Hiába szép és jó a Magyar Zene Háza, a kellemetlen szájíz valószínűleg még sokáig kitart

Ahogy meglátom közelről először a Magyar Zene Házát (innentől az egyszerűség kedvéért csak MZH), és realizálom, milyen épületről is van szó, elég hamar elkezdek azon keseregni, mennyire szomorú, hogy egy ilyen hely rögtön hatalmas hátránnyal és billogokkal indul, hiszen az elmúlt időszakban minden politikai oldal igyekezett tematizálni a puszta létezését. És hát érthető, hiszen a Liget-projekt részeként épült multifunkciós zenei központra fröccsent minden, ami az egész Városliget durva átalakítása miatt fröccsenhetett.

Hogy kivágtak miatta ép, egészséges fákat. Hogy ez csak az egyik épület a sok közül, ami elveszi a zöldterületet a parkból. Hogy Orbán Viktor miniszterelnök még egy ilyen helyszín átadásán se tudta visszafogni magát, hogy ne választási kampányoljon meg kampányszlogenné alakított mulatóssal uszítson a politikai ellenfelei ellen. Hogy Karácsony Gergely polgármester nemes egyszerűséggel csak barbár erőszakként hivatkozzon arra, hogy a főváros vezetőjeként a kormány gyakorlatilag leerőszakolta a torkán nem csak ezt az épületet, hanem az egész Liget-projektet is. Hogy még a Városliget szegény kis madarai is szörnyethalnak, miután izomból nekirepülnek az épület hatalmas üvegfalainak.

Pedig az az igazság, hogy a japán sztárépítész, Fudzsimoto Szú által megálmodott gigantikus varázsgomba tényleg lenyűgözően impozáns, ötletes, már-már hihetetlen, hogy egy ilyen épület elkészülhetett a sok egyenstadion, egyensportcsarnok és más monstre építészeti erőfitogtatások mellett, amiket annyira fontosnak tart a kormány. És ha hozzávesszük, hogy mindez egy alapvetően kulturális és zenei központ funkcióját tölti be, ahol van zenei könyvtár, kiállítótér, koncerttermek sőt, zenélő játszóelemek az épület előtt,

akkor tényleg hajlamos az ember megfeledkezni a kivágott fákról, a madártetemekről és az egészet övező politikai cirkuszról.

Arról viszont viszonylag kevés szó esik a közbeszédben, hogy mi is lesz a MZH-ban. A helyszínen beszéltünk a szervezőkkel, illetve elolvastuk a baromi igényesen összeállított, Összhang néven megjelent programkiadványt, ami alapján tényleg nehéz lesz belekötni tartalmilag az épületbe. Egy nagyobb (320-550 férőhelyes, ez az álló- vagy ülő közönségtől függ), illetve egy kisebb (100-110 fős) koncertteremben tartanak majd koncerteket, előadásokat, kerekasztalokat, workshopokat, illetve edukációs programokat, van egy 150 fős szabadtéri koncertekre alkalmas helyszín, a föld alatt az egész épület legizgalmasabb helye, a hangdóm, ami teljesen egyedi elrendezése miatt formabontó zenei előadásokra vagy akár elektronikus zenei koncertekre is alkalmas, több kiállítótér, illetve két terem, ahol zenepedagógiai programokat tartanak.

A szervezők célja, hogy minden pontját programokkal, előadásokkal és koncertekkel töltsék meg ne csak este, hanem nappal is, keddtől egészen vasárnapig (a hétfő szünnap lesz). Sok program, képzés vagy zeneoktatással kapcsolatos tevékenység ráadásul ingyenes lesz a tervek szerint; Batta András, az MZH ügyvezető igazgatója a HVG-nek azt nyilatkozta, hogy nagyon kicsi, jelképes belépődíjjal kell számolnia mondjuk azoknak, akik iskolai program keretében érkeznek ide. A koncertek nagy része is ingyenes eddig, csak regisztrálni kell rá előre. Valószínűleg ezért is lehet, hogy több programjuk már előre telt házas.

Így annyira nem is meglepő, hogy a szervezők – akik között van egy zenei magazin korábbi főszerkesztője és a Trafó, illetve MÜPA egyik programfelelőse) tényleg minden létező zenei műfajnak helyet akarnak adni az épületben a népzenétől és komolyzenétől a jazzen és elektronikán át a könnyűzenéig. Ráadásul úgy, hogy ezek ne csak sima koncertek legyenek, hanem különleges, alkalmi események, ahol még a külföldi fellépő is valamilyen kollaborációval készül más hazai zenészekkel, vagy a koncertje másnapján workshopot tart a helyszínen.

Már most több tucat programot meghirdettek, amelyek között van beszélgetős-zenélős dalszerzői program, ahol Barkóczi Noémi, Henri Gonzo (Fran Palermo), Balla Gergő (Platon Karataev) és Jónás Vera közösen szerepelnek majd. Jön Robert Henke német zenész, aki ‘80-as évekbeli Commodore-számítógépekből csinál technoszerű zenét, majd tart róla másnap külön előadást is. És persze lesznek, sőt, már voltak is könnyűzenei koncertek, mint például a Mörk, Sena vagy éppen a Deep Glaze; utóbbi zenekar koncertjén teszteltük, hogy milyen a helyszín.

