A szíriai lázadók tudják, hogy nem lesz még egy ilyen lehetőségük, gyorsan ki is használták

Oroszország lefoglalva Ukrajnában. A Hezbollah Izrael által lefejezve, sebeit nyalogatva Libanonban. Irán lefoglalva a közel-keleti forrongásban. A 2000 óta Szíriát uraló Bassár el-Aszad rendszere ingatag lábakon. Mit tesznek ilyen helyzetben az Aszad rezsimjével szemben álló milíciák? Támadnak, olyannyira, hogy szombatra el is foglalták Aleppó nagy részét, ahonnan a kormányerők kivonultak.

Miközben a fél világot az Izrael és Libanon (és ezen keresztül a Hezbollah) közötti, szerda hajnalban életbe lépett tűzszüneti egyezmény tartotta lázban a héten, nem messze az ottani frontvonalaktól újabb harcok kezdődtek. A szíriai Idlíb tartományba magukat befészkelő, zömmel iszlamista hátterű milíciák úgy döntöttek, kedvez a széljárás egy offenzíva megindításához.

A 2016-ban az al-Kaida globális hálózatából kivált Hajat Tahrír as-Sám (HTS) iszlamista szervezet csütörtökön közölte, hogy a szövetséges szabadcsapatokkal együtt jó pár kisvárost és falut elfoglalt szerda óta Aleppó és Idlíb tartományokban. A szíriai hadsereg szerint „terroristák” indítottak nagyszabású támadást, akiknek nagy veszteséget okoztak, miközben szíriai és az Aszaddal szövetséges orosz repülők bombázták a felkelők állásait. Haszán Abd el-Gáni, a lázadók egyik parancsnoka a szíriai kormányt és az „iráni milíciákat” kárhoztatta az eszkalációért és agresszióért, szerinte ugyanis ők készültek támadni, a felkelők csak megelőző csapásokat mértek.

Három nappal a meglepetésszerű offenzívájuk kezdete után a szíriai ellenzéki erők 2016 óta először behatoltak az ország második legnagyobb városába, Aleppóba, Péntek estére a lázadók elérték Aleppó központját, és egy, a CNN által megszerzett felvételen már az látható, amint milíciák a saját zászlóikat lengetik egy központi téren. Egy másik videón Bassel al-Aszad, Aszad elnök halott testvérének szobránál láthatók harcosok Aleppóban, amit a friss hírek szerint szombatra már el is foglaltak a lázadók.

A kétmilliós Aleppó sokáig a szíriai ellenzék fellegvára volt, a kormányerők éveken át tartó harcok során orosz segítséggel tudták visszafoglalni. A város így most a radikális iszlamista Hajat Tahrír as-Sám uralma alá kerülhet.

A londoni központú Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (SOHR) szerint a harcokban eddig legkevesebb 300 ember halt meg, az ENSZ pedig 27 civil áldozatról beszélt. Utóbbiak nagyrészt az Aszad-rezsimet támogató orosz kontingens 2016 óta először jelentett légicsapásaiban halhattak meg, de a szíriai kormánymédia szerint négyen vesztették életüket egy egyetemi kollégiumba becsapódó lövedéktől, amikor a milíciák pénteken lőni kezdték a várost. Az ENSZ eddig 14 ezer, a harcok elől menekülni kényszerülő civilről tud, felük kiskorú.

Három nap alatt eljutottak Aleppó bevételéig

A Telegraph szerint több videó is készült az „Elrettentés az Agressziótól” hivatalos néven emlegetett művelet keretében, az egyiken egy elfoglalt tank és egy orosz katona holtteste látható, valamint jó pár orosz kézifegyver az AK-74-es gépkarabélytól az MP-446-os pisztolyig. Egy olyan fotó is kering, amin egy drónokkal az ellenséges vonalak mögött terjesztett szórólap látható, ezzel a kormányoldal katonáit próbálják megadásra vagy dezertálásra rábírni. Aszad elnök képeit letépték vagy elégették.

