Öt évig volt kormányfő, de sokáig emlékezni fognak a lemondásakor is emberi arcát mutató Jacinda Ardernre
2023. január 21. – 22:10
Egy viszonylag átlagos sajtótájékoztatóra készültek csütörtök délelőtt az új-zélandi újságírók. A tervek szerint Jacinda Ardern új-zélandi miniszterelnök a 2023-ban esedékes választás időpontját jelentette volna be. Csakhogy Ardern egészen más hírekkel szolgált: nem csak, hogy nem indul újra a tisztségéért, de a második miniszterelnöki ciklusát se tölti ki végig, február 7-ig bezárólag távozik a posztjáról.
A 42 éves miniszterelnök kiégéssel indokolta váratlan döntését, sokan méltatták, hogy vezető politikusként vállalta ezt.
Ardern távozása ha meglepő is, egyáltalán nem karakteridegen, sőt. Az új-zélandi miniszterelnök azzal is vált ismertté a világ számára, hogy soha nem takargatta a magánéletét úgy, ahogy egy politikus tenné. A ciklusa alatt szülte meg kislányát is, és kiállt az olyan témák mellett, mint a környezetvédelem és a társadalmi egyenlőség, sokan tartják ikonikusnak miniszterelnökségét.
Az utóbbi időben azonban valamelyest visszaesett Ardern népszerűsége, miközben októberben választásokat tartanak Új-Zélandon. Azóta kiderült, hogy Chris Hipkins oktatási miniszter veszi majd át a miniszterelnöki posztot.
Ennél több válsághelyzetet nem is kaphatott volna
Jacinda Ardern vidéki kisvárosban töltötte gyerekkorát, mormon neveltetést kapott. Édesapja rendőr volt, édesanyja pedig iskolai szakácsnőként dolgozott. A kisvárosok ahol lakott, jellemzően szegényebb települések voltak, ami nagyban hatott a politikai nézeteire is. Már 17 évesen a balközép Munkáspárt támogatója volt – írja a BBC. Később kommunikáció- és médiatudomány szakon szerzett diplomát, és Helen Clarknak, Új-Zéland akkori miniszterelnökének kezdett dolgozni. 2006-ra pedig az Egyesült Királyság kabinetirodájában kötött ki, amikor Tony Blair éppen arra készült, hogy átadja a hatalmat Gordon Brownnak.
2008-ra visszatért Új-Zélandra, ahol parlamenti képviselő lett. Képviselősége alatt a gyermekszegénység felszámolását célzó törvényjavaslatokat támogatta. Időközben szakított a mormon vallással, és a mindenkit megillető egyenlőségbe vetett hite miatt kiállt a melegekért a parlamentben. „Soha nem tudtam összeegyeztetni azt, hogy diszkriminációval szembesültem egy olyan vallásnál, amely egyébként nagyon is a toleranciára és a kedvességre összpontosít” – mondta 2017-ben a New Zealand Heraldnak.
Ardern 9 éven át volt miniszterek helyettese, eközben nem nagyon ácsingózott komolyabb szerepvállalásért. 2017-ben mégis őt választották meg a Munkáspárt helyettes vezetőjének. Ardern eleinte hajthatatlan volt, hogy nem akar miniszterelnök lenni, de a párttársai könyörgésére végül belement, hogy elinduljon a választásokon. Pedig csak hét hete volt a kampányra, és a közvélemény-kutatások alapján úgy tűnt, kevés esélyük van a győzelemre.
És mégis: 2017-ben megválasztották miniszterelnöknek, ezzel 37 évesen ő lett az akkori legfiatalabb női vezető a világon.
Ardern egyébként nagy népszerűségnek örvendett a fiatalok körében, ami mondjuk nem meglepő, tekintve, hogy még DJ-zett is egy időben.
2017-ben Ardern még 24 órája sem volt a Munkáspárt vezetője, amikor megkérdezték tőle, hogy szerinte egy nőnek lehet-e egyszerre gyereke és vezetőként karrierje. Egy évvel később nem akárhogy mutatta be, hogy bizony, szerinte nem áll egymástól távol a kettő. 2018 júniusában szülte meg kislányát, Nevét, ezzel pedig ő lett a második választott vezető a modern kori történelemben, aki hivatali ideje alatt szült gyereket. Hat hétig volt szülési szabadságon, utána a férje maradt otthon a kisbabával, akit később az ENSZ-közgyűlésre is elvittek.
