„Mi az arányos válasz az anyából kivágott gyerekre és az elégetett csecsemőkre?”

„Próbáltam a társamat menteni, azt hittem, még él. Lőttek ránk a terroristák, visszalőttem, de elfogyott a lőszerem. Jichak sem élt már. Megbékéltem a tudattal, hogy itt fogok meghalni” – így kezdődött annak a rendőrnek a beszámolója, aki a Nova fesztiválon teljesített szolgálatot 2023. október 7-én, amikor a Hamász háromezer fegyveresével áttört a Gázai övezetből, és a közeli izraeli településekre és a fesztiválra támadt.

A Hamász által tucatnyi helyen végrehajtott támadás 1200 áldozatából egyedül a fesztiválon 367 ember halt meg – köztük 15 rendőr. (Aznap még további 47 rendőr halt meg a harcokban vagy civilek mentése közben.) A beszámolóval egybekötött találkozót az izraeli nagykövetség szervezte a Toldi moziban, ahol a Nova fesztiválról szóló dokumentumfilmet is bemutatták, amely a résztvevők – és sok későbbi áldozat –, a rendőrök, valamint a Hamász fegyvereseinek telefonnal, testkamerával készített felvételeiből tevődik össze. Tavaly egy, a sajtónak szánt zárt vetítésen már mutatott be felvételeket, a sokkoló képekkel teli mostani dokumentumfilm azonban a nyilvánosságnak készült. És kegyetlenül az ember arcába vágja, hogy mit tett a Hamász, de nem tagadja el azt sem, hogy a védekezést is másképp kellett volna végrehajtani. A protokollok azonban a Hamász rakétatámadásaira, esetleg elszigetelt terrortámadásra, nem pedig háromezer, vállról indítható rakétákkal is felszerelt fegyveres áttörésével végrehajtott támadásra készítettek fel. És erre volt berendezkedve az izraeli társadalom is.

Hihetetlennek tűnt egy ilyen támadás

Ezért is olyan nyomasztó látni a fesztiválra igyekvő fiatalokat, a bulira készülődést, a hajnalig tartó parti képeit, tudva, hogy mi indul meg október 7-én reggel 6:30-kor.

Volt, aki a rakétákat először tűzijátéknak hitte. Persze az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ezek rakéták, de a Vaskupola alatt sokakban ez sem keltett olyan nagy aggodalmat. Az előírás szerint egyébként ilyenkor nem is menekülni kell, hanem földre feküdni vagy óvóhelyre húzódni, az esetleg becsapódó rakéták elől. Sokan így is tettek – erről korábban a Telexnek is beszámolt egy túlélő, aki csak azért nem halt meg a betonbunkerben, mert amikor a Hamász fegyverese gránátot dobott be oda, az a középen állókat ölte meg, akik testükkel felfogták a további pusztítást.

Fél hétkor azonban még nem értek oda a Hamász fegyveresei motorral, gyalog, sőt motoros siklóernyővel, így sokan nem is akartak elmenni a helyszínről akkor sem, amikor a szervezők a zenét leállítva közölték: a fesztiválnak vége, vörös riasztás van, mindenki menjen haza. „Mi van, ha ez életünk utolsó napja?” – kérdezi egy lány a barátnőjétől, ironikusnak szánva a megjegyzést. „Ne mondj ilyet, elsírom magam” – válaszol a barátnő a lánynak, akiről mi már tudjuk, hogy nem jut ki élve. Meghal a DJ is, akinek a zenéjét leállították, az is, aki bejelentette, hogy a vörös riasztás miatt mégis el kell hagyni a területet. A film végén több, a felvételeken feltűnő személyről is megtudjuk, kit öltek meg, kit raboltak el. A Nováról 50 embert hurcoltak el a fegyveresek, akik összesen 250 túszt ejtettek. Legalább 110 emberről ma sem tudni, életben vannak-e a gázai fogságban.

Jó egy órába telik, mire mindenki megérti, hogy menni vagy inkább menekülni kellene – a Gázától alig öt kilométerre, Re'im kibuc közelében tartott fesztivál homokos-poros mezejéről meginduló rengeteg autó miatt ez persze dugóba fullad. Ekkorra a fegyveresek már elérték a fesztivált, és sok más közeli települést, Re'imtől Kfar Azáig. A rendőrségnek és a hadseregnek is idő kellett, mire világossá vált, hogy nemcsak rakétatámadásról van szó, hanem arról, hogy Izrael területén támadást hajt végre a Hamász civileket ölve.

Sok áldozat azt hitte, hogy megmenekült

Végül valamivel több mint 2500 ember tudott elmenekülni. Volt azonban olyan is az áldozatok között, aki ugyan el tudta hagyni a fesztivált, de a főúton csapdába esett – erről ebben a tavalyi helyszíni riportunkban olvashat –, a fegyveresek ugyanis ott is várták őket. A támadás másnapján készült drónfelvételen autók tucatjai szétlőve láthatók, kiégve, sok az áldozatokkal együtt – ekkor már tudtuk, hogy a Nova fesztivál helyszínét holttestek százai borítják.