A londoni központú Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (SOHR) szerint a felkelők az első napon több kilométert haladtak előre keleti irányba, 10 kilométerre megközelítve Aleppó városát, amit 2016-ban négyévnyi intenzív városharc és még intenzívebb orosz bombázóoffenzíva után vettek vissza a kormányerők. Aleppó felé haladva legalább nyolc települést és egy katonai bázist is megszálltak, de stratégiai szempontból ennél fontosabb volt, hogy elfoglalták a Szíria észak-déli irányban sorakozó nagyvárosait összekötő M5-ös autópálya Aleppótól délre tartó szakaszát. Ezzel elvágták Szíria második legnagyobb városát az Aszad-rezsim ellenőrzése alatt álló Damaszkusztól, Homsztól és Hamától. A felkelők később azt állították, már csak 5 kilométerre vannak Aleppótól, miután Hán el-Asszal városát is bevették.

Charles Lister, a Middle East Institute egyik munkatársa csütörtökön azt mondta a Telegraph-nak: tudomása szerint 38 települést foglaltak el a felkelők „közel 30 órányi folyamatos harc után”. Lister szerint ez egy, a szíriai polgárháborút „potenciálisan átalakító pillanat” ebben a nem is annyira befagyott konfliktusban. A tempót jól jelzi, hogy a France24 pénteken már 50-nél is több elfoglalt településről írt, miközben a felkelők magát Aleppó városát is elkezdték lőni. A török Daily Sabah az Anadolu hírügynökségre hivatkozva már 245 négyzetkilométer elfoglalt területről írt.

„Erőink megkezdték a behatolást Aleppó városába” – közölte a felkelők újonnan alakított koalíciója, a Katonai Műveletek Parancsnoksága pénteken. A felkelők azt állították a CNN szerint, hogy egy katonai kutatóintézetet is elfoglaltak Aleppónál. A Szíriai Demokratikus Erők saját hírügynöksége, az ANHA arról írt, hogy a damaszkuszi rezsim erősítéseket küld északra, így tankokat, tüzérséget, csapatszállítókat, a cél a lázadók előrenyomulásának megállítása, és a települések visszafoglalása.

A legfrissebb, az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontjára hivatkozó hírek viszont már arról szólnak, hogy

a villámoffenzíva keretében a milliós Aleppó nagy részét szinte ellenállás nélkül bevette a HTS és a szövetséges milíciái.

A városba vezető utakat és a repteret lezárták. „A városi tanács, a rendőrőrsök, hírszerző irodák mind üresek” – mondta a lázadók egy szóvivője a BBC-nek arról, hogy a kormányerők és -tisztviselők szerintük elmenekültek a városból. Az AFP-nek a városban lévő tudósítói a központban, a híres citadellánál is láttak ellenzéki harcosokat.

Eközben a szíriai és orosz repülők legalább 23 légicsapást hajtottak végre lázadó pozíciók ellen. A Financial Times a kormánymédiára hivatkozva arról írt, hogy a városban több támadást visszavertek, és orosz segítséggel közel 200 lázadót megöltek. Aleppó kurd negyedében (Sejk Makszúd) is készülődnek a kurd erők, azaz a Népi Védelmi Egységek, ha össze kéne csapni a rivális iszlamista milíciákkal, akiket szerintük Törökország támogat – értesült az iraki kurd portál, a Rudaw.

Több százan meghalhattak a harcokban

Az áldozatokról ellentmondásos adatok jönnek. A SOHR korábbi közlése szerint 121 felkelő, 40 kormánykatona és 21 egyéb milicista vesztette életét, a BBC rájuk hivatkozva szombaton több mint 300 halottról írt. A lázadók szerint 200 kormánykatonát öltek meg. Iráni hírügynökségek szerint Kiumársz Púrhasemi, az iráni ajatollah alá rendelt Forradalmi Gárda egyik parancsnoka is meghalt az ellenzéki erők támadásában.

