Európai példák mutatják, mennyire nem normális, hogy egy kormányfő nem áll szóba a független sajtóval

Orbán Viktor viszonya a médiához politikai karrierje elejétől feszültségekkel terhelt. Miközben a legtöbb demokratikus működésű országban alapvetés, hogy a kormányfő rendszeresen válaszol a független sajtó kérdéseire, Orbán 2010-es hatalomra kerülése óta lazán értelmezi ezt.

• A nem barátiként számontartott, hazai sajtó interjúkérelmeit kivétel nélkül elutasítja a miniszterelnök sajtósa. Orbán maximum egy-egy külföldi – elsősorban német – lap újságírójával ül le beszélgetni.
• A kormányfőtől évente egy-két kormányinfón kérdezhetnek a magyar és nemzetközi sajtó munkatársai (újságírónként néhány kérdés jut, alaposan visszakérdezni nincs lehetőség).
• Orbán a saját táborához tartozó, kormánybarát médiának nyilatkozik viszonylag rendszeresen (bár nekik sem túl gyakran), például az évi rendes karácsonyi interjúk keretében.
• Végül ott van a miniszterelnök leginkább bejáratott fóruma, a Kossuth rádió, ahol péntek reggelenként fejti ki aktuálisan fontosnak ítélt közlendőit, és ahol kellemetlen kérdésektől aligha kell tartania.

2023-ban már mindenki természetesnek veszi, hogy Orbán 13 éve közel teljhatalommal kormányzó vezetőként nem igazán áll szóba kritikus sajtótermékekkel. Ilyen körülmények között az újságíróknak nem maradt más lehetőségük, mint hogy meglepetésszerűen próbálják szóra bírni a kormányfőt, legutóbb egy adventi miséről kifelé jövet találták meg őt a Telex újságírói.

Ezen ő és a teljes kormánypárti tábor felháborodott, az ország ellenzéki és kormánykritikus része pedig kínjában nevetett az egészen – ott tartunk ugyanis, hogy Orbánt már szinte csak ilyen helyeken lehet megszólaltatni, de aztán ezekből is bohózatszerű jelenetek és néha egy kis „fake news”-ozás lesz. Orbán Viktor legutóbb az év végén tartott sajtókonferenciáján fejtette ki a BBC újságírójának kérdésére, hogy miért nem áll a független sajtó rendelkezésére:

„Interjúkat meg szívesen adok, ha lesz mondandóm. Csak azért, hogy revolver-újságírói kérdésekre válaszoljak, és így töltsem a napomat, hát értse meg, hogy ez nem olyan vonzó ajánlat a számomra. Amikor úgy látom, hogy van értelmes konzultációs, valódi interjúlehetőség, ahol arra kíváncsiak, hogy mit gondolunk dolgokról, és nem a hogyan szúrjuk a bika hátába a pikát és rázzuk előtte a vörös vásznat, szóval… ehhez talán megérti, hogy az én munkám mellett talán nem érdemes időt fordítanom. De ha van értelmes konzultációs interjúra lehetőség, én sosem zárkózom el.”

Orbán tehát csak általa értelmesnek ítélt „konzultációs lehetőségek” alkalmával áll kiválasztott sajtómunkások rendelkezésére. Ilyen legutóbb januárban adódott, amikor a miniszterelnök a Mathias Corvinus Collegium médiakonferenciájának vendégeivel, róla rendszeresen baráti hangon író, jobboldali újságírókkal ült le egy háttérbeszélgetésre.

Még ebből a veszélytelen terepnek ítélt, kötetlen beszélgetésből is egy ribancarcúzásba torkolló nemzetközi botrány lett, a beszámolókban ugyanis olyan, utólag félreértelmezettnek mondott kijelentések jelentek meg, amelyek szerint Orbán Viktor határozottan nem akarná, hogy az EU tagjai legyünk, vagy hogy Ukrajna egy senki földje. Hogy pontosan mi hangzott el, sosem derül ki, de ebből is látszik, hogy a narratíva teljes uralása még baráti újságírókkal való kapcsolattartás esetén sem garantált – az ilyen bizonytalansági tényezőket pedig a propagandagépezetet irányító Rogán Antal igyekszik kiiktatni.

