Könnyen lehet, hogy a kurd–török tárgyalásokat siklatná ki a török ipar ékkövét ért támadás

A hét elején még úgy tűnt, hogy újrakezdődhetnek a 2015-ben félbeszakadt béketárgyalások a török kormány, valamint a török állammal több évtizede harcoló Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) között. Egy héttel korábbi sajtóértesülések szerint a török kormány előzetes egyeztetésekbe kezdett a PKK bebörtönzött vezetőjével, Abdullah Öcalannal. Majd kedden a jobboldali nacionalista török Nemzeti Mozgalom Pártjának vezetője hatalmas meglepetést okozva felvetette a lehetőségét, hogy felülvizsgálják a PKK vezetőjének életfogytiglani büntetését, sőt, még a parlamentben is beszélhet, ha elítéli az erőszakot és bejelenti a szervezet feloszlatását. Majd Öcalan hosszú idő után először fogadhatott látogatókat börtönében, ahonnan megüzente, hogy politikai útra lehetne terelni a folyamatot.

Azonban úgy látszik, hogy a PKK-n belül mások még nem állnak készen erre, legalábbis a török kormány őket okolja egy Ankara közelében elkövetett merényletért. Szerdán két fegyveres támadt a török ipar ékkövének számító Turkish Aerospace Industries (TUSAS) nevű, katonai és civil repülőgépeket gyártó állami cég üzemére.

Az öt halálos áldozattal és 22 sebesülttel járó támadást Recep Tayyip Erdoğan török elnök „kegyetlen terrortámadásnak” nevezte. Eddig egyetlen csoport sem vállalta a felelősséget, de Törökország válaszul már aznap este végrehajtott csapásokat Irakban és Szíriában tucatnyi, szerintük a PKK-hoz köthető kurd célpont ellen.

Átgondolt támadás

A beszámolók szerint a támadók taxival érkeztek műszakváltás idején gyár bejáratához. A taxisofőrt megölték, holttestét a török sajtóban megjelent beszámolók szerint később a taxi csomagtartójában találták meg.

.A támadók – egy nő és egy férfi – a taxiból kiszállva felrobbantottak egy bombát, majd a kialakult káoszt kihasználva jutottak be a gyár területére, ahol lövöldözni kezdtek, és egy helyi tisztségviselő szerint túszokat is ejtettek. A támadás idejére a kormány korlátozta a hozzáférést az olyan közösségi oldalakhoz, mint a Facebook, Twitter, Instagram és TikTok.

A helyszínre érkeztek a török különleges erők egységei, miközben a dolgozókat óvóhelyekre küldték, és több órán át senkit sem engedtek távozni. Egy dolgozó azt mondta, hogy a cég végig üzenetekben tájékoztatta munkatársait a helyzetről, hogy elejét vegyék a pániknak, miközben az üzem előtt aggódó hozzátartozók gyűltek össze. Egy rokon a helyi sajtónak azt mondta, hogy egyszer fel tudta hívni bent lévő testvérét, de aztán „lehaltak a telefonok”.

Az al-Dzsazíra szemtanúkra hivatkozva arról írt, hogy a támadók látszólag nagyon jól ismerték a üzem felépítését, míg a hírtelevízió tudósítója Ankarából arról számolt be, hogy „a szakértők közül sokan felvetették a lehetőségét, hogy ez egy stratégiailag jól kitervelt támadás volt”.

A halottak közül négyen a TUSAS dolgozói voltak, köztük egy biztonsági őr is életét vesztette, az ötödik áldozat pedig a taxisofőr, akinek autójával a fegyveresek megközelítették a helyszínt. Ali Yerlikaya török belügyminiszter szerda esti közlése szerint a sebesültek közül egy ember volt kritikus állapotban, és hárman csak könnyebben sérültek. A sebesültek között volt a török különleges erők hét tagja is, akik a miniszter szerint „jól vannak”, írta a Sky News.

A két támadót a kormány közlése szerint „semlegesítették”. A BBC szerint Yelikaya csütörtökön azt mondta, hogy azonosították őket, és mindketten a PKK tagjai voltak.

