Kínai külügyminiszter: Japán veszélyezteti Kína területi szuverenitását
Japánnak üzent a kínai külügyminiszter a müncheni biztonsági konferencia második napján. Vang Ji szombaton szólalt fel, közvetlenül az Egyesült Államok külügyminiszterének beszéde után – Marco Rubio igyekezett az Európával való szoros kapcsolatot hangsúlyozni az amerikai alelnök, J. D. Vance tavalyi, kevésbé barátságos beszéde után –, és hamar Tajvanra és Japánra terelte a szót.
„80 éve először beszél így Japán miniszterelnöke. Ez közvetlenül veszélyezteti Kína területi szuverenitását és vitatja a tényt, hogy Tajvan visszatért Kínához.” Vang Ji ezzel a múlt héten parlamenti választáson elsöprő győzelmet arató japán Vasladynek a szavaira reagált. Takaicsi Szanae ugyanis kijelentette, hogy Japán katonai fellépésre is kész a de facto önálló – de széles körben elismert függetlenséggel nem rendelkező – Tajvan védelmében, amennyiben a sziget feletti fennhatóságot Peking katonai erővel akarná visszaszerezni.
A kínai külügyminiszter szerint Japán még mindig háborús bűncselekmények elkövetőit rejtegeti, és összevetette Németországgal, amely szembenézett a náci bűnökkel, míg Japán ugyanezt nem tette meg saját II. világháborús szerepét, erkölcsi felelősségét illetően.
„Mindez azt jelenti, hogy Japánnak még mindig vannak Tajvannal kapcsolatban gyarmatosító ambíciói és az országot még mindig kísérti a militarizmus szelleme” – idézte Vang Jit a South China Morning Post. Kína és Tajvan legújabb összezörrenésének hátteréről ebben a cikkünkben olvashat bővebben.
Takaicsi – aki októberben lett Japán első női kormányfője, a múlt héten előrehozott választással erősítette meg pozícióját – korábban már azt is javasolta, hogy Japán egy „kvázi biztonsági szövetséget” köthetne a szigettel. Laj Cseng-tö tajvani elnök egy október elején az X-en japánul közzétett bejegyzésben Takaicsit „Tajvan hűséges barátjának” nevezte.
A 20 milliós Tajvan globális jelentőséggel bír, megszállása azonban komoly kihívást jelentene Kína számára. A sziget védelmi adottságai jók, és katonai ereje is felkészült, emellett élvezi az Egyesült Államok támogatását. A Tajvanra vonatkozó katonai forgatókönyvekről ebben a cikkünkben olvashat bővebben.
Amerikával visszafogottabb volt
Az önálló államként el nem ismerő, de különállóságát katonai erejével támogató Egyesült Államokkal kapcsolatban a kínai külügyminiszter megjegyezte, hogy Kínával való kapcsolatát a kínai elnök, Hszi Csin-ping által lefektetett elvek alapján a kölcsönös tisztelet, a békés egymás mellett élés, és a kölcsönös haszonnal járó párbeszéd kell, hogy meghatározza. (Igaz, Donald Trump elnökségének elmúlt éve a vámháborúkkal megtűzdelve nem a konfliktusmentes egymás mellett élésről szólt, bár Kína növekvő gazdasági és katonai ereje nem csak a republikánus elnököt, de elődjeit is a pozíciók újragondolására késztette.)
Vang kerülte a nyílt konfrontálódást Washingtonnal, de megjegyezte, hogy „a vezetők jószándéka ellenére vannak olyanok az Egyesült Államokban, akik fenyegetik Kínát.”
A kínai diplomácia a magát a stabilitás garanciájaként kívánja felmutatni a korábbi rendtől elszakadó világban. Eközben igyekszik gazdasági befolyását kiterjeszteni Afrikában, Dél-Amerikiában, és Közép-Ázsiában, ahonnan Oroszország fokozatosan kiszorulhat, és eközben – nagyrészt épp az általa Ukrajna ellen indított háború miatti nyugati szankciók okozta elszigetelődés következtében – maga is egyre inkább Kína gazdasági erejére van ráutalva.
Európa bátorítása a megingott transzatlanti kapcsolatoknak is szólhatott
Beszédében gesztust tett Európa felé is, némiképp talán rájátszva az Egyesült Államok és az Európa közötti feszültségre, amit Rubio épp enyhíteni igyekezett szombati beszédével. Vang ugyanis kijelentette, hogy Európa nem nézheti az oldalvonalról az ukrajnai háborút, minden joga megvan rá, hogy maga is tárgyaljon Oroszországgal – azaz ne az Egyesült Államok vigye a kizárólagos szerepet –, és jelezte, hogy ebben Kína támogatja az európai diplomáciát.
A változó világgal szembeni globális biztonság fenntartásához azt javasolta – részben ellenpontozva ezzel Rubiót –, hogy az mindenképp adjanak új lendületet az ENSZ-nek, azaz az eddig meghatározó struktúra maradjon fent. (Ez egyúttal jelzés az alternatív ENSZ, a Béketanács létrehozásán ügyködő Trumpnak is.)
„Meg kell reformálnunk és fejlesztenünk kell a globális kormányzat rendszerét. (…) Az ENSZ megalapítása fontos eredménye volt a világnak a fasizmus elleni háborúban aratott győzelme nyomán” – jelentette ki a kínai külügyminiszer.
