Zelenszkij kapta a legnagyobb figyelmet, de valójában azt gyúrták össze, mennyire gyalázzák Kínát

Bár a legnagyobb figyelmet Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kapta, mégsem Oroszország volt a főszerepben a hét nagy fejlett gazdaság – az Egyesült Államok, Japán, Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Kanada –, a G7 hétvégi hirosimai csúcstalálkozóján.

Az ankét elsősorban arról szólt, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei, az Európai Unió hogyan tudják összehangolni sok szempontból hasonló, sok szempontból erősen eltérő Kína-politikájukat, illetve hogyan tudják meggyőzni a világ maradék részét arról, hogy jobb arcok, mint Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfő vagy Vlagyimir Putyin orosz elnök.

A jelek szerint Európa valamelyest képes volt temperálni a harciasabb Egyesült Államokat, bár az kétséges, hogy mennyire őszinte és tartós az amerikai enyhülés. A másik oldalról pedig Kína magatartása is keményedik, aminek fényében nem világos, mennyire reálisak az európai álmok, amelyek szerint egyszerre szeretnének hasznot húzni a kínai piacból, versenyezni a feltörekvő kínai vállalatokkal és ellensúlyozni Kína globális katonai és politikai befolyását.

EU-konform Kína-gyalázás

Az esemény legfelkapottabb eleme az lett, hogy a csúcs zárónyilatkozata minden eddiginél többet emlegette Kínát, és elővette az amerikai külpolitika kedvenc frázisait: Oroszország ukrajnai agressziójának visszafogására szólította fel Kínát; megismételte, hogy nem fogadnák el Tajvan esetleges kínai megtámadását; megkérdőjelezte Peking dél-kínai-tengeri területi követeléseit, és közölte, mindenkinek jobb lenne, ha Kína felelős hatalomként viselkedne a világban.

A másik oldalon viszont az európai résztvevők a jelek szerint valamelyest visszafogták az amerikai hévet. Joe Biden hiába nyújtja egy, az elődjénél kimértebb politikus képét, hatalomra jutása óta az Egyesült Államok Kína-politikája kifejezetten keményedett. Ugyan Donald Trumpnak sokkal súlyosabb Kína-ellenes kirohanásai voltak, de az exelnök a gyakorlatban üzleti ügyként kezelte a két ország kapcsolatát, fő rögeszméje a Kínával szembeni amerikai kereskedelmi hiány csökkentése volt, és megelégedett egy, a hiány mérséklését célzó (mérsékelt eredményekkel és sok hátránnyal járó) kereskedelmi megállapodás megkötésével.

Ezzel szemben a Biden-kormányban Jake Sullivan nemzetbiztonsági főtanácsadó rendszerszintű anomáliaként tekint Kínára. Sullivanék szerint Kína erősödése pénzügyi, gazdasági, katonai és ideológiai téren is ellentétes az amerikai érdekekkel, a két ország közti nézet- és érdekellentétek rendezésére pedig kevés esélyt látnak.

Ezért Kína technológiai fejlődésének megakasztásával és – szövetségeiken keresztül – katonai és politikai ellensúlyozásával próbálkoznak.

A probléma számukra, hogy utóbbi téren Európa minimum ingadozó. Az utóbbi években a koronavírus-járvány ellátási láncokban okozott sokkja és a kínai ipari konkurencia gyors előretörése miatt a nyugat-európai fővárosokban is népszerű téma a kínai függőség csökkentése és a kínai kockázatok mérséklése. Ugyanakkor Emmanuel Macron francia elnök vagy Olaf Scholz német kancellár – illetve a mögöttük álló ipari és üzleti lobbiérdekek – számára a kínai piac fontosabb annál, hogy komolyabban összerúgják a port Pekinggel, és az amerikaiak által vizionált gazdasági leválást nem tartják reálisnak.