Ezen a téren érték bírálatok is, de próbált tenni a társadalmi és faji egyenlőtlenségek ellen. 2018 áprilisában a maori köpenyt, az úgynevezett korowait viselve találkozott II. Erzsébet brit királynővel, a 2020-as választás után pedig a húszfős kabinetjében nyolc nő, öt maori, három csendes-óceáni őslakos és három olyan politikus foglalt helyet, akik az LMBT-közösség tagjai.
Ardern nemcsak azzal mutatott újat, ahogy saját magát képviselte a népe előtt, hanem ahogy az országát a nemzetközi színen. Igyekezett egy saját, Ausztráliától függetlenebb diplomáciai vonalat vinni például a Kínával való kommunikációjában. Az AP-nek adott múlt havi interjújában azt mondta, hogy a kis csendes-óceáni országokkal való kapcsolatépítés nem válhat a Kínával való csiki-csukizássá. Ardern külpolitikáját még az új-zélandi ellenzék vezetője is méltatta.
Mindezek mellett Ardernnek az elmúlt öt évben bőven kijutott a válsághelyzetekből.
2019-ben egy fehér felsőbbrendűséget hirdető fegyveres 51 muszlimot mészárolt le két mecsetben az új-zélandi Christchurchben, ami az ország történetének legvéresebb tömegmészárlása volt. Azért, hogy az elkövető ne kapja meg az áhított ismertségét, Ardern nem volt hajlandó kiejteni a lövöldöző nevét, és arra kért mindenkit, hogy tegyenek hasonlóan. Kezdeményezésére pedig majdnem minden félautomata lőfegyvert betiltottak Új-Zélandon.
2020 óta Ardern legfőképpen a koronavírus-járvánnyal volt elfoglalva. Egy teljes évre lezárta az ország határait, és ha valahol egy kicsivel is több fertőzött ütötte fel a fejét, azonnal karantént rendelt el. A koronavírus miatt többek között a saját esküvőjét is kénytelen volt elhalasztani. A Covidhoz köthető halálesetek számát tekintve Új-Zéland irigylésre méltóan alacsony számmal áll, kevesebb mint 2500-an vesztették életüket – írja a CNN. Ez jórészt Ardern gyors intézkedésének is köszönhető.
Ezek után nem ért senkit váratlanul, amikor 2020-ban Ardernnek és a Munkáspártnak sikerült másodszorra is nyernie a választáson. A párt 49 százalékot szerzett, ezzel pedig besöpörte magának a mandátumok többségét.
A gyöngéd politikájában rejlett az ereje
Ha jellemezni akarnánk Ardernt, valószínűleg az empatikus, hiteles és a következetes szavakat lehetne vele kapcsolatban emlegetni. Nem kifejezetten olyan jelzők ezek, amelyeket általában hallunk a vezető pozícióban levő politikusokról. Ardern nem vett fel tőle távol álló, hagyományosan férfiaknak tulajdonított jelzőket. Inkább a maga erősségeit vetette be.
„A 20. század folyamán a vezetők úgy emelkedtek hatalomra, hogy olyan hagyományosan férfias tulajdonságokat vetítettek ki, mint az agresszió és a makacsság, hogy uralkodjanak ellenfelükön” – írta a Harvard Political Review.
„Ami feltűnő Ardernben, az az egó hiánya. Még a lemondó beszédében is közvetlenül a lányához, Nevéhez szól, megígérve, hogy az anyja hazatér, és élettársához, Clarke-hoz fordult, megígérve, hogy végre összeházasodhatnak”
– értékelte a Guardian publicistája Ardernt, míg a BBC anti-Trumpként hivatkozott rá. Míg az előző miniszterelnökök munkamániások voltak, és azon sajnálkoztak, hogy lemaradtak a gyerekeik életének fontos mérföldköveiről, addig Ardern kijelentette, hogy ott lesz a kislánya mellett, amikor az első osztályos lesz.
Ardern abban is kitűnt, hogy nem állt tőle távol, hogy időnként nyilvánosan is beismerje, ha hibázott. Egyik politikustársa, Davis Seymour nemrég arra kérte a miniszterelnököt, hogy mondjon egy példát arra, amikor hibát követett el, bocsánatot kért érte, majd kijavította. Válaszában Ardern arról beszélt, hogy utólag visszanézve sok mindent talán máshogyan csinálnának, de a Covid alatt is a legjobb belátása szerint cselekedett a kormány.
