15 év alatt rendbe tették Európa egyik legrosszabb oktatási rendszerét, és ebből mi is tanulhatunk

Legfontosabb

2022. október 23. – 07:34

15 év alatt rendbe tették Európa egyik legrosszabb oktatási rendszerét, és ebből mi is tanulhatunk
Tanóra egy lisszaboni általános iskolában, miután 2021. március 15-én a koronavírus-járvány miatti lezárások után visszatérhettek a diákok az online oktatásból – Fotó: Pedro Fiúza / NurPhoto / AFP

Másolás

Vágólapra másolva
  • Az első, 2000-ben készített PISA-felmérésen Portugália az utolsók között végzett.
  • Azóta teljesen megreformálták az oktatási rendszert, elérték a fejlett országok átlagteljesítményét, és lehagyták az egy időben egész jó eredményeket produkáló Magyarországot.
  • Az OECD szerint a világon két ország van, ahol egyszerre javulnak a legrosszabbul és a legjobban teljesítő diákok eredményei, az egyik Portugália.
  • Ebben a cikkben végigvesszük, hogy jutottak el ide a portugálok, mik lehetnek a sikereik okai, és mit tanulhatunk ebből mi, magyarok.

Nem indult jó pozícióból a kétezres évek elején a portugál oktatási rendszer. Az országot 1926 és 1974 között katonai diktatúra irányította, amely utolsó évtizedeiben fő prioritásának a gyarmatok megtartását és közel sem az oktatás fejlesztését tekintette. Ennek megfelelően 1956-ig mindössze három év elvégzése volt kötelező a közoktatásban, majd ezt fokozatosan emelni kezdték, de végül csak 1986-ban jutottak el a 9 osztályig.

Az oktatási rendszer reformja azonban a diktatúra bukása után is váratott magára. Ebben az időben fejlődött az ország gazdasága, és eljutottak oda, hogy 2001-re a 15 évesek több mint 90 százaléka befejezte az általános iskolát. Más mutatókban azonban továbbra is jelentősen elmaradtak az európai országok többségétől, így

az ezredforduló után még mindig a lakosság több mint 9 százaléka volt írástudatlan, miközben kevesebb mint 9 százalékuk végzett egyetemet.

A 90-es években már heves vita zajlott Portugáliában az oktatás helyzetéről. A későbbi oktatási miniszter, Nuno Crato egy tanulmánya szerint az első hatalmas pofon akkor érkezett, amikor az 1995-ös nemzetközi TIMSS-felmérés kimutatta: a negyedikes portugál tanulók az összehasonlított országok közül szinte a legrosszabbul teljesítettek. Portugáliát fejlődő országok sokasága verte meg, egyedül Irán és Izland végzett még rosszabbul.

2001-ben aztán nyilvánosságra kerültek a 2000-es nemzetközi PISA-felmérés adatai is. Ebben Portugália megint az utolsók között teljesített, messze elmaradva a fejlett országokat tömörítő OECD átlagától. Mind a három területen (szövegértés, matematika és természettudomány) a legrosszabb öt ország között voltak.

Az eredményeket sok portugál annyira megalázónak tartotta, hogy azonnal reformokat követeltek, ezek szükségességében pedig a politikusok is egyetértettek. A következő 15 évben többször váltotta egymást az ország élén a nevével ellentétben jobboldali Szociáldemokrata Párt és a baloldali Szocialista Párt, a változtatások nagy részét egymásra épülő rendszerben vezették be. Így jutottak el odáig, hogy mindössze 15 éven belül az ország PISA-eredményei a legrosszabbak közül a fejlett országok átlaga fölé javultak.

A PISA egy háromévente megtartott, a 15 éves diákok teljesítményét vizsgáló nemzetközi felmérés. Teljes neve Programme for International Student Assessment, azaz a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja. A világ fejlett országait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) koordinálja, 2000 óta az OECD államaiban és az önként csatlakozó országokban zajlik le.

Valamit változtatni kell

A portugál oktatási rendszer – a magyarhoz hasonlóan – centralizáltan működik. Az iskolákat az oktatási minisztérium tartja fenn, és onnan is adják ki a tantervet, amely az ország minden intézményében ugyanaz. A tanulók eredményeit ezen kívül hagyományosan néhány évente központi tesztekkel mérik fel, az eredmények azonban 2001-ig nem voltak elérhetők iskolánként.

