A baloldali pártok szövetsége végzett az élen, Le Penék harmadik helyre szorultak a nemzetgyűlési választáson

Legfontosabb

2024. július 7. – 20:13

frissítve

A baloldali pártok szövetsége végzett az élen, Le Penék harmadik helyre szorultak a nemzetgyűlési választáson
Az Új Népfront nevű széleskörű baloldali szövetség legnagyobb erejét adó, Engedetlen Franciaország párt támogatói ünneplik a francia nemzetgyűlési választások várható eredményét 2024. július 7- én – Fotó: Yara Nardi / Reuters

Másolás

Vágólapra másolva

Az előzetes felmérések még az egy héttel korábbi első fordulóban a legtöbb szavazatot szerző Nemzeti Tömörülésnek (RN) és szövetségeseinek jósolták a legtöbb képviselői helyet, de végül harmadik helyre szorultak, és a baloldali pártok szélsőbaltól balközépig érő szövetsége végzett az élen a francia nemzetgyűlési választások vasárnap tartott második fordulójában. Az Emmanuel Macron elnök mögött álló pártszövetség komoly veszteségeket szenvedett el, de a felmérésekhez képest jobban szerepelve bejött a második helyre.

Az Ipsos Talan és több más nagy közvélemény-kutató intézet urnazárás után közzétett első becslései már jelezték a későbbi sorrendet és az arányokat is. Az 577 választókerületből (ebből 76 már az első fordulóban eldőlt) végül az Új Népfront (NFP) 182-ben, az Együtt! (Ensemble!) 168-ban, a Nemzeti Tömörülés a szövetségeseivel pedig 143-ban szerzett képviselői helyet. A jobbközép Köztársaságiak 45 képviselővel végeztek.

Az eredmény meglepetést jelent, mert a pénteken nyilvánosságra hozott utolsó felmérések is azt vetítették előre, hogy az RN végezhet az élen. Viszont különösen bizonytalanná tette, végül mennyi választókerületben tudnak nyerni, hogy több mint kétszázban a baloldali és a Macron pártszövetségéhez tartozó jelöltek visszaléptek egymás javára, így próbálva összefogni a szélsőjobboldalt elutasító választókat.

A szélsőjobb elleni korábbi mozgósításokhoz hasonlóan a Nemzeti Tömörülés így végül a párt által reméltnél jóval kevesebb képviselői helyet szerzett, bár így is jelentősen növelték eddigi 89 képviselőjük számát, és a szövetségeken belüli egyes pártokat nézve a legnagyobb erő lesznek a július 18-án felálló új nemzetgyűlésben, a parlament alsóházában.

Gabriel Attal, Macron eddigi miniszterelnöke jelezte, hogy hétfőn benyújtja lemondását az elnöknek, de egyelőre nem tudni, ki és mikor kaphat kormányalakítási megbízást. Az élen végzett NFP sem egységes, és előzetesen nem is egyeztek meg egy miniszterelnök-jelöltről, miközben a Macron-féle pártokkal sem lenne könnyű együttműködniük, még ha többen fel is vetették ezt valamilyen formában.

A nemzetgyűlésben a francia társadalom törésvonalait leképezve három nagy blokk alakult ki, amelyek közül mindegyik messze elmarad a 289 fős abszolút többségtől. Ez nehéz alkukat, elhúzódó politikai válságot és akár példátlan bénultságot vetít előre, miközben újabb előrehozott választást egy évig nem lehet tartani Franciaországban.

Több mint kétszáz választókerületben léptek vissza az RN-nel szemben

Macron az európai parlamenti választások estéjén írt ki előrehozott törvényhozási választásokat, ezzel reagált arra, hogy a Nemzeti Tömörülés látványos győzelmet aratott az EP-választáson, míg a francia elnök pártszövetsége alaposan visszaesett.

