A magyar kormány a háborúig akadályozta, most már jóváhagyná Ukrajna csatlakozását a NATO kiberközpontjához

Az orosz–ukrán háború tavaly februári kitörése – noha Oroszország épp ennek ellenkezőjét szerette volna elérni – Ukrajna nyugati integrációjában és a NATO bővítésében is katalizátornak bizonyult: Ukrajna a megtámadása óta egyre sürgeti a közeledést a Nyugathoz, miközben két, eddig katonailag semleges ország, Svédország és Finnország is beadta a csatlakozási kérelmét a NATO-hoz. Ez utóbbi Törökországén kívül már csak Magyarország jóváhagyására vár, arra viszont elég régóta. Magyarország évek óta akadályozta Ukrajna nyugati integrációját is, aminek egy kevésbé látványos eleme volt, hogy nem engedték az ukrán csatlakozást a NATO kiberközpontjához.

A háború kitörése után azonban a magyar kormány ebben a kérdésben szép csendben feladta a korábbi vétóját, és elvben most már támogatja az ukrán csatlakozást.

Ukrajna már másfél éve próbál csatlakozni a NATO alá tartozó, de attól szervezetileg elkülönülő Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központhoz (CCDCOE), ami eleinte a magyar vétó miatt hiúsult meg, de tavaly márciusban már Magyarország is rábólintott a csatlakozási kérelemre. Ahogy azonban a NATO esetében, itt is minden tagállamnak egyesével kell aláírnia a csatlakozási megállapodást, ami még most is folyamatban van. A Telexnek a kormány azt állította, hogy már zajlik ennek az előkészítése – a finn és a svéd NATO-csatlakozási jóváhagy elhúzódásának fényében kérdés, hogy ez mikor valósul meg.

Kiberközpont: NATO vagy nem NATO?

Bár a nevében is benne van, hogy a CCDCOE a NATO kibervédelmi központja, nem csak NATO-tagországok lehetnek a tagjai.

A NATO több ilyen központot is létrehozott. Ezeknek a feladatuk, hogy a maguk területén elősegítsék a tagállamok – NATO-tagok és partnereik – együttműködését, a köztük zajló információcserét és a képességeik javítását. Ehhez irányelveket dolgoznak ki, kutatásokat végeznek, illetve tréningeket és gyakorlatokat tartanak. Bár a NATO alá tartozó szervezetek, nem részei a NATO parancsnoki struktúrájának, és nem is közvetlenül a NATO finanszírozza a működésüket, hanem maguk a tagországok. 28 ilyen központ működik a NATO alatt, mindegyik valamilyen szűkebb szakterületre fókuszál, és mindegyiknek más-más országban van a központja, a Katona-egészségügyi Kiválósági Központé (MILMED COE) például Budapesten, és az igazgatója is magyar.

A kiberközpontot 2008-ban, észt kezdeményezésre alapították, a létrehozásában fontos katalizátor volt, hogy 2007-ben, a tallinni szovjet emlékmű eltávolítása miatt kitört zavargások során Oroszországhoz köthető online támadás ért több észt kormányzati szervet, bankot és médiacéget, ami az első alkalom volt, hogy egy országot egy idegen hatalom ilyen látványosan megtámadott az interneten. Magyarország 2010-ben vált a CCDCOE nyolcadik tagjává, azaz elsőként csatlakozott a hét alapítótaghoz. A szervezet azóta is folyamatosan bővül.

A CCDCOE központja az észt fővárosban, Tallinnban van, az igazgatója tavaly augusztus óta az észt Mart Noorma. 29 finanszírozó tagja van (a 30 NATO-tagállam, mínusz Észak-Macedónia), ők csak NATO-tagok lehetnek, és csak ők szavazhatnak a szervezetet irányító bizottságban, például az új tagok felvételéről. Emellett további kilenc közreműködő partner is a szervezet tagja, ebből az egyik Ukrajna, amelyet a szervezet honlapján már ide számolnak, bár a csatlakozása még folyamatban van. (A többiek: Ausztria, Finnország, Dél-Korea, Svédország, Svájc, Írország, Japán).

Az ukrán csatlakozás a CCDCOE-nek azért jó, mert Ukrajna az orosz kibertámadások leggyakoribb célpontjaként már a háborút megelőző évek óta, de azóta főleg jelentős tapasztalattal rendelkezik ezen a téren, amelyet megoszthat a többi tagországgal. Ukrajna pedig azért jár jól, mert a közösség tagjaként hozzáférhet a legfrissebb információkhoz, és hatékony segítséget kaphat a többi tagországtól a védelme megerősítésében. És persze az ország nyugati integrációjában is fontos lépés lehet a csatlakozás. Persze nem mérhető az orosz–ukrán konfliktus egyik gyújtópontjának számító ukrán NATO-tagsághoz, mégis az első formalizált együttműködés egy NATO-hoz köthető szervezet és Ukrajna között. Erre expliciten utalt is az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács információ- és kiberbiztonsági vezetője, Natalija Tkacsuk, amikor azt mondta, a CCDCOE-tagság fontos lépés az ukrán NATO-tagság felé vezető úton.

Egészen a háborúig vétózott a magyar kormány

Ukrajna 2021 augusztusában jelentkezett először a kiberközpontba, a csatlakozási kérelem jóváhagyási folyamata 2021 októberében kezdődött el. A tagoknak azonban egyhangúlag kell támogatniuk a felvételt, és a tavalyi hírek szerint egészen a háború kitöréséig ezt a magyar kormány nem tette meg. A háború kitörésével – és az orosz kibertámadások megsűrűsödésével – azonban feltehetően nagyobb hangsúlyt kapott a kiberközpont ügye.