A miniszterelnök kormányinfós mondatai azt tükrözik, hogy a független sajtónak való elszámolást opcionális dolognak tekinti, mintha egy sima híresség lenne, akinek éppen van vagy nincs kedve kitenni magát efféle helyzetnek. Csakhogy a miniszterelnöki munka nem egy celebszerep, hanem demokratikus keretek között egy ország legfontosabb közjogi pozíciója. A kormányfők pedig liberális demokráciákban nem azért szoktak szóba állni független újságírókkal, mert „vonzó ajánlat számukra” így tölteni a fél napjukat, hanem mert kötelességüknek érzik, hogy olykor kritikus kérdésekre feleljenek, és a választóik is elvárják tőlük ezt.

Hogy kontextusba helyezzük a magyar miniszterelnök számunkra már szinte természetesnek ható, elutasító hozzáállását a sajtóhoz, megkértünk néhány külföldi újságírót, hogy írják le, náluk mennyire elérhető a saját kormány- vagy államfő a független média számára. A többi V4-es ország mellett beválogattuk a szomszédos, de itthon már „Nyugat-Európa” részeként számontartott Ausztriát és az unió legnagyobb országait, Németországot, Olaszországot és Franciaországot is.

Szlovákia

Szlovákiát egy hárompárti koalíció vezeti. A kormány az elmúlt két évben többször válságba került, de eddig mindig megúszta valahogy, a jelenlegi miniszterelnököt, a magát „keresztény aktivistaként” hirdető Eduard Hegert az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) nevű jobboldali párt adja. Bár az OĽaNO sem riad vissza a populizmustól – antikorrupciós és elitellenes retorikával kampányolva szerezte meg a szavazatok legnagyobb hányadát 2020-ban –, Szlovákiában nem hasonlít a kormányzás az illiberális magyar modellre, és ez a nyilvánossághoz való hozzáállásban is tükröződik. A szlovák kormánydöntések átláthatóságát ebben a videóban hasonlítottuk össze a magyarokéival, most pedig arról érdeklődtünk szlovákiai újságíróknál, milyen a miniszterelnök hozzáállása a sajtóhoz.

Heger gyakorlatilag az összes jelentős szlovák médiumnak szokott interjút adni, beleértve a nagy magántévéket (Markíza, Joj), a konzervatív (Postoj.sk, Tyzden), a liberális centrista (Aktuality) és a progresszívebb irányultságú (SME, Denník N) független sajtót is. „Az egyetlen kivételt az összeesküvés-elméleteket terjesztő média jelenti, ahol szélsőjobboldali vagy Putyin-párti propaganda jelenik meg” – írta a Telexnek Pavol Štrba, az Aktuality szerkesztője. Hozzátette, hogy az országot 2018 és 2020 között vezető Peter Pellegrini (akkor a Smer, most a baloldali HLAS párt tagja) viszont általában nem hajlandó interjút adni az Aktualitynek és a Denník N-nek.

Štrba szerint Hegerrel a sajtóirodáján keresztül elég könnyű kapcsolatba lépni, egy szlovákiai magyar újságíró pedig érdeklődésünkre azt is elmondta: volt rá példa, hogy Heger egy külföldi útról hazafelé tartva a repülőgépen közel egyórás háttérbeszélgetést adott a független sajtó képviselőinek.

Hegerrel online keresés alapján nagyjából havi rendszerességgel jelennek meg interjúk valamilyen sajtóorgánumban. Emellett a szerdai szlovák kormányülések után a miniszterelnök sajtótájékoztatót tart, és válaszol több médium kérdéseire – ez a magyar kormányinfó helyi megfelelője, de Szlovákiában nem csak évi egy vagy két alkalommal lehet a miniszterelnököt faggatni a kormánydöntések hátteréről.

Az Aktuality munkatársa kiemelte azt is, milyen furcsa élmény volt számára a magyar kormány egy sajtókonferenciája.

„Emlékszem, amikor részt vettem Szijjártó Péter egy budapesti sajtótájékoztatóján, amelyen a miniszter először csokorba szedte az összes kérdést, majd egyszerre válaszolt rájuk, így nem volt lehetőség az interakcióra. Ilyet még soha nem láttam” – írta.

