Az oroszok a dezinformációval, hibrid csapások egész arzenáljával pont az ellenkező hatást érték el
Oroszország geopolitikai vereségét hozta a vasárnapi választás Örményországban, ahol néhány képviselői helyet vesztve, de megőrizte abszolút többségét Nikol Pasinjan pártja az oroszpártinak tekintett ellenzékkel szemben. A kormányfő üzenete egyszerű volt: háború vagy béke. Az ellenzék szerint is hasonló volt a tét, csak más előjellel: Örményország fennmaradása vagy Pasinjan újbóli győzelme esetén a szuverenitás feladása az örök rivális Azerbajdzsánnal szemben.
Az Európai Unió üdvözölte a választás eredményét, mondván, a dél-kaukázusi ország ezzel az Európához közeledést választotta. A képlet azonban bonyolultabb, Örményországnak Azerbajdzsánra, Törökországra és Oroszországra is figyelemmel kell lennie. Pasinjan ígérete szerint a választás után az elsők között Vlagyimir Putyin orosz elnökkel találkozik.
Választás házi őrizetből
Bár a választás Örményországban szokatlanul nagy, 59 százalékos részvétel mellett zajlott, Pasinjan pártja, a Polgári Szerződés (KP) győzelmét árnyalja, hogy az ellenzék erős hatósági fellépéssel szembesült. A hatóság szerint a több mint kétszáz előállított személy választási csalásra készült vagy megsértette a kampánycsendet, az ellenzék szerint a hatalom egyszerűen politikai okokból lépett fel ellenük.
A helyzetet jól jellemzi, hogy tavaly óta házi őrizetben van a választáson 23 százalékig jutott Erős Örményország vezetője is. A kezdetekben zománcozott termékek gyártásából, később több más oroszországi beruházásából meggazdagodott, 4,5 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező Szamvel Karapetjan ellen azért indult eljárás, mert kiállt az örmény ortodox egyház vezetője mellett. II. Karekint tavaly XIV. Leó pápa is fogadta, idén azonban az ellene indított eljárás miatt az országot sem hagyhatja el, mert az államrend megdöntésével gyanúsítják. A vallási vezető már régóta konfliktusban áll Pasinjannal, aki nagy politikai túlélő: 2018 óta őrzött pozíciójával ő Örményország leghosszabb ideje hivatalban lévő kormányfője.
Ez különösen nagy teljesítmény annak ismeretében, hogy neki kellett elfogadtatnia Örményországgal a tényt, hogy a szomszédos Azerbajdzsán 2020-ban részlegesen, 2024-re pedig teljes egészében visszaszerezte a fennhatóságot a csaknem 30 éven át szakadár államként létező, örmények lakta, de a nemzetközi jog szerint Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi-Karabah (örmény nevén Arcah) felett.
Ez az alapja az örmény katolikosz és a kormányfő közötti konfliktusnak is, és ez magyarázza meg a választás üzenetét mindkét oldalról. Pasinjan szerint muszáj megbékélni Azerbajdzsánnal – és szoros szövetségesével, Törökországgal –, hiszen a tengertől elzárt országnak enélkül politikailag és gazdaságilag sincsen mozgástere. Ezért tartja magát a béke zálogának, és vádolja az ellenzéket azzal, hogy Moszkva csendes támogatását élvezve revansot akar venni az erősebb Azerbajdzsánon. És ezért állítja azt az ellenzék, hogy Pasinjan lényegében feladná az ország szuverenitását Azerbajdzsán kegyeit keresve.
Moszkva már kevés Bakuval szemben
Egykori szovjet tagköztársaságként Örményország a függetlensége elmúlt 35 évében a Nyugat felé tett ugyan lépéseket, de alapvetően stabil szövetségese volt Moszkvának a dél-kaukázusi térségben. Moszkva a Szovjetunió felbomlása után az örmény érdekek védelmezőjeként betonozta be gazdasági pozícióit a hárommillió lakosú, 30 ezer négyzetkilométeres Örményországban, ahol az energetikai és a távközlési hálózatot is megszerezte.