Az ellenzék által ellenőrzött településeken tevékenykedő Szíriai Polgári Védelem, ismertebb nevükön a fehérsisakosok közölték, Atareb városában a kormányerők és az oroszok bombázásaiban 14 civil, köztük 3 gyerek is meghalt. Darat Izza településen további négy polgári áldozatról tudnak, Báb el-Hava menekülttáborában pedig egy ember vesztette életét. A Vöröskereszt szerint 7000 családnak kellett elhagynia otthonát a harcok miatt – írja a BBC.

A másik oldal merőben más számokat közöl a katonai áldozatokról. Pénteken az iráni Mehr hírügynökség a szíriai orosz erők helyettes vezetőjére, Oleg Ignaszjukra hivatkozva azt írta, 400 terroristát likvidáltak. Területveszteségekről vagy saját emberi veszteségekről nem szól a közlemény, bár a végén kijelenti: az oroszok 900 adag ételt osztottak ki délen, Derá tartományban (ahol a polgárháborúhoz vezető első tüntetések kitörtek majdnem 14 éve).

Megszólaltak Aszad szövetségesei, Irán és Oroszország

Az Aszadot támogató Irán úgy reagált az offenzívára, mint ami „része az ördögi rezsim és az USA tervének” – utalt Izraelre, illetve arra, hogy az ellenzéki milíciák a 2010-es évek első felében az Egyesült Államok támogatását élvezték. Az iráni külügyminisztérium szóvivője szükségesnek nevezte a „határozott és összehangolt fellépést” a terrorizmus terjedésének megakadályozására. Iszmail Bagaei külügyi szóvivő a kormányzathoz hű PressTv.ir oldal szerint arra is figyelmeztetett, hogy visszatérhet a terrorizmus Nyugat-Ázsiába. Szerinte ezeket a csoportokat a demokratikusan megválasztott (ez elég vitatott) Bassár el-Aszad ellen Izrael támogatja. Később a CNN szerint Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter felhívta szíriai kollégáját, és támogatásáról biztosította.

Izrael említése valószínűleg annak köszönhető, hogy légiereje többször mért csapást szíriai célpontokra az utóbbi években, főleg ha iráni vagy Hezbollah-érintettséget érzett. Számos iráni fegyverszállítmány Szírián keresztül érkezhetett a Hezbollahnak. Az ENSZ adatai szerint csak 2024-ben eddig nem kevesebb, mint 116 légicsapás pusztította a damaszkuszi rezsim katonai objektumait és az iráni létesítményeket és katonai kontingenseket Szíriában.

Az Aszad-rezsimet jó évtizede többek között az orosz flotta Tartuszban lévő földközi-tengeri kikötője miatt is aktívan támogató Oroszország elnöki szóvivője, Dmitrij Peszkov pedig felszólította a szíriai hatóságokat, hogy „gyorsan állítsák helyre a rendet ebben a térségben, és állítsák helyre az alkotmányos rendet” is.

Oroszország és Irán en bloc „terroristának” minősíti az ellenzéki harcosokat, miközben a médiában „ellenzékként” emlegetett erő valójában ideológiailag is igen heterogén milíciák koalícióját takarja – bár a Tahrir as-Sámot az USA, Nagy-Britannia és az Európai Unió is terrorszervezetként tartja számon.

Miért most, miért így?

Geir Pedersen, az ENSZ szíriai különmegbízottja már októberben megjósolta, hogy a gázai és libanoni háborúk felizzíthatják a szíriai konfliktust is. Dareen Khalifa, a Crisis Group elemzője egyenesen azt mondta, a támadás a lázadóknak „egy egyszer adódó lehetőség”. Feltette a fogós kérdést: mikor máskor is indíthatnák el a felkelők az offenzívát, mint amikor a világ, az Egyesült Államok, Izrael és mindenki más is másfelé figyel? – idézte őt a Financial Times.