A szervezőkkel való beszélgetés során viszonylag egyértelművé vált, hogy az MZH nem egy újabb Akvárium vagy Dürer Kert (aminek ugyebár éppen azért kellett más helyszínre költöznie a Városliget mellől, mert Garancsi István irodaházat épít a helyére kormányzati támogatással). Ugyan biztosan akadnak majd olyan fellépők, akik előfordulhatnának más helyeken is, itt azért nem annyira a könnyűzenei fősodoron lesz a hangsúly, még ha mondjuk novemberben fellép majd itt például az Injury Reserve nevű remek amerikai absztrakt hiphop formáció is. Mint megtudtuk, a programok egyébként nemcsak meghívásos alapon állnak össze, hanem a szervezők szívesen fogadják, ha előadók és zenekarok maguk jelentkeznek, hogy valamilyen extra produkciónak keresnek helyet, és a Magyar Zene Házára gondoltak.

Azért a helyszínhez érve elég furcsa látványt terült elém. Este hét felé, szitáló esőben is volt pár ember, akik a zenélő játszótéri elemeket próbálgatták az épület előtt, miközben a szomszédos műjégpályáról üvöltött a Bella Ciao, a Macarena meg az Everybody a Backstreet Boystól. Nyilván ez a probléma csak télen áll majd fent, de valószínűleg arra senki sem gondolt, hogy a minőségi zenére és zeneoktatásra fókuszáló Magyar Zene Háza tőszomszédságában lakossági rádiós zenék szólnak majd rohadt hangosan. A kültéri színpad ránézésre tök jó kis programoknak adhat otthont nyáron, de azért felmerült az a probléma bennem, hogy milyen klassz, hogy szinte teljesen fedett a helyszín, így még az eső sem moshatja el majd itt a koncerteket. Pontosabban moshatná, mert a lyukas tetőtéri szerkezet miatt pont az esővédettség nem lesz meg.

Az épület belülről pedig egyáltalán nem olyan, amihez az átlag koncertre járó ember szokott itthon, és inkább közelebb áll egy steril múzeumhoz vagy az Operához, mint mondjuk egy A38-hoz. Látszik is az embereken, hogy kicsit feszengenek az új környezetben, és bennem is felmerül, hogy ilyen helyen azért rohadt cikin nézhet majd ki, ha esetleg felbukkan pár spiccesebb ember egy-egy adott koncert kedvéért.

Az elképesztően tágas térhez tartozik ruhatár, egy földszinti és emeleti kávézó (bár csak az előbbi volt nyitva), egy büfé és egy boltszerűség is, ami zárva volt. Csapolt sört nem láttunk, viszont a 0,33-as üveges Heineken 890 forintba került, ami még belvárosi mércével is pofátlanul drága, főleg ahhoz képest, hogy a bor decijét 450-ért mérték. Egy unicum 1200, egy Jagermeister 1400, de tehetősebbek olyan 2200 forintért Grey Goose-t is ihatnak.

A bökkenő csak annyi, hogy nem lehet az italt bevinni a koncertterembe.

Saját szememmel láttam, ahogy páran megpróbálták papírpohárba átöntve bevinni a sört a koncertterembe, de így sem engedték be őket. Márpedig bármilyen ital fogyasztása egy koncerten teljesen evidens, elfogadott dolog, mondhatni iparági sztenderd, és a jövőben még sok kellemetlenséget okozhat, ha az emberek ki-be fognak járkálni a koncertekről azért, mert nem tudjuk bevinni magunkkal a büfében vásárolt italt. Fogalmam sincs, hogy ez csak túltolt elővigyázatosság, amit idővel elhagynak, vagy halál komolyan gondolják, de semmiképp sem lesz egy népszerű húzás, annyi szent.

A magyar zeneiparban egy ideje lehet hallani kritikus hangokat, hogy üvegfalakból állnak a két koncertterem az épületben, és hogy ez mennyire gáz, hiszen akusztikai szempontból kevés alkalmatlanabb anyag létezik az üvegnél. A hang visszaverődésének pont az a jó, ha nem egyenletes a fal, ahonnan a hangnak vissza kell verődnie, márpedig az üvegnek pont az egyenletesség az egyik lényege.

Aztán a helyszínen megtudtam, hogy a nagy koncertterem üveglapjai mozgathatók éppen azért, hogy a legjobb akusztikát adják a teremnek, és a Deep Glaze koncertjén semmilyen problémát nem érzékeltem abból, hogy döntött üveglapok verik vissza a zenét.

