Putyin visszakapcsolta a gázt, de tovább paráztatja Európát

Putyin visszakapcsolta a gázt, de tovább paráztatja Európát
Munkás az Északi Áramlat 1 gázvezeték lubmini telephelyén Németországban – Fotó: Hannibal Hanschke / Reuters

Másolás

Vágólapra másolva
  • Egyelőre nem zárult el az orosz gázcsap, de a szokásosnál jóval kevesebb földgáz jön Oroszországból.
  • Az európai országok a gázszállítás teljes leállításától tartva más forrásokból próbálják pótolni a kieső orosz gázt, ám ez drága, és így sem biztos, hogy elegendő lesz a téli fűtési szezonra.
  • A gáz teljes lekapcsolása Oroszország számára sem egyszerű, Vlagyimir Putyin orosz elnök látszólag a feszültség folyamatos fenntartásában érdekelt, de a teljes gázstopban nem.
  • Az EU fogyasztáscsökkentést és közös ellátást javasol, de ez számos tagállamnak nem tetszik.
  • Magyarország a legsúlyosabban érintett országok között lenne az orosz gázstop esetén, és ezen a magyar gazdaság nyugat-európai kitettségei miatt az is csak mérsékelten segítene, ha Szijjártó Péter külügyminiszter képes lenne gázt portyázni orosz barátjától, Szergej Lavrovtól.

Tíznapos, előre tervezett karbantartási munkák után csütörtökön gond nélkül újraindult a földgázszállítás az Oroszországot és Németországot a Balti-tenger alatt összekötő Északi Áramlat 1 gázvezetéken. Ez azt jelenti, hogy egyelőre nem igazolódtak be a nyugat-európai félelmek, és Vlagyimir Putyin orosz elnök a nyílt és burkolt fenyegetések ellenére nem kapcsolta le a gázt.

Ezzel együtt nem arról van szó, hogy Európa fellélegezhetne. Az Északi Áramlat június óta eleve csak 40 százalékos kapacitással működött, és az újraindítás után is csökkentett módban áramlik rajta a gáz. Emellett több más vezetéken is alig csordogál az orosz nafta, az elmúlt hetekben mindössze harmad–negyedannyi orosz gáz érkezett Európába, mint a tavalyi év azonos időszakában.

A Gazprom arra hivatkozva csökkentette a vezeték teljesítményét, hogy egy, a gázszállításra használt turbina az országra az ukrajnai háborúzás miatt kivetett kereskedelmi szankciók miatt nem térhetett vissza Oroszországba Kanadából, ahol a német Siemens szervizelte az eszközt. A német kormány szerint ez csak ürügy volt, és az oroszok azért csökkentették a szállítást, hogy ezzel felhajtsák a gázárakat, és zsarolják az uniós vezetőket.

A kanadai kormány mindenesetre július elején kivételt adott a turbinára vonatkozóan az exportkorlátozások alól, és orosz sajtóthírek szerint időközben visszaszállították Kanadából Németországba. Az mindenesetre biztos, hogy nem ért véget a történet, a Gazprom vezetése szerint az Északi Áramlatban használt alkatrészek és eszközök szervizelése folyamatos problémát jelent, miután az EU, az Egyesült Államok, valamint a fejlett világ legtöbb állama az ukrajnai háborúra adott válaszként szigorította és sok termékre vonatkozóan betiltotta az energetikában használt technológiák átadását Oroszországnak.

Vlagyimir Putyin orosz elnök a vezeték visszakapcsolása előtti napon a hanyatló Nyugat elleni harcában a jelek szerint partnernek mutatkozó Irán fővárosában arról beszélt, hogy az Északi Áramlat 1 karbantartásának nehézségei miatt a jövőben a gázszállítás további csökkentésére lehet számítani. Arról is beszélt, hogy az Északi Áramlat 2-t is be lehetne indítani, bár a tervezett kapacitás felét a Gazprom már a belföldi fogyasztásra allokálta.

Nem logisztikai kérdés

Az utóbbi felvetés vélhetően az orosz elnök sajátos humorának terméke, miután az Északi Áramlat 2 az ukrajnai orosz invázió miatt érinthetetlenné vált a német politika számára. Bár a vezeték elkészült, a beruházást korábban is számos támadás érte: az Egyesült Államok Donald Trump elnöksége alatt szankcionálta a beruházásban részt vevő cégeket, és abból is fennakadás lett, hogy az eredeti koncepció szerint a Gazprom üzemeltette volna a vezetéket, miközben az európai uniós energiapiaci szabályok szerint a vezeték üzemeltetője és a gáz eladója nem lehet azonos cég (pont az erőfölénnyel való visszaélés megakadályozásához).