A stabil szövetség egészen addig maradt meg, amíg Oroszország képes volt fenntartani az örmények lakta, szakadár Hegyi-Karabah örmény fennhatóságát. A szakadár Arcahot hivatalosan Örményország sem ismerte el önálló országnak, de valójában a katonai védelem és a pénzügyi támogatás is onnan jött.
Ez 2023 októberére végleg megszűnt az olajvagyona révén erősödő, és népességében is gyarapodó, katonailag jóval ütőképesebbé vált Azerbajdzsánnal szemben. Ehhez azonban az is kellett, hogy Oroszország beleragadjon az Ukrajna ellen indított háborújába. Emiatt saját érdekeinek érvényesítésére más térségekben sem maradt érdemi ereje.
Pasinjannak így valóban kevés választása maradt: Azerbajdzsán 2020-ban rövid idő alatt visszaszerezte Hegyi-Karabah nagy részét, az egyébként békefenntartóként is jelen lévő Oroszország már akkor sem tudott ez ellen érdemben semmit tenni. Azért még rábírta Azerbajdzsánt, hogy egy kis rész megmaradjon örmény ellenőrzés alatt. 2023-ban az azeri vezetés végleg átlépett Moszkván, és bekebelezte Hegyi-Karabah maradékát is, ahonnan a teljes, 150 ezres örmény lakosság elmenekült.
Le kell nyelni a karabahi pirulát
Pasinjan Arcah csaknem teljes összeomlása után 2021-ben rendkívüli választást írt ki, amelyet pártja ismét megnyert. Ez a felhatalmazás tulajdonképpen jelzés volt arra, hogy a társadalom kész tudomásul venni Arcah elvesztését – amely 2024-re vált teljessé. A kormány ezután belekezdett a tárgyalásokba az azeri féllel. A megállapodást végül Washingtonban írták alá 2025-ben az Egyesült Államok elnökének közreműködésével. Donald Trump erre hivatkozva tekintette úgy, hogy ő zárta le a két ország közötti háborút. Igaz, Trump az országnevekkel bajban volt, Azerbajdzsán és Albánia közötti békéről beszélt.
Hogy ezzel Pasinjan jól számolt, azt a 2026. június 7-i választás eredménye jelzi. Pártja a szavazatok 49 százalékával 64 mandátumot szerzett a 105 fős parlamentben. A már említett milliárdos Karapetjan Erős Örményországa 29, míg az Örmény Szövetség 12 helyet kapott.
„Örményország népe, bár erős orosz nyomásnak volt kitéve, mégis az európai jövőt választotta, ami jó hír. Természetesen a lehető legtöbb támogatást megpróbáljuk megadni nekik, például a jövőbeni reformokat illetően” – kommentálta a választás eredményét az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Kaja Kallas.
„Örményország számíthat ránk” – közölte hasonló szellemben az Európai Bizottság elnöke. Ursula von der Leyen ígéretére láthatóan számít is Pasinjan, aki a szavazatának leadása után azt mondta: „Továbbra is a demokratikus reformok útján fogunk haladni, természetesen európai partnereink támogatásával, mivel az Európai Unió a fő partnerünk a demokratikus reformok végrehajtásában.”
Pasinjannak azonban sokkal közvetlenebb feladata megtalálni a közös hangot két szomszédjával. „Örményország a békére, a térség együttműködésére szavazott. Remélem, ezt pozitívan fogadja Azerbajdzsán és Törökország is” – mondta a kormányfő. Jelezte, hogy minél előbb véglegesíteni kell a békét, fel kell venni a diplomáciai kapcsolatot a török féllel, és meg kell nyitni a határokat. Most ugyanis nincs átjárás sem Azerbajdzsán, sem Törökország felé, így a kijáratot Grúzia és délen Irán jelenti Örményországnak.