Csehország

A Cseh Köztársaság miniszterelnöke Petr Fiala, aki 2021 novembere óta van hivatalban. A kormányt ötpárti koalíció alkotja, Fiala pártja, a Polgári Demokrata Párt (ODS) jobbközép, liberális-konzervatív, enyhén euroszkeptikus tömörülés. Maga Fiala politikatudós és korábban egyetemi tanár volt, értékrendje inkább konzervatív, gazdasági beállítottsága liberális.

Kérdésünkre egy független, liberális irányultságú portál újságírója így jellemezte a miniszterelnök hozzáférhetőségét a sajtó számára:

„Fiala miniszterelnök beszél az »ellenzéki« médiával is (ami leginkább az Andrej Babiš előző miniszterelnök tulajdonában álló médiát jelenti), és manapság már sokkal könnyebben ad interjút, mint korábban – szerintem nagyjából minden újságban volt már.

Egy ilyen interjú nem számít »nagy eseménynek« a cseh lapok számára, ellenkezőleg, eléggé rendszeres dolog.”

Ami a sajtótájékoztatókat illeti, a cseh kormány a szlovákhoz hasonlóan minden kormányülés után tart egyet, és ezek többségén Fiala is ott van, lehet kérdezni őt. A miniszterelnök a cseh EU-elnökség miatt most sűrűn jár Brüsszelbe, minden ilyen út előtt (Prágában), alatt (Brüsszelben) és után (megint Prágában) tart sajtótájékoztatót. A kormány többi tagja nem mind ilyen készséges, egyesek szinte egyáltalán nem nyilvánulnak meg a sajtónak. Forrásunk szerint „általánosságban minden rendben van” a kormány és a sajtó viszonyával, de megemlítette azt is, hogy biztos benne: a Babiš-médiabirodalom dolgozói közül nem mindenki elégedett a helyzettel, pedig ezek az újságok nem olyan szintű, kézivezérelt propagandatermékek, mint amilyen a magyar kormánybarát média.

Lengyelország

A lengyel politika sok hasonlóságot hordoz a magyarral, a lengyel és a magyar kormány gyakran együtt is mozog az EU-n belüli csörtékben – az évek óta fennálló nagy összhangot az orosz–ukrán háború bontotta meg látványosan. A lengyelek a legmerevebben oroszellenes blokk tagjai, míg a magyar kormány a mai napig békülékeny hangot üt meg a Putyin-rezsimmel szemben, és a gazdasági együttműködés fontosságát hangsúlyozza. A sajtóhoz való hozzáállás terén viszont továbbra sem különbözik sokban a két ország vezetése, Mateusz Morawiecki kormányfő (a jobboldali Jog és Igazságosság politikusa) leginkább a baráti sajtónak hozzáférhető.

Michał Kokot, a liberális szellemiségű Gazeta Wyborcza országos napilap újságírója azt írta a Telexnek a kormányfő és a média viszonyáról:

„A miniszterelnök nyilatkozik ugyan, de kizárólag kormánybarát, a kormány befolyása alatt álló vagy a Jog és Igazságosság párt tulajdonában lévő médiumoknak. Nem emlékszem, hogy bármelyik kritikus sajtóterméknek is interjút adott volna annak ellenére, hogy ők (minket is beleértve) folyamatosan küldik az interjúkérelmeket.”

A független sajtó számára kizárólag sajtótájékoztatókon adódik közvetlen kérdezési lehetőség, Morawiecki időről időre (Kokot becslése szerint átlagosan havonta egyszer) személyesen kiáll az újságírók elé – viszont a kereteket nagyon szűkre szabják, általában újságírónként egy kérdést engednek feltenni.

A kormánytagok szintén nem szívesen állnak le a médiának nyilatkozni, a kritikus sajtó képviselői sokat panaszkodnak, hogy nem tudják megszólaltatni őket. A parlamentben is egyre nehezítik az interjúkészítést, de Kokot kiemelte, hogy ott még nem tart a helyzet, mint Magyarországon, ahol Kövér László házelnök többször hónapokra kitiltott újságírókat az épületből. Egyelőre a kormányhoz levélben intézett kérdések megválaszolásában is jobban teljesít Lengyelország: a Gazeta Wyborcza újságírója azt írta, az emailes érdeklődésekre szoktak reagálni a kormánytisztviselők, igaz, néha meg kell ismételni a kérdéseket, és a válaszok gyakran félrevezetőek.