Azonban amikor felszólalása végén leült a helyére, véletlenül bekapcsolva maradt a mikrofonja, és behallatszott, hogy pöcsnek nevezte az ellenzéki képviselőt. Az ügyből nem lett különösebb botrány, sőt: Ardern rögtön le is csapott az alkalomra, sms-ben elnézést kért a Seymourtól, aki meg is bocsátott – hozzátéve azonban, hogy inkább az infláció miatt aggódó új-zélandiaktól kellene bocsánatot kérnie a kormányfőnek. Ardern később dedikálta a történtekről szóló parlamenti jegyzőkönyvet, amit eladtak egy jótékonysági árverésen.
És nem csak szóban követte meg magát a miniszterelnök. A múlt hónapban bejelentette, hogy vizsgálóbizottság fogja megvizsgálni, hogy a kormány helyes döntéseket hozott-e a járvány elleni küzdelemben, és hogyan lehetne jobban felkészülni a jövőbeli pandémiákra. Joggal gondolhatnánk, hogy egy ilyen sikeres járványkezelés után ki is vonhatná kétségbe a miniszterelnök döntéseinek helyességét. De a helyzet az, hogy Ardernnek kritikusai is vannak, szép számmal.
Voltak bírált intézkedései is
Bár a fiatal politikus a nemzetközi színtéren nagy népszerűségre tett szert emberközeli hozzáállásával, az utóbbi időben romlott a munkájának megítélése az új-zélandiak körében. Főként a borús gazdasági kilátások és a megélhetési költségek megnövekedése miatt visszaesett pártja támogatottsága.
Emellett Ardernt a BBC szerint egyesek azzal vádolták, hogy nem teljesítette kulcsfontosságú választási ígéreteit, például a gyermekszegénység csökkentését.
Az új-zélandi statisztikai hivatal szerint körülbelül minden nyolcadik gyermek anyagi nehézségekkel küzd, a maori közösségeken belül pedig közel minden negyedik gyermekre igaz ez. Tavaly decemberben Andrew Becroft gyermekjogi biztos azt mondta, hogy a kormánynak „sokkal gyorsabban kell lépnie” a probléma megoldása érdekében.
A Guardian dicsérő szavú értékelője szerint talán ez az a pont, ahol Ardern kormányának nem sikerült helytállnia: a világjárványra adott gazdasági válaszlépésként ugyanis több milliárd dollárnyi olcsó hitelt engedtek el, ám ez csak azt eredményezte, hogy a leggazdagabb új-zélandiak még jobban eltávolodjanak a legszegényebbektől.
Az sem lelt kedvező fogadtatásra, hogy pártja törvénytervezetet nyújtott be a „fingadó” bevezetéséről, mellyel megadóztatnák a mezőgazdaságban tartott állatok okozta üvegházhatású gázok kibocsátását. A tervezet ellen októberben több ezer állattartó tüntetett Új-Zéland-szerte több mint ötven helyszínen. A tengeri olajkitermelés betiltásáról szóló döntése szintén feldühített egyeseket, az ellenzék pedig „gazdasági vandalizmusnak” nevezte az intézkedést.
A koronavírus elleni intézkedések is – bármilyen nagy sikertörténetnek is könyvelhetők el – felőrölték a lakosság egy részének türelmét. Tavaly márciusban a fővárosban, Wellingtonban a parlament előtt hetekig táborozó tüntetők sátrakat, matracokat és székeket gyújtottak fel. Októberben megtámadták Ardern irodáját, miközben a miniszterelnök az Antarktiszra utazott.
Durva fenyegetéseket kapott
Az őt körülvevő diskurzus szerves részét képezte a szexizmus is. A Washington Post hosszan sorolta a kinézetét, nőiségét gúnyoló évtizedes sértéseket. A fiatal képviselőként parlamentben ülő Ardernnek 2012-ben csak annyit mondott az egyik (szintén nő) képviselőtársa: „Fogd be, Szivi”. Ez a beszólás azóta is gyakran visszhangzott az őt kritikusan megítélő internetes kommentek között.
Hivatali ideje alatt a média és a kommentelők „Cindy néninek”, „bébinek” és „csinos kommunistának” is nevezték. Tavaly a rendőrség nyomozást folytatott egy sztriptíztáncos ellen, mert egy photoshoppolt, félmeztelen képet használt róla szolgáltatásai népszerűsítésére.
