Joe Biden amerikai elnöknek az előző két évben sem volt egyszerű dolga a törvényhozással: bár a Demokrata Párt mindkét házat irányította, a felsőházban, a szenátusban részben a legtöbb törvény elfogadásához minősített többséget követelő obstrukció intézménye, részben két centrista demokrata szenátor – az erősen konzervatív Nyugat-Virginiát képviselő Joe Manchin és a ma már inkább balra hajló Arizonát képviselő Kyrsten Sinema – a kormány és a balos képviselőház számos prioritását megtorpedózta.
Biden a párton belüli ballaszttal is egész sikeres volt: az infrastruktúra fejlesztéséről, a zöldenergia támogatásáról és a szociális rendszer enyhe erősítéséről, valamint az amerikai csúcstechnológiás kutatás-fejlesztés és ipari gyártás állami kitöméséről is külön törvénycsomagot fogadtak el, amivel kicsit felvizezve ugyan, de Biden számos választási ígéretét teljesítették.
Ennek a törvényhozási aktivitásnak most biztosan vége szakad. Ugyan a Republikánus Párt az évtizedes rekordokat döntő infláció és Biden alacsony népszerűsége ellenére a várakozásoknál gyengébben szerepelt a novemberi félidős választáson, a törvényhozás alsóházában, a képviselőházban így is többséget szereztek. Emiatt az új kongresszus január 3-i felállása után az elnök nem számíthat az alsóház támogatására.
Az előzetes várakozások szerint legfeljebb egyes technikai jellegű ügyekben – például a repülési vagy a mezőgazdasági területen – várható törvényalkotás a következő kongresszus alatt, de nagy reformokra nem érdemes számítani. Épp ellenkezőleg, az előzetes jelek alapján vélhetően inkább a jelképes sárdobálás határozza majd meg a következő kongresszust, ahol
a fő csatatér a költségvetés, az adósságplafon, valamint a kormányt és személyesen Bident és családját vegzáló bizottságok felállítása lehet.
Eközben azonban a republikánus frakció is számos belső ellentmondással küzd, és Donald Trump meggyengülése és az ellene folyó ügyek miatt nehezen előrejelezhető kimenetelű harc indulhat a párton belül a 2024-es elnökjelölti posztért.
Adósság, költségvetés
A spekulációk szerint a republikánusok vélhetően a képviselőház felügyeleti jogköreit és a költségvetési ügyekben való illetékességét kihasználva támadhatják a kormányt.
Ebből az utóbbi járhat fontosabb következményekkel. A republikánusok régi rögeszméje a költségvetési fegyelem, amelyet bár kormányon ők sem szoktak követni, a demokratákat igyekeznek azzal ekézni, hogy pazarló, nagy állami programokra költik a pénzt. Ezért számos, novemberben megválasztott jobboldali politikus azt ígérte, hogy keményebben megkötik majd Joe Biden kezét, és csak akkor szavazzák meg a következő költségvetést, ha a kormány jelentősen visszavág a szociális kiadásokból.
Ezt a veszélyt a jelek szerint a szeptember 30-ig tartó 2023-as költségvetési évre a már semlegesítették a demokraták, miután az év végén – még a képviselőházi republikánus hatalomátvétel előtt – sikerült egy sok egyéb, a költségvetéshez nem igen kapcsolódó üggyel felturbózott költségvetési törvényt átnyomni a törvényhozáson.
Azonban a következő, 2024-es választási év költségvetése körül nagy csaták jöhetnek majd a kormány és a kongresszus között.
Bőven lehetnek gondok az adósságplafonból is. Az adósságplafon annyit tesz, hogy a kongresszus meghatározza, hogy az amerikai szövetségi állam maximum mekkora adósságot vehet fel. Ezt a dollárban és nem GDP-arányosan meghatározott limitet az állam rendre párévente eléri, amikor a kongresszus általában gond nélkül megemeli, azaz a dolognak jellemzően legfeljebb ceremoniális jellege van. Ugyanakkor a projekciók szerint a mostani adósságplafont hónapokon belül eléri a kormány, és a jelenlegi kongresszusi ciklus végéig nem sikerült megemelni azt.
Az utóbbi hetekben számos republikánus felvetette, hogy az állami költekezést, különösen a jóléti és egészségügyi programokra költött összegeket jelentősen vissza akarják vágni, és ha a Biden-kormány nem hajlandó erre, akkor megakadályozzák az adósságplafon megemelését.
