A halászlékirálytól az első pornómoziig – belső utazás Budapest Kis-Amerikájába

Még egy éve sincs, hogy megjelent a Koniorczyk Borbála – Merker Dávid szerzőpáros Hosszúlépés Budapesten című könyve, és máris elkészítették a fotelből is űzhető tematikus városi séták újabb útikalauzát, a Hosszúlépés a körúton túlt, amelyet egy népszigeti halászlevezésbe torkolló túrán mutattak be.

A szerzők első kötetét (amelyről itt írtunk) a Covid kényszere is szülte, hiszen cégük alapvetően városi séták szervezésével foglalkozik, de a járvány alatt csak korlátozottan volt lehetőségük ezt űzni. Arra viszont jó alkalom volt a kényszerszünet, hogy kedvelt útvonalaikat képzeletben is végigjárhatóvá tegyék egy történetekkel, építészettörténettel, korabeli és mai fotókkal színezett könyvben. Az írott Hosszúlépés is siker lett, szinte kikövetelte a következő részt. Ahogy az új könyv címe is utal rá, a szerzők elhagyták a belvárost, és Budapest négy, körúton túli részét, Újpestet, Józsefvárost, Dél-Pestet és Hegyvidéket állították középpontba.

„Nagyon hamar kialakult bennünk a koncepció, hogy szeretnénk a belvárostól távolabb menni. Abból nagyon hamar kialakult, hogy négy égtáj irányába szeretnénk elindulni. És aztán adta magát, hogy melyik városrészeket írjuk meg” – mondta Merker Dávid, aki arról is beszélt, hogy igyekezték elkerülni azt, hogy rózsaszín képet fessenek a fővárosról, annak hibáit is be akarták mutatni, a keserédes, tragikus történeteivel együtt.

Az egyszerű szemlélőnek a város szövetét az épületek jelentik, de a falak és terek mit sem érnek a hozzájuk kapcsolódó sztorik nélkül egy urbanistának, nem beszélve arról az esetekről, amikor csak a sztorik maradnak, kőfalak pedig nem. A könyvbemutató helyszínéül választott Újpest is lubickol a különleges történetekben. Az 1830-as években fejlődésnek indult, majd az ország legnagyobb községévé hízó, később városi rangot kapó, majd Budapesthez csatolt települést Merkerék Kis-Amerikának tartják. Részben azért, mert a főként iparra építő falu hihetetlen ütemben nőtt és fejlődött, de Vadnyugatot idéző jelenetek is lezajlottak benne. Például itt került sor az első európai bankrablásra, amelyet két balfék követett el. Az apróban, súlyos zsákokban átadott pénzzel meg tudtak lépni, de túl sok nyomot hagytak maguk után, és egy vasúti jegynek köszönhetően gyorsan kézre is kerítették őket.

Újpest fékezhetetlen fantasztákat is adott, a zsidó származású Papír Sándor egy ezer főnél is többet befogadó színház üzemeltetésébe kezdett az 1910-es években – ezzel még a Vígszínházat is lekörözte – , de hiába mutatott be futószalagon újabb és újabb darabokat, lehetetlen volt állandóan megtölteni a fővárostól azért még mindig távol levő termet.

A színház bukása ellenére a város nem maradt szórakozás nélkül, az újpesti futballklub mindig ezreket mozgatott még, és a településhez tartozó Népsziget már akkor is afféle vigalmi negyed volt. A Népszigeten volt például az Újpest első futballpályája, amelynek területét az akkor érvényben lévő erdészeti törvények ellenére egy éjszaka alatt letaroltak „ismeretlenek”, hogy lehessen ott focizni, de számos vendéglő is működött ott a huszadik század elején.