Olaszország

Olaszországot 2022 ősze óta Giorgia Meloni, a posztfasiszta gyökerű, de már a néppártosodás útjára lépett Olasz Testvérek (Fratelli d'Italia) tagja vezeti koalícióban a Liga és a Forza Italia pártokkal. A kormányt három, különféleképpen jobboldali szervezet adja, Orbán Viktornak nagy reményei is voltak Meloniék hatalomra kerülésekor azzal kapcsolatban, hogy új szövetségesre tehet szert uniós politikájában – de úgy tűnik, ez egyelőre várat magára, Meloni inkább az Európai Néppárt felé manőverezik, ahonnan a Fideszt kiebrudalták (saját értelmezése szerint magától távozott).

Nemcsak a külpolitikai irányultságban, de a sajtóhoz való viszonyban sem azt a vonalat viszi Giorgia Meloni, mint a magyar kormány. Flavio Russo szabadúszó újságíró kérdésünkre azt írta: általánosságban nehéz lenne meghatározni az egymást gyakran váltó olasz miniszterelnökök viszonyát a médiához (ugyanúgy előfordulnak szívesen nyilatkozók, mint a sajtó számára nehezen hozzáférhetők).

Meloni még csak rövid ideje tölti be a pozíciót, viszont rögtön hivatalba lépése után interjút adott a Corriere della Sera napilapnak, sőt nemrég leült az Il Sole 24 Ore liberális gazdasági lappal is beszélgetni. Ez a két újság a liberális tábort erősíti, így egyáltalán nem tekinthető a jelenlegi kormánnyal barátságos sajtóorgánumnak. Russo azt írta, érdekes módon az előző, Mario Draghi vezette egységkormány (melyet az Olasz Testvéreken kívül minden párt támogatott) kevésbé volt kommunikatív, Draghi ritkán adott interjút újságoknak, televíziós, rádiós interjú sem készült vele. Elődje, Giuseppe Conte viszont heti rendszerességgel adott interjúkat.

Az olasz miniszterelnökök átlagosan legalább egy-két sajtótájékoztatót tartanak havonta, ezeken minden médium szabadon felteheti a kérdéseit, nincs ez máshogy a Meloni-kormány alatt sem. Flavio Russo úgy saccolt, a beiktatása utáni hónapokban kb. tízszer lehetett kérdezni személyesen a miniszterelnököt.

A viszonyokat érzékelteti, hogy már az is kisebb botrányt keltett, hogy egy alkalommal a tájékoztató végén csak nagyon rövid időt hagytak, és összesen három újságírói kérdést lehetett feltenni.

A Draghi-kormány ebben viszont nagyon nagyvonalú volt, minden tájékoztató után bőséges idő jutott a miniszterelnök kérdezésére.

Russo úgy foglalta össze a helyzetet, hogy az olasz újságírók összességében elégedettek a kormányfők elérhetőségével a média számára, de pártpolitikusok azért nem állnak rendelkezésre mindenki számára. „Most a legfontosabb olasz politikai talkshow-k egyikében dolgozom, ami egy balközép irányultságú műsor, és Giorgia Meloni pártjának politikusai szinte soha nem jönnek el” – írta a Telexnek.

Ausztria

Karl Nehammernek a jobboldali Osztrák Néppártból (ÖVP) és a Zöldekből álló kormánya 2021 decembere óta vezeti Ausztriát, miután Sebastian Kurz belebukott egy korrupciós botrányba, utódja, Alexander Schallenberg pedig másfél hónap után visszament külügyminiszternek.

A Kurier újságírója, Caroline Ferstl azt írta a Telexnek: Nehammer kancellár évente körülbelül három-négy alkalommal ad interjút – általában az összes nagy osztrák napilapnak (Presse, Kurier, Standard, Krone), és ugyanennyi alkalommal a „Zeit im Bild” című műsorban is szerepel, amely az ORF, a közszolgálati televízió legfontosabb osztrák hírműsora. „Ezenkívül egész évben tart háttérbeszélgetéseket újságíróknak. Ezeknél látható egyfajta szelekció: a kancellár inkább a konzervatívabb sajtó képviselőivel beszélget szívesen, de általában minden médiumot meghívnak” – összegezte az újságíró a helyzetet.