A nemzetgyűlési választások június 30-i első fordulójának eredményei nagyjából megfeleltek annak, amit a közvélemény-kutatások jósoltak: Marine Le Pen pártja szövetségeseivel együtt 33,4 százalékot szerzett országosan, míg a szocialisták, a Zöldek, az Engedetlen Franciaország (LFI) és a Kommunista Párt az Új Népfront ernyője alatt 27,98, a Macron mögött álló szövetség pedig 20,76 százalékot ért el. A nemzetgyűlési választásokon azonban nincs országos lista, 577 képviselői helyért folyik a küzdelem.

Ebből az első fordulóban már 76 mandátum sorsa el is dőlt, ennyi választókerületben sikerült az élen végzett jelölteknek 50 százalék feletti eredményt elérniük. Még soha nem volt olyan, hogy ennyire sok körzetben született volna végeredmény rögtön az első körben: az RN 39, az NFP 32, az Együtt! viszont csak 2 helyet szerzett meg egyből.

Összesen 501 körzet maradt, amelyekért vasárnap megküzdöttek a pártok. Macronnak és az NFP-nek a legfontosabb célja az volt, hogy megakadályozzák Le Penék parlamenti többségét, ezért a két pártszövetség a kampányban látványos szembenállásuk ellenére rengeteg körzetben visszaléptette a jelöltjét a legesélyesebb talpon maradt induló javára. Összesen 224 jelölt lépett vissza.

Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés 28 éves vezetője „a becstelenség szövetségének” nevezte az eddig egymást támadó erők összefogását velük szemben, és elítélte a visszalépéseket. Az RN a két forduló között azt próbálta hangsúlyozni, hogy Macronék összefogtak a baloldallal, azon belül is az antiszemitaként emlegetett Jean-Luc Mélenchonnal, a radikális baloldali Engedetlen Franciaország vezetőjével.

Eredetileg 306 háromjelöltes és 5 négyjelöltes körzet volt, a visszalépések után ezek száma összesen 91-re csökkent. Itt lehet megnézni a Választási Földrajz térképein, hogyan alakult Le Penék támogatottsága az egyes választókerületekben, hol melyik párt jelöltje maradt versenyben a második fordulóban a szélsőjobboldali jelöltekkel szemben, és melyek voltak a többszereplős választókerületek.

Le Pen szerint csak késleltették majdani győzelmüket

A részvétel megint nagyon magasan alakult nemzetgyűlési választáshoz képest, délután ötig 59,71 százaléknyian mentek el szavazni, ez 1981 óta rekordot jelent. A legutóbbi, 2022-es nemzetgyűlési választáson több mint 20 százalékponttal kevesebben mentek el szavazni ugyanennyi idő alatt, az első fordulóban pedig 59,39 százalékos részvétel volt ötig. Az Ifop becslése szerint a végső részvételi arány 67,5 százalék körül lehet.

Marine Le Pen nyilatkozik a nemzetgyűlési választások második fordulója után 2024. július 7-én – Fotó: Dimitar Dilkoff / AFP
Marine Le Pen nyilatkozik a nemzetgyűlési választások második fordulója után 2024. július 7-én – Fotó: Dimitar Dilkoff / AFP

Az első fordulóban a Nemzeti Tömörülés jelöltjei 297, az Új Népfront 159, az Együtt! pedig 70 körzetben végzett az első helyen. Ebből is látható, hogy rengeteg helyen tudtak fordítani az RN-nel szembenálló jelöltek.

Macron az előrehozott választások komoly hazardírozásnak számító és saját pozícióját jelentősen meggyengítő kiírásánál azzal számolhatott, hogy az EP-választás után egy valódi belföldi téttel bíró szavazáson kiderülhet, hogy a választók valóban hajlandóak lennének-e kormányra juttatni Le Penéket, és össze tud-e még állni a korábbi „köztársasági front” a szélsőjobboldallal szemben. Ezekre pedig választ adott a vasárnapi második forduló, és véget vetett a kormányra készülő szélsőjobboldal reményeinek.