Merkerék az egyik legjobban pörgő és legmenőbb vállalkozásnak, Illik Viktor halászcsárdájának már csak a hűlt helyét tudták megmutatni a Népsziget déli végénél, de a bemutató kedvéért egy rotyogó bográccsal még megidézték a szellemét. Ide már kenyérrel a kezünkben kellett érkeznünk, mert annak idején Illik sem adott kenyeret a bárkáival ideszállított vendégeinek. A vendéglős mindössze három ételt volt hajlandó az étlapon tartani, sült halat, halászlevet és túrós csuszát. A minimalista üzletpolitika bejött, a saját halászati társasága által fogott friss halra tódult a nép, körülbelül ezer vendéget is leültetett jobb napokon, akiknek cigányzenekar húzta a fülébe a zenét.

A bemutatón ezeket a sztorikat elevenítették fel a szerzők, de a könyv lapjain még másik három városrészben is kalandozhatunk. Megismerhetjük Józsefváros mulatóit, vagy például az első pornómozi történetét, amelynek előadásáról a Pesti Futár tudósítója szinte már parodisztikusan szemérmesen számolt be, ismertetve az intim részleteket is.

A Hosszúlépés bátran nyúl vendégszövegekhez, amelyek nem terjeszkednek túl, de jól lefestik a huszadik század fordulójának hangulatát. Erre még a korabeli reklámplakátok, fotók, újságkivágások is ráerősítenek, így mára már eltűnt épületekre is rácsodálkozhatunk. Néha azért zavarba jöhetünk, még egy-egy plusz képaláírás segíthetne, hogy melyik emlegetett épületet látjuk a lapokon.

Az alkotók a Hegyvidéket egyetlen nap, 1944. december 24 történésein keresztül mutatják be, miközben a korszak meglehetősen vitatható vagy éppen hősies tetteket is elkövető színészbálványai, Bajor Gizi, Karády Katalin, Páger Antal is eleven figuraként lép elénk az ostromgyűrűben.

Dél-Pestre kalandozva megtudhatjuk, hogy már száz évvel ezelőtt is az emberek agyára mentek reklámok, míg Csepelen a viszonylag ismert Weiss Manfréd-sztori mellett kiderül, hogy mi a közös a Csepeli Munkásotthonban és a mexikóvárosi operaházban. Ömlenek ránk a jobbára a 19. század vége és a 20. század közepén született sztorik, de ezekben egyáltalán nem terhes nyakig merülni.

A korábbi kötet fejezetei egy-egy pár óra alatt bejárható sétaként is értelmezhetőek voltak, most viszont megnőttek a távolságok, egy klasszikus sétával nem tudhatóak le ezek a kultúrtörténeti kalandok. Merker szerint ezt azért nem szabad elvetni, mert sokszor tapasztalja, hogy a legelvetemültebb ötleteket szeretik megvalósítani az emberek. Koniorczyk Borbála azt mondta, hogy ők továbbra sem gondolják úgy, hogy könyvük egy sétavezető füzet lenne, sok idős olvasójuk például már egyáltalán ki sem mozdul a lakásból, de tudnak olyanokról, aki a könyvet a hónuk alá csapva járják végig az útvonalakat.

Amikor felvetettem, hogy a Hosszúlépés kényelmes segéd lehetne, ha létezne valamiféle online vagy okostelefonos appos változata, mindketten tiltakoztak.

„Nehéz eldönteni, hogy melyikünk a nagyobb luddita. Nem mi leszünk azok, akik applikációt fejlesztünk – volt olyan, hogy próbálkoztunk, de mindig az derül ki, hogy mi az analóg módszerekben vagyunk jók és hitelesek” – mondta Koniorczyk.

„Egy csomó adatot meg lehet már találni. Egy applikáció nem tud személyessé válni, mi nem ebben utazunk, hanem a belső utazásban. A mi munkák az, hogy az események, a kikutatott sok apró részlet újrakeretezésével, újrarendezésével átélhetővé tegyük az adott korszakot és városrészt. Nagyon személyes ez a könyvünk, a saját kötődéseinkről, otthonunkról szól, és azt akarjuk, hogy másnak is személyes legyen. Ezért mindenki használja úgy, ahogy az eszébe jut, senkit nem szeretnénk korlátozni” – mondta Merker Dávid.

Koniorczyk Borbála – Merker Dávid: Hosszúlépés a körúton túl
21. Század Kiadó
7490 forint