A nemzetközi közösség széles körben elítélte a támadást, és kiállt Törökország mellett. Antony Blinken amerikai külügyminiszter azt mondta, hogy „erőteljesen elítéljük a mai terrortámadást”, jelezve, hogy „kiállunk szövetségesünk, Törökország mellett”, és Mark Rutte NATO-főtitkár is a védelmi szervezet támogatásáról biztosította Ankarát. Vlagyimir Putyin orosz elnök a Kazanyban tartott BRICS-csúcstalálkozón fejezte ki részvétét személyesen az ott megjelent Erdoğan török államfőnek, és kijelentette, hogy Moszkva elítélt minden terrortámadást.

A támadásért egy csoport sem vállalta a felelősséget, de Ankara a PKK-t tette felelőssé. Yaşar Güler török védelmi miniszter azt mondta, hogy „minden egyes alkalommal olyan büntetést adunk ezeknek a PKK-s gazembereknek, amit megérdemelnek, de egyszer sem tanulnak belőle”, hozzátéve, hogy „addig üldözzük őket, amíg meg nem semmisítettük az utolsó terroristát is”.

A támadásra válaszul Törökország az Anadolu török hírügynökség szerda délelőtti beszámolója szerint 47 „terrorista célpontot” támadott meg: 29-et Irakban és 18-at Szíriában. A támadásokban Ankara közlése szerint „több terroristát semlegesítettek”. A török védelmi minisztérium korábban arról írt, hogy „összesen 32, a terroristákhoz tartozó célpontot sikerült megsemmisíteni” a megtorló támadásban.

A kurd vezetésű Szíriai Demokratikus Erők (SDF) csütörtök reggel arról beszélt, hogy aznap újabb török támadások voltak, amiknek egy része „civil gyülekezéseket” ért, 12-en meghaltak. A török védelmi minisztérium korábban azt írta, hogy minden elővigyázatosságot megtettek, hogy elkerüljék civilek megsérülését, a történelmi, kulturális helyszínekben okozott károkat.

Szétlőnék a tárgyalások esélyét?

A marxista–leninista gyökerű PKK négy évtizede harcol egy független kurd állam, illetve az utóbbi évtizedben egy Törökországon belül önálló kormányzattal rendelkező kurd terület létrehozásáért. A szervezetet a török kormány, valamint az Európai Unió és az Egyesült Államok is terrorszervezetként tartja nyilván. A harcokat többször is tűzszünetek szakították meg, és a kétezres évek elején titkos tárgyalások zajlott a két fél között a béke elérésére, amik 2013-ban váltak hivatalossá. A béketárgyalások azonban 2015-ben félbeszakadtak. Azóta a török erők és a PKK közötti harcoknak legalább hatezer halálos áldozatuk (600 civil, 1300 török katona és négyezer PKK-tag) volt.

A török ipar ékkövének számító, több mint 15 ezer embert foglalkoztató TUSAS elleni támadás szimbolikusnak tekinthető, ott készítik ugyanis azokat a drónokat, amiket a török kormány nagy hatékonysággal használt a PKK Irakban és Szíriában található létesítményei ellen végrehajtott támadásokra – mondta Ömer Özkizilcik. Az Atlantic Council közel-keleti szakértője hozzátette, hogy ezzel azt üzenték, hogy „a török hadiipart is meg lehet támadni”.

Egyes szakértők szerint a támadás egyben üzenet lehetett arra, hogy a PKK még nem akarja letenni a fegyvert, és nem akarja normalizálni kapcsolatait a török kormánnyal. A támadás ugyanis egy olyan időszakban történt, amikor egyre nagyobb esély látszott arra, hogy valamilyen tárgyalások kezdődhetnek Ankara és a PKK között.