Crato szerint 2001-ben hozták először nyilvánosságra azt, melyik iskolában milyen eredményeket érnek el a diákok, az eredmények pedig még a szakértőket is meglepték. Azt korábban is sejtették, hogy az ország gazdagabb és szegényebb részei között hatalmas különbségek vannak, de ekkor kiderült, hogy egy-egy területen belül is nagyon nagyok az eltérések az oktatás minőségében.

A következő években a döntéshozók egy olyan rendszert vezettek be, amely még a korábbinál is nagyobb hangsúlyt helyezett a diákok teljesítményének folyamatos mérésére. Az eredményeiket javító iskolák ez alapján jutalmakat kaptak, a rossz eredményeket produkálók pedig folyamatos segítséget a felzárkózáshoz.

Reformok sorozata

A portugál oktatási rendszer reformjának első lépése az volt, hogy a korábbinál sokkal nagyobb hangsúlyt helyeztek az alsó tagozatosok olvasásának és matematikai képességeinek fejlesztésére. Felismerték ugyanis azt a problémát – ami sokak szerint Magyarországon is jelen van –, hogy a gyerekek egy része az alapképességeket sem sajátítja el, és már az iskola első éveiben leszakad a társaitól. Jelentős részük soha nem hozza be a lemaradását, később folyamatos hátrányban lesz, és gyakran az első adandó alkalommal kiesik az oktatási rendszerből.

Az új portugál oktatási rendszer alapján a diákoknak minden év végére el kell érniük a kitűzött célokat, ehhez pedig minden segítséget megkapnak. A tanárok munkarendjét úgy alakítják ki, hogy a tanórákon kívül kötelezően kell tartaniuk minden héten korrepetálásokat is. Osztályaikból mindig ki kell jelölniük a lemaradó diákokat, akiket csoportosan, vagy egyénileg korrepetálnak még a tanórák után.

Abban, hogy a következő években jelentősen javulni tudott a portugál 15 évesek tanulmányi teljesítménye, a szakértők szerint nagy szerepe van az alaptárgyak komolyan vételének. A másik, gyakran kiemelt ok Crato szerint a folyamatos tesztelés.

Előíró tanterv helyett tantárgyi célok

2010 környékén ismét jelentős változásokat vezettek be a portugál oktatási rendszerben. Korábban Magyarországhoz hasonlóan Portugáliában is egy minden részletre kitérő nemzeti alaptanterv volt érvényben, amelyet minden iskolában követni kellett. 2010-től ezt fokozatosan felváltotta a tanulmányi sztenderdek rendszere. Ezek célok, amelyeket a diákoknak az adott időszak végére el kell érniük. Abban, hogy pontosan hogyan jutnak el a diákok ezekhez a célokhoz, a tanároknak egyre nagyobb szabadságot hagynak.

Egy család tankönyveket vesz át a Lisszabon külvárosában található korrepetáló központ könyvbankjában – Fotó: Patricia De Melo Moreira / AFP
Egy család tankönyveket vesz át a Lisszabon külvárosában található korrepetáló központ könyvbankjában – Fotó: Patricia De Melo Moreira / AFP

2011-ben aztán felemelték a kötelezően az iskolában töltött évek számát 9-ről 12-re. Portugáliában tehát nem életkorban van meghatározva a kötelező oktatás felső határa, hanem években, ezt növelték meg akkor három tanévvel. Beszédes, hogy Magyarországon ugyanebben az évben vitték le a tankötelezettség felső határát 18-ról 16 évre (ennek hatásairól ebben a cikkünkben írtunk hosszabban).

2011 és 2015 között részletesen átdolgozták a portugál nemzeti alaptantervet, amelynek részeként még nagyobb súlyt fektetnek az alaptudás megszerzésére, elsősorban az értő olvasásra és a matematikai alapképességekre. Ebben az időben

  • új, részletesebb és gyakrabban ismétlődő tesztelési rendszert írtak elő a diákoknak. A diákok teljesítményének mérését egy független hatóság vizsgálja;
  • új szabályozással még több időt hagytak munkaidejükből a tanároknak, hogy az első hat osztályba járó diákokat korrepetálják;
  • megnövelték az iskolák autonómiáját, amelyek így nagyobb szabadságot kaptak az órák és a tananyag szervezésében;
  • több segítő tanárt küldtek az iskolákba, akiknek a feladata elsősorban a hiányzó tanárok pótlása és a tantervi oktatás kiegészítése különórákkal.