Az engedélyezési eljárás már korábban megakadt, és az ukrajnai orosz invázió után Olaf Scholz német kancellár közölte, az invázió miatt nem fogják megadni az engedélyt az üzembe helyezésre. (Az állítás azon része sem teljesen világos egyébként, hogy hogyan kerekedett hirtelen az Északi Áramlat 2 tervezett kapacitásának felére rúgó, azaz évi 27,5 milliárd köbméter plusz földgázkereslet Oroszországon belül, amelyről eddig nem tudtak a Gazpromnál – kiváltképp, hogy a legtöbb indirekt gazdasági mutató alapján az orosz gazdaság kibocsátása, és így energiaigénye is csökken a nyugati szankciók miatt).

Ezek az odamondogatások azonban egyelőre nem a jelenről, hanem a közeljövőről, a téli gázfelhasználási csúcsidőszakra való felkészülésről szólnak.

A Bruegel brüsszeli gazdasági agytröszt adatgyűjtése szerint nincs drámai eltérés a korábbi évekhez képest az idei uniós gázimport mértékét illetően. Bár az utóbbi hetekben valamelyest alacsonyabb volt az import a szokásosnál, a tavalyi szinttől való elmaradás heti 5 százalék körül mozgott az elmúlt hetekben.

Olaf Scholz sajtótájékoztatója az Ukrajnáról, energiáról és a védelemről szóló kétnapos rendkívüli uniós csúcstalálkozót követően – Fotó: Nicolas Economou / NurPhoto / AFP
Olaf Scholz sajtótájékoztatója az Ukrajnáról, energiáról és a védelemről szóló kétnapos rendkívüli uniós csúcstalálkozót követően – Fotó: Nicolas Economou / NurPhoto / AFP

A nagy különbség, amiről korábban részletesen is írtunk, hogy az orosz vezetékeken valóban jóval kevesebb gáz jön, de a kieső importot részben a norvég import felpörgetésével, részben cseppfolyós gáz behozatalával pótolják. Utóbbi egyébként számottevő részt Oroszországból érkezik, amelynek oka, hogy márciusban Vlagyimir Putyin orosz elnök előírta, hogy a vezetékes gázért rubelben kell fizetniük az európai vevőknek.

Bár ez végül csak egy elszámolási trükk lett (eurót kell utalni a Gazpromnak, amely házon belül átváltja rubelre), számos európai vevő így is megtagadta az üzletet, miután a dolog jogi részletei vitatottak az Oroszországra kivetett uniós pénzügyi szankciók fényében. A rubelrendszer ugyanakkor még nem vonatkozik a cseppfolyósított földgázra (LNG) – bár voltak és vannak ilyen fenyegetések –, emiatt ez utóbbi esetében gond nélkül folyik a biznisz.

A másik gond Európa szempontjából, hogy a jelen állapotok között jóval drágább a piacról pótolni a kieső orosz gázt a megugró árak miatt. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslései szerint 2022 első félévében 0,2 százalékkal csökkentette az uniós gazdasági kibocsátást az orosz gázzsarolás és az áremelkedés.

Van, de nem elég

Az uniós gáztározók töltöttsége 68 százalékon állt az év 28. hetében, szemben a tavalyi 54 százalékkal. Magyarország 47 százalékos töltöttsége alacsony, de méretéhez képest jelentős tárolókapacitásokkal bír, ezért kicsit csalóka a szám. A rendelkezésre álló energia mennyisége terén Magyarország így Ausztria kivételével jobban áll, mint a környező országok, csak a nagyobb uniós gazdaságokban táraztak be több gázt. Szijjártó Péter magyar portyázási- és külügyminiszter csütörtökön azt állította, a hazai betárolt mennyiség az éves fogyasztás 27 százalékát teszi ki, míg az európai átlag 17 százalék.

A jelenlegi cél, hogy uniós szinten novemberre elérjék a 80 százalékos töltöttséget. A nagy kérdőjel Németország és Olaszország, ez az a két nagy uniós gazdaság, ahol jelentős az orosz gáz részaránya az energiaellátásban.

Klaus Müller, a német energiahálózat szabályozásáért felelős szövetségi szerv, a Bundesnetzagentur vezetője csütörtökön azt mondta, hogy a jelenlegi tartalékokkal a nyár még az orosz gáz teljes elzárása esetén is kibírható, de ahhoz, hogy a télen nagyobb áldozatok nélkül túljusson az ország, novemberre 95 százalékos szinten kellene állniuk a tározóknak (tehát ők az uniós átlagot is meg akarják haladni).