A Middle East Eye Közel-Keletet elemző, Nagy-Britanniából működő oldal arról írt, hogy az ellenzéki milíciák messze legfontosabb külföldi támogatója, Törökország szerint „korlátozott offenzíva” indult csupán a felkelők részéről. Egy török biztonsági forrás azt mondta a portálnak, hogy Ankara kifejezetten próbálta megakadályozni az offenzívát (abban elvileg a török támogatású Szíriai Nemzeti Hadsereg milíciái nem vagy alig vesznek részt). A törökök szerint a szíriai-orosz bombázások és belövések miatt indult az offenzíva, ami csak azért terjedt ki, mert a damaszkuszi rezsim katonái menekülőre fogták, elhagyva pozícióikat.

A támadás eredeti célja szerintük az volt, hogy helyreállítsa az eredeti tűzszüneti megállapodásban kijelölt deeszkalációs zóna határait Idlíb szélén.

2020 elején ugyanis a fegyverszüneti megegyezés dacára Aszad hadereje a Hezbollah és iráni milíciák támogatásával területeket foglalt el ebből a zónából. És mivel a támadók a hadműveletben a fegyverszüneti vonalat biztosító 36 török katonával is végeztek, a török hadsereg drónokkal támadta Aszad seregét, rengeteg páncélozott járművet és erődített pozíciót semmisítve meg. A gyorsan helyrehozott fegyverszünetet az elmúlt több mint 4 és fél évben nem érte komolyabb kihívás; év elején a török vezetés párbeszédet kezdeményezett a szíriai kormánnyal a normalizációért, nyárra még csúcstalálkozó is felmerült.

A tömeggyilkosságok sorozatáért felelős, saját polgárait szaringázzal támadó Aszad-rezsim ugyanis a 2020-as években kitört a páriastátuszból. A polgárháború első éveiben az ellenzéki milíciák bőkezű szponzoraiként fellépő Öböl-országok lassan beletörődtek, hogy az orosz és iráni segítségnek köszönhetően az Aszad-rezsimet sehogy sem tudják megbuktatni (legalábbis észszerű áldozatok árán nem), ezért megkezdődött Szíria rehabilitációja, ami 2023-ban a polgárháború elején felfüggesztett Szíria Arab Liga-tagságának visszaállításához vezetett.

Aszad az északi régiók feletti szuverenitásra hivatkozva azonban csak úgy ment volna bele a török kapcsolat elmélyítésébe, ha Ankara kivonja csapatait az északi határzónából, márpedig ebbe a törökök nem mentek bele – nem csak az ellenzéki klienseik, hanem elsősorban a lényegében független kurd területek sakkban tartása miatt. Törökország és a kurdok viszonyának alakulásáról itt írtunk részletesebben.

Nick Heras, a New Lines Institute for Strategy and Policy nevű agytröszt egyik szakértője viszont azt mondta, mivel törökbarát frakciók is részt vesznek a támadásban, valószínűleg maga Ankara akar üzenni Damaszkusznak és Moszkvának, hogy ne fenyegessék az északnyugat-szíriai ellenzéki területeket. Egy másik elemző, Haid Haid azt mondta a Guardiannek, hogy „jó ideje tervezhették az offenzívát” az ellenzéki erők, és fontos volt, hogy ne hagyjanak időt a szíriai kormányerőknek felkészülni rá. A már idézett Charles Lister szerint az ellenzéki milíciák között régóta vezérszerepet játszó HTS az utóbbi években nagy hangsúlyt fektetett az éjszakai harcászat begyakorlására, így kevésbé tud érvényesülni az orosz és az egyébként rendkívül elavult gépekkel rendelkező szíriai légierő jelentette légifölény.

Nanar Hawach, a brüsszeli központú International Crisis Group egyik elemzője azt mondta a CNN-nek,

„a lázadók lehetőséget látnak a frontvonalak tesztelésére a meggyengült Hezbollahhal, a nyomás alatt álló Iránnal és az Ukrajnával elfoglalt Oroszországgal... a lázadókat meglepte a sikerük, és jobban előrenyomultak, mint várták”.