A 2001 és 2015 közötti időszakra végig jellemző volt, hogy a rendszer reformjai közben odafigyeltek az országon belüli egyenlőtlenségek csökkentésére. Ennek megfelelően alapelv volt, hogy minden iskolában ugyanazt a minőségű oktatást akarták elérni. A 2011 és 2015 között oktatási miniszteri feladatokat ellátó Nuno Crato szerint az egyik legnagyobb eredményük az volt, hogy

2000 és 2015 között 43,6-ről 13,7 százalékra csökkent az iskolát idő előtt elhagyók aránya.

Ja, meg a fizetések

A közelmúltbeli magyar tanártüntetések fényében a portugál oktatási rendszer elmúlt két évtizedes fejlődésének különösen fontos dimenziója a tanárok bérezése is.

Portugália – legalábbis gazdaságilag – nem sokkal fejlettebb ország Magyarországnál. Bár az egy főre jutó nominális GDP-ben Portugália jobban áll, (ott ez az IMF szerint fejenként 25 ezer dollár, nálunk 19 ezer), ha az árakat is beleszámoljuk, akkor már Magyarországon jobb a helyzet. Vásárlóerő-paritáson számolt gazdasági teljesítményben ugyanis éppen idén előztük meg Portugáliát.

A különbség ott kezdődik, hogy melyik ország mennyit költ erre a területre: az oktatásra költött közkiadások aránya az Eurostat szerint a GDP-hez képest 2019-ben Magyarországon 3,9 százalék volt, míg Portugáliában 4,6 százalék. A tanárok fizetései között azonban ennél jóval nagyobb a különbség.

Az OECD oktatásról szóló legfrissebb kiadványában részletesen lehet böngészni, melyik országban mennyi tapasztalattal, milyen végzettséggel és milyen beosztásban mennyit keresnek a tanárok. A különbség arányaiban mindenhol körülbelül ugyanannyi, de csak egy esetet véve:

öt év egyetem után, tíz év munkaviszonnyal egy középiskolai tanár nettó átlagfizetése 2021-ben Magyarországon 301 ezer forint volt, Portugáliában pedig 2269 euró. Ez 400 forintos euróárfolyamon számítva körülbelül nettó 907 ezer forintnak felel meg, azaz több mint háromszor annyi, mint Magyarországon

Mivel az árak is jelentősen különböznek (azaz a nálunk jóval magasabb infláció ellenére továbbra is jóval drágább Portugália), érdemes inkább az adott országban elérhető többi fizetéshez hasonlítani a tanárok bérezését. A legjobb mutató erről az, amikor a tanárok béreit a többi diplomás szakmához hasonlítják.

Ahogy erről korábban többször is írtunk már, ebben Magyarország a fejlett országok közül az utolsó helyek egyikén áll. Míg nálunk egy általános iskolai felső tagozatos tanár a diplomás átlagbérnél 40 százalékkal kap kevesebbet, Portugáliában 30 százalékkal többet kapnak.

A többi bérhez képest tehát a portugál tanárok több mint kétszer annyit keresnek, mint a magyar tanárok.

A portugál oktatási rendszer részben azért volt képes végrehajtani az elmúlt évek reformjait, mert a tanári pálya kiemelkedően jó fizetéseivel sokak számára vonzó. Ahogy Crato is kiemeli a tanulmányában: a portugál egyetemek tanárképző szakjaira minden évben túljelentkezés van, így a legjobb képességű diákokat tudják tanároknak kiképezni.

Hol is tartanak a portugálok?

Bár világos, hogy a PISA-tesztek nem tudják tökéletesen mérni egy oktatási rendszer hatékonyságát, máig nem találtak ki ennél jobb módszert különböző országok eredményeinek összehasonlítására. És míg az OECD-átlag az utóbbi két évtizedben ha lassan is, de romlott, addig Portugália az utolsók közül küzdötte fel magát az átlag fölé. Érdemes viszont Portugáliát közvetlenül Magyarországgal is összehasonlítani.