Az olasz ENI csütörtökön azt közölte, hogy az Északi Áramlat karbantartása alatt náluk is harmadával csökkent az oroszok által leszállított mennyiség, de a karbantartás végével visszatért az azelőtti szintre (bár az olaszok esetében nem az Északi Áramlaton jön a gáz). Az osztrák OMV állítása szerint a szerződéses mennyiség felét kapja jelenleg a Gazpromtól.

Az alternatív beszerzési útvonalak (ezekről részletesen itt írtunk) mellett a másik vonal a takarékoskodás és a szolidaritás. Az Európai Bizottság a héten egy fogyasztáscsökkentési tervet jelentett be. A terv szerint 2022 augusztusa és 2023 márciusa között 15 százalékkal kellene csökkenteni az uniós gázfelhasználást, és komolyabb ellátási zavarok esetében az Európai Bizottság – az EU végrehajtó szerve – uniós riasztást adhatna ki, és kötelező fogyasztáscsökkentést írhatna elő a tagállamok számára.

Bár elsőre a 15 százalék nem tűnik drámainak, EU-s szinten eddig 5 százalékkal sikerült csökkenteni a fogyasztást az ukrajnai háború kezdete óta.

A bizottsági terv más okokból sem tűnik túl népszerűnek, sajtóhírek szerint a 27 uniós tagállam közül 12 képviselői panaszkodtak a tervvel, illetve annak egyes részleteivel kapcsolatban az uniós nagykövetek szerdai ülésén. A Reutersnek szivárogtató források szerint Dánia, Franciaország, Írország, Olaszország, Málta, Hollandia, Lengyelország és Portugália is azon országok között van, amelyek nem szeretnék az Európai Bizottság kezébe adni a vészhelyzet kihirdetésének jogát.

Korábban a 444 arról írt, hogy Magyarország sem támogatná a kötelező uniós szolidaritást, ami az elmúlt évek magyar uniós politikája fényében nem különösebben meglepő. Magyarország exporttilalmat is kivetett a földgázra, amiből még lehet balhé Brüsszelben – az ilyesmi balhé pedig nem feltétlenül előnyös egy olyan ország részéről, amely nettó energiaimportőr.

A javaslatról mindenesetre a jövő héten terveznek szavazni, és miután minősített többséggel is át tud menni az uniós társjogalkotó szerven, a tagállamok képviselőiből álló Tanácson, Magyarország önmagában nem fogja tudni megakasztani a folyamatot, ha a nagyobb tagállamok elsimítják a nézeteltéréseket a Bizottsággal.

Kölcsönös károkozás

A magyar kormánykommunikációból és az európai sajtópánikból ugyan nem nagyon derül ki, de a gázcsap teljes elzárása az oroszok számára sem egyszerű dolog. A Gazprom máshova nem nagyon tudja eladni a földgázt, főleg nem annyiért és olyan nagy mennyiségben, mint Európába – a gázbevétel nélkül pedig az orosz költségvetés és Putyin ukrajnai háborúja nem nagyon finanszírozható. Az orosz vezetékes gázexport 82 százaléka tart Európába, és az arányok nem nagyon tudnak változni, mert másfelé nem igazán van vezetékes infrastruktúra (Kína irányában is elég korlátozott a kapacitás).

Az LNG valamivel tágítja az oroszok horizontját, de itt is számos probléma van: az oroszok itt technológiailag lemaradásban vannak, a kapacitásaik szűkösek, és az egyetlen nagy potenciális piac Európán kívül Ázsia, ahova jóval drágább és lassabb hajón LNG-t szállítani, mint Európába vezetéken tolni a gázt.

LNG-terminál Rotterdamban – Fotó: Koen Van Weel / AFP
LNG-terminál Rotterdamban – Fotó: Koen Van Weel / AFP

Szintén komoly gondot jelentenek az oroszok számára a kereskedelmi korlátozások: bár a Gazprom állításait az Északi Áramlat karbantartási nehézségeiről sokan megkérdőjelezik, az tény, hogy az orosz energetikai infrastruktúra állapota nyugati alkatrészek, technológiák és szolgáltatások nélkül nem fenntartható – miközben a maradék orosz földgáz- és olajlelőhelyek csak egyre nehezebben és drágábban kiaknázhatók.

Vlagyimir Putyinnak a jelenlegi helyzetben ugyanakkor annyi előnye van, hogy számára ezek a hatások valamivel később fognak beütni, mint a gázhiány Európának – viszont abban is biztos lehet, hogy a kölcsönös gazdasági pusztítást a nem kevéssel innovatívabb Európa gyorsabban tudja majd kiheverni, mint az egy évtizede stagnáló Oroszország.