Amikor a kancellár utazik, az újságírók is mehetnek vele, Nehammer azonban távolságtartóbb, magának valóbb, mint elődei, nincs olyan szoros kapcsolata az újságírókkal, mint Sebastian Kurznak volt – tette hozzá Ferstl. Értékelése szerint a sajtó megkereséseire nagyon gyorsan válaszol a kormány, sőt, fenntartanak a sajtónak egy külön erre szolgáló kommunikációs csatornát, ahol lehet kérdezni. „Általában véve az osztrák politikusok szeretnek beszélgetni a sajtóval, nemcsak a nagy médiumokkal, hanem a kisebb, regionális médiumokkal is.”

Érdekes adalék, hogy Orbán Viktor árnyéka az osztrák gyakorlatra is rávetül, ha úgy adódik a helyzet.

Noha az Ausztriában bevett gyakorlat szerint a sajtótájékoztatókon lehet kérdezni, és minden médium kérdezhet, amikor Orbán fajkeveredéses beszéde után Nehammerrel találkozva Bécsbe látogatott, a közös tájékoztatón – a helyi sajtó megrökönyödésére – nem hagytak lehetőséget az újságíróknak.

Németország

A kereszténydemokrata Angela Merkel 16 éves regnálása után a szociáldemokrata Olaf Scholz vette át Németország kormányának vezetését 2021 őszén. Scholzcal nem jelenik meg sok interjú, de néhány havonta azért leül egy-egy újságíróval beszélni, és nem zárkózik el az ideológiai szempontból távolabb álló médiától sem: hivatalba lépése óta a balos Süddeutsche Zeitung mellett adott már interjút a Frankfurter Allgemenie Zeitung konzervatív lapnak is.

„Általánosságban azt hiszem, minden német kancellárnak megvannak a kedvenc médiumai, amelyeknek a legszívesebben ad interjút, de ettől függetlenül az összes országos jelentőségű médium – politikai irányultságtól függetlenül – számíthat arra, hogy legalább egyszer interjút készíthet a kancellárral”

– írta a Telexnek Stephan Löwenstein, a FAZ újságírója. Gerhard Schröder, az Angela Merkel előtt Németországot vezető SPD-s kancellár is rendszeresen nyilatkozott a FAZ-nak, bár ritkábban, mint a baloldali irányultságú sajtónak.

Ami a sajtótájékoztatókat illeti, Berlinben egyedülálló módon hetente háromszor tartanak szövetségi sajtókonferenciát (Bundespressekonferenz), amelyeken minden akkreditált újságíró bármilyen kérdést feltehet az összes minisztérium szóvivőjének, így a kancellár szóvivőjének is, és az eseményeket újságírók vezetik le.

Franciaország

Az elnöki rendszerű Franciaországban a miniszterelnök helyett Emmanuel Macron interjús elérhetőségére voltunk kíváncsiak. Az országot 2017 óta vezető, liberális-centrista Macron 2022-ben minden hónapban legalább egy interjút adott a sajtónak – tudtuk meg Nelly Didelot-tól, a Libération újságírójától.

A felületek, ahol Macron-interjúkkal lehet találkozni, sokfélék: az év folyamán az elnök mindenféle sajtótermékkel leült, közszolgálati és magántelevíziókkal, rádiókkal, napi-, heti- és havilapokkal, többször nyilatkozott külföldi sajtónak is. „Még a les Rencontres du Papotin című televíziós műsornak is adott interjút, ahol autisták politikusokkal vagy kulturális személyiségekkel beszélgetnek” – írta Didelot. Ugyanakkor Macron is válogat politikai irányultság szerint, és leginkább olyankor nyit egy, az övétől távolabb álló ideológiához húzó orgánum felé, ha a politikai érdeke úgy kívánja. Sajtótájékoztatókat viszont mind ő, mind a miniszerelnök, Élisabeth Borne rendszeresen tartanak, ezeken az összes médium munkatársai kérdezhetnek.

„Macron alapvetően sok különböző médiummal beszél, köztük néhány nem kormánybarát médiummal is, például áprilisban készíthetett vele egy interjút a jobboldaliként számontartott Le Figaro” – írta a Libération munkatársa, aki szerint

Macron választási stratégiájában fontos elem volt, hogy a jobbos közönséghez is szóljon, így az elnökválasztás előtt megszaporodtak a megszólalásai a jobboldali sajtóban – kimondottan baloldalinak számító médiumoknak viszont már régóta, több éve nem adott interjút a francia elnök.