„Jacinda a közösségi média, a kattintásvadászat és a 0-24-es médiaciklusok korában olyan mértékű gyűlölettel és vitriollal szembesült, amelyre tapasztalatom szerint még nem volt példa az országban”
– mondta róla Helen Clark korábbi miniszterelnök a lemondása után. Az új-zélandi rendőrség adatai szerint 2021-ben 50 fenyegetést kapott Ardern – szemben a 2020-as 32-vel és a 2019-es 18-cal. A fenyegetések oltásokkal, koronavírussal és lőfegyverekkel kapcsolatosak voltak, bár sok esetben nem lehetett megállapítani az indítékot. 2022-ben mindenesetre a biztonság miatti aggályok miatt nem tartották meg Ardern évente megrendezett grillpartiját.
Tavaly november végén Ardern egy újságíró kérdésére is visszavágott, amikor arra utalt, hogy azért találkoztak-e a szintén fiatal nőként megválasztott Sanna Marin finn miniszterelnökkel, mert hasonló korúak és sok közös témájuk lehet. Ardern azt válaszolta, hogy vajon feltette-e valaha bárki ugyanezt a kérdést Barack Obama volt amerikai elnök és John Key volt új-zélandi kormányfő találkozója esetében. Hozzátette, hogy két nő nemcsak azért találkozik, mert mindketten nők.
Elsők között beszél a kiégésről
Bár támogatottsága 60-ról 40 százalék alá csúszott vissza másfél év alatt, Ardern mindezek ellenére is a szigetország legnépszerűbb politikusa maradt. Úgy is, hogy jelenleg a konzervatív Nemzeti Párt vezet a felmérésekben.
„Tudom, hogy e döntés után sok vita lesz arról, hogy mi volt az úgynevezett valódi ok. Nos elmondom, hogy az az, amiről most beszélni fogok” – mondta. Hangsúlyozta, hogy nem azért mond le, mert ő és a párt népszerűtlen lenne. „Nem azért távozom, mert úgy gondolom, hogy nem tudjuk megnyerni a választásokat, hanem mert hiszem, hogy meg tudjuk, és meg is fogjuk nyerni, és ehhez a kihíváshoz új vállakra van szükségünk” – mondta. Ardern beszédében nem tett említést arról, hogy mennyi fenyegetést adott, de azt mondta, hogy ha csak a munka nehézségével lett volna baja, akkor már két hónap után távozott volna a posztjáról.
„Azért távozom, mert egy ilyen kiváltságos szereppel felelősség is jár. A felelősség, hogy tudd, mikor vagy a megfelelő személy a vezetésre, és azt is, mikor nem. Tudom, hogy mit igényel ez a munka, és tudom, hogy már nincs elég energiám ahhoz, hogy megfelelően elvégezzem a rám bízott feladatot. Ez ilyen egyszerű” – fogalmazott Ardern könnyeivel küszködve. Jacinda Ardern tulajdonképpen
a búcsúzásával is élen járt: egyike az első politikusoknak – már ha nem ő a legelső –, akik kiégés miatt távoznak a posztjukról, és erről nyíltan beszélnek is.
„Voltak emberek, akik elég aljas fenyegetéseket fogalmaztak meg ellene. […] Szerintem ez is nyomást gyakorolt rá, de azt hiszem, eléggé egyértelmű, hogy egyszerűen kifogyott a szuflából” – mondta Neale Jones politikai kommentátor és Ardern korábbi kabinetfőnöke.
A munkáspárti képviselők vasárnap szavaznak az utódjáról, parlamenti képviselői mandátumát áprilisig tervezi megtartani. A miniszterelnöki posztra még nem merültek fel konkrét pályázók. A New Zealand Herald politikai tudósítója szerint Grant Robertson frakcióvezető-helyettesnek vagy Chris Hipkins oktatásügyi miniszternek kellene átvennie a stafétát, de Robertson már jelezte, hogy ki szeretne ebből maradni. Kiri Allan igazságügyi miniszter szintén felmerült lehetséges utódként. A Munkáspárt végül szombaton bejelentette, hogy Hipkins az egyetlen jelölt a posztra, ezért ő lesz Ardern utódja.
Annak, aki Jacinda Ardern után érkezik, nehéz lesz egy ilyen karizmatikus előd helyébe lépni, még akkor is, ha viszonylag rövid ideig volt csak miniszterelnök. „Key nyolc évig volt miniszterelnök, Helen Clark kilenc évig, Jim Bolger pedig hét évig. Mégis Ardern az, aki valószínűleg a következő évtizedekben is megmarad a köztudatban” – írta a Guardian publicistája.
„Lehetsz egyszerre kedves és erős. Empatikus, de határozott. Optimista, de céltudatos. Lehetsz egy magadfajta vezető – olyan, aki tudja, mikor van itt az ideje, hogy távozzon” – zárta Ardern beszédét.