Az EP-választáson és a nemzetgyűlési választások első fordulójában is nyerni tudtak, de amikor igazán számított, mint ahogy az elnökválasztások alkalmával is, akkor sokan mentek el ellenük szavazni: számos olyan választókerületben is elbuktak a jelöltjeik, ahol az első körben még 10 százalékpontnál is nagyobb előnnyel vezettek.

Bardella vasárnap esti beszédében elítélte az elnök pártszövetsége és a baloldal „természetellenesnek” és „becstelennek” nevezett szövetségét, ami szerinte a vereségükhöz vezetett. Ezek a szövetségek Franciaországot a szélsőbaloldal kezébe lökték, mondta a szélsőjobboldali politikus. Arról beszélt, hogy a Nemzeti Tömörülés az eddigi 89 után így is minden korábbinál több képviselői helyet szerzett, és azt ígérte támogatóiknak, hogy kitart velük a győzelemig.

Marine Le Pen később arról beszélt, hogy „a győzelmünket csak elodázták”, és kiemelte, hogy ha nem a pártszövetségeket, hanem az egyes pártokat nézik, akkor a Nemzeti Tömörülés lesz a legnagyobb erő az új nemzetgyűlésben. Az Ifop szerint a Nemzeti Tömörülésnek önmagában 120-nál is több, míg az Együtt! szövetségen belül Macron Renaissance pártjának 100-hoz közeli képviselője lesz.

A miniszterelnök hétfőn benyújtja a lemondását, de még nem tudni, ki jöhet utána

„Franciaország elutasította a szélsőjobboldal hatalomra kerülését” – írta az Eurasia Group politikai kockázatelemző egyik munkatársa vasárnap este, hozzátéve azonban, hogy az eredmények patthelyzethez és bénultsághoz vezethetnek. Ezzel pedig az EP-választáshoz képest tovább erősödő Nemzeti Tömörülés is számolhat a 2027-es elnökválasztáshoz közeledve.

Már a második forduló előtt látszott, hogy a választás eredménye nemcsak a francia társadalom törésvonalait mélyítheti el, hanem az is egy nehezen feloldható, elhúzódó politikai válságot hozhat, ha senki sem tud majd stabil többséggel kormányt alakítani. Ehhez viszont 289 képviselőre lenne szükség, amitől az összes pártszövetség nagyon messze van egymagában, és ezúttal nincs egy domináns párt.

Gabriel Attal miniszterelnök bejelentette, hogy hétfőn benyújtja a lemondását Macronnak, de úgy fogalmazott, hogy addig ellátja a feladatait, amíg csak szükséges lesz. Szerinte egyik szélsőség sem tudja elérni az abszolút többséget, a saját eredményükről pedig annyit mondott, hogy végül jóval több képviselőjük lesz, mint amit az előzetes felmérések mutattak.

Gabriel Attal miniszterelnök – Fotó: Ludovic Marin / AFP
Gabriel Attal miniszterelnök – Fotó: Ludovic Marin / AFP

Végül annál valóban jobban szerepeltek, mint amit a felmérések mutattak, de a Macron mögött álló szövetség a 245 képviselői helyének közel harmadát így is elbukta. Miközben pedig több képviselőjük lesz, mint a szélsőjobboldalnak, az az első fordulóban is látszott, hogy szavazatarányban a harmadik helyre szorultak. Az elnök pozíciója a nemzetgyűlési választások után jelentősen meggyengült, az új miniszterelnök még akkor is a megváltozott parlamenti erőviszonyoknak megfelelően kell, hogy kormányozzon, ha valahogy a saját táborából kerülne ki, ami visszaveti Macron befolyását.

A mozgástere pedig mindenképpen szűkül 2027-ig tartó második ciklusa utolsó éveire – az majd a következő időszak alatt derül csak ki, pontosan mennyire.

Az elnöki hivatal bejelentette, hogy Macron nem mond beszédet vasárnap este, és megvárná, hogyan alakul az új nemzetgyűlés összetétele, mielőtt eldönti, kit nevez ki miniszterelnöknek. Macron szerdán Washingtonba utazik a NATO-csúcsra, ezért várhatóan még előtte fogja értékelni a helyzetet. A Le Figaro annyit tudott még meg az elnök környezetéből, hogy Macron felhívta elődjét, François Hollande korábbi államfőt, aki a szocialisták színeiben szintén indult a mostani választáson, és be is jutott a nemzetgyűlésbe.

