Előbb lehitlerezte Trumpot, aztán a szócsövévé vált, most ő lesz az alelnöke
2024. november 8. – 17:35
A keddi amerikai elnökválasztás nagy nyertese nemcsak a négy év kihagyás után újraválasztott Donald Trump volt, hanem J. D. Vance is, aki 40 évével a hivatalát 1952-ben, 39 évesen elfoglaló Richard Nixon óta a legfiatalabb amerikai alelnökként teheti majd le esküjét 2025. január 20-án.
Vance saját bevallása szerint posztliberális jobboldali, ami szakértők szerint inkább szisztematikus trumpizmust jelent: a 2022-es félidős választáson Ohio szenátorává választott Vance eddigi rövid politikai karrierje során gyakorlatilag mindent a régi-új elnök szócsöveként tett, és Orbán Viktor woke-ellenes politikáját akarja importálni Washingtonba.
Ez nem mindig volt így. Egészen addig, amíg nem kezdte el komolyabban foglalkoztatni a politikai pálya, Trumpot kifejezetten károsnak tartotta, cinikus seggfejnek, amerikai Hitlernek is nevezte. Viszont mivel 2016 óta Trump áldása nélkül nagyon kevesen futhatnak be karriert a Republikánus Pártban, úgyhogy Vance pálfordult, kitörölte a Twitter-előzményeit, és teljes lendülettel pattant fel Trump szekerére.
Ahogy alelnökjelöltté választása után írtuk, Vance 1984-ben született Ohióban, az akkor 43 ezres lecsúszófélben lévő iparvárosban, Middletownban. Drogfüggő édesanyja és nagyanyja nevelte fel, lehúzott egy turnust Irakban, elvégezte a Yale Egyetemet, majd elkezdett dolgozni a szélsőjobboldallal is kokettáló PayPal-alapító, Peter Thiel befektetési alapjánál. 2016-ban, Donald Trump első választási győzelme után jelent meg önéletrajzi könyve, a Hillbilly Elegy, mely óriási bestseller lett, ugyanis a Trump-győzelem sokkjától szédelgő New York-i vagy kaliforniai liberálisok egyebek mellett ebből a könyvből akarták megérteni, hogyan sodródott a hagyományosan demokrata szavazó fehér munkásosztály a jobboldali populizmus uszályába.
Ahogy az a korábban idézett kritikai megszólalásaiból kitűnt, a Hillbilly Elegy idején a magát alapvetően republikánusként definiáló Vance még egyáltalán nem Trumpban látta a munkásosztály megmentőjét, sőt. Azonban Trump első ciklusának végefelé már az elnök támogatójává vált. A pálfordulásban egy barátja szerint nem is elsősorban az elnök politikája játszott főszerepet, hanem a liberálisok Trump-korszakra adott, Vance által hisztérikusnak és túlzottnak tartott reakciói. De Vance „liberális elittel” való szembefordulásában nagy szerepet játszott az is, hogy a kritikusok alaposan lehúzták a Hillbilly Elegy-ből készült Netflix-filmet is.
A személyes és politikai megfontolások mellett Vance-t minden bizonnyal jó adag opportunizmus is vezérelhette. 2020-tól lelkesen hangoztatni kezdte, hogy a választást elcsalták a demokraták, és ezt az idei alelnöki vitán sem volt hajlandó tagadni, azzal érvelve, hogy ő inkább a jövővel akar foglalkozni, a Trump elleni eljárásokat pedig koncepciós perként írta le. Még magának Trumpnak is feltűnt, hogy Vance bármire képes, hogy megszerezze az áldását:
„J. D. annyira ácsingózik a támogatásomra, hogy még a seggemet is megcsókolja”
– mondta 2022-ben. Ennek ellenére támogatásáról biztosította Vance-t az Ohio állambeli republikánus előválasztáson, amivel nem csak jelöltségét, hanem szenátusi mandátumát is meghozta neki az elmúlt években egyre inkább jobbra tolódó államban.
Vance a szenátusban fiatal, ambiciózus tanácsadói csapatot toborozva, nagy elánnal vetette magát a munkába. A kongresszusra jellemző obstrukciós politikát felrúgva bizonyos ügyekben kész volt a demokrata párt szenátoraival való együttműködésre, ráadásul ezek az ügyek szembementek a hagyományos republikánus dogmákkal: támogatta például a minimálbér emelését és kritizálta a nagyvállalatok és jómódúak adócsökkentését.
