Bebörtönzött apja nevében vette át Alekszej Navalnij lánya a Szaharov-díjat az EP-ben
2021. december 15. – 15:47
Szerda délben adták át a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díjat az Európai Parlamentben: bár a díjat a legismertebb orosz ellenzéki politikusnak, Alekszej Navalnijnak ítélték oda még októberben, Vlagyimir Putyin orosz elnök egyik legfontosabb ellenfele hónapok óta börtönben ül. Emiatt az ülésteremben egy üres székkel jelezték Navalnij hiányát, a díjat pedig lánya, Daria Navalnaja vette át.
„Nagyon hálás vagyok, hogy apám nevében átvehetem ezt a díjat, húsz éves egyetemistaként ez igen felemelő érzés” – köszönte meg a díjat Navalnaja –
„Borzongató érzés, hogy apám nevében, apám helyett tartom az előadásokat, utazok a világ minden pontjára – és ezt folytatni is fogom, utazok és beszélek tovább mindaddig, amíg apám a börtönben ül.”
Navalnij már több mint egy évtizede az oroszországi ellenzék legfontosabb alakja, korrupcióellenes mozgalmával 2018-ban el akart indulni az elnökválasztáson is, azonban ezt megakadályozták. A politikai aktivista azután került börtönbe, hogy berlini gyógyulása után visszatért Oroszországba. Három és fél évre ítélték, letöltendőre változtatva egy felfüggesztett ítéletet az úgynevezett Yves Rocher-ügyben, amiről itt írtunk bővebben. A politikust októberben az orosz terrorizmus elleni törvény alapján szélsőséges nézeteket valló személynek nyilvánították.
„Szimbolikus, hogy harminc évvel a kommunizmus bukása után Szaharov honfitársának, Navalnijnak ítéltük oda ezt a díjat” – mondta az Európai Parlament elnöke, David Sassoli a szerdai díjátadón – „Szaharov büszke lenne arra az elkötelezettségre, amivel Navalnij az emberi jogokért és az igazságért küzd. Letartóztatták, megkínozták, megmérgezték, de nem volt hajlandó feladni a küzdelmét az emberi jogokért és a méltóságért.”
A Szaharov-díjat 1988-ban alapította a szovjet hidrogénbomba atyja, Andrej Szaharov. A Szovjetunió legfiatalabb akadémikusaként már 32 évesen megkapta a tagságot, tudományos munkássága mellett azonban Szaharov hamar a leszerelés, a hidegháborús megbékélés és a demokratikus átalakulás mellett állt ki, és lehetőségei szerint már a sztálini éra utolsó éveiben is kiállt az üldözöttekért.
A hetvenes években az emberi jogi szerveződés kulcsfigurája lett a Szovjetunióban. 1975-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki, amit személyesen nem vehetett át. 1980-ban belső száműzetésre ítélték – Moszkvából Gorkijba (mai és történelmi nevén Nyizsnyij Novgorodba) kényszerítették, ahonnan csak a Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár által indított peresztrojka idején szabadulhatott.
Tavaly az elcsalt belarusz elnökválasztás ellen tüntető ellenzékieket tüntette ki az Európai Parlament a Szaharov-díjjal.
Sassoli hozzátette, hogy az Európai Parlament továbbra is követeli Navalnij feltételek nélküli és azonnali szabadon bocsátását: „Több Szaharov-díjas kitüntetett is börtönben ül a mai napig, ami szégyen, és több díjazottat is fenyegetések érnek a mai napig. Egy olyan világban, ahol autoriter rezsimek és populista erők támadják az emberi jogokat, minden Szaharov-díjas mutatja azt, miért érdemes harcolni. Az Európai Parlament segíteni fogja mindazokat, akik egy igazságosabb társadalomért harcolnak. Reméljük, hogy Navanij minél hamarabb át tudja majd venni a díjat személyesen, és meglátogat minket az Európai Parlamentben.”
Az orosz politikai vezetés korábban már jelezte, hogy „nem tisztelhető” az EP döntése, amivel Navalnijnak ítélték a díjat – előtte pedig a nyáron Vlagyimir Putyin orosz elnök még arról is beszélt, hogy nem lehet garantálni, hogy Navalnij élve kikerül a börtönből.
Cinikusak és korruptak azok, akik nem akarják felbőszíteni a diktátorokat
Daria Navalnaja arról is beszélt a szerdai díjátadón, hogy húszéves egyetemistaként ugyan zavarban érzi magát, de kész kiállni azok ellen az európai politikusok ellen, akik szerint pragmatikusan kellene hozzáállni Putyin Oroszországához: „Szaharov volt az egyik legkevésbé pragmatikus ember. És nehezen fogom fel, hogyan lehet érvelni a pragmatizmus mellett ilyen diktátorokkal szemben. Hogyan lehetne észérvekkel jó útra téríteni autoriter vezetőket? Nem fognak jó útra térni, ahogyan ezt láthattuk Lukasenko esetén is” – mondta Navalnaja.