Kit jelölne miniszterelnöknek az Új Népfront?

Azt Macron döntheti el, kit bíz meg kormányalakítással, de az elnöknek olyat kell választania, akit aztán a parlament többsége támogatna, ez éppen ezért a legnagyobb pártszövetség vezetője szokott lenni. A mostani helyzet azonban sokkal bonyolultabb, mint korábban.

Az NFP végzett az élen, azonban nagyon messze van az abszolút többséget jelentő 289 képviselőtől, ráadásul a tagjai nem is teljesen egységesen nyilatkoztak arról, mi lenne a legjobb következő lépés.

Már percekkel az első becslések közzététele után beszédet mondott Jean-Luc Mélenchon, aki gratulált a szélsőjobboldalt legyőző mozgósításhoz, és azt mondta, olyan eredményt értek el, amit sokan lehetetlennek gondoltak. Azt is kijelentette, hogy Macronnak fel kell kérnie az Új Népfrontot a kormányalakításra, ők pedig készen állnak. Azt viszont nem mondta, ki lehetne a kormányfő, erről a szövetség pártjai előzetesen nem tudtak megegyezni.

Az LFI egyik képviselője, Clementine Autain azt javasolta, hogy az NFP tagjai hétfőn gyűljenek össze, és válasszanak egy megfelelő miniszterelnököt maguk közül. Hozzátette, hogy a kellő közös jelölt szerinte nemcsak a túl megosztónak tartott Mélenchon, de Hollande sem lehetne. A második forduló előtt többen úgy vélték, hogy viszont ilyen mindenkinek elfogadható jelölt lehetne Marine Tondelier, a Zöldek vezetője, aki vasárnap este arról beszélt, hogy a nép győzött, és azt is megígérte, hogy kormányozni fognak.

Armin Steinbach közgazdász és nemzetközi jogi szakértő a Guardiannek azt mondta, szerinte elképzelhető egy baloldali kisebbségi kormány, ha az NFP elő tud állni egy mérsékelt baloldali miniszterelnökkel, és a különböző pártjai egységesek tudnak maradni a következő időszakban. Azonban ebben az esetben alkalmi támogatásokra szorulnának a nemzetgyűlésben, ez pedig Macron pártszövetségének 245 képviselővel sem működött, mióta a 2022-es nemzetgyűlési választáson elbukták az abszolút többségüket.

Mélenchon pártja korábban azt is jelezte, hogy csak úgy lépnének kormányra, hogy az NFP programját hajtják végre, és senki másét, mások viszont úgy vélték, hogy mivel a baloldali szövetségnek nincs abszolút többsége, kénytelenek lesznek valahogy egyezkedni és párbeszédet kezdeni.

Nincs hagyománya nagykoalícióknak

A két forduló között több politikus is felvetette már, hogy létre lehetne hozni egy centristákat és a baloldalt is tömörítő nagykoalíciót, ami egy mindenkinek elfogadható törvényhozási programot próbálna végrehajtani.

Vasárnap este többek között Raphaël Glucksmann, a szocialisták EP-listavezetője is azt mondta, hogy egy megosztott nemzetgyűlésben „felnőttként kell viselkednünk”, míg az Együtt!-ben induló MoDem pártot vezető François Bayrou arról beszélt, senki sem nyert, és „az abszolút többség időszakának vége”, mindenkinek felelősséget kell vállalnia.

Azonban noha az NFP elődje, a Nupes időnként szövetségest jelentett a múltban Macronéknak, Mélenchon és pártja olyan tényezők, akikkel az elnök nem akart közösködni. „A szélsőjobboldal vallás vagy származás szerint kategorizálja az embereket, megoszt és polgárháborút idéz elő, míg az Engedetlen Franciaország egyfajta kommunitarizmust, azaz közösségi gondolkodást képvisel, ami szintén polgárháborút jelent” – mondta Macron az első forduló előtt.

Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország vezetője a támogatói előtt 2024. július 7-én – Fotó: Sameer Al-Doumy / AFP
Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország vezetője a támogatói előtt 2024. július 7-én – Fotó: Sameer Al-Doumy / AFP

A Macron első ciklusa alatt volt kormányfő és a pártszövetséghez tartozó Horizons-t vezető Éduard Philippe az elnöknek címzett bírálatként úgy vélte, hogy nem tisztult a kép, hanem komoly határozatlanság derült ki a nemzetgyűlési választásokon. Szerinte a középen álló erőknek meg kell egyezniük, hogy stabilizálják a politikai helyzetet, de ebben nem vehet részt a Nemzeti Tömörülés és Mélenchon Engedetlen Franciaországa sem. Szerinte egy ilyen megegyezés sem lenne tartós, de lehetővé tenné az ország kormányzását.

A nemzetgyűlésben viszont az NFP pártjai már külön ülnek majd, és az LFI-nek több mint 80 képviselője lehet, így nélkülük számszerűleg is nehezen lenne meg egy esetleges nagykoalíciós többség. Ha pedig valahogy meg is próbálnának nélkülük összehozni egy hajszálvékony többséget – ami az NFP belső feszültségeivel is járna –, a rengeteg párt programja még Mélenchonék nélkül is merőben eltér például az adó- és nyugdíjpolitika terén.

Példátlan eredmény után példátlan időszak jön

Habár nagy pártszövetségek már létrejöttek, annak nincs hagyománya Franciaországban, hogy egymástól ennyire távol álló politikai tömbök hatékonyan együttműködjenek. „Franciaországban nincs politikai kultúrája a koalíciókötéseknek és a kompromisszumoknak, mint Németországban vagy Olaszországban” – mondta Steinbach.

Többekben felmerült, hogy egy ahhoz hasonló szakértői kormány is elképzelhető lenne, amilyet Mario Draghi vezetett másfél éven át 2021-2022-ben Olaszországban, de az V. Köztársaság történetében ezzel is ismeretlen terepre tévednének.

Vannak, akik azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy Macron szövetsége esetleg A Köztársaságiak felé forduljon, de szerinte ez elég népszerűtlen lenne, és tüntetésekhez vezethetne a baloldal és a szélsőjobboldal részéről is. Ráadásul a jobbközép párt jövője alapból is egy nagy kérdőjel: a nemzetgyűlési választások kiírása után nem sokkal a pártelnök Éric Ciotti bármilyen egyeztetés nélkül elfogadta Marine Le Pen ajánlatát a két párt közötti választási szövetségre, amivel azonban a vezető konzervatív politikusok közül senki nem értett egyet. Egy vezetőségi ülésen egyhangúlag kizárták a pártból Ciottit, aki viszont utána jelezte, hogy továbbra is pártelnöknek tekinti magát. Végül több jelölt az RN támogatásával indult, annak szövetségeseként, míg a többségük külön jutott be a nemzetgyűlésbe.

Franciaországban volt már példa a „cohabitation” (társbérlet) időszakára, amikor másik párt adta az elnököt és másik a miniszterelnököt és a kormányt. Azonban a nemzetgyűlés mostani megosztottsága egyáltalán nem feleltethető meg ezeknek az időszakoknak, és az biztos, hogy

bárhogy alakul is, olyan idők jönnek, amilyenekre még nem nagyon volt példa korábban.

Belpolitikai szempontból könnyen intézményes válságba csúszhatnak bele a franciák, hisz várhatóan bármelyik esetben nagyon nehéz lesz törvényeket keresztülvinni. Az első forduló előtt Szűcs Anita, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok tanszékének docense a költségvetés elfogadtatását nevezte az első nagy tesztnek. Nemzetgyűlési választásokat pedig legközelebb 2025 nyarán lehet csak tartani.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!