Az arab tavasztól az aleppói télig

Szíriában 2011-ben törtek ki kormányellenes tüntetések, amik hamar felkeléssé és polgárháborúvá fajultak. A konfliktus kitermelte az Iszlám Államot, ezáltal az átcsapott Irak területére is, és végül több regionális és globális nagyhatalom is belefolyt az Egyesült Államoktól Oroszországon át Iránig. A konfliktusban több mint félmillió ember halt meg, milliók váltak földönfutóvá, és a szíriai háború okozta menekülthullám Európát is elérte 2015-ben.

A háború a 2020-as évekre gyakorlatilag befagyott: a főbb népességi központokat, nagyvárosokat a szíriai állam és hadsereg ellenőrzi, az északi határsávot a kurdokkal való pufferzónát létrehozó török hadsereg tartja megszállva, északkeleten a kurdoknak van kvázi államszerűségük Rozsava néven, északnyugaton, Idlíb környékén pedig az ellenzéki enklávé ágyazódik be (hogy még bonyolultabb legyen, az amerikaiaknak és oroszoknak is vannak katonai bázisaik az országban).

Idlíbet zömmel a kormányzását a saríára alapozó, de több területen igen pragmatikus HTS ellenőrzi, de a Törökország által támogatott Szíriai Nemzeti Hadsereg milíciái és maga a török haderő is jelen van a térségben. Ez az említett 2020-as török–orosz tűzszüneti megállapodás keretében jöhetett létre, ami után mind a két ország nyomást gyakorolt szíriai szövetségeseire, a kormányerők pedig leállították a teljes Idlíb tartomány bevételét célzó támadásokat. A harcok ugyan ezután elcsendesedtek, de nem szűntek meg, a felek között mindig is rendszeresek voltak a kisebb incidensek.

A szíriai háború hadiszerencséjét 2015-ben pont az fordította Aszad elnök mellé, hogy Irán és Oroszország a korábbi évek indirekt támogatását új szintre emelve katonai intervenciót hajtott végre a rezsim megmentésére. Irán a Forradalmi Gárda tisztjein kívül elsősorban síita milicistákkal és a Hezbollah mozgósításával segédkezett, azonban a libanoni szervezet rettentően meggyengült a szeptember óta megsokszorozódó izraeli légicsapásokban és szárazföldi offenzívában. Ezek egészen a hét közepi tűzszünetig folytatódtak. Négyezer halottja önmagában még nem jelentene végzetes csapást a minimum 40 ezer kvázireguláris katonával rendelkező Hezbollahnak, azonban fegyverzet, kommunikációs- és logisztikai képességek, illetve vezetői szinten olyan súlyos veszteségeket szenvedett, melyek helyrehozásához évekre lehet szükség. Így a Hezbollah – melynek az Iránból érkező fegyverutánpótlása miatt is fontos volt a szállítmányok áthaladását elősegítő szíriai rezsim megmentése – most nem tudná kisegíteni a damaszkuszi kormányt.

De ahogy már említettük, Izrael magát Szíriát is többször támadta a levegőből az elmúlt egy évben, ilyenkor a Hezbollah és Irán fontos létesítményeit, parancsnokait célozta. Emlékezetes volt tavasszal, amikor egy damaszkuszi diplomáciai komplexumot bombáztak le az izraeliek, amiben több iráni tisztviselő is meghalt. Irán megtorlásul történelmében először közvetlenül támadt Izraelre rakétákkal, drónokkal és egyéb eszközökkel – amit az izraeli légvédelem szövetségesei segítségével nagyrészt hatástalanított.

Az elmúlt több mint egy évtizedben a szíriai konfliktus irtózatos humanitárius terhet rótt az egész térségre. A háború előtti 22 milliós lakosság felének el kellett már menekülnie otthonából. Jelenleg 6,8 millió belső menekült tengődik otthonától távol, ebből 2 millióan sátortáborokban, míg 6 millió ember a szomszédos Libanonba, Jordániába és Törökországba menekült. Libanonból aztán az izraeli támadás miatt ismét sokan visszaindultak Szíriába, de ez az áramlás megfordulhat a libanoni tűzszünettel és a szíriai harcok bedurvulásával.