A Reuters által megkérdezett elemzők arra számítanak, hogy a gázszállítások folytatódnak, de változó mennyiségek és folyamatos feszültségek mellett.

„Oroszország célja, hogy megakadályozza az európai gáztározók feltöltését a tél előtt, magasan tartsa a gázárat, maximalizálja a gazdasági kárt, és megtartsa zsarolási potenciálját. Az utóbbi nem tartható fenn, ha a szállított gázmennyiség nullára csökken”

– vélték a holland ABN Amro bank elemzői.

Egyes vélemények szerint a Gazprom a hosszú távú gázszállítási szerződések megszegéséből fakadó jogi hercehurcát is szeretné minimalizálni, mert ezzel hosszabb távon is elzárhatja magát – és az orosz költségvetést – az uniós gázbiznisztől és annak bevételeitől.

Mi lenne, ha?

A Bruegel brüsszeli gazdasági agytröszt számítása szerint az EU egészét tekintve ugyan elég lenne az Európai Bizottság által javasolt 15 százalékos fogyasztáscsökkentés az orosz gáz elapadása esetén, de az egyes tagállamok eltérő oroszgáz-függősége miatt országonként nagy különbségek vannak abban, hogy ez mekkora alkalmazkodást igényel.

Ezen számítások szerint a gázválság esetén Magyarország kiemelkedő orosz függősége miatt a legsúlyosabban érintett országok között lenne: a Magyarországot, valamint Bulgáriát, Görögországot, Horvátországot és Szerbiát tartalmazó országcsoport tagjainak a felére kellene csökkenteniük gázfelhasználásukat.

Hasonló a helyzet, ha a dolog gazdasági hatásait nézzük. A Nemzetközi Valutaalap két esetet vizsgált.

  • Az egyikben abból indultak ki, hogy az uniós gázpiac belül és kifelé is integrált marad, vagy egyszerűbben fogalmazva a gáz képes eljutni oda, ahol a leginkább szükség van rá, és az árak a teljes piaci kereslet és kínálat fényében mozognak. Így a keresletcsökkenés hatásai egyenlően oszlanak el.
  • A másikban abból indulnak ki, hogy a gázpiac fragmentálódik, azaz a gáz fizikai (vagy jogi) akadályok miatt nem tud eljutni oda, ahol szükség van rá.

Az uniós szolidaritás értelemszerűen javítaná a piac integráltságát, a magyar kivételezés és az exportkorlátozás inkább a fragmentáció irányába mutat (bár az is tény, hogy Magyarország annyira kis szereplő, hogy önmagában nem tudja érdemben befolyásolni az európai ellátási helyzetet).

A becslések szerint a magyar bruttó hazai terméket (GDP) a legrosszabb forgatókönyv, azaz súlyos fragmentáció esetén akár hat és fél százalékkal vetheti vissza az orosz gázstop, amely a legrosszabb érték az EU-ban

– az uniós átlag nem éri el a 3 százalékos mínuszt a legsúlyosabb előrejelzés esetében.

Az integrált gázpiac kialakítása jelentősen csökkenthetné ezeket a károkat: Magyarország esetében a közös uniós megoldás 1 és 3 százalék közé mérsékelné a gazdasági visszaesés mértékét, az EU egészét illetően fél és másfél százalék között lenne a mínusz.

A becslések persze a sok ismeretlen miatt nagy bizonytalansági faktorral számolnak, Magyarország esetében például a fragmentált piaci helyzetben, azaz a szolidaritási mechanizmus nélkül -2,5 és -6,5 százalék közötti a spektrum, az EU esetében pedig -1,8 és -2,6 százalék között van.

A bizonytalanságot növeli, hogy a magyar gazdaság erősen integrált a német ipari termelési láncokban, más szóval ha Németországban nem lesz elég gáz, akkor itthon úgy is leáll majd az ipar, ha Szijjártó Péter kijár valamiféle külön elbírálást az őt az Oroszországért tett fáradozásai miatt tavaly év végén kitüntető Szergej Lavrov orosz külügyminiszternél. Ezzel a jelek szerint egyelőre eleve sikertelenül próbálkozik az újabban a gázbeszerzéssel is megbízott Szijjártó, aki korábban a túlárazott és felesleges lélegeztetőgépek néhány homályos hátterű vállalkozásnak sokmilliárdos exptraprofitot termelő beszerzésében is jeleskedett.

Kövess minket Facebookon is!