Izzadtságszag, gargalizálószer és pézsmaszag: mi a legjobb szó egy mézaromára?

2021. december 14. – 18:22

frissítve

Izzadtságszag, gargalizálószer és pézsmaszag: mi a legjobb szó egy mézaromára?
Fotó: Ács Bori / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Ha valaki véletlenül téved be egy hideg, decemberi reggelen a pécsi szálloda nagytermébe, csak annyit lát, hogy elképesztően komoly, rettentően elhivatott, átszellemült arcú emberek mézet nyalogatnak, szagolgatnak, majd a legmélyebb, legsúlyosabb csöndben megjegyzéseket vetnek papírra. Körülbelül húszpercenként szólalnak csak meg, ekkor azonban az ólmos, nagyvárosból érkezett fülünknek már-már nehéz csöndet parázs vita szakítja félbe. Ki-ki a maga módján igyekszik elképesztő erőfeszítésekkel megfogalmazni a különbséget öt-hatféle akác-, virág- vagy éppen napraforgóméz között, holott mi, egyszerű hétköznapi ízlelők csupán annyit érzünk, hogy édes, illatos, finom. Mézes. Semmiképp sem használnánk olyan kifejezéseket a méz jellemzésére, mint „barna vajas tónusok, lágy savak, elegáns fajtakarakter, méhviaszos, melaszos, karamellás, friss, üdítő illatú, pirított magvas karakterű”. Odáig talán végképp nem mennénk el, hogy „animális jegyeket” vagy „erjedt ízt” fedezzünk fel egy méz aromájában, esetleg „bizarr izzadságszagot” találjunk benne, vagy éppen gargarizálószerre asszociáljunk a kóstolgatása közben.

Kezdő mézkóstolóként már azzal nagyot léphetünk felfelé, ha meg tudjuk állapítani egy mézről, hogy tiszta, nem kevert, jobb minőségű. Márpedig egy üveg termelői mézből már a kupak lepattanásának pillanatában olyan illat száll fel, amilyet semmilyen szupermarketes macimézben nem érezhetünk. A következő nyalintásnál már talán némi virág-, fenyő- vagy magillatot is sikerül dekódolnunk, de ezek a készségeink éppúgy fejleszthetők, akár a borok ízlelésének képessége.

Szavakat találni a méz aromáira

Legalábbis ezt igyekezett bemutatni az Ízbogozó kísérlet, amit a Kislépték Egyesület és a Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület szervezett sommelier-kkel, szakácsokkal és méhészekkel. A kísérlet céljáról Kovács Dezső méhész, a rendezvény ötletgazdája mesélt. „A kísérlet célja egyrészt az volt, hogy a méz a borhoz hasonló helyzetbe kerüljön mind gazdasági, mind turisztikai szempontból, hogy megkapja a méhészek és szakértők szerint őt megillető helyet. Ehhez szükség lenne arra is, hogy a méztermelőknek a borászokhoz hasonlóan elismert nevük legyen, és egészséges versenyt alakítsanak ki, maguknak és ne egy-egy kereskedőnek termeljenek. De ezek hosszú távú célok.”

A rendezvény közvetlen feladatául csak annyit tűzött ki, hogy az összegyűlt szakértők – úgynevezett „hivatásos kóstolók” – kidolgozzanak egy olyan szókészletet, amelyen keresztül aztán a borhoz hasonlóan lesznek jellemezhetők a különféle fajtamézek, hogy megnevezzük a bennük fellelhető ízeket és aromákat.

A kísérletet 44 mintával végezték el, tízféle fajtamézet kóstoltak, egy-egy fajtából több mintát is teszteltek a sommelier-k.