Barack Obama elnöksége alatt kétszer, 2011-ben és 2013-ban is volt rá példa, hogy a republikánusok a képviselőházi többségüket kihasználva az adósságplafonnal zsarolták a kormányt, és egészségbiztosítási reformjának visszavonását és a költségvetési hiány csökkentését követelték Obamától. Elemzők azzal riogatnak, hogy egy hasonló szembenállás leminősítéssel és súlyos gazdasági következményekkel járna: adósságkibocsátási felhatalmazás híján az amerikai kormány nem lenne képes finanszírozni tevékenységét, emiatt a kormányzat jelentős része leállna.
A másik csapásirány Biden egzecíroztatása lehet a képviselőház felügyeleti jogkörein keresztül. Egy régen hangoztatott tervük, hogy saját vizsgálóbizottságot indítanak Joe Biden fia, Hunter Biden üzleti ügyei miatt, akit korrupcióval vádolnak. Ehhez hasonlóan a déli határon uralkodó migrációs helyzet miatt is szeretnék felelősségre vonni a kormányt, és egyes republikánusok azt is felvetették, hogy a kormány „százmilliárdokat, ha nem ezermilliárdokat herdált el az elmúlt három évben a Covid ürügyén”, erről is kongresszusi meghallgatást akarnak tartani. Ahogy az afganisztáni kivonulás kaotikus körülményeit is igyekeznek majd elővenni.
Kevin McCarthy republikánus frakcióvezető azt is megígérte, hogy 2023-ban létrehoznak majd egy vizsgálóbizottságot, amelynek az lesz a feladata, hogy kivizsgálja a Capitolium 2021. január 6-i ostromát vizsgáló (Donald Trump exelnök büntetőjogi felelősségre vonását javasló) képviselőházi bizottság munkáját.
Ennek az lenne a célja, hogy kétségbe vonja a republikánusok és személy szerint Trump felelősségéről szóló megállapításokat,
amelyeket decemberi jelentésében mutatott be részletesen a bizottság (erről itt írtunk bővebben).
Jöhet egy vizsgálóbizottság Kínával szemben is, bár nem világos, hogy ezzel pontosan mit akarnak elérni, tekintve, hogy az amerikai kongresszusnak nincs joghatósága egy másik ország felett, és a Kínával való rivalizálás Biden kormányában és a Demokrata Pártban is erősen többségi álláspont 2022 végén. Vélhetően arról van szó, hogy egy radikálisabb és még konfrontatívabb amerikai külpolitikát akarnak kicsikarni, míg a tervek bírálói viszont attól tartanak, hogy az 1950-es évek balos elhajlókkal szembeni boszorkányüldözéséhez hasonló helyzet jöhet.
Kinek használ?
Mind a potenciális költségvetési harcok, mind a vizsgálóbizottságok esetében nyitott kérdés, hogy ezek melyik pártnak ártanak többet. Az adósságplafonnal és a kormány finanszírozásával kapcsolatos huzavona Obama idején leminősítést ért a hitelminősítőknél, és a republikánusok népszerűségét is megtépázta, emiatt egyesek szerint most sem lenne kifizetődő stratégia a részükről.
A történelmi példák mellett az is ez ellen szól, hogy a republikánus tábor (nagyrészt Donald Trump színre lépése óta) jelentősen megváltozott, ma már a keménymag relatíve kisebb részét adják az állami költekezést ellenző és az adócsökkentéseket támogató jómódúak, és többen a trumpista populizmus által megszólított, az állami jóléti kiadásoktól jobban függő szegényebb, idősebb, vidéki rétegek. Márpedig az esetleges 2024-es választási győzelemhez szükséges bizonytalanok megszólítása sem tűnik reálisnak a kormányzat leállításával.
Hasonló a helyzet Hunter Biden ügyeivel, amelyeket hiába próbálják hatalmas botrányként tálalni a Fox News jobbos hírtévétől a milliárdos Elon Muskig, és bár kiderülhetnek még új információk, eddig nem különösebben voltak hatással a Demokrata Párt és Biden megítélésére. Az erősen megosztott politikai-társadalmi klímában eleve kétséges, hogy egy kongresszusi vizsgálóbizottság komoly támogatásnövekedést hozna a jobboldalnak, miután a Donald Trump elleni, sokkal súlyosabb dolgokat feltáró nyomozások is csak mérsékelten tépázták meg az exelnök megítélését.
