Ha ön Kubában élne, nem biztos, hogy el tudná olvasni ezt a cikket

Hétfő reggel azt lehetett látni Havannában, hogy pislákoló fényeknél ülnek emberek az utcán, és dominóznak, a gyerekek is inkább kinn aludtak a szabadban a fülledt lakások helyett. Aznapra a CNN szerint Havanna területének 88 százalékán helyreállt a napok óta akadozó áramellátás, de vidéken még most is sok helyen áramszünet van. A kubaiak hozzászoktak ugyan az áramkimaradásokhoz – Havannában átlag napi 4, vidéken akár 12 órásak ezek –, de a múlt hét végén kezdődött óriási kiesés még nekik is új mélység volt.

Csütörtökön már akadtak kimaradások, de pénteken dőlt be a rendszer igazán, miután a matanzasi Antonio Guiteras erőmű megadta magát, 10 millió embert hagyva sötétben. A hatóságok lefújták a kulturális eseményeket és törölték a tanórákat az oktatási intézményekben. Áram nélkül a vízszolgáltatás sem működött (pumpák, szivattyúk, víztisztító berendezések), internetkimaradások is voltak, sokaknál ez jelentette az utolsó cseppet – írja a New York Times.

A nagy rendszert kisebb darabokra szabdalják

Vasárnap az áramszolgáltató jelezte, hogy 216 ezer fogyasztónál helyreállt az elektromos ellátás, majd – péntek óta már negyedszer – megint lehalt az egész rendszer. A helyiek mellett a turistákat is erősen érinti a dolog: a José Martí Nemzetközi Repülőtéren ugyan van némi áram, de nem működnek a repjegyek és beszállókártyák nyomtatói vagy a légkondicionálás. Havannában ebben az időszakban egyébként nappal 29-30, éjjel 23-34 fok a jellemző, sok az eső, magas a páratartalom.

Még az amerikai nagykövetség is vészhelyzeti működésre állt át. José Angel Portal Miranda egészségügyi miniszter még pénteken jelezte, hogy a kórházak működőképesek maradnak. Sokan saját kis generátorukkal csiholtak áramot, így néhány üzlet és bár is ki tudott nyitni vasárnap. Hétfőre a kétmilliós Havanna nagy részén helyreállt az áramszolgáltatás, de az iskolák például még szerdán is zárva maradtak.

Az áramellátó rendszer ellenálló képességét úgy igyekeznek most helyreállítani, hogy a nagy rendszert kisebb darabokra szabdalják, így ha valahol hiba jelentkezik, az nem dönti be az egészet. A Miami Herald tudósítása szerint szerint az Elektromos Unió áramszolgáltató 200 megawattot tud jelenleg szolgáltatni az egész ország ellátásához szükséges 3000-ből, bevonva egy úszó erőművet és egy gázerőművet is a termelésbe. A legfontosabb erőmű, a matanzasi csökkentett kapacitással, de szintén táplál már áramot a hálózatba, de kimaradások még mindig vannak a fővárosban is, amellett, hogy vidéken nem állt helyre a szolgáltatás.

Miguel Díaz-Canel Bermúdez kubai elnök az energia-vészhelyzetre és az érkező Oscar ciklonra hivatkozott a nehéz helyzet magyarázatakor, emellett a kubai kormány az Egyesült Államokat vádolja a történtek miatt, ugyanis Donald Trump kormánya idején fokozták a Kuba elleni szankciókat. Ez érinti a Kubába tartó kőolajat, a nehézkes beszerzés pedig felhajtja az energiaárakat. A helyzetet még tovább komplikálja a régi és elavult erőművek és az elektromos hálózat siralmas állapota, a karbantartás és alkatrészek hiánya is. Ezen kívül egyre többen szerelnek fel klímaberendezést, csak idén 100 ezret helyeztek üzembe, ami meglökte a fogyasztást az AP cikke szerint.

Sokan arról panaszkodtak, hogy hiányolják Kuba szövetségesei, Venezuela Oroszország vagy Mexikó irányából a segítségét. Az orosz helyzetet nem kell különösebben magyarázni, Venezuela jelenleg a saját belső piacát se tudja ellátni, ezért megfelezte a kubai olajexportot, Mexikó pedig az elnökválasztási évben csökkentette a szállított mennyiséget, és Claudia Sheinbaum új elnök jelezte, a nyomott árú kubai kivitel nem biztos, hogy folytatódni fog. Kuba egyébként termel olajat, de ez csak szükségletei felének kielégítésére elég. Manuel Marrero miniszterelnök most kimondta, az ország egyszerűen nem engedheti meg magának a szükséges mennyiségű olaj behozatalát.