Fotó: Ács Bori / Telex
Fotó: Ács Bori / Telex

„Ezzel persze azt is elérnénk, hogy a fogyasztóhoz jobb minőségű méz jusson el, meg tudja különböztetni a minőségi terméket a hamisítványoktól” – mondta dr. Kujáni Katalin, a rendezvény egyik szervezője. „Már az is nagy lépés, ha megnézik a címkét, figyelnek rá, hogy van-e neve a termelőnek, aki készítette. Érdemes a származási hely megjelölésére is figyelni, mert ha csak annyi van feltüntetve, hogy EU, az gyanús, valószínűleg hordós méz van az üvegben.” Azokba a mézescsuprokba, amiken egy nagyobb cég vagy vállalat neve látható, valószínűleg begyűjtött, különféle mézek összeöntött, majd beüvegezett keverékét töltik, magyarázta a szakértő. „Olyan is előfordul – amit még a rendszeres ellenőrzések sem tudnak kiszűrni –, hogy a nagy tételben, Kínából érkező mézeket átcimkézik európaira, és így öntik össze mindenféle helyben összegyűjtött termékkel.” Ilyenkor az is megtörténhet, hogy a különféle mézek összekeverednek, tehát épp a lényeg, éppen az érték az, ami elvész.

A jó választás nyitja: olyan mézet vegyünk, amin fel van tüntetve a termelő neve és címe, ilyet nemcsak piacokon, de bevásárlóközpontokban is gyakran lehet találni. Még jobb, ha arcot is köthetünk a termékhez, és közvetlenül a termelőtől vesszük meg a mézet.

Hogyan váljunk mézízlelővé?

Az egyesületek összefogásának célja lenne az is, hogy edukáljanak, tanítsanak arra, hogyan kell mézet kóstolni, milyenek lehetnek a mézfajták, és ezek között mik a különbségek, melyiket mihez érdemes használni, mi jó teába, mi jó kávéba és mi csak nyersen. Mi például még nem kóstoltunk korábban fenyőmézet, aminek tényleg van egy enyhe karácsonyfaillata, és olyan sötét a színe, mint a karamellnek. Kapásból valamilyen citrusos alapanyaghoz képzelnénk el, és valószínűleg itt kezdődik az, ami a kezdeményezés célja: érezni, mi a különbség a puszta édesítésre használt folyékony valami és az aromás, illatos, egyéniséggel rendelkező méz között. Sosem hallottunk még a mézharmatról, amelyet nem virágnektárból, hanem a fák nedveit szívogató bogarak által kiválasztott nedvekből készítenek a méhek. Ennek van mind közül a legerősebb, legjellegzetesebb aromája és illata. A repceméznek olyan sűrű az állaga, akár a mogyoróvajnak, a gesztenyeméz kesernyés, a virágméz enyhe, mindezekhez képest pedig az akácmézek teljesen különálló világot képviselnek.

Repceméz – Fotó: Ács Bori / Telex
Repceméz – Fotó: Ács Bori / Telex

„Ahogy borból sem csak rozé, vörös és fehér van, hanem rengeteg alfaj is, úgy a mézeket sem csupán az különböztetheti meg, hogy akác-, hárs- vagy virágméz, hanem a táj, ahol gyűjtötték, a kipörgetés ideje, sőt gyakran az is beleszól a végső aroma világába, milyen alsóbb növényekből gyűjt még mellé a méh. Ezeket az árnyalatokat mind meg lehet tanulni kiérezni a mézből.”

Kovács Dezső szerint a szakma feladata lenne a kulturált fogyasztók nevelése. „Ahogy a borászok a kilencvenes évek óta elképesztő munkát fektetnek abba, hogy a rossz borokhoz szokott magyaroknak borkóstolókon keresztül megtanítsák, milyen a jó bor – ilyenre lenne szükség a méztermelők esetében is. Megmutatni, hogy azon túl, hogy édes a méz, van benne sok aroma, illat, sokféle jótékony hatás. A méhészeknek is missziója legyen, hogy kulturált mézfogyasztóvá neveljék a közönséget.”