Azonban ami a szenátusi republikánusok körében unortodoxiának számít, az nagyon is passzol a trumpi protekcionista gazdaságpolitikához. Vance törvényhozóként is mindent a Trump-kártyára tett fel; a kongresszus felsőházában egyike volt annak a tucatnyi republikánusnak, akik készek voltak felrúgni a frakciófegyelmet, ha így lehetőségük nyílt Trump valamelyik elképzelésének visszhangozására. Külpolitikája izolacionista és globalizációellenes, és gyakran felszólalt Ukrajna támogatása ellen.
A rövid politikai pályafutását feldolgozó cikkek Vance-et egy olyan politikusként jellemzik, aki – részben Curtis Yarvin neo-reakciós ideológus-blogger egyik követőjeként – a szertelen trumpizmus zárt ideológiává kovácsolásában jeleskedik. A leendő alelnök egyik követendő példájaként Orbán Viktor kormányzását tartja; legyen szó az Orbán-kormány családpolitikai intézkedéseiről vagy a „gyermekvédelmi” népszavazásról, melynek értelmében „kitiltották az LMBTQ-propagandát” a magyar iskolákból.
Vance százszázalékosan abortuszellenes, szenátusi kampánya során kijelentette, hogy a vérfertőzés vagy a nemi erőszak sem jelenthet kivételt a terhességmegszakítások elbírálásánál. Radikális keresztény-konzervatívként a nyilatkozataiban elveti a „woke” liberalizmust, de az amerikai jobboldal paradoxonjaira jellemző módon felesége, a Yale-en megismert Usha Chilukuri indiai bevándorlók gyereke és hindu vallású, akit ráadásul ismerősei alapvetően mérsékelt liberálisként ismernek. A Vance család Washington egyik közismerten liberális elővárosában, a virginiai Del Reyben lakik, egyik szomszédja szerint többet érintkeznek regisztrált demokratákkal, mint az átlagos Trump-szavazókkal.
A jelöléstől az alelnöki irodáig
Trump 2024 júliusában kérte fel alelnökjelöltjének az Orbán Viktorért rajongó ohiói szenátort. Ugyan a kampány szempontjából adódott nála alkalmasabb jelölt is, azonban Vance mellett kampányolt ifjabb Donald Trump mellett Elon Musk vagy Vance ideológiai-pénzügyi patrónusa, Peter Thiel is.
Vance a felmérések alapján nem számít különösebben népszerű politikusnak; az őt elutasítók aránya a FiveThirtyEight közvélemény-kutatási átlaga alapján jellemzően 10 százalékponttal meghaladta támogatóinak arányát – mondjuk ez a különbség novemberre 6 százalékpontra olvadt. A kampányban az alelnökjelöltekre jellemző módon leendő főnöke árnyékának szerepe hárult rá, azonban az alelnökjelölti vitában meglehetősen jól szerepelt Tim Walz ellen.
Vance jelöltségének bejelentése után inkább kommunikációs tehernek számított, miután több olyan, régi nyilatkozatát is előásták a hiteltelenítésére, amik a demokrata oldalon felháborodást keltettek (mint például az, hogy 2021-ben gyerek nélküli macskás hölgyeknek nevezte a Demokrata Párt vezetését). Sőt, szélsőjobboldali politikusnál ritkán látott módon egy dezinformációs kampány áldozatává is vált: egy X-fiók oldalmegjelöléssel kiposztolt egy nem létező idézetet a Hillbilly Elegy-ből, mely szerint Vance megdugott egy kifordított, két kanapépárna közé illesztett gumikesztyűt. Ez a kép akkora mémmé vált, hogy az AP hírügynökség külön tényellenőrző cikket eresztett rá a jelenségre. Azonban a „Nem, J.D. Vance nem szexelt egy kanapéval” csak olaj volt a tűzre; igaz, a lángok – ahogy a mémek többségénél lenni szokott – hamar lelohadtak.
Szeptemberben azután Vance maga is beállt az álhírgyártásba: elkezdte terjeszteni, hogy Springfieldben haiti migránsok megeszik a helyiek kutyáit-macskáit. Ezt Trump is hangoztatta az összességében második, Kamala Harris elleni egyetlen elnökjelölti vitáján, és a jelenet szinte azonnal mémmé vált. Később kiderült, hogy a nő, aki először posztolt erről, valójában sok mindent félreértett, a hatóságok pedig tagadták, hogy ilyesmi megtörtént volna.