A Nemzetközi Energia Ügynökség adatai szerint Kuba áramának 83,5 százaléka nyersolaj elégetéséből származik ami rendkívül szennyező, és nem is túl hatékony áramtermelési módszer. 12,5 százalékot adnak gázerőművek, ami együtt 15 ezer gigawattórát jelent. Emellé mindössze 600 GWh jön együttesen víz-, szél-, nap- és biomassza-erőművekből. Viszont az utóbbi években óriási napelemparkok építésébe fogott az állam, kínai segítséggel: a tervek szerint 31 ilyen létesítményt adnak át jövőre.

Személyes tapasztalatok

A New York Times arról ír, hogy Kubában rendszeresek az áramkimaradások, a gázellátás akadozása, az élelmiszerhiány. A működő kubai szocializmus iskolapéldája a 81 éves Lidia Núñez Gómezé, aki az Egyesült Államokban élő fiától kapott némi csirke- és sertéshúst, és péntektől vasárnapig azon kellett aggódnia, nehogy megromoljon az étel, mert áram híján se hűteni, se megfőzni nem tudta.

„Nagyon rossz” – jellemezte a helyzetet a lapnak az asszony 61 éves lánya, Nilza Valdés Núñez, és azt mondta, sokaknak elege van már abból, hogy semmi sem működik. „Az elektromosság, a gáz hiánya és minden más probléma miatt rosszul érzed magad” – mondta. Pedig a kubaiak megszokhatták az állandó áruhiányt és áramkimaradásokat, de hogy utóbbi rendszeresen egy napnál is hosszabbra nyúljon, az szinte példátlan.

„A mobiltelefonom halott, és nézzen rá a hűtőmre!” – fakadt ki a Reutersnek Anabel Gonzalez, aki Havanna óvárosi részén él. Az 55 éves Mayde Quiñones, aki nyolcvanas éveit taposó anyósát gondozza, azt mondta az AP-nek: teljesen leállt az ország, és ez főleg az időseket érinti nagyon érzékenyen. Camagüey közép-kubai városából egy újságíró, José Luis Tan Estrada ezt írta a Miami Heraldnak: „74 órája vagyunk fény nélkül. Az étel megromlott. Nincs gáz, főzni csak faszénnel tudunk. Vizet a ciszternából lehet gyűjteni.”

A beszámolók szerint félelem uralkodik Kubában, és ha nem javul az energiaellátás, nem lesz víz, üzemanyag, áram, gáz, élelmiszer, az emberek az utcákra fognak menni. „A kubai rezsim sorsunkra hagyott minket, miközben a vezetők a jó dolgokat élvezik, nekünk, kubaiaknak pedig nincs semmink” – panaszkodott egy fővárosi nő az egyik riportban.

Nyugtalanság az utcákon

Az emberekben tehát izzik az elégedetlenség a működésképtelen gazdaság miatt, kisebb tüntetések már szerveződtek is egyes városokban, volt, ahol a közlekedést is blokkolták. A Reuters arról írt, hogy válaszképpen megerősítették a rendőri jelenlétet az utcákon, de a latin-amerikai szokást, az edényekkel-fazekakkal csörömpölős tiltakozást (cacerolazos) így is lehet látni-hallani Havanna-szerte. Manicaraguában a rendőrökkel is összetűzésbe keveredtek a tüntetők.

A kubai vezetés jó előre figyelmeztetett, hogy súlyos büntetést von magára, aki zavargást szít. Az áramszolgáltatók mindent megtesznek az elektromosság helyreállításáért, ugyanis félő, hogy a társadalomban felgyülemlett düh elszabadul. A helyzet miatt a oroszországi BRICS-csúcstalálkozót is kihagyó elnök így fogalmazott tévébeszédében (ahol a Reuters tudósítása szerint meglepő és ritka módon katonai egyenruhában mutatkozott):

„Nem fogadjuk el és nem engedjük meg senkinek, hogy vandalizmust provokáljon, és még kevésbé, hogy megzavarja népünk polgári nyugalmát. És ez a meggyőződés a mi forradalmunk alapelve.”

Vicente de la O Levy energia- és bányaügyi miniszter is azt mondta, ugyan zavaróak lehetnek az áramkimaradások, de a legtöbb kubai megérti és támogatja a kormány erőfeszítéseit. „A kubai kultúra alapja az együttműködés” – mondta a miniszter, aki szerint csak izolált és minimális incidensek történtek.