Fotó: Ács Bori / Telex
Fotó: Ács Bori / Telex

A mézek aromakereke

Nem teljesen új ötlet ez, külföldi mintára tervezik megrajzolni a magyar mézek aromakerekét a kóstolás eredményei mentén az esemény szervezői. Ezen az ábrán gyűjtik össze azokat az illat- és ízjegyeket, amiket egyes mézfajták magukban hordozhatnak. Míg például egy amerikai ízkeréken fontos aroma az áfonya, a koriander vagy a citrusok, addig nálunk egészen más aromákra fognak asszociálni a mézek ízjegyeinek megnevezésekor a kóstolók. A helyszínen sok logikusnak tűnő íz, illat mellett rengeteg olyat is megneveztek a tesztelők, amit sosem kapcsolnánk mézhez.

Kellemes aromákat ugyanúgy felfedeztek a különféle mézek mellékízeiben, mint szokatlanokat: asszociáltak „izzadságszagra”, „erjedt” ízekre, „pézsmaszagra”, „szénaszagra”, „gargarizálószerre”, gyógyszerre, valamint „gyógyfüves-kámforos” illatokra is a kóstolás során.

Ezekkel kapcsolatban aztán viták alakultak ki a méhészek és a sommelier-k között. Kiderült: sok esetben nehezen dönthető el, hogy egy-egy ilyen utóíz/illat szerves része az élménynek, vagy valamilyen, a méz készítése vagy tárolása során elkövetett technológiai hibából fakad. Kellemes aromákból éppígy születtek meglepő terminusok a mézek jellemzése során, van, aki „barna vajas, melaszos, méhviaszos” ízeket érzett, más „savas, zöldalmás” jelleget, „pirított szotyolahéj” ízét, vagy éppen karamellát vett észre a mézek mellékízeiben. Az ábrát – ha a mostani kóstolókísérlet nyomán majd elkészül – szakácsok, baristák és termelők rendelkezésére bocsátanák, hogy hatékonyabban tudjanak eligazodni a különböző mézek világában.

Fotó: Ács Bori / Telex
Fotó: Ács Bori / Telex

Míg kívülről szemlélve emberfeletti teljesítménynek tűnt, ahogy a szakértők végigkóstolták mind a 44 mézet, az egyik résztvevő, Csonka Gergő séf-sommelier beszámolója szerint a cukorsokkot leszámítva nem sokban különbözött egy borkóstolástól. Ugyanazokra a nüanszokra kell itt is figyelni, ugyanazzal a szerinte tanulható elemzéssel lehet megfogalmazni ezeknek a karakteres mézeknek az ízjegyeit. Nyilván van, aki ezeknek az ízárnyalatoknak megérzésére fogékonyabb, és van, aki kevésbé, de sokévnyi tudatos kóstolással rengeteget lehet fejleszteni ezeken az érzékeinken. Számára különösen izgalmas volt a kevésbé ismert mézfajták és mézharmatok megismerése, a gesztenyeméz, a selyemfűméz és a többi, karakteresebb, egyedibb fajta jellemzése. Szerinte a méz elsősorban nyersen, hidegen jó, nem érdemes hőkezelni, mert éppen az itt felrajzolt egyedi aromák, illatok vesznek el főzés közben. Szakácsként leginkább mázakhoz, dresszingekhez, befejezésként tudná a konyhán elképzelni, de mindenképp hidegen, maximum egy-egy másik ízzel párosítva, mondjuk, szarvasgombával vagy egy sajttálhoz, esetleg éppen egy tokaji borhoz tudna karakteres gesztenyemézet vagy mézharmatot párosítani. Tehát ha belesütjük a mézet egy süteménybe, az leginkább az állagra lesz hatással, az íze megmarad ugyan valamennyire, de éppen azok a finom eltérések nem fognak visszaköszönni, amikről itt szó van.

Egy különleges méz minden árnyalatát, illatát és aromáját legjobban egy szelet vajas, kovászos kenyéren lehet élvezni, ennél bonyolultabb megoldásra nincs szükség.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!