De hiába derült ki a sztoriról, hogy teljesen alaptalan, és másra nem is volt jó, mint hogy felháborodást és idegenellenességet keltsen, Trump és Vance mégis többször emlegette a meg nem történt esetet. Vance a CNN-nek azt mondta, hogy az amerikai média ignorálta a várost, egészen addig, amíg ő és Trump el nem kezdett beszélni a kisállatrablásokról, és ha arra van szükség a médiafigyelemhez, hogy ilyen sztorikkal álljanak elő, akkor így fog tenni. Dana Bash műsorvezető visszakérdezett:
„Most azt mondta, hogy ön találta ki a történetet?”
Amire Vance gyakorlatilag beismerte, hogy igen: „Ez a választóim első kézből származó beszámolóiból ered. Azt mondom, hogy mi kreáltunk egy történetet, vagyis mi hoztuk elő, hogy az amerikai média erre összpontosítson. Nem én hoztam létre 20 ezer illegális bevándorlót, akik Kamala Harris politikájának köszönhetően érkeztek Springfieldbe. Az ő politikája tette ezt. De igen, mi teremtettük meg a tényleges fókuszt, ami lehetővé tette, hogy az amerikai média beszéljen erről a történetről és a Kamala Harris politikája által okozott szenvedésről.” Azaz nem történt ilyesmi, de azt akarták, hogy Springfield bekerüljön a közbeszédre, ezért kitaláltak valamit, amiről tudták, hogy rezonálni fog a választókkal. Főleg, hogy Trump gyakorlatilag tíz éve a bevándorlás megfékezésével kampányol.
Emellett Vance beszélt még arról, hogy egy alkalmazással Joe Biden beengedi az illegális bevándorlókat (ami egyrészt nem igaz, másrészt az app eleve Trump idején indult el); emlegetett egy iskolai lövöldözést, amit szerinte egy bevándorló követett el; felrótta Kamala Harrisnek, hogy 94 olyan elnöki rendelet mögött is ő áll, amik felfüggesztették a deportálásokat (bár nem volt ilyen, még ha Bidenék próbálkoztak is hasonlóval, sikertelenül); és megjegyezte, hogy Harris beengedett egy csomó drogot az országba, amit migráns gyerekek csempésztek át a határon – ami ugyan nem hallatlan, de a határőrség adatai szerint a legtöbb kábítószert amerikaiak csempészik be az országba.
Pole pozícióban várhatja a következő elnökválasztást
Tehát ahogy Donald Trumpnak, úgy J. D. Vance-nek sem derogál ferdíteni, kreatívan kezelni vagy figyelmen kívül hagyni az igazságot. Ilyesmi Trump előző elnöksége alatt is tapasztalható volt, de nem tudjuk, hogy a második körben pontosan mi is fog történni, mert annyi már most valószínűsíthető, hogy a következő négy év nagyon más lesz, mint Trump első ciklusa.
Az amerikai alelnökök legfontosabb szerepe jellemzően a kampányra korlátozódik, amikor is személyiségükkel és/vagy politikai hátországukkal segítik az elnökjelölt kampányát, utána pedig várják, hogy egy-két ciklus elteltével ők válhassanak elnökjelöltté. Emellett az elnök akadályoztatása esetén vagy ha bármiért nem tudná ellátni a hivatalát, akkor az alelnök veszi át az elnöki jogköröket.
Ráadásul mivel a 78 éves Trump kihagyással, de már a második elnöki ciklusát kezdi majd meg januárban, ezért 2028-ban az alkotmány szerint nem indulhat újra. Így azután Vance alig négy év múlva pole pozícióból várhatná a republikánus előválasztást, sőt, magát az elnökválasztást is, ugyanis az elmúlt évtizedekben jól látható volt, hogy az alelnökök jó eséllyel indulnak el – már ha népszerű elnök alelnökei voltak, szemben például az alacsony népszerűségű Bidennel.
Ráadásul a kormányzati babramunkát köztudottan utáló Trump mellett Vance-nek egy átlagos alelnöknél sokkal nagyobb szerepe lehet az adminisztráció vezetésében is. A stabil szenátusi többségnek köszönhetően minimum két évig Kamala Harrisszel ellentétben neki nem kell döntő szavazatával (tiebreaker) támogatni a felsőház munkáját, alig kétéves tapasztalata miatt pedig kétséges, mennyire lesz képes olyan politikai brókerként működni, mint Barack Obama idején Joe Biden.
Azonban határozott külpolitikai vízióval és kellő energiával felvértezve valószínűleg elődjéhez, az első Trump-ciklus utolsó napjaiban kegyvesztetté vált Mike Pence-hez hasonló befolyást gyakorolhat az amerikai külpolitikára, és átfogó stratégiává formálhatja Trump nyilván Vance által is visszhangzott izolacionista, és a nemzetközi rendszerek helyett a viszonossági elven alapuló elképzeléseit.