Kubában az országot támogató Szovjetunió összeomlása óta nem volt ilyen nehéz az élet, rekordokat dönt az emigrálók száma (jellemző illusztrációja ennek, hogy a nyári párizsi olimpián a férfi hármasugrás dobogóján három kubai állt, de spanyol, portugál és olasz színekben). Csak az utóbbi két évben kétmillió kubai hagyta el az országot, ami a lakosság közel 20 százalékát jelenti. A remény egyre kevesebb a maradókban, a düh egyre nagyobb, amit szakértők szerint hamarosan az emberi jogok eltiprása követhet válaszként a kormány részéről.

„Káosz van. Tényleg, a szó, amit erre használnál, a káosz” – mondta a NY Timesnak Omar Everleny havannai közgazdász. Akiben egy picit is felmerült a távozás gondolata, már felpörgette annak végrehajtását, mindenki adná el a lakását, és menne. A távozó fiatalok az otthon maradt családtagoknak pénzt küldenek haza, ami nélkül már összeomlott volna a kubai gazdaság. Természetesen a legsürgősebben azoknak kellett távozniuk, akik kritizálják a kormányt. Mivel a kormány egyértelműen jelezte, hogy erőszakkal válaszol a békés tiltakozásokra is, az emberek még nem mernek tömegesen utcára vonulni, inkább távoznak.

2021-ben a Covid-járvány idején már kitörtek több ezres tüntetések Kubában, amik után több száz embert börtönöztek be. Ezek részben, ahogy a 2022-es és 2024 tavaszi tiltakozások is, a gazdaság és energiaellátás állapota miatt kezdődtek. De a NY Timesnak nyilatkozó Sebastián A. Arcos, a Floridai Nemzetközi Egyetem kutatója szerint, ahogy a Szovjetunió összeomlását és a 2021-es tüntetéseket, úgy a mostani helyzetet is túléli majd a kubai forradalom. De még ő is kritikus és drámai pillanatokról beszél, ahogy 65 évnyi rossz irányítás után összeomlik a kubai gazdaság.

És mindennek tetejébe jött egy természeti katasztrófa

És a létező legrosszabbkor érkezett meg az Oscar hurrikán Kelet-Kubába. A ciklon hatalmas esőzéseket okozott, 15 ezer embert ki kellett telepíteni az útjából. Több ezer épület tetőszerkezete sérült meg, több tucat ház egyszerűen összedőlt. A mezőgazdaságban is komoly károk keletkeztek, többek közt a fontos kávéültetvényeken.

Díaz-Canel elnök bejelentése szerint a vihar okozta áradásokban eddig hatan haltak meg, több térség még most is megközelíthetetlen. A Miami Herald tudósítása szerint a hadsereg hétfőn kezdte el csak evakuálni az érintett területek lakosságát, majd kimenteni az áradások által elvágott embereket Guantánamo tartományban.

A CNN arról ír, hogy a hurrikán trópusi viharrá enyhült a partot érés után, majd nyugati irányba halad tovább. Még 150-300 milliméter esőt várnak átlagosan, de van, ahol 450 milliméter is eshet, ami durva áradásokat képes okozni az erős széllökések mellett. Ez várhatóan tovább hátráltatja majd az energiaellátás javítását, sőt, két kelet-kubai erőművet is érintett. Jelenleg emiatt az ország keleti fele a leginkább kitett az áramszünetnek. A 2022-es Ian hurrikán miatt is leállt az áramszolgáltatás, akkor is napokba telt a helyreállítása.

A politikai-gazdasági rendszer sajátosságaiból adódóan nehezen fog javulni a helyzet, még ha hurrikán nem is okoz végzetes károkat, és lassan a napenergia-beruházások is megvalósulnak. „A kubai kormányzat és a kommunista párt a legrosszabb válsággal szembesül a Szovjetunió összeomlása óta, mind gazdaságilag, mind politikailag” – összegzett a Financial Timesnak Bill LeoGrande, a washingtoni Amerikai Egyetem Kuba-szakértője. „A kormány csődbe ment, nincs pénze elegendő élelmiszert vagy üzemanyagot importálni” – mondta. Az intézmény másik Kuba-specialistája, Ricardo Torres egy tőmondatban határozta meg, mire van szükség – bár ez pont a rezsim alapelveivel menne szembe: „A megoldás a radikális reform és a külföldről érkező befektetés.”