Hegyi-Karabah végleges elvesztése ugyan lehet fájó az örmény társadalom egy részének, de valójában az is tény, hogy ezzel az ország nagy tehertételtől szabadult meg. A térség anyagi támogatása és katonai védelmének fenntartása jelentős forrásokat vont el az örmény költségvetésből. Ennek kimondása azonban a függetlenség évtizedei alatt, vagyis amíg Arcah örmény ellenőrzés alatt állt, politikai öngyilkosság lett volna.
Már csak azért is, mert az Örményország lakosságának huszadát kitevő hegyi-karabahi közösség jelentősen meghatározta az ország politikai irányát. Az országot 1998 és 2008 között irányító elnök, Robert Kocsarjan és 2018-ig regnáló utódja, Szerzs Szargszjan is onnan származott. Sőt előbbi az örmény államfői szék előtt Hegyi-Karabah elnöke volt, utóbbi pedig ugyanott a védelmi miniszteri posztot töltötte be. Kocsarjan egyébként ma is aktív, az ő pártja jutott be harmadikként a parlamentbe.
Baku nyeregben érzi magát
Az Azerbajdzsánnal megbékélést hirdető Pasinjan dolgát az azeri vezetés nem könnyítette meg a kampány alatt. Az országot apjától megörökölve 23 éve irányító autoriter elnök, Ilham Aliyev közölte, hogy Azerbajdzsánnak „nem áll szándékában megsemmisíteni Örményországot”, de „vannak olyanok a politikai szereplők között, akik gyűlölettel viseltetnek az azeri nép és Azerbajdzsán iránt”, és ha ők jutnak hatalomra, akkor „az örmény népnek komoly gondjai lesznek.” Aliyev fenyegető szavai valójában az ellenzéknek adhattak muníciót, mondván, Pasinjant nem véletlenül akarja továbbra is hatalomban látni az azeri vezetés, de a jelek szerint ez keveseket aggasztott.
Azerbajdzsán láthatóan most mindent ki akar préselni Örményországból, még a politikai trollkodás is belefér.
A jövő héten tartanak az azeri exklávéban – a Törökország és Örményország közé ékelődött, az anyaországgal szárazföldi összeköttetésben nem lévő Nahicsevánban – egy fesztivált „Nyugat-Azerbajdzsán visszatérése” címmel. Az elnevezés egész egyszerűen Örményországot takarja. Tervben van egy ilyen nevű futballklub létrehozása is. Ezt a módszert már Karabah esetében is bevetették Azerbajdzsánban, mielőtt a területet visszafoglalták.
Azerbajdzsánnak ráadásul van egy olyan igénye is, amelyet alkotmányozó többség híján Pasinjan az ellenzék nélkül nem is tud teljesíteni. Ez az örmény alkotmány preambulumára vonatkozik, amelyben jelenleg utalás van arra, hogy Arcah örmény föld. Az azeri vezetés a végleges karabahi megállapodás előfeltételének tekinti a szövegrész eltörlését.
Mindez azt mutatja, hogy önmagában Hegyi-Karabah ügyének lezárása nem jelenti a feszültség végét – jegyezte meg a berlini Carnegie Oroszország és Eurázsia Központ elemzése. Ebben arról írtak, hogy az azeri vezetés csak látszólagosan van ellentmondásban azzal, hogy miközben Pasinjan további kormányzásában érdekelt, erőfölényének fitogtatásával az ellenzéket is erősíti: Baku arra játszik, hogy egy hátországában némiképp meggyengített tárgyalófelet könnyebb lesz megegyezésre bírni.
Moszkva még mindig megkerülhetetlen
Emellett Oroszország, ha gyengült is a hatása a térségbeli eseményekre – ezt mutatja az is, hogy az általa preferált Karapetjan messze elmaradt a győzelemtől –, továbbra is olyan szereplő, amelyet a jereváni kormány nem ignorálhat.