Az is erősen kérdéses, hogy a Trump tisztára mosására való törekvés bölcs dolog-e: a január 6-i eseményeket vizsgáló bizottság vizsgálata ugyanis azt jelentené, hogy még hónapokig napirenden tartanak egy olyan ügyet – a Capitolium ostromát – amely nem kifejezetten a republikánusoknak kedvez.
Gyengülő infláció, recessziós félelmek
A 2024-es elnök- és kongresszusi választások eredményeire vélhetően a kongresszusi kötélhúzásnál nagyobb hatása lesz, hogy hogyan alakul az amerikai gazdaság állapota, illetve hogyan alakulnak a két párt belső erőviszonyai.
Biden kormányának jó hír, hogy a novemberi infláció (éves szinten 7,1 százalék) a várakozásoknál alacsonyabb volt, és 2023-ban vélhetően csökken majd az áremelkedés üteme. Ezzel párhuzamosan a munkaerőpiac egyelőre erős, és a béremelkedés üteme is erősödött az utóbbi hónapokban (bár 5,1 százalékkal még mindig az infláció alatt van).
A dolog másik oldala azonban, hogy az infláció ütemének csökkenésében jelentős szerepet játszott a gazdaság dinamizmusának visszaesése (kisebb kereslet mellett kisebb az infláció): számos előrejelzés attól tart, hogy 2023-ban recesszió jöhet az Egyesült Államokban, még ha annak mértéke nem is lesz súlyos.
Sok elemző mindenesetre arra figyelmeztet: az utóbbi években az amerikai gazdaság részben a koronavírus-járvány hatásai, részben sok más, egyedi és hosszabb távú folyamat miatt elég furcsán viselkedett, és a sok bizonytalansági faktor miatt 2023-ra nézve is nehéz megjósolni, hogy pontosan mi következik.
Abban viszont relatíve széles az egyetértés, hogy az amerikai gazdaság túl van a nehezén,
és a 2024-es választás előtti időszak – a jelen állás szerint újabb pandémia, háború és egyéb beláthatatlan események nélkül – könnyebbnek ígérkezik majd Bidennek, mint amilyen a 2022-es félidős választás volt.
Belső viták
A Republikánus Pártban a képviselőházi frakciójuk megosztottsága is kihívást jelent. A nézeteltérések egyik fő eredője a frakció széljobbos tagjaiból álló szabadság kaukusz (Freedom Caucus) nevű csoport, amely súlyos (és a választók körében népszerűtlen) lépéseket, például egyes jóléti programok erős megvágását, a kormányzati munka ellehetetlenítését követeli, és a frakció vezetésének hatalmát csorbító procedurális változásokat akar.
De nem csak a Freedom Caucus kevesebb mint négy tucat tagja problémás: a kongresszusban 2023-ban is több mint száz olyan republikánus lesz, aki nemmel szavazott 2021. január 6-án Joe Biden elnökválasztási győzelmének megerősítésekor. Eközben a frakció mérsékeltebb, például New Yorkban megválasztott tagjai szerint ezek a radikális szereplők jelentik a párt fő gyengeségét, emiatt szeretnék a jobbközép irányába visszahúzni a pártot, és a 2024-es választáson jobban eladható ügyekre összpontosítani.
Ezen nézeteltérések miatt a január 3-i nyitóülés előtt szokatlan módon kisebb belső lázadás indult Kevin McCarthy ellen, aki az első számú képviselőházi republikánusként a házelnöki cím várományosa lenne: a széljobb megpróbálta kitúrni a szerintük nem elég radikális McCarthyt, aki végül a jobbszél megbékítése érdekében több procedurális kérdésben is engedett, és retorikailag is igyekezett nyitni. Például más képviselőkhöz csatlakozva azzal fenyegette meg a republikánus szenátorokat, hogy aki megszavazta közülük a jövő évi költségvetést, azok törvényhozási javaslatait házelnökként élből elkaszálja majd. (Ezt az érintett szenátorok puszta taktikai lépésként értékelték.)
Bár McCarthynak nincs komoly kihívója, a jelölésével és megszavazásával kapcsolatos hercehurca jelzi, hogy a Republikánus Párt radikális szárnya nemcsak a választáson, hanem azt követően is problémát okozhat a pártnak.
A demokrata párti remények szerint ebből fakadóan a következő kongresszusi időszakot a republikánusok belső cirkuszai fogják meghatározni, és így nincs komolyabb félnivalójuk a képviselőházi többségtől.
