Szeizmológusok pontosan feltérképezték, hogyan robbant fel az Északi Áramlat

Minden korábbinál pontosabban tárták fel szeizmológiai adatok segítségével, hogy miként váltak használhatatlanná az Északi Áramlat vezetékei tavaly szeptemberben több robbanás nyomán – írta a Guardian. A brit lap által idézett tanulmány a norvég Norsar szeizmiku mérőállomás-hálózat adatain alapszik, amely szerint az eddig ismert két robbanáson túl volt még két további is, amelyek az orosz Gazprom többségi tulajdonában álló cég által üzemeltetett Északi Áramlat 1 és az elkészült, de használatba sosem vett Északi Áramlat 2 páros vezetékeit tették tönkre.

Az korábban sem volt kérdés, hogy ember okozta, szándékos robbantás történt a vezetékeknél. Az akció körül német és amerikai vizsgálódások is ukrán csoportot sejtenek, de Kijev mindig is visszautasította a feltételezést.

A vezetékek Oroszországból a Balti-tengeren át közvetlen gázszállítási lehetőséget biztosítottak Németország felé. Az Ukrajnát és Lengyelországot is elkerülő vezeték a megépítésekor és a beüzemelésekor is kritika tárgya volt, nem csak a megkerült – így tranzitdíjtól megfosztott – országok, de az Egyesült Államok részéről is, amely szerint az EU túl nagy arányban támaszkodik az orosz földgázra, amit az Északi Áramlat csak tovább erősít. (Ez a vita vezetett oda, hogy a 2021-re elkészült Északi Áramlat 2 már nem üzemelt be.) Csúcsidőben az EU fogyasztásának 35 százalékát is elérte az orosz földgáz aránya, igaz, a tagok között ez egyenlőtlenül oszlott meg. Az egy időben 200 milliárd köbmétert is meghaladó, EU-ba irányuló orosz gázexport felét is elérte az Északi Áramlat kapacitása.

Az Ukrajna ellen Oroszország által tavaly indított invázió után életbe lépett szankciók jó ideig nem vonatkoztak az energiahordozókra, majd később is csak a kőolajra. A földgázszállítások jogilag nem lehetetlenültek el, politikailag azonban egyre inkább, de az orosz gázexportnak technikailag a legnagyobb érvágást az Északi Áramlat 1 robbantás miatti leállása okozta.

A Norsar szeizmológusai szerint az eddig ismert két robbantáson kévül két további is volt: a második és a harmadik alig 220 méterre egymástól történtek, a negyedik pedig több kilométerrel délebbre. A 220 méteres távolság megfelel a két vezetékpár közötti távolságnak. Az viszont nem világos, hogy a negyedik robbanás melyik vezetéket érintette. A második és harmadik robbanás az elsőt hét, illetve 16 másodperccel követte.

A Norsar hálózatának mérései korábban elsősorban nukleáris robbantások monitoringozásra szolgáltak, ezek főként Észak-Koreára fókuszáltak. Az ukrán-orosz háború úta azonban ezek a mérések a háború menetéhez is fontos adatokkal szolgálnak – például a kahovkai gát orosz felrobbantását is jelezte, amely a Dnyeper déli részén okozott hatalmas villámárvizet.

Feltételezések arra utalnak, hogy a robbantást egy öt fős, Ukrajnához köthető csoport hajtotta végre, amelyik hajót bérelve ment a helyszínre. A végrehajtás leplezése és precizitása miatt pedig az érintett országok – az Északi-tenger alatti helyszín miatt Dánia és Svédország is – azt feltételezték, hogy nem valamiféle magánakcióról, hanem egy állami titkosszolgálat műveletéről van szó. Mivel a szabotázs a német külpolitikát is évtizedek óta befolyásoló orosz–német gázszállítás újraindításának lehetőségére mért csapást, ezért az első számú gyanúsítottnak mindig is Ukrajna, esetleg valamelyik erősebb szövetségese számított.

Ennek a feltételezésnek ellentmondott az, hogy diplomáciai szempontból hajmeresztően kockázatosnak számít egy, a nemzetközi jogot súlyosan megsértő – terrorizmusba hajló – szabotázsakció. Ukrajna érintettsége pedig kockára teszi (tette volna) a 2022. február 24-e óta szorossá váló német szövetséget, illetve a háborús erőfeszítéseit támogató német közvélemény szimpátiáját.

Az egyik leleplezést a New York Times szolgáltatta. A neves amerikai lapnak a szabotázsakcióról szóló titkosszolgálati jelentéseket olvasó kormányzati tisztségviselők csepegtették az információkat. Az azonban sem akkor, sem azóta nem derült ki, hogy milyen módon köthető Ukrajnához a robbanószereket a vezetőkez juttató csoport, illetve, hogy tudott-e az akcióról az ukrán vezetés.

Korábban az amerikai tényfeltáró újságírás egyik veteránja, Seymour Hersh amerikai kormányzati források alapján azt állította, hogy Washington rendelte meg az akciót. Ennek az információnak a megalapozottsága azonban kétséges maradt.

A Norsar adatai sem ebben, hanem a robbanások technikai részleteiben és időrendjében adnak minden korábbinál pontosabb képet. A szeizmológusok szerint azonban nem kizárt, hogy a mérőállomások adatai még további robbanások nyomait rejtik.