Emiatt az elmúlt hónapokban Sullivanék is visszavettek a Kínával szembeni retorikából, és valamelyest közeledtek az európai nézőponthoz. Januárban Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter már arról beszélt, hogy az amerikai nemzeti érdek védelme mellett „egészséges gazdasági kapcsolatokra” törekednek Kínával, és a globális kihívások, mint a klímaváltozás, az alacsony jövedelmű országok adósságválsága vagy a globális makrogazdasági stabilitás érdekében készek együttműködni Pekinggel.

Áprilisban pedig Jake Sullivan nemzetbiztonsági főtanácsadó is enyhített a szövegen, és Kína technológiai fejlődésének megakadályozása helyett – az európai retorikára hajazva – a kockázatok csökkentésére helyezte a hangsúlyt, és arról beszélt, nem cél Kína elnyomása.

Hogy ez a váltás mennyire őszinte Washington részéről: a háttérben a TikTok betiltásától a Kínába tartó amerikai befektetések korlátozásáig a gazdasági leválás számos projektje csordogál a washingtoni politika labirintusaiban. A csúcstalálkozón elfogadott nyilatkozat viszont az európai szöveghez áll közelebb: bár prominens helyen szerepel benne a kínai ipari ellátási láncoktól való függés és a kínai gazdasági zsarolópotenciál csökkentése, de azért az is benne van, hogy a nyugati világ nem akarja hermetikusan elzárni magát Kínától, és Kína fejlődését sem akarják gátolni.

„Globális Dél”

Ezzel együtt a találkozó meghívottjainak listája azt is jelezte, hogy Kína felemelkedése és a „fejlődő” világgal való gazdasági és politikai kapcsolatainak fejlődése, valamint az ukrajnai orosz agresszió visszafogott nemzetközi elítélésének fényében Washingtonban, Párizsban és Tokióban gyökeret vetett a gondolat, miszerint nem ártana konstruktívabb és proaktívabb külpolitikát folytatni a manapság „globális Dél” néven emlegetett nem nyugati világ országaival. Emögött az az elképzelés áll, hogy változó világunk politikai és gazdasági ügyeinek megoldása és a nyugati világ érdekeinek és elveinek érvényesítése végett a nem nyugati és nem fejlett országokkal való, egyenlőbb alapú együttműködésre is szükség van. (Erről nemrég itt írtunk részletesen.)

Emiatt a japán szervezők Ausztrália, Brazília, India, Indonézia, Dél-Korea, Vietnám, valamint az Afrikai Uniót képviselő Comore-szigetek és a csendes-óceáni szigeteket képviselő Cook Szigetek vezetőit is meghívták a találkozóra, és több segélyt és infrastrukturális beruházást ígértek a feltörekvő országoknak, ami Kína „déli” hitelezési és beruházási aktivitásának ellensúlyozását célozza.

Japán és Németország Indiával és Brazíliával karöltve ismét elővette a nemzetközi intézményrendszer reformját is. A négy ország régóta szeretne az ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagjává válni, és különösen Brazília és India szemét más intézmények, például a Világbank vagy a Nemzetközi Valutaalap nyugati dominanciája is szúrja.

A dolog inherens problémája persze, hogy egyrészt az Egyesült Államok és a hanyatló brit és francia birodalom nem igazán akarja feladni privilégiumait; másrészt a fejlődő országok mélyebb bevonása sem biztos, hogy megoldást hozna. Az ENSZ BT már öt, vétójoggal bíró állandó taggal sem képes konstruktívan működni, és több állam részvétele több nézeteltérést szülne.

A tágabb intézményi reformokat az is akadályozza, hogy Washingtonban vagy akár az európai fővárosokban nincsenek meggyőződve róla, hogy hasznos lenne odaengedni a brazilokat vagy az indiaiakat a Világbank vagy az IMF vezetése közelébe, hiszen ezek az országok saját házuk táján sem képesek rendet tartani. Az indiaiak és brazilok szerint viszont az IMF és a Világbank amerikai vezetése eddig pont hogy destruktív hatással volt a fejlődő világra, és reform hiányában inkább más feltörekvő országokkal igyekeznek alternatív intézményeket létrehozni. Amelyekre Washingtonban azt mondják, hogy csak tetézik a bajt, ahogy a kínai hitelezést kísérő adósságproblémák jelzik.