„Folytatjuk a közeledést, továbbra is szerepet vállalunk az Eurázsiai Gazdasági Szövetségben. Fejlesztjük a kapcsolatainkat Oroszországgal és a Jevrazesz más tagjaival” – mondta Pasinjan, jelezve Örményország európai közeledéssel kapcsolatos korlátait. Ennek ellenére a Kreml tartózkodott a gratulációktól, az orosz elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov szerint ezzel a választások hivatalos eredményéig várnak.
„Az ellenzéki pártokat mindenki orosz proxinak tekintette” – mondta az Oroszországból elüldözött orosz nyelvű Nasztojascseje Vremjának nyilatkozó örmény politológus. Areg Kocsinjan szerint ez nem meglepő, elvégre mindkét ellenzéki főszereplőnek erős orosz kapcsolatai vannak. A milliárdos Karapetjan orosz és ciprusi állampolgár is, az elmúlt 30 évben Oroszországban élt, így egyébként kormányfő sem lehetne, ehhez az utóbbi négy évet már Örményországban kellett volna töltenie. A parlamentbe még bejutott Örmény Szövetséget vezető Robert Kocsarjan pedig az orosz Szisztyema beruházási cég részvényese és igazgatóságának tagja volt 12 éven át.
Az elemző szerint Oroszország „dezinformációval, kereskedelmi háborúval, hibrid csapások egész arzenáljával, de valójában az ellenkező hatást érte el”. Kocsinjan szerint az orosz igyekezet Pasinjan kihívóit inkább kompromittálta, míg a kormányfő szavazóit pont mozgósította.
A választás előtt Oroszország leállította több örmény termék importját. Kiszorult egy időre az ásványvíz és a konyak, márpedig utóbbi területen Oroszországban az örmények abszolút piacvezetők, 50 százalékos részesedéssel. Mindez komoly adu az orosz fél kezében, ugyanis Örményország exportjának negyede Oroszországba irányul. Ez nemcsak a saját termékekből áll, hanem olyanokból, amelyekhez Oroszország az Ukrajna ellen indított háború nyomán életbe lépett nemzetközi szankciók miatt közvetlenül nem juthat hozzá. Örményország megtizenötszörözte autóexportját, igaz, alacsony bázisról indult, az érték most félmilliárd dollárnál, kb. 153 milliárd forintnál jár. Különösen nagy tételt tesz ki ezen a területen az eredetileg részben Hollandiából származó tulipán, amelyből évi 300 millió került Örményországon át Oroszországba, egészen a mostani tiltásig.
Pasinjan július második felében látogat Oroszországba és találkozik Putyinnal is, ahol újra engedményeket kell kialkudnia. Moszkva elvárná, hogy Örményország ismét részt vegyen az orosz vezetésű katonai védelmi szövetségben (ODKB), amelyben két éve felfüggesztette tevékenységét – látva, hogy nem sokat ért Azerbajdzsánnal szemben.
Pasinjan azonban nem mehet el bármeddig, mert meg kell őriznie az EU bizalmát is. Nem véletlen, hogy a választás után az orosz kapcsolatépítésnél csak a gazdasági jellegű Jevrazeszt emlegette, és az ODKB-t nem. Májusban Jereván adott otthont az Európai Politikai Közösség csúcstalálkozójának.
A francia elnök is ott volt, Emmanuel Macron az örmény–francia Charles Aznavour egy dalát is elénekelte, Pasinjan dobon kísérte.
A gesztus és természetesen a csúcstalálkozó jelezte, hogy az EU szívesen lazítana az Oroszország és Örményország közötti köteléken. Ennek érdekében az Európai Bizottság közölte, hogy 50 millió eurós csomagot dolgoznak ki Örményországnak, hogy enyhítsék az orosz kereskedelmi korlátozásokból származó veszteséget. Igaz, ez jóval kevesebb, mint amennyit az orosz korlátozás jelent.