Másfelől McCarthy és a jobbszél tánca a költségvetési jogkörökön keresztül számos más kérdésre is hatással lehet: a republikánus frakcióvezető korábban azt hangoztatta, hogy Ukrajna nem kaphat végtelen támogatást az Egyesült Államoktól, és erősebb felügyeletre van szükség az országnak nyújtott katonai és anyagi segélyt illetően. Ez a felvetés leginkább a Freedom Caucus tagjainak véleményét tükrözi, akik egyrészt meg akarják vágni az állami kiadásokat, másrészt azon keseregnek, hogy miközben a Biden-kormány tízmilliárdokat küld az ukránoknak, miért nem jut több pénz az amerikaiaknak.
Hangolás 2024-re
Bár a 2024-es választás még nagyon messze van, a 2022-es félidős választási ciklus lezárultával már elindult a találgatás a következő elnökjelöltekről is. A republikánus oldalon Ron DeSantis floridai kormányzó renoméjának nagyon jót tett az elmúlt néhány hónap. DeSantis a trumpista populizmus és szélsőjobbos kultúrharc jól fésült és Donald Trump exelnöknél kiszámíthatóbb képviselőjeként nagy előnnyel tudott nyerni a kormányzóválasztáson, és a jelek szerint erős republikánus bástyát varázsolt Amerika harmadik legnépesebb és eddig hagyományosan szoros államából.
A másik nagy hal, Trump szénája most nem áll jól. Ugyan nem sokkal a novemberi félidős voksolás után bejelentette, hogy 2024-ben ismét elindul az elnökségért, azóta a pártelit igyekezett minél kevesebb levegőt adni neki, és felmérések szerint a republikánus választók körében is vesztésre áll DeSantisszal szemben.
A félidős voksoláson a radikális trumpista jelöltek számos fontos és a korábbi tapasztalatok alapján szorosnak ígérkező posztot elbuktak, és karácsony előtt nem sokkal a képviselőház (még demokrata többségű) vizsgálóbizottsága Trump büntetőjogi felelősségre vonását javasolta a Capitolium 2021. január 6-i ostromában játszott szerepe miatt. Az exelnök ellen számos további nyomozás is folyik államtitkok ellopása, a 2020-as elnökválasztási eredmény elszabotálására tett kísérletei, valamint adóügyei miatt. Ugyanakkor Trump nem az a fajta szereplő, aki hajlandó csöndben bedobni a törölközőt, ezért ha komolyan gondolja az indulást, 2023-ban fel kell vennie a kesztyűt DeSantisszal és bárki más szóba jöhető kihívóval szemben.
A másik oldalon is sokan vannak, akik szerint Joe Bidennek nem szabadna újra elindulnia az elnökségért,
sőt egyes felmérések szerint még a demokrata szavazók többsége is úgy véli, hogy bő két év múlva ideje lenne visszavonulnia a most 80 éves elnöknek. Biden ugyanakkor azt hangoztatja, hogy 2024-ben is ringbe száll (bár a hivatalos bejelentést 2023 elejére ígérte), és a párton belül egyelőre nem látszik olyan erős ember, aki utódja vagy kihívója lehetne vagy akarna lenni 2024-ben.
Az elnök dolgát könnyíti, hogy a demokraták növelték szenátusi többségüket (bár Kyrsten Sinema időközben bejelentette, hogy függetlenként folytatja). Ez azt jelenti, hogy a republikánusok nem tudják teljesen keresztülvinni akaratukat a törvényhozáson, ami jelentősen szűkíti a kormány elgáncsolásának lehetőségeit, és nem is hoz elő napi szintű konfrontációt a kongresszus és az elnök között. Biden pedig – Barack Obamához hasonlóan – vélhetően rendeleti jogköreit kihasználva próbál majd kormányozni.
Az is fontos elem, hogy a szövetségi bírói kinevezések és diplomáciai pozíciók jóváhagyása a szenátusban történik, így fontos gyakorlati jogköröket is megtart a Demokrata Párt. Ez különösen a legfelsőbb bíróság esetében lehet fontos: a testületben életfogytig tartanak a kinevezések, és a bíróság jelenleg 6-3-as konzervatív többséggel működik. Emiatt egyes baloldali körökben népszerű ötlet, hogy egy vagy több idősödő liberális bíró vonuljon vissza 2024 előtt, hogy demokrata elnök tudja kijelölni utódjukat, és egy demokrata szenátus szavazhasson róluk.