No u

Kína természetesen elítélte a G7-et, amely a pekingi külügy szerint „akadályozza a világbékét, aláássa a regionális stabilitást és gátolja más országok fejlődését”. A G7-csúccsal egy időben Hszi Csin-ping fogadta öt közép-ázsiai volt szovjet köztársaság, Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán vezéreit.

A kínai vezető szokásához híven jelentős infrastukturális beruházások finanszírozását és a Kína és a térség közti összeköttetések javítását ígérte, és ezzel párhuzamosan a kínai kereskedelmi és befektetési lehetőségekkel kecsegtette a hagyományosan az orosz érdekszférához sorolt – és a Türk Tanácson keresztül a magyar külpolitika által is körbeajnározott – térség vezetőit. De a kínai vezető a belbiztonsági és biztonságpolitikai együttműködésről és a globális ügyekben való kooperációról is értekezett a közép-ázsiai diktátorokkal, jelezve, hogy az értékalapú politika nem csak Nyugaton működik.

Az utóbbi hetek kínai lépései azt is jelzik, hogy a washingtoni hangnem mérsékelt enyhülése dacára a gazdasági leválás nem csak amerikai projekt.

A G7-csúccsal egy időben Kína először vetett ki de facto szankciót egy amerikai csipipari cégre.

A kínai hatóságok vasárnap közölték, hogy a Micron nevű amerikai csipgyártó megbukott a nemzetbiztonsági átvizsgálásukon, és arra szólították fel a kínai információs infrastruktúrát üzemeltető entitásokat, hogy ne használják a cég termékeit.

Ez hasonló történet, mint amilyen pár évvel ezelőtt a Huawei kínai kommunikációs eszközgyártóval szemben lejátszódott az Egyesült Államokban és egyes angolszász és európai országokban. Ráadásul messze nem biztos, hogy ez lesz az utolsó ilyen lépés: a kínai Országos Népi Gyűlés április végén határozott a kémelhárítási törvény szigorításáról, a július elsején életbe lépő jogszabály jelentősen kiterjeszti a nemzetbiztonság és a kémkedés fogalmát, és külföldi bírálói szerint tág értelmezése esetén nagyjából bármire ráhúzható. Míg eddig csak az államtitokkal való visszaélésekre vonatkozott a törvény, addig mostantól minden, a nemzetbiztonsággal összefüggő információra, a nemzetbiztonságot pedig a kínai pártállam egyre tágabban értelmezi.

Kínában tevékenykedő külföldi cégvezetők szerint a kémkedés tág definíciójába a kínai konkurenciáról való üzleti adatgyűjtés és piackutatás is beleférhet, és a törvény lehetővé teszi, hogy a hatóságok „kémkedés” gyanúja esetén átvizsgálják létesítményeiket és elektronikai eszközeiket. A törvény szigorításával párhuzamosan számos külföldi kutatóintézet, valamint piackutató-, tanácsadó- és üzleti adatszolgáltató cég arra panaszkodott, hogy megvonták a hozzáférésüket több fontos, gazdasági és vállalati, szabadalmi, közbeszerzési információkat, hivatalos statisztikai évkönyveket és tudományos folyóiratokat tartalmazó adatbázishoz.

A külföldi cégek átvizsgálását Hszi az állambiztonság egy veteránjára, Csen Ji-hszinre bízta, akinek emberei az utóbbi hetekben több amerikai tanácsadócég és piackutató kínai irodájában tartottak házkutatást, és kanadai, ausztrál és japán kutatókat és üzletembereket is őrizetbe vettek kémkedés gyanújával.