Grandpierre Attila: A modern világ ketrecben van, tetszhalottak vagyunk

Grandpierre Attila fizikus, csillagász, a Vágtázó Halottkémek és a Vágtázó Csodaszarvas zenekarok frontembere volt 2023 első vendége Veiszer Alinda online interjúsorozatában. A teljes beszélgetésben, amit havidíjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni, Grandpierre leginkább a világnézetéről vallott, illetve arról, hogy az milyen pontokon tér el attól, amit a közvélemény mainstreamnek tart (ez a szó sokszor elhangzott az interjúban). Emellett szó esett a sámánizmusról is, a VHK betiltásáról, illetve arról, hogy milyen volt Grandpierre viszonya a magyarság eredetét kutató édesapjával.

A beszélgetés zenei kérdésekkel indul, az apropót egy új VHK-feldolgozáslemez adta. A most 71 éves frontember elmondja, sokszor meglepődik, hogy milyen nagy hatást gyakorolt a zenekar, még külföldön is. Grandpierre szerint az ő zenéjük abból indul ki, „ami minden emberben benne van, attól függetlenül, hova született, milyen kulturális környezetben”, ezért a VHK nem rétegzene. Ezzel szemben a rádióban játszott dalok nagy része „silány rétegzene”, amit uniformizál a zeneipar, megszabva a tempót, „hogy a szellemiségről, lelkiségről ne is beszéljünk”.

Ezen a ponton jön elő először – és aztán az interjú során még többször – az élet és a mindenség, Grandpierre azt vallja, hogy a zenében az egyetemest, az emberit akarja megtalálni, akárcsak a kutatásaiban. A beszélgetés ebben az irányban halad tovább, és hamar kiderül, hogy a fizikus-csillagász nem minden kérdésben igazodik a jelenlegi tudományos konszenzushoz. Szerinte például az élet egyetemes jelenség, ami a modern világ szerint „bőrzacskókba van bezárva”, egyedi élőlényekbe, amik körül minden más élettelen „de ez egy rendkívül kétséges feltevés, amit soha nem alapoztak meg”.

„Az életösztön bennünk rejlik, az egész világegyetemet átfogja, ezt intuitívan még mindig érzi az ember. Évmilliókon keresztül ösztönös lények voltunk, és így feleltünk meg az életünk kihívásainak”

– mondja, kontrasztba állítva a modern ember elidegenedettségét. Grandpierre szerint a nyugati ember szeretne megszabadulni ettől az életösztönről, pedig inkább fel kellene fedezni azt, „hogy eljussunk a legmagasabb kiteljesülésünkig, hogy megtaláljuk azt a sorsot, amire születtünk a Földön”. Úgy véli, a modern ember berendezkedéséből hiányzik a világegyetem is, mert azt gondolja, hogy az nem hasznos, nincs rá szükség a mindennapi életben – pedig az ember csak akkor lehet boldog, ha megérti az életet és a világot, „ez az értelmes lények valódi kihívása”.

Grandpierre szerint a fizikát is másként lenne érdemes kutatni, mert „nem természettudomány, ami ma van, csak annak nevezik”. Úgy véli, nem jó irány, hogy régen természetes összefüggéseket a tudomány ma figyelmen kívül hagy. Szerinte a természetet leíró törvények közötti összefüggéseket, mélyebb szintű törvényeket kellene megkeresni. Nem jó például, hogy a fizikusok minden más tudományt alárendelnek a fizikának, a biológiával való kapcsolódást nem veszik figyelembe. Ezen a ponton Veiszer többször is a „mainstream” tudományt képviselve száll vitába Grandpierre-rel, és később jelzi is, hogy nem mindenben ért egyet. Ehhez kapcsolódva kérdezi meg, miért alakult úgy, hogy beszélgetőtársa élete során mindig kereten kívül, szokatlanul gondolkodott. A válasz akár az interjú első felének tételmondata is lehetne:

„Mert a modern világ ketrecben van. Tetszhalottak vagyunk, a tunyaságban, a kényelmi zónában. A mainstream maga fájóan lapos, rossz irányba megy a világ.”

Ezután kerül szóba Grandpierre apja, aki maga is sűrűn gondolkodott szokatlan megközelítések mentén. Grandpierre K. Endre magyarságkutató volt, akinek több elméletét nem fogadta el a tudomány. Műveiben leírta, hogy a hunok jelenléte az addig véltnél korábbi volt a Kárpát-medencében, hogy Árpád vezér Attila leszármazottja, lejegyzett egy alternatív csodaszarvas-legendát is, emellett egy ősmagyar alapokon nyugvó egyházat is megpróbált alapítani. A VHK frontembere nem is titkolja, hogy nagy hatással volt rá édesapja, „olyan fényeket, olyan erőket gyújtott ki bennem, amik termékeny talajra hullottak”. Grandpierre szerint apja kutatásai „bizonyítást nyert, de nem elfogadott tézisek”, amik így is nagy hatást gyakoroltak a magyar köztudatra, és ma már több százezren vannak Magyarországon, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ő.

„Mindenre tudok százezer magyart találni, aki el tudja azt hinni” – mondja erre Veiszer, és felveti, hogy a magyarkodó tömeg és a politikusok ismeretei az őstörténetről felszínesek, és ez üres gesztusokban, külsőségekben nyilvánul meg. Példaként hozza a rovásírással kiírt településneveket, a Pénzmúzeumnál emelt Csodaszarvas-szobrot és a Magyarságkutató Intézetet. Grandpierre elismeri, hogy sosem gondolt aranyozott csodaszarvasra, ami egyébként „az élő világegyetem jelképe”, de ennél jobban nem megy bele a válaszba. Hogy miért nem, azt így magyarázza:

„Én soha nem foglalkoztam azzal, hogy a társadalmi jelenségekbe bevessem magam és abban kimerüljön az érdeklődésem. A legtöbb esetben káros, ha az ember rossz érzéseket kelt magában olyan dolgokkal kapcsolatban, amikről nem tehet, és amiket nem tud befolyásolni.”

Ezután a beszélgetés megint a Grandpierre-családhoz kanyarodik, majd vissza a zenéhez. Kiderül, hogy a zenész azt sem élte meg nagyon tragikusan, amikor a nyolcvanas években a VHK be volt tiltva. Már csak azért sem, mert sosem tudták igazán betiltani őket. Volt, amikor álnéven léptek fel, máskor egy másik zenekar a saját koncertjén adta át nekik a színpadot. Annak ellenére voltak betiltva, hogy nem politizáltak, amit két titkosrendőr a nyolcvanas években így magyarázott meg az énekesnek: „Azt mondták, igaz, hogy nem szidjuk a rendszert, de olyan életigenlés és pozitív jövőkép van a zenekar mögött, ami veszélyes.”

Az interjú végén a sámánizmus is előkerül. Mint kiderül, Grandpierre sosem járt gyülekezetbe, templomba. Legközelebb a sámánisztikus természetvallás, a természet vallásos tisztelete áll közel hozzá, ami szerinte nem is igazi vallás, hanem egy „tudásrendszer” és „kozmogónikus világnézet”, aminek összefüggéseit a modern ember nem ismeri.