A washingtoni központú, Közel-Kelettel foglalkozó al-Monitor című független lap egy héttel korábban számolt be arról, hogy titkos tárgyalások folyhatnak a PKK 1999-ben bebörtönzött vezetője, Abdullah Öcalan és a török kormány között a békefolyamat újraindításáról. Majd egy nappal a szerdai támadás előtt állt ki az Erdoğan szövetségesének számító nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjának vezetője, Devlet Bahçeli. Ő béketárgyalásokat nem említett, de lényegében arról beszélt, hogy megfontolhatják a tényleges életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélt Öcalan szabadon engedését, ha a kurd vezető elítéli a terrorizmust és feloszlatja a kurd fegyveres szervezetet. Erre reagálva a kurdbarát ellenzéki DEM párt vezetői is jelezték, hogy készen állnak a tárgyalásokra egy „tisztességes béke” elérésére, míg egy képviselőjük közölte, hogy „jelentős fejleményekre lehet számítani a következő napokban”.

Végül maga Öcalan is megerősítette, hogy hajlandó részt venni esetleges tárgyalásokban. A PKK vezetőjének szerdán 43 hónap után először engedélyezték, hogy látogatókat fogadjon börtönében. Egyikük unokaöccse, Ömer Öcalan, a DEM párt egyik parlamenti képviselője volt, aki csütörtökön közösségi oldalán közvetítette nagybátyja üzenetét, amiben a PKK vezetője jelezte, hogy megvan az elméleti és gyakorlati hatalma ahhoz, hogy „az erőszak és konfliktus helyett” politikai megoldást találjanak.

Özgür Ünlühisarcikli, az amerikai German Marshall Fund törökországi igazgatója az al-Monitornak óvatosan optimista hangon nyilatkozott a lehetséges béketárgyalások esélyeiről. Még a TUSAS elleni támadás előtt azt mondta, hogy a belföldi és külföldi helyzet most „kedvező légkört” biztosít a sikerhez, mert azok a helyi szereplők, akik esetleg megakadályozhatnák a tárgyalásokat, mint például Irán, most más krízisekkel vannak elfoglalva. Emellett hozzátette, hogy a PKK jelentős veszteségeket szenvedett el, főleg a török hadsereg egyre hatékonyabb dróntámadásai miatt.

Ahogy arról 2022 májusában írtunk, miközben a világ Ukrajnára figyelt, Erdoğan kiterjesztette a saját háborúját, és katonai offenzívát indított a szomszédos Irak, valamint Szíria területén. Annak célja nemcsak a kurd gerillák bázisainak megsemmisítése volt, hanem egy Törökország déli határát 1200 kilométer hosszan végigkísérő, harminc kilométer mély „biztonsági zóna” kialakítása. Ünlühisarcikli az al-Monitornak a héten kijelentette, hogy a török akciók kétségessé tették, hogy a kurd fegyveres szervezet meddig tudja folytatni a harcokat.

Az al-Monitor ugyanakkor idézte a kurd kérdést jól ismerő Ruşen Çakır veterán török újságírót, aki kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Abdullah Öcalan biztosítani tudja-e, hogy a PKK letegye a fegyvert. A PKK fegyveres szárnyának vezetője, Murat Karayılan az előző héten már elutasította a potenciális béketárgyalások lehetőségét, egy nappal a szerdai támadás előtt egy interjúban pedig a török sajtóban megjelent beszámolók szerint közölte, hogy „holnap meglátják milyen nagyon tévedtek” azok, akik azt hiszik, hogy a PKK annyira meggyengült, hogy már csak Törökország határain kívül tud működni.

A szerdai támadást elítélte a DEM párt is, ami a lehetséges béketárgyalások kisiklatására tett kísérletként értékelte azt, közölve, hogy „figyelemreméltó, hogy a támadás pont akkor történt, amikor a török társadalom egy párbeszéd lehetőségéről kezdett el beszélni”. Selahattin Demirtaş 2016-ban börtönbüntetésre ítélt emberi jogi ügyvéd, és egy kurdbarát ellenzéki pár egykori vezetője pedig a Washington Post szerint kijelentette, hogy nem szabad hagyni, hogy a szerdai támadás az útjába álljon a béketárgyalásoknak, „soha nem hagyjuk, hogy elnyomják a békét akaró hangokat, függetlenül attól, hogy ki próbálkozna azzal”.