„Látható az is, hogy ez a »pragmatizmus«, ez a Putyinnal való flörtölés mennyibe került az európai adófizetőknek, például az ukrán határon folyó háborúban.
Az orosz ellenzék egyik vezetőjét, Borisz Nyemcovot a Kreml közelében lőtték le, de a pragmatisták azt mondták, tárgyalásos úton kell minden konfliktust megoldani. Majd megöltek egy második ellenzékit, majd egy harmadikat, majd egyet Berlinben, egyet az Egyesült Királyságban, felrobbantottak raktárakat Csehországban. Kialakult egy terrorszervezet Putyin körül, miközben nincs valódi cselekvés ezellen. A pragmatizmussal érvelők eredménye, hogy ma szerencsétlenek tízezrei állnak menedékjogért sorba az Európai Unió határainál. Kérdezzék meg Lengyelországtól és Litvániától, hogy mennyibe kerül ez nekik?”
Navalnij lánya szerint ráadásul a konkrét bűnügyekhez köthető orosz oligarchák, politikusok 99 százaléka a mai napig szabadon mozoghat Európa országaiban:
„Akik azt mondják, »nem szabad felbőszíteni« ilyesmivel a diktátorokat, azok nem is pragmatizmussal érvelnek – ez színtiszta cinizmus és korrupció.”
„Apám azt mondta, Oroszország Európa része, és küzdenünk kell ezért – de Európának is küzdenie kell magáért, a saját értékeiért, az emberi jogokért és a demokráciáért. Nem olyan politikusokat akarunk látni, akik csak a saját javukat keresik, és oligarchák jachtjain utazgatnak. (…) Az Európai Unió egy csoda, és remélem, hogy egy napon a hazám is része lehet ennek a szövetségnek. A sorsomnál nagyobb dolgokat viselek most – igyekszem is ennek megfelelni. Szabadságot Alekszej Navalnijnak!” – zárta beszédét Daria Navalnaja.
Oroszország nem egyenlő Putyinnal
A díjátadó utáni sajtótájékoztatón David Sassoli EP-elnök arról beszélt, a Szaharov-díj nem csak egy retorikai fogás, éppen ezért kötelessége az Európai Parlament minden tagjának „cselekednie a szabadságért”. Alekszej Navalnij közeli munkatársa, tanácsadója és barátja, Leonyid Volkov pedig azt mondta, nagyon köszöni az európai közösségnek, hogy ezt a díjat Navalnijnak, és vele együtt az egész csapatának adták:
„Ez egy elismerése mindannak a munkának, amelyez az elmúlt években végeztünk. A barátomat megmérgezték, megkínozták, bebörtönözték, és várhatóan további évekre fogva is tartják majd különböző vádakkal. Szükségünk van némi optimizmusra ebben a küzdelemben, amit a Szaharov-díj meg is ad nekünk.”
Volkov szerint Navalnij volt a szóvivője mindazoknak, akik azt akarják, hogy Oroszországból ne csak földrajzilag, hanem politikai, társadalmi és kulturális értelemben is egy európai ország legyen. „Oroszország nem egyenlő Putyinnal, Putyin nem egyenlő Oroszországgal” – mondta Volkov, aki szerint az emberi jogok megsértése miatt fel kell függeszteni az orosz kormánnyal a nemzetközi kapcsolatokat.
A sajtótájékoztatón Volkov és Navalnaja arról is beszéltek, mire számítottak akkor, amikor Navalnij visszatért berlini kezelése után Oroszországba: lánya szerint számítottak arra, hogy bebörtönzik, azonban így is sokkolta őket, hogy már egyből a reptéren őrizetbe vették a politikust. „Tudtuk, hogy ez fog történni vele, de ez volt az egyetlen helyes út, ez volt szerinte is a morális kötelesség” – mondta erről Leonyid Volkov.
Navalnij ugyan jobb helyzetben van lánya szerint, mint a tavaszi éhségsztrájkja idején, így is különböző fenyítéseknek van kitéve – kivéve a fizikai bántalmazást. Ennek ellenére szinte teljes munkaidőben dolgozik a börtönben is az ellenzéki csapat ügyein, és ügyvédein keresztül irányítja az emigrációba kényszerült Antikorrupciós Alapítványt Volkov elmondása szerint. Navalnaja pedig arról beszélt, iskolájában mindenkitől, tanáraitól és a diáktársaitól is rengeteg bátorítást kapott apja tevékenysége miatt:
„Egy európai országban ellenezheted a kormányt, kimehetsz tüntetni, és nem ér retorzió emiatt. Szerintem ilyennek kéne lennie egy ideális országnak.”
Daria Navalnaja azt üzente az európai fiataloknak, hogy beszéljenek az orosz helyzetről, tweeteljenek róla, beszélgessenek a szüleikkel, és ne hallgassanak Oroszországról, hiszen „ha egy ilyen folyamat megtörténhetett nálunk, akkor ez megtörténhet máshol is”.