Hivatalos információt a mai napig nem közölt egyik fél sem arról, hogy melyik tagország akadályozta az ukrán csatlakozást, de minden jel szerint Magyarország volt az. Az UNIAN ukrán hírügynökség tudósítása szerint Olekszij Danilov, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára tavaly február elején egy tévéműsorban azt nyilatkozta, hogy egyetlen tagország blokkolta a csatlakozásukat a kiberközponthoz: „Létezik egy Kiber-NATO nevű intézmény. És tavaly nyáron benyújtottuk oda a vonatkozó dokumentumokat, átmentünk minden vonatkozó ellenőrzésen. És ott, akárcsak a NATO-ban, a döntések konszenzussal születnek. Az egyik európai ország megtagadta, hogy részt vehessünk ebben a tekintélyes intézményben.

Ez egy uniós ország, ezek a szomszédaink. Megtagadták tőlünk. A szövetség összes tagja közül egy ország ellene van.”

Már abból, hogy uniós tagország és Ukrajna szomszédja, viszonylag egyértelmű, kiről lehet szó, de a European Pravda nevű ukrán lapnak egy a folyamatban részt vevő forrás meg is erősítette, hogy Danilov Magyarországra utalt. (Múlt héten több kérdésünkkel is megkerestük a CCDCOE-t, de a korábbi magyar vétóval kapcsolatos értesülést nem kommentálták.)

Szintén tavaly február elején, hetekkel a háború kitörése előtt írt a CCDCOE-csatlakozás magyar blokkolásáról az Azonnali. Az azóta megszűnt lap akkori információi szerint a 2021. decemberi EU-csúcson az észt kormányfő személyesen próbálta meggyőzni Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy engedje el a vétót – sikertelenül. 2022. január elején aztán az észt külügyi államtitkár egyeztetett Forrai Kristóf nagykövettel Tallinnban, és az Azonnali információi szerint szóba került az is, hogy Magyarország miért blokkolja az ukrán csatlakozási kérelmet. Február elején pedig az Európai Parlament Külügyi Bizottságának ülésén Michael Gahler német kereszténydemokrata képviselő mondta Hidvéghi Balázs fideszes EP-képviselőnek: „vigye haza az üzenetet, hogy a magyar kormány ne blokkolja tovább az ukrán csatlakozást a CCDCOE-hez”, mert „nem lehet minden kérdést csak és kizárólag a magyar kisebbség ügyével összekapcsolni”.

Magyarország 2017 óta nehezíti Ukrajna nyugati integrációját, mert a magyar kormány szerint az abban az évben elfogadott ukrán oktatási törvény, majd a két évvel később elfogadott nyelvtörvény is diszkriminálja az ukrajnai magyarokat. Ezekre válaszul az elmúlt években blokkolták az Ukrajna és a NATO közötti legmagasabb szintű párbeszédet, amivel ha nem is lehetetlenítették el, de lassították a közeledést. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter még a háború előtt egy hónappal, 2022. január végén is arról beszélt az orosz TASZSZ hírügynökségnek, hogy Ukrajnának komoly változtatásokat kell végrehajtania, ha euroatlanti integrációt akar.

A háború kitörése utáni napokban azonban Magyarország is csatlakozott azokhoz az uniós országokhoz, akik deklarálták, hogy támogatják Ukrajna EU-csatlakozását – és bár ezt nem verték nagy dobra, eközben a kiberközpont esetében visszavonták a vétót. Így a szervezet hivatalosan is elfogadhatta az addigra már több mint fél éve blokkolt ukrán csatlakozási kérelmet.

2022 márciusában a finanszírozó tagok már egyhangú döntéssel támogatták Ukrajna felvételét közreműködő résztvevőnek, tehát kvázi külső tagnak. Ez a folyamat azóta is tart: 2023 januárjában az ukránok aláírták a technikai megállapodást a csatlakozásról, ezt kell a finanszírozó tagoknak is egyesével aláírniuk.

A kormány szerint folyik az előkészítés

Január végén a Miniszterelnökséget, a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, a Miniszterelnöki Kabinetirodát és Szentkirályi Alexandra kormányszóvivőt is írásban kérdeztük, hogy Magyarország részéről mikor várható a csatlakozási megállapodás aláírása, de sehonnan sem kaptunk választ. Február végén egy kormányinfón is feltettük ugyanezt a kérdést, de Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta, nem tudja rá a választ. Ezután szokatlan dolog történt: majdnem egy héttel a kormányinfó után a kormány magától elküldte a választ a korábban figyelmen kívül hagyott kérdésünkre:

„A Kormányinfón feltett kérdésére a Miniszterelnökségi Sajtóiroda az alábbi választ küldi. Az UKR KIBER COE kapcsán a jogi kodifikálás megtörtént. Jelenleg folyamatban van az az előkészítő munka, amelyet követően Magyarország képviselője aláírhatja a technikai megállapodást.”

A CCDCOE-t is megkerestük a kérdéseinkkel. Többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy áll a csatlakozási kérelem jóváhagyása. A válaszukból kiderül, hogy a kiberközpont esetében nem csak Magyarország adós még a jóváhagyással: „Az aláírási eljárás sikeresen zajlik, körülbelül a felénél tartunk, de nem tudjuk pontosan megbecsülni, hogy mikorra gyűlik össze az összes aláírás. Egyes esetekben ez egy évet vett igénybe, más esetekben pár évet, mivel a bürokratikus eljárások nagyon eltérőek a támogató nemzetek között. Sajnos nem tudok nyilatkozni arról, hogy pontosan kik írták alá/nem írták még alá a megállapodást” – írta a kiberközpont képviselője.