntőbizottságának tagja, Kántor László, Hutlassa Tamás, Muhi András, Kovács Gábor producerek, Hajdu Szabolcs, Pálfi György és Fonyó Gergely filmrendezők is.

A dokumentumfilmből ezek is kiderülnek:

• Egy példa arról, hogy milyen nézettségek voltak a hetvenes években Magyarországon: Szabó István Szerelmesfilmjét moziban 703 ezer néző látta, televízióban több mint 4 millióan.
• Gárdos Péter mesél arról, hogy a nyolcvanas évek végén készült, Szamárköhögés című, 1956-ról szóló filmjében az akkori filmfőigazgató, Kőhalmi Ferenc kérésére került ki egy Nagy Imre-rádiófelvétel. Ebben a stáb meg tudott állapodni, Gárdos szerint a film lényegét nem bántotta.
• A kilencvenes években, a rendszerváltással Kőhalmi vitte tovább a filmes közalapítványt, de az érintettek szerint lassú kivéreztetés zajlott. Hajdu Szabolcs filmrendező (Ernelláék Farkaséknál) úgy fogalmaz, hogy a rendszerváltással egy generáció elveszítette azt a falat, amihez korábban hozzá voltak szokva, hogy nyomni kell.
• A filmtörvény kialakítása előtt a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején egy éves filmkészítésre összesen 460 millió forint állt rendelkezésre. Grunwalsky Ferenc operatőr, az MMKA későbbi elnöke szerint a „film” szó akkoriban semmilyen törvényben nem szerepelt, csak a vámnál, az import-export alatt.
• Szóba kerül Török Ferenc, Hajdu Szabolcs és Pálfi György akciója, akik 2002-ben A hídember premierjén, amikor Orbán Viktor miniszterelnök az Uránia színpadára lépett, szórólapokat dobáltak a karzatról. A szórólapokra a történelmi film költségvetését írták, összehasonlítva a töredékét jelentő többi filmes támogatással.
• 2004-ben hetekig egyeztettek a magyar filmrendezők, producerek, animációs filmesek, dokumentumfilmesek, forgalmazók, hogy megszülessen az első filmtörvény tervezete, ami első évben 6 milliárd forint állami támogatást, később pedig évente néhány milliárddal többet különített volna el filmkészítésre. A parlament 2004-ben 354 igen, 0 nem, 0 tartózkodás mellett fogadta el a törvényt, Grunwalsky szerint Jancsó Miklós akkor „sírógörcsöt kapott”.
• Ebben a rendszerben voltak kedvencek, mint például Tarr Béla, aki Kántor László szerint, ha bármit beadott, 5-10-szer annyi pénzből készíthetett filmet, mint egy átlagos filmes.
• A filmtörvényben beígért pénz aztán nem érkezett meg, kiütött a válság, a 2010-ben választást nyerő Fidesz pedig korrupt szervezetként kriminalizálta az MMKA-t, bár eljárások nem indultak.
• Andy Vajna kormánybiztos kinevezésével az előző rendszerben ígért pénzek nem is érkeztek meg teljesen, volt, aki anyagilag és idegileg is tönkrement ebben a korszakban.
• Megszólalnak a filmben a Vajnával szemben kritikus hangok is, Hajdu szerint az új rendszert „lenyomták az emberek torkán”, Janisch Attila szerint „a magyar mozgókép szakmát Vajna tönkretette.”
• „Mindenki azt mondta 2011-ben, hogy na itt most Terminátorok fognak készülni” – mondja Kovács András Bálint, aki megosztja, hogy három olyan eset volt, amikor Andy Vajna olyan erősen érvényesítette az akarát a döntőbizottság felé, hogy azok az ő kedvére szavaztak. A három ilyen eset: Pálfi György elkaszált Toldi-filmje, a Pappa Pia, és a Kölcsönlakás című vígjáték, amit Dobó Kata rendezett.
• Fonyó Gergely elmeséli, hogy Vajna őt kérte fel a Pappa Pia megrendezésére, de nem vállalta, mert úgy kellett volna igent mondania, hogy nem volt forgatókönyv. Vajna erre megsértődött, a filmet végül Csupó Gábor rendezte meg. Fonyó nem jutott ezek után lehetőséghez, ezért felhívta a filmbiztost, aki felajánlotta neki a Pappa Pia folytatásának megrendezését. Fonyó élete legnagyobb gázsiját kérve igent mondott, Vajna pedig ezt elfogadta, de a biztos meghalt, mielőtt ebből bármi lehetett volna.
• A film utolsó részét Káel Csaba érkezése és a Nemzeti Filmintézet megalakulása és működése teszi ki, felbukkan Lajos Tamás operatőrből lett szuperproducer, illetve a fiatal filmeseket támogató Inkubátor Program csuklóztatása.
• Kovács András Bálint szerint „aki azt mondja, hogy azért nem kapott Vajna alatt pénzt, mert konzervatív volt, az nem mond igazat.”
• Gárdos Péter elmondja, hogy sokáig készített elő egy Semmelweis Ignácról szóló filmet, ami végül regény formájában jelent meg. Amikor beadta a filmintézetnek az erről szóló filmtervet, azt a választ kapta, hogy ők mást akarnak reprezentálni az orvos életéből.
• Lányi András író, filozófus szerint a „mostani filmek inkább köztéri szobrok, mint műalkotások.”

A film teljes egészében megtekinthető a Youtube-on.