Tömegek futnak végig egy homokos pusztán, egy fiú a barátnője pánikrohamát próbálja elnyomni, biztatva, hogy ne hagyja abba a futást, az élete a tét. A Negev sivatag szélén, de telepített fás-bokros részen aztán sokan el is tudtak bújni, és felvételeket készíteni, ahogy lövések közelében sugdolóznak, a rémület ellenére vagy épp annak enyhítésére viccelődnek vagy imádkoznak az életükért. Sokan ezeknek a fáknak köszönhetően menekülnek meg. És eközben sokan azt kérdezgetik, hol van már a katonaság, miért nem jön senki a segítségükre. Valaki a rendőrséget is felhívja, úgy tűnik, a vonal túloldalán még ekkor sincsenek tisztában a támadás súlyosságával. Annyit tud javasolni a rendőr telefonon a fiatalnak, hogy maradjon ott, ahol van.

A rendőrök szerint is összeomlás volt

A Nova rendőri biztosításáért felelős Dorel Makhiasz szerint a rendőrség amennyire lehet, készen állt, de a támadás minden képzeletet felülmúlt. A helyszínen egyszerűen nem lehetett elég erő ennyi fegyveressel szemben. „Így is az utolsó csepp vérükig küzdöttek” – mondta, ami a rendőri áldozatok számából is látszik. Szerinte hamar magára talált a rendőrség, amikor a rendőrök megkapták országosan a kódot, amely alapján már tisztában voltak a támadás mértékével. Ugyanígy magára talált a katonaság is – bár azt, hogy mégsem álltak a helyzet magaslatán, Avi Rozenfeld, a Gázai övezettel határos térségért felelős katonai parancsnok későbbi lemondása is jelezte. A parancsnok kudarcnak nevezte, hogy a támadás megtörténhetett.

„Összeomlás, bukás, nem tudok jobb szót arra, hogy kifejezzem azt, ami velünk történt” – ezzel jellemezte a támadásra adott első reakciót Jichak Jichak rendőrtiszt is a Toldi moziban. Az európai rendőrségekkel való kapcsolattartásért felelős, jelenleg Berlinben állomásozó Jichak szerint van mit tanulni a történtekből, de a rendőrség – és persze a katonaság – alapvetően tudta, mit kell tenni, amikor már világos volt, mivel is állnak szemben. „De csinálhattuk volna jobban is” – ismerte el, és épp ez az elismerés jelzi, hogy Izrael tényleg képes lesz levonni a tanulságokat.

A támadás azonban egy évvel ezelőtt volt, azóta rengeteg minden történt, hiszen Izrael katonai akciót indított a Gázai övezet ellen, nagyon megnőtt a feszültség Ciszjordániában, majd Izrael a Libanont hátországként használó síita Hezbollah ellen is offenzívába kezdett. Gázában több mint 42 ezer, Libanonban 2700 halottja van a háborúnak, amelynek célja az Irán támogatását élvező Hamász és Hezbollah felszámolása. „Nehéz beszélni azután, amit láttunk” – mondta a rendőri beszámolók után Izrael budapesti nagykövete. Jakov Hadasz-Handelszman szerint azért is kell emlékezni október 7. áldozataira, mert „a világ egyes helyein más szemszögből látják a tényeket”, ezért a beszámolóknak fontos feladatuk, hogy képesek legyenek elmagyarázni a helyzetet, „ha valakiben kétség ébredne azt illetően, hogy ki a felelős”. Az ellenállás legitimációját épp az adja meg, hogy mit követett el a Hamász.

Hogyan mérhető az arányosság?

Jichak Jichak a Telexnek megjegyezte, hogy valóban szembesül külföldön néha a civilekkel folytatott találkozókon azzal, hogy felmerül az izraeli válasz arányosságával kapcsolatos kérdés. „Erre nem is válaszolok” – de végül válaszolt. „Mi az arányos válasz arra, hogy egy szülés előtt álló kismamából kivágják a gyermekét? Vagy arra, hogy élve elégettek negyven csecsemőt? Mi az arányos válasz, mondja meg maga. Mit kell tenni? Az arányos válasz nevében meg kellene erőszakolni ugyanannyi nőt, elégetni ugyanannyi gyereket? Ez lenne arányos?” Jichak szerint – akinek elmondása szerint halt meg rokona a Nova fesztiválon – próbálkozott Izrael korábban másképp is, elvégre Gilad Salit túszul ejtett izraeli katonáért 2005-ben 1027 palesztin foglyot engedett ki. „Az egész világ tapsolt, hogy ez milyen nagyszerű” – idézte fel, megjegyezve, hogy az az ellenkező irányban volt aránytalan, Izrael mégis belement. Most viszont azt akarja elérni, hogy soha többé ne történhessen hasonló, mint tavaly október 7-én.