A grafikonról leolvasható, hogy Magyarország 18 év alatt, bár különböző mértékben, de mind a három tudományterületen rontott az eredményein. Portugália ezzel egy időben óriásit javult mindhárom területen, de különösen a matematikában és a természettudományokban.

Ez azért is számít kiemelkedőnek, mert ebben az időszakban – bár Magyarországnál kisebb mértékben, de – a fejlett országok jelentős része rontott a PISA-eredményein, sokan pedig egy helyben toporognak. És míg a kevésbé fejlett országokban általában valamivel javult az oktatás helyzete az utóbbi időben, az országokon belüli különbségek sok helyen nőttek.

A 18 év változásaival:

  • Portugália volt az egyetlen OECD-ország, amely mindhárom tudományterületen javítani tudott az eredményein; és
  • a 2015-ös jelentés szerint a Kínához tartozó Makaón kívül Portugália volt az egyetlen ország, amely „mindenkit fel tudott emelni”, azaz egyszerre növelte a kiemelkedő teljesítményű diákok számát, és csökkentette az alulteljesítőkét mindhárom tudományterületen.

Ez utóbbi adat Magyarországnak különösen érdekes lehet. Egyrészt azért, mert a 2018-as adatok alapján készült OECD-elemzés szerint nálunk kifejezetten jellemző, hogy a nagyon rosszul teljesítő diákok egy-egy földrajzi területre vagy iskolatípusba tömörülnek. Másrészt, mert a legrosszabb és a legjobb szociális háttérből jövő gyerekek teljesítménye között gigantikus, 170 pontos eltérés van, az országos eredményeket pedig hosszú távon csak akkor lehetne javítani, ha a legrosszabb helyzetűek oktatása is fejlődne.

75 százalékos tanári béremelés? Hagyjuk már!

A portugál oktatási rendszer reformja mindenképpen példa lehet Magyarországnak, ha valóban javítani akarjuk a hazai oktatás helyzetét. Portugália pedig nemcsak azért releváns, mert hasonló méretű, népességű és gazdasági fejlettségű ország, de azért is, mert szintén nagy regionális különbségek jellemzik, és szintén központosított az oktatási rendszere.

Tanárok tüntetnek 2018. október 5-én a portugál fővárosban. A négynapos országos pedagógussztrájk alatt munkakörülményeik javítását követelték – Fotó: Horacio Villalobos / Corbis / Getty Images
Tanárok tüntetnek 2018. október 5-én a portugál fővárosban. A négynapos országos pedagógussztrájk alatt munkakörülményeik javítását követelték – Fotó: Horacio Villalobos / Corbis / Getty Images

A magyar tanárok bérei azonban a kormány ígéreteinek teljesítése után sem érnek majd a portugál pedagógusfizetések közelébe sem. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter október 13-án bejelentette, hogy ha megszületik a megállapodás az EU-val az újjáépítési pénzek kifizetéséről, akkor a következő három évben körülbelül 75 százalékkal emelni fogják a tanárok fizetését, ami ezzel el fogja érni a diplomás átlagbér 80 százalékát. Az emelés mértékéről már akkor megírtuk, hogy az inflációt is beleszámolva, 5 éves távlatban ez valójában csak évi 6 százalék reálbéremelést jelent.

De ha még eléri is a pedagógusok átlagfizetése a diplomás átlagbér 80 százalékát, akkor is jelentősen elmarad az OECD-átlagtól (90 százalék), és a portugálok már említett 130 százalékos értékétől. Utóbbihoz reálértéken is több mint kétszer ennyit kellene keresniük a magyar tanároknak, mint most.

A romló PISA-adatokat és a nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony fizetéseket látva nem csoda, hogy az utóbbi hónapokban egyre hevesebben tiltakoznak a magyar tanárok a jobb munkakörülményekért, valamint a magasabb bérekért. Az oktatási rendszerünk alapproblémáiról ebben a cikkünkben írtunk részletesebben, a tanárok bérezéséről ebben a cikkünkben.

Felhasznált források:

Nuno Crato: Curriculum and Educational Reforms in Portugal: An Analysis on Why and How Students’ Knowledge and Skills Improved

João Marôco: Portugal: The PISA Effects on Education

OECD: Education at a Glance 2022

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!