Cserébe egészen különös, érdekes élmény volt úgy nézni egy koncertet, hogy a háttérben látni a Vajdahunyad várát és a Városliget különböző fényeit. Az már mondjuk kevésbé tetszett, hogy a zenekar rettenetesen halkan szólt, a mellettem állót kristálytisztán hallottam beszélni még maszkban is, és egy ideig még az is felmerült bennünk, hogy csak a színpadot és a monitorládákat halljuk, mert a többi hangfal vagy nem szól, vagy csak az ének. Hasonló módon a fénytechnikát is egész minimálisra vették, pedig látszik, hogy mennyire hiperszuper technikával rendezték be az egész termet, legyen szó az állítható színpadról vagy bármi másról.

Viszont a Magyar Zene Háza még egy kis ideig tesztidőszakban van, csak most tapasztalják ki a lehetőségeket és a problémákat, vagyis az első hétvégén valószínűleg kicsit belefér, ha a hangosító még nem igazán találta ki, hogyan is kéne szólnia élőben egy rockzenekarnak. Viszont emiatt a telt ház ellenére annyira feszengős volt a közönségben a hangulat, hogy

biztosan sok idő kell, amíg az ide járó emberek úgy fel tudnak oldódni, mint más klubokban. A helyzeten az nem segít, hogy tényleg nagyon steril, nagyon nyugati múzeumokra hasonlító hangulata van az épületnek.

Mintha az egész projekt tervezőit az operaházi miliő ihlette volna, ahol az előadás szünetében a nézők vesznek egy pohár pezsgőt vagy egy perecet, 15 percen belül elfogyasztják, aztán csöndben visszaülnek a helyükre.

Alapvetően még lelkesedni is lehetne azért, hogy van egy ilyen épület Budapesten, ahol rendes a szakmai háttér, a zene minden szegmensét lefedik a programok és még jól is néz ki. De egyszerűen nem lehet elfelejteni azt, ahogy a Fradi Security holdudvarába tartozó erőszakos verőemberek vegzálták a ligetvédőket, ahogy a kormány a fővárost és az itt lakókat arcon köpve alakítja át erőszakosan az egyik legnagyobb közpark látképét mindenki egyértelmű tiltakozása ellenére. Ahogy a Fidesz politikusai még itt is csak a legócskább politikai kommunikációt képesek erőltetni, hogy aztán Szakcsi Lakatos Béla eljátssza a párt idei választási szlogenjét egy túlárazott zongorán.

Én egy rakás izgalmas, kreatív, kulturálisan előremutató ötlettel és tervvel találkoztam a Magyar Zene Házában, mégsem érzem azt, hogy ez ne megint csak a kormánypárt erőszakos politikájának egy újabb korlenyomata legyen. Ez az épület bárhol elfért volna, bárhol máshol ugyanilyen pozitív benyomást keltene az emberben, de ezt mindenképpen ide kellett építeni, mert jelenlegi kormány képtelen változtatni a „ha támadják a kisvasutat, akkor meghosszabbítjuk Bicskéig” típusú attitűdön. És hiába kritizálja helyi civilektől környezetvédelmi és városfejlesztési szakembereken át a politikáig mindenki évek óta a Liget-projektet, csak beépítik a fél parkot betonépületekkel.

Különösen szimbolikus az egész ha azt nézzük, amit már említettem, hogy a közelben, az egykori Dürer Kert és Keleti Blokk helyén a NER-hez szorosan kapcsolódó Garancsi István luxusapartmanok és -irodaházakat épít úgy, hogy a kormány még kiemelt fontosságú beruházásnak is minősítette a projektet. Nyilván a Magyar Zene Háza ebben a formájában nem állná meg a helyét azon a területen, de ettől még sokatmondó, hogy a kultúra érdekében még a környezetpusztítás, a madártetemek és a civilek fizikai megfélemlítése is belefér, miközben egy másik fontos kulturális helyet a földdel tettek egyenlővé, hogy egy gazdag kormányközeli vállalkozó valami egészen mást építsen a helyére.

Így a Magyar Zene Háza valóban jó hely lehet a zenének, de közösségi funkciót, szabadidős elfoglaltságot csak korlátozva fog tudni nyújtani. A drága büféárak és az operaházi hangulat miatt esély sincs arra, hogy egy ember ne csak egy koncertet jöjjön ide megnézni, hanem előtte-utána ismerkedjen, iszogassunk, mulatozzon is egy kicsit. És még arra sincs esély, hogy ezt a környéken tegye meg mondjuk ez MZH-s koncert után, hiszen nemcsak a Dürer Kertet bontották le a szomszédban, hanem a szintén nagyon népszerű Kertemet is elkergették a környékről. Ez a keserű szájíz pedig valószínűleg nagyon sok emberben soha sem fog elmúlni.

Frissítés: Cikkünk megjelenése után a Magyar Zene Háza azt a tájékoztatást adta, hogy amint felállt teljesen a vendéglátás az épületben, repoharas rendszer lesz, amiket a szombatihoz hasonló koncertekhez be lehet majd vinni. Hamarosan megnyílik a fenti kávézó is, illetve tavasztól megnyitják a szabadtéri színpad tribünje alatti kerthelyiséget is, amelyek mind alkalmasak lesznek üldögélésre, iszogatásra.